 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
   |
 A MOZGÓKÉPKULTÚRA-TERJESZTÉS MÓDSZERTANA | ||
 Előző fejezet:2. A mozgóképkultúra terjesztése a közművelődésben | Tartalom | |
2.2. Mozgóképkultúra-terjesztés a filmklubokban
2.2.1. Hogyan alapítsunk filmklubot?A Magyar Filmklubok és Filmbarátok Szövetségének hasonló című ismertetője a következőképpen fogalmaz: "Filmklub megalakulását kezdeményezheti minden olyan magánszemély, aki képzettségével, más filmklubokban való részvétele alapján megfelelő tapasztalatokkal rendelkezik." Milyen jellegűek ezek a tapasztalatok és melyek azok a feltételek, amelyeknek a megléte szükséges egy filmklub indításához? a/ Szakmai ismeretek. Aligha vállalkozhat filmklub alapítására, mozgóképes ismeretterjesztésre olyasvalaki, aki nem ismeri a filmtörténet legfontosabb alkotóit és a kortárs filmet. b/ Módszertani ismeretek. Ezeknek egyik csoportjáról a fentiekben volt szó, másik részükre pedig a következő fejezetekben kerül sor. c/ Technikai háttér. Számos iskolai filmklub jött létre egyszerű televízió-videolejátszó bázisra. Az iskolák felszereltségét ismerve is elmondható azonban, hogy ez a "műszaki háttér" csakis átmeneti lehet. Az egyik megoldás egy korszerű videoprojektor beszerzése, a másik pedig az együttműködés egy olyan intézménnyel - felsőoktatási intézmény, könyvtár, művelődési ház, mozi - amelynek a felszerelése lehetővé teszi a színvonalas vetítéseket. A közművelődési intézmények munkatársai segítségére is számíthat egy kezdő mozgóképterjesztő. A technikai feltételek közé soroljuk a filmtárat, illetve videotárat és a szakkönyvek gyűjteményét. Ezek kialakítását egyrészt a klubvezetőnek kell vállalnia, másrészt igénybe kell venni pályázatok segítségét. d/ A segédanyagok ismerete. Ide sorolunk valamennyi szaklapot (Filmvilág, Filmkultúra, Cinema, Imago, Jel-Kép, Kultúra és Közösség), olyan kulturális lapokat, amelyek valamilyen módon foglalkoznak a mozgóképpel (Élet és Irodalom, Kritika, Magyar Narancs), országos és megyei napilapok kritikai rovatát, pedagógiai folyóiratokat (Iskolakultúra, Új Pedagógiai Szemle, Módszertani Lapok, Magyartanítás). Számon kell tartani továbbá a filmforgalmazók közleményeit és prospektusait, a filmek beszerzési forrásainak (Filmklubszövetség, Filmintézet, MOKÉP, Odeon stb.) kiadványait és valamennyi szóba jöhető, nyomtatott és elektronikus úton hozzáférhető szakirodalmat. e/ Pénzügyi háttér. Úgy tűnik, ez a dolog legnehezebb része. Hasonló problémák viszonylagos enyhítéséhez igyekszünk ötleteket adni a Függelékben. f/ Ismeretségi rendszer. Talán nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy személyes kapcsolatainkat is igénybe kell venni például a pályázatoknál. Egy filmklubosnak fel kell térképeznie mindazokat az embereket, akik szakmai, szervezésbeli vagy más ügyekben segítségére lehetnek: lakóhelyéről elérhető és távolabbi - megfizethető - előadókat, moziüzemi vállalatok munkatársait, környékbeli, tapasztalt filmklubosokat, intézményvezetőket, az önkormányzatok kulturális területen felelős munkatársait, kulturális és művészeti egyesületek képviselőit, a lehetséges támogatókat.
2.2.2. A filmklub működése
Egy filmklub tehát éppúgy pénzügyi-ügyviteli-könyvelési alakzat (is), mint más intézmények. Vezetése tehát külön szakma, amelyet talán csak a gyakorlatban lehet elsajátítani. Nézzünk most néhány gazdálkodási tudnivalót!
Egy filmklub lehetséges bevételi forrásai a következők: tagsági díjak, a bérletek árusításából származó összeg, bármely szervezet vagy szponzor támogatása (nem csupán anyagi jellegű lehet, hanem szolgáltatás - ingyenes filmszállítás, kedvezményes helyiségbérlet, csökkentett árú nyomdai költségelszámolás stb.), pályázati pénzek: Filmklubszövetség, Magyar Mozgókép Alapítvány, Nemzeti Kulturális Alap, Közoktatási Modernizációs Közalapítvány, más alapítványok, helyi önkormányzatok pályázatai, megyei pedagógiai intézetek innovációs pályázatai stb. A kiadásoknál számba kell vennünk a filmkölcsönzési- és szállítási költségeket, a terembérlet díját, takarítási és rezsiköltséget, az előadók tiszteletdíját, útiköltségét, a szóróanyagok gépelésének, nyomdai előállításának, terjesztésének költségeit, valamint a postai és telefonköltségeket. A költségek természetesen megfelelő leleménnyel csökkenthetők, a bevételeket pedig a pályázati és egyéb forrásokból "tarthatjuk karban". Egy filmklub azonban természetesen nem haszontermelő gazdasági képződmény, tehát kereskedelmi célú, anyagi hasznot hozó tevékenységet nem folytathat.
A filmklubvezető munkájának szerves része tehát a pályázatok írása és gondozása. Érdemes ezért a pályázatok kiírását gondosan tanulmányozni, hiszen a késve, hiányosan vagy pontatlanul elkészített pályázatok azon túl, hogy bosszúságot okoznak a kiíró szervezetnek és a pályázónak egyaránt, nem hozzák meg a tervezett bevételt a klubnak.
2.2.3. Filmelemzés, vita, ankét
A filmklubvezetés módszertana témakörében mind ez idáig megjelent (kevés számú) anyag figyelmének középpontjában azok a kérdések állnak, amelyek a filmklubok legfontosabb rendezvénytípusaival kapcsolatosak. Egy filmelemzés vagy alkotó-közönség találkozó természetesen nem a vetítőteremben, illetve a rendezvénynek helyet adó teremben és nem a beszélgetés megkezdésének pillanatában kezdődik. A film megrendelésének és a vetítés körüli teendőknek a sorával foglalkoztunk a fentiekben. A vendég meghívásának is megvannak a maga fogásai: ezek közé tartozik a telefonon vagy szóban történő egyeztetés mellett a felkérőlevél postázása, az utazás megszervezése - és a tiszteletdíj megállapítása, kifizetése és adminisztrálása. Ezen utóbbi műveletekben igénybe vehetjük az intézmény gazdasági hivatalának segítségét. Az utóbbi idők változásai teszik szükségessé, hogy a vendéggel tisztázzuk, tud-e számlát adni a szóban forgó tevékenységről, és milyet.
Ha mindezen kérdéseket többé-kevésbé tisztáztuk, akkor kezdődhet maga a rendezvény. Ezeknek a beszélgetéseknek a legkínosabb percei közé tartozik a házigazda-vitavezető suta "tessék kérdezni" felszólítása után beálló csend. Hogy ezt kikerüljük, más fogásokat kell alkalmazni. Jó megoldás, ha a közönséget is előzetesen bevonjuk a beszélgetés előkészítésébe. Ha néhányan egy-egy részkérdésből felkészülve érkeznek, és ismereteiket közzé is teszik, azzal mintegy megteremtődhet az összejövetel alaphangulata. Ismeretlen közönség esetében készíthetünk szóróanyagokat. Fontos, hogy sem a bevezető előadások, sem az írásos anyagok, de még a vitavezető által sugallt szempontok sem lexikális ismeretek tömegét tartalmazzák, hanem ezek törekedjenek inkább az élményszerűségre. A filmelemzés során továbbá igyekezzünk elkerülni a mechanikusszempont-sorokat, a felületes filmnyelvieszköz-leltározást és a vitavezető gondolatmenetének a közönségre való ráerőszakolását. A legkellemesebb élményekkel a közönség azokról a rendezvényekről távozik, amelyeket oldott hangulatban, ugyanakkor tartalmasan sikerül végigkövetni, a közönség, a vendég és a látott film "megerőszakolása" nélkül.
2.2.4. A filmklub és az iskolai mozgóképterjesztés
Az 1.3. számú fejezetekben utaltunk arra, hogy a Mozgóképkultúra és médiaismeret elnevezésű iskolai tantárgy igényli az iskola falain kívüli foglalkozásokat, hiszen a tárgyhoz kapcsolódó rendezvények a helyi moziban vagy művelődési házban, esetleg más városban zajlanak. Aztán szót ejtettünk arról, hogy miként lehet filmklubot alapítani és vezetni. A két tevékenység mindamellett történeti összefüggéseket is mutat, ugyanis a kezdetektől egészen a legutóbbi időkig párhuzamos fejlődést mutatnak, mi több bizonyos időszakokban a filmklubos mozgalom helyettesíteni látszott a formális rendszerű oktatást. Az iskolai mozgóképkultúra-terjesztés, illetve a Mozgóképkultúra és médiaismeret tehát egyszerre szűkebb, ugyanakkor tágabb kört ölel, fel mint a filmklub. Szűkebb az illetékessége, hiszen az iskolában egyrészt nincsen mód valamennyi filmvetítéshez vendéget - akár alkotót, akár vendégelőadót - hívni. A filmklubos keretek azonban azon kívül, hogy kiválóan segítik a tanár munkáját, színesítik a foglalkozások programját. A filmklubok helyszínein ezen túlmenően remélhetőleg kedvezőbb feltételek kínálkoznak a filmek befogadására. Ilyen szempontból tehát a pedagógus lehet egyszemélyben a filmklub vezetője vagy egyik szervezője is; a vetítőhellyel való együttműködés módozatait mindig az adott helyi viszonyok határozzák meg. Másrészt azonban a Mozgóképkultúra és médiaismeret tágabb tematikájú tárgy a hagyományos filmklub nyújtotta kereteknél, hiszen nem csupán a filmmel foglalkozik, hanem más mozgóképpel dolgozó médiával is; magába foglal továbbá kreatív gyakorlatokat (amelyeket azonban szintén szervezhetünk iskolán kívüli helyszínekre: a helyi televíziós stúdióba például). Iskola és filmklub, tanórák és filmankétok, didaktikai meggondolások és szabadidős közművelődési tevékenység következésképpen kölcsönösen feltételezik és gazdagítják egymást éppen azon célok elérésének érdekében, amelyekről jegyzetünkben beszéltünk.
| Előző fejezet: 2. A mozgóképkultúra terjesztése a közművelődésben | Tartalom | |
Hírek - Tollhegy - Iskolák - Pedagógusképzés - Szaktanácsadók - Tanítás - Taneszköz - Ajánlott filmek - Fórum - Irattár - Szakirodalom - Internet ajánlat - Felsőoktatás |