 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
   |
 A hónap filmjeFRIEDRICH MURNAU: NOSFERATU (1922) | ||
 Előző fejezet:Nosferatu Néhány hasznos tudnivaló a vámpírokról | Tartalom | Következő fejezet: A borzalom szimfóniái |
Zsarnokok felvonulása
{...}A Caligari ...alapmotívuma - a lélek szembekerülése a zsarnokság vagy káosz látszólag elkerülhetetlen alternatívájával... 1920 és 1924 között számos német film tért vissza erre a témára, és különbözőképpen dolgozta fel.
E filmek egy csoportja zsarnokok ábrázolására szakosodott. Ebben a filmtípusban a kor németjei - egy ingadozó nép, amely még szabadon választhatja meg kormányzati rendszerét - nem tápláltak illúziókat a zsarnokság lehetséges következményei felől; ellenkezőleg, belemerültek bűneik és az általa okozott szenvedéseknek a részletezésébe. Vajon a bolsevizmustól való félelem szította képzeletüket? Vagy azért idézték fel e pokoli látomásokat, hogy kiűzzék azokat a szenvedélyes vágyakat, amelyeket sajátjuknak éreztek, és amelyektől most megrettentek? (Mindenesetre különös egybeesés, hogy alig több mint egy évtizeddel később a náci Németország kezdte a gyakorlatba átültetni a fizikai és lelki kínzásoknak ugyanazt a keverékét, amelyet a német filmművészet akkor bemutatott.)
Ennek az első csoportnak a filmjei közül a Nosferatu (Drakula), amelyet 1922-ben mutattak be, különleges hírnévnek örvendett, mert vele kezdődött a filmvámpírok divatja. Ez a film Bram Stoker Drakula című regényének adaptációja volt, azonban Henrik Galeennek, a forgatókönyv írójának sikerült saját ötleteit is belevinnie.
Egy brémai ingatlanügynök elküldi nemrég nősült könyvelőjét Nosferatuhoz, aki igen távol, a Kárpátok erdőségeiben él, valamilyen üzleti ügy rendezésére. A könyvelő útja ezeken az erdőségeken át - mely már önmagában véve is hátborzongató, a ködtakaró alatt megbokrosodó lovakkal, farkasokkal és kísérteties madarakkal - csupán ártalmatlan előjáték azokhoz a kalandokhoz, amelyek Nosferatu kastélyában várnak rá. A megérkezése utáni napon házigazdáját keresve elhagyott termeken és pincéken keresztül vándorol, és véletlenül felfedezi Nosferatut egy szarkofágban fekve - hullaként, tágra meredt szemmel iszonyú arcában. Nosferatu ugyanis vámpír, és a vámpírok nappal alszanak. Éjszaka viszont a szörnyeteg odalopódzik a szunnyadó könyvelőhöz, hogy kiszívja vérét. Ugyanebben a pillanatban Nina, a könyvelő felesége, felébred Brémában, férje nevével az ajkán, mire Nosferatu visszahúzódik áldozatától. Galeen ötlete volt, hogy e telepatikus jelenség révén kifejezésre juttassa a szerelem földön túli erejét. A könyvelő menekülése után a vámpír, aki egyre apokaliptikusabb jelenség, a dögvész megtestesítője, elhagyja kastélyát, hogy kísértetként vonuljon végig a világon. Ahol csak megjelenik, patkányok rajzanak ki és az emberek holtan esnek össze. Egy vitorláshajóra száll: a legénység meghal; a hajó magától szeli tovább a habokat. Végülis Nosferatu eljut Brémába, és ott találkozik Ninával - ez az epizód Galeen hitvallását jelképezi, miszerint a Nosferatu által megtestesített halálos veszélyek nem képesek legyőzni azokat, akik félelem nélkül szállnak szembe velük. Nina, ahelyett hogy elmenekülne a vámpír elől, tárt karokkal köszönti őt szobájában. Miközben ezt teszi, csoda történik: a nap áttöri a felhőket, és a vámpír léggé foszlik.
F. W. Murnau, aki a Nosferatut rendezte, már hírnevet szerzett néhány filmmel - köztük a Januskopf-fal (Janusfej, 1920), amely a Dr. Jekyll és Mr. Hyde egyik változata volt; a Schloss Vogelöd-del (Vogelöd kastély 1921), egy szemmel láthatóan svéd hatásra készült bűnügyi filmmel, és egy realisztikus parasztdrámával, a Brennender Acker-ral (Az égő szántóföld, 1922), amelyhez a cselekményt az arckifejezések kitartott közelképeivel mozdította előre. Már a Vogelöd kastély-ban is tudatosan használta az arcokat rejtett érzelmi áramlatok feltárására és a feszültség kezelésére. Ráadásul korai filmje már tanúsította Murnau páratlan képességét a határok eltörlésére a reális és az irreális között. Filmjeiben a valóság álmok és előérzetek holdudvarával volt körülvéve, és egy húsvér személy hirtelen puszta jelenésként hathatott a közönségre.
Balázs Béla, a magyar származású német filmíró, azt írta 1924-ben, hogy mintha "a végítélet jeges lehelete" csapott volna át a Nosferatu jelenetein. E hatás eléréséhez Murnau és operatőre, Fritz Arno Wagner mindenféle trükkönt alkalmazott. Negatív film útján a Kárpátok erdőségeit a fekete égbolt felé meredő kísérteties fehér fák útvesztőjeként mutatták be; az "egy fordulat-egy kép" módszerével készült felvételek a könyvelő kocsiját rándulásokkal előrehaladó fantom-járművé változtatták. A leghatásosabb epizód az volt, amelyikben a kísértethajó foszforeszkáló vizeken siklott tova szörnyű rakományával. Említésre méltó, hogy ez a nagy képi érzék és a technikai zsenialitás kizárólag a rémületkeltés céljait szolgálta. Természetesen az efféle szenzációk rövid életűek; 1928 végén a londoni Filmtársaság azzal a megjegyzéssel újította fel ezt a filmet, hogy az "összekapcsolja a nevetségest és az iszonyatost."
A Nosferaturól szólva a kritikák még inkább, mint a Caligari esetében, egyöntetűen E. T. A. Hoffmannra hivatkoznak. A romantikus előzményekre való utalás nem ad számot azonban a film sajátos jelentéseiről. A szörnyűségeket egy vámpír okozza, akit a dögvésszel azonosítanak. Nosferatu valóban a dögvészt testesíti meg, vagy a dögvészt azért idézik fel, hogy a vámpírt jellemezzék? Ha csupán a romboló természet megtestesülése volna, akkor Nina beavatkozása a tevékenységébe nem lenne semmi más, mint mágia, ami ebben az összefüggésben értelmetlen. De Nosferatu, mint Attila, "Isten ostora", és csak ebben a minőségében azonosítható a dögvésszel. Vérszomjas, vérszívó zsarnok-figura, aki azokban a régiókban ködlik fel, ahol mítoszok és tündérmesék találkoznak.
Sokatmondó, hogy ebben az időszakban a német képzelet, tekintet nélkül a kiindulópontjára, mindig ilyen alakok felé hajlott - szinte valamilyen gyűlölet-szeretet kényszere alatt. (...)
Kracauer, Siegfried: Caligaritól Hitlerig (A német film pszichológiai története), Budapest, 1991, Magyar Filmintézet
(részlet: 71.-73. oldal)
| Előző fejezet: Nosferatu Néhány hasznos tudnivaló a vámpírokról | Tartalom | Következő fejezet: A borzalom szimfóniái |
Hírek - Tollhegy - Iskolák - Pedagógusképzés - Szaktanácsadók - Tanítás - Taneszköz - Ajánlott filmek - Fórum - Irattár - Szakirodalom - Internet ajánlat - Felsőoktatás |