A filmművészet nagykorúsága
François Truffaut bámulatos technikai tökélyre emelkedve létrehozta a filmregény műfaját. Ezzel már Visconti is kísérletezett, sőt, a Roccóban igen jeles eredményt ért el. Ő azonban a szélesen áradó epikát fejlesztette ki; ő mindig hősei közvetlen közelében marad, s onnan figyeli sorsukat; Truffaut viszont minden regényszerűsége ellenére kerüli a szó klasszikus értelmében vett epikát, ő elbeszél, mesél ugyan, de hőseit kívülről s néha felületesen ábrázolja, a mese puszta jelenlétét többre tartja, mint magát a cselekményben rejlő drámai magot. A filmregény megteremtésének egy másik lehetséges útja tehát a Truffaut-é, s a formanyelv kialakítása szempontjából van olyan fontos, mint Visconti monumentális eredményei.
Truffaut felhasználja a griffith-i filmművészet minden, régóta feledésbe merült és szakkönyvtárak polcaira űzött eredményét; Eisenstein montázsalkotásai és képsorszerkesztési bravúrjait; Renoir tömör életszerűségét, kiegyensúlyozott képkompozícióit; egyszóval mindent, amit a filmművészet a neorealizmus előtt tudott, de a diadalmas felbukkanása óta feledésbe merült.
Nemeskürty István: A filmművészet nagykorúsága, Budapest, 1966, Gondolat (részlet)
|