Hartai László: Már az iskolában is? Már az iskolában is. - Néhány gondolat a mozgóképkultúra és médiaismeret alapműveltségi vizsga követelményeiről - A mozgóképkultúra és médiaismeret oktatása - a Nemzeti alaptanterv szerinti formájában legalábbis - új feladat a magyar iskolák számára. Bár csupán száz éve annak, hogy az ember vetített mozgóképeket nézhet, ez a médium mégis meghatározó módon alakította és határozza meg ma is kultúránkat. Átformálja a nyelvet, az öltözködést, a ritmusérzéket, az ízlést, a vágyakat, a hősöket, a tabukat és a rítusokat, a művészetet és a műélvezetet, az alkotást és a befogadást egyaránt. Mélyen áthatja a mindennapi életet, és kikezdheti a magánélet autonómiáját is. Tudásunk minőségén múlik, hogy az új kommunikációs eljárások a korlátlan ismeretszerzés és kapcsolatteremtés feltételeit teremtik meg, vagy éppen ellenkezőleg, a kiszolgáltatottságét és az elszigetelődését. Az iskola megkerülhetetlen feladata, hogy az új audiovizuális környezet értő és önálló használatára neveljen, ezért a Nemzeti alaptantervben megjelent a mozgókép- és médiaismeret a művészet és kultúra területének részeként. Mivel azonban a mozgóképoktatásnak nincs a magyar közoktatásban hagyománya (és a felsőoktatásban sem képeztek ez idáig mozgókép-média szakos tanárokat), az alapműveltségi vizsga általános követelményeiről, a vizsga tartalmára és formájára vonatkozó javaslatokról csupán szűk szakmai körtől kérhettünk véleményt. A felmérés adatainak elemzése helyett ezért a vizsgára vonatkozó fontosabb tartalmi és módszertani szempontok rövid indoklása látszik célszerűnek. A vizsga tartalma Mivel az alapműveltségi vizsgán a tanulóknak minden tárgyból a Nemzeti alaptanterv teljes követelményrendszere szerint kell vizsgázniuk, így nem kétséges, hogy a mozgóképkultúra és médiaismeret általános vizsgakövetelményei a következőkre vonatkoznak: a) a helyes szövegértés és az értelmes szövegalkotás képességének elsajátítására, a mozgóképi szövegek olvasását lehetővé tevő kódok megfigyelésére és megkülönböztetésére, továbbá a saját mozgóképi szövegek megfogalmazásához szükséges kifejezési készség, formaérzék és kreativitás minőségére; b) az alkotás és a befogadás folyamatainak tudatosítására, a mozgókép elemi kifejezőeszközeinek felismerésére, a mozgókép nyelvének, művészi alkotásainak megfelelő szintű értelmezésére, az audiovizuális média kialakulására és változására, a fontosabb művelődéstörténeti összefüggések ismeretére; c) az audiovizuális médium működésének elvárható szintű ismeretére, a tudatos, szelektív befogadói stratégiák kialakítására és az audiovizuális média tömegkommunikációs szerepéből adódó hatásmechanizmusainak felismerésére, a műsorelemzés képességének elsajátítására. A vizsga formája A mozgóképkultúra és médiaismeret vizsgakoncepciójának kialakításakor a javaslattevőknek mérlegelniük kellett, hogyan illeszkedhet ez a vizsga a komoly értékelési tapasztalatokkal rendelkező, hagyományos tárgyak sorába. Részben készségfejlesztési programot megvalósító tárgy lévén, számos érv szólt amellett, hogy gyakorlati vizsga is legyen ebből a tárgyból. Ezt végül a bizottság elvetette a szűkös időkeret, az értékelési tapasztalatok hiánya és a tárgy belső arányai miatt. Ugyanakkor a feladatlap - részben a gyakorlati vizsgát pótlandó - tartalmaz valamely írásban is megoldható, a mozgóképi közlési készséget részlegesen mérő kreatív feladatot. A feladatlapok főként a médiaismeretre vonatkozó részben tartalmazzanak olyan nyitott, esszészerűen megválaszolható kérdéseket, amelyekben a vizsgázónak lehetősége nyílik ismereteinek rendszerező, érvelő összefoglalására. A szóbeli vizsgáról kizárólag az időbeli megfontolások miatt mondtak le a javaslattevők, hiszen a szóbeli megmérettetés - szigorúan a tárgy értékelési szempontjaira tekintettel - meglehetősen fontos volna. Többen a javaslatot véleményezők közül (akár az írásos forma ellenében vagy azt kiegészítve) a szóbeli formát pártolnák inkább. Ezért is tartalmazza a szöveg elfogadásra ajánlott változata, hogy a helyi programtól függően az írásbeli kiegészíthető legyen szóbeli vizsgával. Teljes egyetértés volt a javaslattevők között abban, hogy a mozgókép nyelvére, művelődéstörténetére vonatkozó, a diákok elemzési készségét mérő feladatokat kizárólag abban az esetben tartalmazhat a feladatlap, amennyiben az kapcsolódik valamely, a vizsgán látható, ott levetített mozgóképi szöveghez. Ez kétségkívül felvet majd bizonyos szervezési, technikai problémákat, ám konkrét mozgóképi szövegek hiányában éppen a vizsga lényege sérülne, vagyis a fogalmak és kifejezési formák helyzetfüggő használatára, a mozgóképolvasási készségre vonatkozóan nem adhatna számot felkészültségéről a vizsgázó. Ugyanakkor a javaslatot véleményezők között volt olyan szakember, aki elvetné ezt a formát, mert "igen problematikus például egy filmből tízperces részt kiemelni, és arra hiteles kérdéseket feltenni". Feltételezhetően az eltérő helyi tantervek, tanári kompetenciák és oktatási szintek, a követelményrendszer elsajátítására biztosított óra- és tantárgyi keretek különbözőségei mentén a mozgóképkultúra és médiaismeret rendkívül sokszínű oktatási módja alakul ki a következő években, hiszen az alaptanterv követelményrendszerén belül maradva is megvalósítható a művelődéstörténetre, az elemzési gyakorlatra, a kreatív médiamunkára, sőt a tárgykör mozgóképkultúrára vagy éppen a médiaismeretre fókuszáló, azt kiemelő oktatási gyakorlata. Így biztosítani kell, hogy a szükséges mértékben a helyi sajátosságokkal harmonizáló feladatok is megjelenjenek az alapműveltségi vizsga anyagában. Ezért fogalmaz úgy a javaslat, hogy az általános vizsgakövetelmények kétharmad-egyharmad arányban határozzák meg az országosan standardizált, illetve a helyileg kidolgozott feladatok mértékét. Vagyis javasolt, hogy a feladatlapon szereplő kérdéseknek mintegy a harmadát mindig az adott iskolában folyó konkrét mozgóképoktatási programnak megfelelően állítsák össze a szaktanárok. A vélemények között megjelent az a felvetés is, hogy mozgóképkultúra és médiaismeretből csupán az alaptanterv minimumkövetelményeire vonatkozzék a vizsga. Ez az elképzelés egyrészt ellentétes azzal az elvvel, miszerint ezt a kérdést egységesen kell megfogalmazni minden vizsgatárgyra, másrészt tárgyunkra is vonatkozik az, ami az új területek mindegyikére: ott és akkor szabad csak mozgóképkultúra és médiaismeret vizsgát szervezni, ahol és amikor biztosított a műveltségi részterület szakszerű, kellő mélységű, és a NAT teljes követelményrendszerére kiterjedő oktatása. Tény, hogy a mozgóképkultúra egészére vonatkozóan, de még a filmművészet eredményeit illetően sem alakult ki a szűk szakmai köröket meghaladó közmegegyezés az életkor függvényében elvárható műveltségi minimum mértékéről, illetve annak szerkezetéről. A film éppen 100 éves, a rendszeres televíziózás évtizedekkel fiatalabb, a technomédiumokkal kapcsolatos tudományos (esztétikai, szociológiai, társadalom-lélektani, közgazdaságtani, információelméleti) kutatások eredményei is meglehetősen frissek. A mozgókép- és médiaoktatás követelményeinek korrekt értékeléséhez szükséges gyakorlati tapasztalatokat, a tényleges viszonyítási alapot nagyrészt éppen a terület oktatási praxisának elterjedésétől várhatjuk. A jól kodifikált, egzakt mérési módszerek kialakítása ezért lassú folyamatnak ígérkezik. Ekképpen jelenleg csupán javaslatot fogalmazhatunk meg arra nézve, hogy mi az elvárható tudás mozgóképkultúrából és médiaismeretből, s miképpen feleltethető meg a vizsgázó tudásának, felkészültségének az alapműveltségi vizsgán majdan beírható kalkulus.
		Hírek - Tollhegy - Iskolák - Pedagógusképzés - Szaktanácsadók - Tanítás - Taneszköz - Ajánlott filmek - Fórum - Irattár - Szakirodalom - Internet ajánlat - Felsőoktatás