|
| |||||||||||||||||
Vámpírok újjászületéseF.W. Murnau: Nosferatu, Werner Herzog: Nosferatu(...) Murnau Nosferatu című filmjét 1922-ben mutatták be Németországban, s annyi-annyi vámpírfilm után a nyugatnémet új film "fenegyereke", Herzog nyúlt vissza a témához a hetvenes évek második felében, hogy újjáélessze az emberiség nagy imaginárius világának ezt az ősi termékét. {...} {...}Ha megnézzük Murnau és Herzog Nosferatuját, két, egyidejűleg érzékelhető benyomásunk támad: a történet szinte szóról szóra megegyezik, a megformálás is szinte képről képre ugyanaz (figyelembe véve természetesen a két film keletkezési időpontja között eltelt időszak technikai-formanyelvi változásait), mégis nyilvánvalóan valami más filmet látunk. És ez nemcsak azzal magyarázható, hogy a Murnau-féle változat fekete-fehér, rövidebb, 1921-22-es filmtechnikai szinten készült alkotás, míg a Herzog-féle Nosferatu színes, hosszabb.... és így tovább. Kétségtelenül ez is szerepet játszik, s úgy érzem, nagy tévedésbe esnénk, ha ezt figyelmen kívül hagynánk. {...} Maga Herzog nyilatkozta a következőt: "Számomra az a kihívás a Nosferatu új változatában, hogy az expresszionista film nagy korszakát összekössem annak mai reneszánszával... hogy hidat verjek a történelmi szakadék fölött." És valóban: Herzog szinte tiszteletteljesen követte a Murnau-féle változat történetét. Márpedig ez nagyon fontos tényező, tekintve, hogy minden ilyen típusú témavariáció esetén döntő attribútuma az adott műnek, hogy az újraalkotás folyamán az eredeti sztori - legalábbis fő vonalaiban - megmaradjon, vagyis valóban új feldolgozás, korok és stílusok szerinti variáns legyen, ne pedig valami alapvetően más. Gondoljunk meg, hogy a filmtörténet tanúsága szerint ez hasonlóképpen vonatkozik például a Frankenstein - vagy a King-Kong témákra is. Sőt, Polanski is a már említett művében - nevezzük akár szatírának vagy persziflázsnak - az alaptörténet vázát megtartotta. Ilyen értelemben tehát éppen az ismétlésben rejlik ezeknek a filmeknek a mitikus magja. Másképp fogalmazva: a mítosz megkettőzéséről van szó, arról, hogy az eredeti motívum mágikus-mitikus jellege a különböző feldolgozások formális hasonlósága, ismétlődése következtében egy művészettörténeti értelemben vett mitikus varázst is nyer. Paradox módon az egyéb, individuálisabb jellegű tömegfilmek egy részével szemben éppen ez ad - kvalitásos feldolgozás esetében - rangot az ilyen típusú műveknek.(...) Bíró Gyula: Vámpírok újjászületése, Filmkultúra 1981/1 - Nagyító (részlet: 37.-38. oldal)
| ||||||||||||||||||
|