 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
   |
 A hónap filmje:STEVEN SPIELBERG: A CÁPA (1975) | ||
 Előző fejezet:Ez a cápa nem csak cápa | Tartalom | Következő fejezet: A beépülés modelljei |
Mozi-fenegyerekek
Steven Spielberg. Született 1948-ban Ohióban, nevelkedett New Jerseyben az arizonai Scottsdale-ban. Már serdülő korában a film megszállottja, mégsem sikerült bejutnia a dél-kaliforniai egyetem filmszakára. A Long Beach-i Kalifornia Állami Egyetem angol tanszakán végzett. Az Amblin (Ballagás) című filmjével 21 éves korában hétesztendős szerződést nyert az MCA-TV-nél. Részükre készítette el a Something Evil (Valami gonoszság) és a Duel (Párbaj) című filmet, valamint számos folytatásos tévéjáték egy-egy epizódját. Első játékfilmje 1974-ben a The Sugarland Express (Sugarlandi hajtóvadászat) volt, s ennek nyomába jött a Jaws (A cápa) és a Close Encounters of the Third Kind (Harmadik típusú találkozások) című filmjei.Steven Spielberg otthona a zöldövezeti Amerika. Ott nőtt fel, New Jersey-ben és Arizonában. Első filmjét, mely egy postakocsirablásról szól három és fél percben, nyolcmilliméteres nyersanyagra forgatta, tízdolláros költségvetésből; ekkor még olyan fiatal volt, hogy a cserkész fényképész-jelvényre vágyott. Az első kísérlet után 16 milliméteres sci-fi filmek következtek. Elkészített egy Firelight (Tűzfény) című két és fél órás filmet, története az űrben feltűnő, különleges fények nyomába szegődő tudósokról szól, s a nemzeti gárda és a csillagvilágból érkező szörnyetegek harcáról. Az is lehet, mondja Spielberg, hogy ez volt a világ legrosszabb filmje.Spielberget ez az önironikus humor védi meg attól, hogy arrogáns csodagyerek legyen. Mert még a Tűzfény is anyagi sikert hozott; Scotsdale-ban az apja bérelte ki a helybeli mozit bemutatására és ötszáz dolláros kötségvetését azon az egy estén behozta. Még 21 éves sem volt Spielberg, amikor már az Universal Pictures leányvállalata, az MCA-TV hétéves szerződést ajánlott fel neki. Második filmje, A cápa néhány esztendőn át minden idők legsikeresebb filmje volt anyagilag, s azóta is csak a Csillagok háborúja körözte le. Ekkor már 19 millió dollárt és egy filmgyár teljes jövendőjét bízták Spielbergre a Harmadik típusú találkozások forgatásakor. A filmbemutatón alig volt harmincesztendős.
Középiskolai eredményei alapján nem vették fel a filmtanszakra. A délkaliforniai egyetemre rengetegen iratkoztak be és még Spielberg 16 milliméteres tapasztalata sem volt elegendő ahhoz, hogy felvegyék. Vigasztalásul nyakig merült a filmtudományba. Az éjszakai televízióban szinte minden filmet végignézett, megjegyezte a neveket és az arcokat, és az első kérdésre kapásból idézett jeleneteket vagy szereplőlistákat. Filmtudós lett. A Long Beach-i Kaliforniai Állami Egyetemen eltöltött tanulmányi ideje alatt - ahol angol irodalomból diplomázott - egy teljes évet szentelt az autóstopposokról szóló Ballagás című film felvételének, rendezésének és vágásának. A mű díjat nyert az atlantai és velencei filmfesztiválon. Spielberg elkezdte összeállítani azoknak a filmeknek a listáját, amelyeket leginkább szeretett - egy vegyes jegyzéket, mely általánosan elfogadott klasszikusoktól, például John Ford A kutatókjától egészen a nagyon is népszerűtlen filmekig, például Robert Wise krimijéig, a parapszichológiai jelenségekről szóló The Haunting (A kísértő emlék) című filmjéig tartott. Magántanulóként zárkózott fel a hollywoodi iskola növendékeihez. Ahogyan azt Spielberg meséli, egyszer egy tisztes öltönyt vett fel, besétált az Universal irodáiba, rátalált egy üres hivatali szobára és rávette a telefonközpontot, hogy a kapcsolási listákra írják fel a nevét. Betört egy olyan díszletbe, ahol Alfred Hitchcock dolgozott, de onnan kidobták, ám a filmgyár labirintusában eszébe se jutott senkinek, hogy megkérdőjelezzék egy komoly fiatalember jelenlétének jogosultságát valamelyik mellékirodában. Mindez persze mítosz. Írásos emlékek szerint Sydney Shainberg, az Universal/MCA televíziós osztályának főnöke megtekintette a Ballagást, megtetszett neki, és szerződést ajánlott Spielbergnek. Első munkanapján máris arra jelölték ki, hogy az öregedő bálványt, Joan Crawfordot rendezze a Night Gallery televíziós sorozatának egyik érdekes epizódjában. Crawfordnak egy rendkívül gazdag vak asszonyt kellett játszania, aki vagyonát arra használja fel, hogy egy férfi szemét vásárolja meg és azzal tizenkét órára visszanyerje a látását. De ama tizenkét óra alatt áramszünet van, s az asszony semmit se lát. Egy filmgyári propagandafőnök elismeréssel emlékszik arra, hogy Spielberg az első perctől kezdve ura volt a helyzetnek. "Igencsak meglepő volt - mondja -, hogy ez a gyerek tökéletesen irányított egy olyan sztárt, mint Crawford." Maga az epizód is egészen rendkívüli volt képileg. Az MCA azonban, úgy látszik, nem tartott rá igényt. Egy teljes esztendeig mellőzték Spielberget s munkára kellett várnia. Ám a televízió gépezete hihetetlen mennyiségű terméket fogyaszt el, s a szerződéses rendezők előbb-utóbb munkához jutnak. Spielberg egy-egy részletet forgatott a The Psychiatrist, a The Name of the Game, majd pedig a jóval tekintélyesebb Columbo-sorozatok számára. Munkanapjait az Universal gyárudvarának mindenre használható névtelen utcáin töltötte, ahol néhány óra alatt bármelyik alapdíszletet vagy alapüzletet át lehet alakítani adott zöldövezeti környezetté. Spielberg igazi filmekre tartogatta ambícióját.
A lehetőség a Párbajjal érkezett el. Eredetileg a "Hét filmjének" szánták az ABC-televízióban. De a televíziók műsorában egészen szokatlan alkotás lett belőle: és amikor az Universal az európai filmszínházakban is forgalmazni kezdte, a kritikusok önálló alkotásként ünnepelték (...)
A Párbaj a feszültségteremtés klasszikus szerkezetével él: egy embert egyre inkább megaláznak, ezután már ennél rosszabb nem történhet. S amikor megtörténik vele a legrosszabb, megmenekül. A cselekmény szellemes, a bevezető képsorok remekek. A kamion bemutatása állatmetaforákat sugall. (Amikor Spielbergnek felajánlották A cápát, az a meggondolás tartotta vissza, hogy a cápát egybevetik a Párbaj kamionjával.) A kamion hol kígyónak rémlik, hol cserkésző állatnak. Tömegében valamely személytelen erő ölt testet, s ez fékezhetetlen és megállíthatatlan. (...)
"A hétköznapi ember rendkívüli körülmények között" - ezzé vált Mann. Ez Spielberg visszatérő témája. Középponti alakjai olyanok, mint a zöldövezeti Mr. Mann; a jelentéktelen lány, aki a Sugarlandi hajtóvadászatban menekül, egyik napról a másikra híres lesz, vagy A cápa békés tengerparti közössége, amely nem kapzsibb és romlottabb, mint bármelyik más turistaközponttá, de amelyet ennek ellenére is a hatalmas fehér cápa fenyeget; vagy ott vannak a Harmadik típusú találkozások vidéki atyafiai, lumpen kispolgárai, akiknek az űrközi látogatókkal kell találkozniuk. A történet is mindig hasonló: hogyan sikerül a közönséges embereknek általlépnie élete korlátain, hogyan lesz belőle hős, mártír vagy kalandor. Mindez egyfelől a zöldövezeti világ eszményítése, másfelől azonban útmutatás, lám így menekülhetünk ebből a világból. (Richard Dreyfuss azt állítja, hogy Spielberg állandó szerelmi viszonyt folytat a zöldövezeti középosztállyal. "Ezt a vonzalmát én nem osztom - mondja Dreyfuss -, de Steven még arra is képes lenne, ha rászánná magát, hogy egész estét betöltő filmet forgasson a társasházak dáridóiról.") Mindez a közönség rokonszenvére számíthat. Ez a magyarázata annak, hogy bizonyos Spielberg-filmeknek olyan széles körű a hatása. A hétköznapi emberek életéből mutatnak kiutat. (...)
A Bruce nevű cápát poliuretán habból öntötték ki, hossza 24 láb, súlya másfél tonna volt, előállítása 150 ezer dollárba került, első vízrebocsátásakor elsüllyedt. A technikai segédszemélyzet később ismét tengerre bocsátotta, ekkor felrobbant. Amikor Spielberg azt akarta, hogy fenyegetően fessen, az állkapcsa összeragadt, a szeme kacsintani kezdett. Kiszámíthatatlan viselkedésével Bruce egymaga három és félmillió dollárral növelte meg A cápa költségvetését. Ez a cápa ráadásul csak egy technikai probléma volt a sok közül. A tengerpart mentén úszkáló fehér cápák nem keltettek különösebb hatást; egy rémült törpét különlegesen erős vasketrecben bocsátottak le közéjük bosszúszomjuk felébresztésére. A forgatás körülményeit a Martha's Vineyard közeli szelek és áradások rendkívül megnehezítették. Az Universal képtelen határidőket adott a film befejezésére, ráadásul színész sztrájk fenyegetett.
A film producereinek aggodalmát sok minden igazolni látszott. A cápa kéziratát vették meg kemény versengés közepette. De "fogalmuk sem volt arról - mesélik -, hogyan lehet ebből filmet készíteni."
A cápa története nagyon egyszerű. Egy tengerparti város a turistákból él; partközelben hatalmas fehér cápa telepszik meg, s egyaránt pusztítja a város bennszülötteit és turistáit. Kezdetben a hatóságok eltitkolják a borzalmakat a nyári szezon megmentése érdekében. De a pánikon nem tudnak úrrá lenni. Egy vén tengerész, egy halbiológus és egy tengertől rettegő rendőrfőnök indul a cápa nyomába; végül az üldözés és egy lélegzetelállító pillanat után, amikor a szörnyeteg már a csónakjába ugrik, a cápa a szó szoros értelmében felrobban. Vér önti el a filmvásznat. A két túlélő cápavadász hazaúszik.Az eredeti könyv nem ilyen volt. Akadt benne szex, melyet állítólag az amerikai kiadók írattak bele a siker érdekében, s megbújt benne az osztályellentét bizonyos motívuma is. A közönséges rendőrfőnök felesége a felső osztálybeli halbiológussal szeretkezett. A forgatókönyvből ez a két elem hiányzik. A filmet lecsupaszították a cápa fenyegetésére és néhány hullámvasút-trükkre, mely inkább félelmet, mintsem feszültséget kelt. Egy gyerek játékuszonya pánikot okoz a parton; a közönség sohasem tudhatja, mit lát legközelebb. A filmben a cápa majdnem végig láthatatlan, megjelenését szörnyűséges nyögések, zenei futamok és a kamera cikázó víz alatti mozgása jelzi, mintegy a cápa szemszögéből. Félelem hatja át a tengerről készített snitteket és a tenger oly mozdulatlan, hogy már-már irreális. Egy lányt széttép a cápa, a tömeg menekül, egy testet találnak, de a bűnös, mindennek oka, kiváltója láthatatlan marad. Amikor az üldözés során az ellenfél végre megjelenik, a képsorok rendkívüliek. Technikailag meglepően bonyolultak, a forgatókönyv pontos előkészítést és nagy ravaszságot igényel; elérni azt, hogy egy poliuretánhabból készített cápa felugorjék a csónakra és kettéharapjon egy embert, az vagy durva trükközést jelent, vagy végtelenül ravasz kivitelezést és Spielberg nem szereti az olcsó trükköt. A forgatás gondjai ebből is nyilvánvalóak: tenger, árapály és a fények ritkán harmonizálhatóak képsorról képsorra.A cápát úgy hirdették, mint horrort, mely minden képzeletet felülmúl. A rádióhirdetések kijelentették, hogy "a gonoszságról táplált emberi képzelgések elhalványulnak A cápa valósága mellett." És a cápa megjelenéséig csakugyan bármit beleképzelhetünk az Amity nevű várost mosó vizekbe. A plakátok egy hatalmas phallosz-szerű fejet mutatnak, amely egy úszó lány felé indul; az első egy lány, aki játékosan csalogat be egy fiút a vízbe a tengerparti mulatozás után. A cápa a szexuális rettegés érzelmeivel játszik. Beleképzelhető a kormányzat által ébresztett, megnevezhetetlen félelem: a filmet azután forgalmazták, hogy nyilvánosságra került a watergate-i betörés és az amerikai elnök ellen indított bűnvádi eljárás is elképzelhető volt. Ám az a tény, hogy a film leginkább a nyári hónapokban vonzott közönséget, arra utal, hogy hatásának titka az amerikai politikai tudat általánosabb fonalát ragadta meg - a fogyasztói társadalom elmúlt évtizede arra tanított, hogy a részvénytársaságok, városi egyesülések és kormányok a profit kedvéért mindent hajlandók áruba bocsátani és ha meg nem fékezik őket, bármily kockázatnak kiteszik az emberi életet. A tengermélyi fenyegetés azonosítható a hónapról hónapra gondos nyomozással leleplezett visszaélések sorával - egy felületesen megvizsgált gyógyszerrel, egy veszedelmes kocsival, egy végzetes hibával gyártott repülőgéppel, az ipari fejlődés gyilkos folyamatával. Az amerikaiak már hozzászoktak ahhoz, hogy az efféle szörnyűségeket, ha a profit motívuma kellőképpen erős, könnyen eltitkolják. Az Amity-beli polgármester és a városi urak taktikájának valóságát azért fogadták el, mert megvolt hozzá a politikai tréningjük; amellett könnyűszerrel feltételezhették, hogy a tenger mély fenyegetése névtelen, szörnyű, elképzelhetetlen.
Megjelenése után a regény óriási siker lett; az MCA joggal gratulálhatott Zanucknak és Brownnak szemfülességükhöz. De most már a megfelelő személy kellett a film forgatásához. - "Szóbajött egy neves krimirendező - meséli Brown -, de a tárgyalások nem sikerültek. Rendezőnk folyton a 'bálnát' emlegette". - Nagy volt a kísértés, hogy "tuti" rendezőt találjanak. Zanuck és Brown azon kezdett el tűnődni, vajon nem egy olyan fiatal és tapasztalatlan rendező lenne-e mégis a legmegfelelőbb, mint Spielberg, de mikor felajánlották neki, a válasz nem volt éppen lelkes. - "Nem tudok dönteni - felelte a producereknek -, végtére is ez csak egy cápasztori."
Mindenesetre csináltattak maguknak olyan inget, amelyekre a "cápa" szót égették rá, mire Spielberg egy hét múlva azzal tért vissza a producerekhez, hogy képtelen leforgatni a filmet. Túlságosan nagy vállalkozás. Ez riasztja. Fogalma sincs, hogyan mozgassa a cápát. S amellett a cápát a Párbaj kamionjához fogják hasonlítani.
Zanuck és Brown áthívták a rendezőt az irodájukba; ott már "cápa" feliratú ingben fogadták. - "Egyszerű taktika volt - vallják. - Becsalogattuk a produkcióba."
Peter Benchley forgatókönyve, ahogyan azt a producerek kérték, a regény egyszerű átirata volt. Spielberg, Zanuck és Brown nem titkolták csalódásukat. A történetet át kellett alakítani. - "Más-más okból, de mindhárman a dél-franciaországi Hotel de Capban futottunk össze - meséli Zanuck. - Spielberg ismét megingott. Emlékszem, én egy napernyő alatt ültem és a film alapjául szolgáló cselekménysoron dolgoztam. A regény kövér és ügyetlen rendőrfőnökéből egy New York-ból idemenekült fickó lett, aki meggyűlölte a nagyvárost. Kivágtuk az egész szexuális kapcsolatot. A halbiológusból nem afféle nagy cápavadászt formáltunk, hanem inkább egy Richard Dreyfuss-féle alakot, bár akkor még eszünkbe se jutott, hogy Dreyfussra osszuk a szerepet."
A néhány napos franciaországi tartózkodás elsimította a nézetkülönbségeket. Spielberg vállalta A cápát, rendkívüli hidegvére most kamatozott. Miközben a cápafilmet írták újra, Spielberg ügynöke jelentkezett a szállodában, ahol Paul Newman felkérte a rendezőt a Lucky Lady című film leforgatására. Egy rumcsempészekről szóló romantikus történet volt ez, amely még Lisa Minnellivel, Gene Hackmannal és Burt Reynoldsszal is nyomtalanul süllyedt el a későbbiekben. - "Imponált nekem a kölyök - meséli Zanuck. - Mindössze egyetlen filmet forgatott eddig, azt se mutatták még be. Közös ügynöke volt Paul Newmannal. És ott állt előttem és közölte az ügynökkel, Freddie Fieldsszel, hogy vállalja a Lucky Ladyt, de Newman nélkül. Huszonnégy éves volt mindössze, és úgy bánt Paul Newmannal, mint ahogy más elnyom egy legyet."
A cápa forgatókönyvének végső formája közös erőfeszítés gyümölcse volt. A szereplőlistán Peter Benchley alkotótársa Carl Gottlieb; de a Nagy Fehér Reménység szerzője, Howard Sackler, a tudós tengerész is szerepel szakértőként. Azt a monológot pedig, amelyet Quint, a vén tengerész ad elő a cápatámadásról a hajótörést szenvedett Indianapolis fedélzetének küszködő túlélői előtt, azt John Milius írta újjá. Minthogy pedig a cselekmény fő vázlatát Spielberg, Zanuck és Brown közösen alakította ki a dél-francia napernyők alatt, ez a film jó példája annak, hogy a képvászonra kerülő alkotás szerzőségét lényegében lehetetlen megállapítani. A forgatókönyvbe ezúttal hét ember adta bele az eszét.
A Martha's Vineyardon töltött hosszú forgatás után elkezdődött A cápa forgalmazása. A film bemutatója előtt nyolc hónappal Zanuck, Brown és Benchley vállalta, hogy több televíziós beszélgetésben és rádióműsorban népszerűsíti a könyvet, a cselekményt, és mesél a nagy fehér cápa fenyegetéséről. A film bemutatója előtti hónapban még a vágó, Verna Fields is - akinek úszómedencéje a film egyik helyszínéül szolgált - előadókörútra indult, mely a filmgyár szavaival a "cápatudatot" próbálta felébreszteni. 1975 nyarán, három nappal a film bemutatója előtt a gyár kijátszotta utolsó kártyáját. Egy három hónapos reklámhadjáratot fizetett, amely elárasztotta a rádióhullámokat cápákkal, sikolyokkal, horrorfilm hangokkal, melyek A cápa véres valóságát hirdették. A reklámhadjáratban részt vett minden televízió és rádióállomás, amelyek ama 464 filmszínház közelében voltak, ahol A cápát bemutatták. A cápa propagandája, akárcsak A keresztapáé eseménnyé avatott egy közönséges filmbemutatót.
A hirdetéskampány hatásosabbnak bizonyult, mint ahogyan arra bárki számíthatott. A regény maga is siker volt, a film bemutatója előtt már hétmillió-hatszázezer puhafedeles példány kelt el belőle. De a film sikerét megdöbbentő számok jelzik. Forgalmazásának első hat hetében minden nyolcadik amerikai látta. A propagandára szánt keret meghaladta a két és fél milliót, becsalogatta a moziba az ijedt nyári szabadságra igyekvőket. Sokat segített a tengerparti nyaralóhelyek teltházakciója. Az MCA egyik hirdetése így szólt: - "filmet harmincnyolc nap alatt még soha ennyi ember nem látott."
A hirdetés egyetlen hatásos és egyszerű plakátra épült - a cápa kiemelkedik a lánnyal szemben. Minden újság újranyomta, és ez megfelelő cikkötletet adott az uborkaszezonban. Kereskedelmi forgalomba került megannyi műanyag cápauszony, amellyel az úszni igyekvők nyaralótársaikat rémítgették, piacra dobták az Uszonykeverék, az Állkapocskoktél és a Cápakrém fagylaltokat; hivatalosan kijelölt forgalmazók dobták piacra a cápaingeket, strandtáskákat, térdzoknikat, műanyag poharakat és pizsamákat. A televíziós műsoráról híres Johnny Carson arra hegyezte ki a poénjait, hogy a mozikban célszerű lesz a "sekély vízbe" jegyet venni. New York közelében megnyílt a cápáról elkeresztelt diszkó. A karikaturisták hálásak voltak a cápatémáért meg az úszókért, mert ez politikai párhuzamok kimeríthetetlen forrását kínálta: Ronald Reagan a nyugodtan úszó Gerard Fordra fente a fogát; az olajból profitálók a Fogyasztót fenyegették; az energiaválság a kormány tehetetlenségét nyelte le, a CIA cápája megtámadta a Szabadságszobrot, miként az infláció is a fogyasztó gondterhelt figurájára tátotta fogsorát. Az Universal 35 olyan országosan terjesztett karikatúrát jegyzett fel, amelyik a plakátot parodizálta. Az MCA a Wall Street Journalban egy hirdetést tett közzé, hogy ne feledkezzenek el róla: "A cápa az egy film is." A film átváltoztatása eseménnyé a tömegkommunikációs eszközök ügyes manipulálásával valószínűleg A cápa legérdekesebb fogása. Az újságok népszerű pszichológusai azon füstölögtek, mi a siker titka: vajon a közönség, kérdezték, a cápával vagy az áldozatokkal azonosul? És ez a füstölgés is hozzájárult az eseményhez. A film szövete maga kevesebb jóval kecsegtet. A félelem rendkívül hatásos gépezetét hozza mozgásba, a szörnyű események olyan sorát, amelyben a természettől származó váratlan fenyegetés támad rá hirtelen egy kisváros s annak a politikából ismerős társadalmi struktúrájára, a nyaralókra és azok örömeire, valamint a nagyvárosból idemenekült rendőrfőnökre és annak családjára. Ez a rendőr, akárcsak Mann a Párbajban, lassan reagál mindenre, nincs kire támaszkodnia, s rendkívüli helyzetbe kerül. A film az egyéni hősiesség példájával is szolgál - Quint misztikus, bár groteszk alakjával, a társadalom számkivetettjével, aki egyedül rendelkezik a szörnyeteg legyőzéséhez szükséges mágiával; majd a befejezésnél, Quint halála, a rendőrfőnök és a halbiológus bátor cselekedete arról győzi meg a közönséget, hogy a szörnyeteggel szemben a hétköznapi ember is diadalra juthat. A cápa okosan használja ki a "hétköznapi" emberek elvárásait. Viszont törvényen kívül helyezi és bünteti a szexualitást. A cápa első áldozata egy csábítóként fellépő lány; és eme első halál után egy-két családi jelenetet leszámítva a nők kiszorulnak a filmből. A férfi küzd meg a cápával. A film és plakátja együtt arról árulkodik, hogy a film sikerének egyik oka a kasztrációs rettegés és a férfi nőiszonyának kihasználásában rejlik.
Ehhez a sikerhez idekívánkozik egy ironikus lábjegyzet. Miközben Zanuck és Brown a film technikai problémáival küszködtek, felkeresték Peter Gimbelt. Az ő filmje a Blue Water, White Death (Kék víz, fehér halál) egy Ausztrália partjain játszódó dokumentum volt egy nagy fehér cápa üldözéséről, nagyon kifejező képsorokkal a szörnyetegről és áldozatairól. Gimbel először rendezni akarta az új filmet; ezt Zanuck és Brown meghiúsította. De csak úgy, kézen-közön felajánlották a producerséget. - "Ha elfogadja - meséli Zanuck -, akkor életünk legnagyobb tévedését követjük el". - Gimbel beleegyezése ugyanis azt jelentette volna, hogy Zanuck és Brown lemond minden idők legnagyobb filmrészesedéséről. (...)
Michael Pye és Linda Myles: Mozi - fenegyerekek - részlet (Budapest, 1983. Gondolat)
| Előző fejezet: Ez a cápa nem csak cápa | Tartalom | Következő fejezet: A beépülés modelljei |
Hírek - Tollhegy - Iskolák - Pedagógusképzés - Szaktanácsadók - Tanítás - Taneszköz - Ajánlott filmek - Fórum - Irattár - Szakirodalom - Internet ajánlat - Felsőoktatás |