|
| |||||||||||||||||
BevezetőA filmajánlóhoz kapcsolódó rovatunkban hónapról hónapra kiemelünk egy-egy filmet az ajánlott listáról, és kritikai szemelvénnyel, esetleg a film témájához kapcsolódó irodalmakból vett részletekkel, illetve cikkbibliográfiával, filmográfiával, valamint az internet-ajánlattal próbáljuk segíteni a film feldolgozását célzó órai munkát. Mindazonáltal reméljük, hogy az adott filmet kedvelő olvasó számára is érdekes lehet a különböző információkat, háttéranyagokat tartalmazó összeállítás.François Truffaut: Jules és Jim francia film 1962 (eredeti címe: Jules et Jim) Henri Pierre Roché azonos című regénye nyomán Forgatókönyv: François Truffaut és Jean Gruault Kép: Raoul Coutard Zene: Georges Delerue Szereplők: Jeanne Moreau (Catherine), Oskar Werner (Jules), Henri Serre (Jim), Marie Dubois (Thérésa), Sabine Haudepin (Sabine), kommentár: Michel Subor Gyártók: Les films du Carosse, SEDIF Párizs a századfordulón. Jules, a fiatal német és Jim, a francia, elválaszthatatlan barátok. Egyik barátjuk fotót mutat nekik egy szoborról, aminek mosolya elkápráztatja őket. A szobor felkutatására indulnak Görögországba, s visszatérve megismerkednek Catherine-nal, kinek mosolya a szoboréra emlékeztet. Együtt töltik hármasban az idejüket, míg Jules és Catherine szorosabb kapcsolatba nem kerülnek. Ők ketten visszatérnek Németországba. Az első világháború idején mindkét férfi bevonul, s csak a háború után látják egymást viszont. Közben Catherine-nak kislánya születik, s ezzel egyidőben már nehezen viseli el a házasság kötöttségeit. Ezt a helyzetet változtatja meg Jim látogatása. A nő szerelmes lesz a franciába, férje tudtával, aki abban bízik, hogy így még maga mellett tarthatja az asszonyt. De ez a kapcsolat sem elégíti ki, s Jim sem tud francia barátnőjével szakítani. Kiábrándultságuk oda vezet, hogy Jim elutazik, s úgy tűnik, Catherine is visszatér férjéhez. A házaspár Párizsba költözik, ahol újra találkozik a hármas. A nő semmit sem felejtett; Jimmel autózgatva lehajt autójával a hídról. Julest már csak a halottasházban látjuk viszont, amint felesége és barátja hamvait kíséri a sírhelyre. Jules arcáról tökéletes nyugalom árad.
| ||||||||||||||||||
|