 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
   |
 A hónap filmjeFRIEDRICH MURNAU: NOSFERATU (1922) | ||
 Előző fejezet:Mina Murray naplójából | Tartalom | Következő fejezet: Nosferatu Néhány hasznos tudnivaló a vámpírokról |
Mina Harker naplójából
Szeptember 30. - Vacsorára megérkezett Jonathan, és az asztaltársaság nyomban a vacsora után bizottsággá alakult, és megkezdte ülését. Van Helsing jobbján ültem mint titkár, mellettem Jonathan, szemben Godalming lord, Seward doktor és a texasi Mr. Morris.
A professzor ragadta meg a szót. - Úgy tudom, nagyjából mindannyian ismerősek lettek a körözött naplójegyzetekkel - s amint rábólintottunk, mindjárt feltette a kérdését is -, mégsem tántorította el egyiküket sem ellenségünk megismerése, igaz? - Rábólintottunk erre is.
- Amióta tehát ki-ki maga látta a Rémet, vagy színről színre, vagy művét, és elpusztítására szövetkezett, tudnia illik, mit tehet ellene s mit nem. Bizonykodnunk tovább hasztalan, hiszen egymásnak bizonykodnánk, de mihelyt tennünk kell, értékes tapasztalattá lesz a régiek babonasága. Azért vetítsük magunk elé a Rém arculatát régi és újabb jellemzései szerint. A marásba nem pusztul bele, mint a méh a csípésbe, hanem erőt merít belőle, sőt, ha útját nem szegik, örök életet. Talán nem a Nyársaló Vlad vajda maga, akiről mint őséről beszélt a gróf Jonathan barátunknak... hiszen Vlad feje külön temettetett el Snagov monostorában, írja Arminius barátom a buda-pesthi egyetemről... hanem valamelyik ivadéka, aki ősénél rémesebb rémtettekkel tartja rettegésben Bukovinát, Moldvát meg a Havaselvét évszázadok óta, s átköltözött London nyüzsgő milliói közé. Mindjárt megérkezésekor láthattuk, mire képes. A Demeter hajónaplója és az uravesztett hajó viharos megérkezése rá vallott. Ő maga kutya képében ugrott partra, bár láttuk denevér képében is, sőt akaratát, Jonathan barátunk a megmondhatója, végrehajtja farkasokkal is. Megjelenhet csillogó porszemecskék ködében, mint a három némber leírásából avagy Lucy utolsó feljegyzésében olvassuk, és magunk tapasztaltuk, hogyan jár ki-be akár ujjnyi ajtórésen, akár zárt koporsón. Enni nem eszik... Jonathan barátunk hónapokig élt fedele alatt, mégsem látta enni soha. De mintha az élethez nem csupán vérre volna szüksége. Gondoljuk meg útipoggyászát, az ötven láda közönséges földet. Lehetséges, ha a kápolnába átmennénk, és a földet széttalicskáznánk a környéken, televényétől fosztanánk meg. Meglehet viszont, hogy a földdel a messze környéket összefertőznénk. Bizonyossággal nem tehetnénk se jót, se rosszat, hiszen Renfield egyik dühös támadása éppen e föld elfuvarozói ellen irányult!
Mr. Morris e szónál felemelkedett ültő helyéből, és kipillantott az ablakon, majd lábujjhegyen elhagyta a szobát. A professzor utánanézett, de mondta tovább a magáét.
- Tudni való továbbá, hogy a Rém ereje húsz emberével felér, ha akár Jonathan barátunk kocsisának képében tekintjük megérkezésekor a Drakula-várba, akár a gróf kapuja tárását-csukását, akár a Demeter legénységének vesztét. A hajónapló olvastán éppenséggel megfordulhat a fejünkben, hogy az elemeknek is parancsol. Számítsuk ehhez százados bölcsességét, és nyilvánvaló, milyen félelmetes ellenféllel kerültünk szemközt.
A professzor megállapítására pisztoly dörrenése tett pontot. A golyó az ablakfáról visszapattant, betört egy táblát, és a szemközti falba fúródott. Gyáva nyúl lehetek, mert nagyot sikoltottam, de talpra ugrottak a férfiak is mind. Godalming lord feltépte az ablakot, és kihajolt.
Lentről Mr. Morris tempós texasi beszédét hallottuk. - Már megbocsássanak, ha riadalmat okoztam. Megyek rögvest és elmondom, mi végre tettem. - Egy perc múltán meg is jelent és széttárta a karját. - Legszaporábban kegyedtől kérem a bocsánatokat, Mrs. Harker, hogy lődözök bolondjában, mintha a pampákon lennék. Hanem amióta a Westenra-ház körül éjjelente denevért láttam röpdösni, és Lucy kisasszony baját is sejtettem, azt meg tudom rég, micsoda veszedelmes férgek az európai denevér délamerikai kollégái, hát azóta üldözöm őket, valahányat látok. Bár lehet, egyetlenegyet látok mindig. Már te ismered a bolond szokásomat, Art, azért nevess csak! Amíg a professzor minket szóval tartott, öreg denevért láttam fenn hintálni az ablakszemöldökön...
- Leszedted legalább? - vágott közbe Godalming lord.
- Nem, ha ugyan meg nem sebesítettem, mert elszállt az erdő felé - felelte Mr. Morris röstelkedőn, azzal visszaült a helyére, és ismét a professzorra függesztette tekintetét.
- Ideje azonban - vette fel beszéde fonalát Van Helsing professzor -, hogy a Rémnek annyi erőssége után gyengéin is végigtekintsünk. Magunk tapasztaltuk, hogy a fokhagymától irtózik, akár apró vérszívó rokona, a szúnyog, azért mocsárlázról annyira foganatosnak hiszik a vízi emberek Dobrudzsában, hogy a fokhagyma gyakori evésétől már nem a szájuk bűzlik,hanem bőrük teljes színe párolog. Mindazok pedig, akik a fokhagymával nem élnek földijeik szokása szerint, vámpírság gyanújába kerülhetnek. S ahogy az ördög tömjénfüsttől, úgy tart a Rém a szentelményektől vagy akár a csipkerózsa fájából tákolt kereszttől. Emlékezzünk, hogy már besztercei jóakarója keresztet kanyarított Jonathanunk nyakába. A tükör nem fegyver ellene, hiszen képét vissza nem vetíti, aminthogy a napfény sem vet árnyékot neki. Mindenképpen fontos volt Jonathan borotválkozótükre a megismerésében, és bőszítette, hogy megismerték. Sejtjük továbbá veszedelmes színeváltozásainak idejét Jonathan feljegyzéseiből, Renfield kórtörténetéből, valamit a régiek babonáiból.
Godalming lord, bármekkora tisztelettel tekintet is a professzorokra, sokallhatta fejtegetéseit, mert zsebóráját az asztalra helyezve így szólt: - Ránk esteledett, és itt tárgyalunk a szomszédságában. Hallhatta akár minden szavunkat, amíg Morris el nem űzte. Nem volna okosabb, ha a fészkét megrohannánk, és egyetlen kétes értékét, magával hozott földjét elpusztítanánk?
- Hogyan pusztítod el a földet? - nézett rá Mr. Morris józanul.
- Vegyszerrel például - vélekedtem, de a véleményemet bővebben nem fejtettem ki, mert eszembe jutott, hogy ennyi földben házi méregszekrényünk tartalma elveszne.
- Célunknak talán megfelelne a fokhagyma - vélekedett a professzor -, de mi a célunk? Semmiképpen nem az, hogy a Rémet más tanya vagy éppenséggel tanyák választására sarkalljuk, hiszen nemcsak mi vagyunk rossz szomszédságban, hanem, ha úgy tekintjük, ő is. Nem tudom, bölcs előrelátás vezette-e, hogy a ládák egy részét elfuvaroztassa, vagy csupán az angol közmondást tekintette figyelmeztetésnek, hogy minden tojásunkat ne tartsuk egy kosárban?
- Több sikerrel kecsegtet, ha megtudjuk előbb, hány ládát szállíttatott el, és majd a szállítmányozónak én a nyomára jutok - ajánlotta Jonathan. - Akkor kiderül, mi végre osztotta szét a hazai földjét, s azzal a kártyáiba is jobban belelátunk.
Ajánlata azoknak is tetszett, akik az azonnali cselekvés pártján álltak. Abban is megegyeztek mindannyian, hogy engem, tekintettel a gróf házába való behatolás veszélyeire, hátrahagynak. Összekaptak hát lámpákat, álkulcsokat sebtében, és énnekem nyugodalmas jó éjszakát kívánva elvonultak. Meg sem fordult a fejükben, hogy asszony álma nyugodalmas nem lehet, ha szeretteit veszedelem fenyegeti.(...)
Stoker, Bram: Drakula gróf válogatott rémtettei, Budapest,1985, Glória Kiadó
(részletek: 240.-241. oldal és 300.-303. oldal)
| Előző fejezet: Mina Murray naplójából | Tartalom | Következő fejezet: Nosferatu Néhány hasznos tudnivaló a vámpírokról |
Hírek - Tollhegy - Iskolák - Pedagógusképzés - Szaktanácsadók - Tanítás - Taneszköz - Ajánlott filmek - Fórum - Irattár - Szakirodalom - Internet ajánlat - Felsőoktatás |