A kezdetekkor megfogalmazódott az a gondolat, hogy a fiatal ügyfelekkel familiáris, nyitott légkörben lehet hatékony közös munkát folytatni. Az alapvető célkitűzések és értékek a mai napig megmaradtak, hiszen az Iroda inkább egy ifjúsági klub, mintsem egy „pultos ügyfélszolgálat” hangulatát kelti.

A nyitottság és a sokszínűség befogadása jó alapot adnak egy alternatív szociális intézmény működéséhez. A bürokráciamentes légkör, az átlagostól való eltérés elfogadása, a tolerancia, a „nyitott-ház jelleg” előfeltételei egy új szemléletű szociális-kulturális munkának.

A Tanácsadó Iroda igyekezett a felmerülő elvárásoknak is megfelelni, szolgáltatásai az elmúlt 12 év alatt folyamatosan fejlődtek. A kerületi Csokonai Művelődési Ház vállalta 1992 december végéig a minimális kiadások fedezését, az Újpalotai Szabadidő Központ pedig egy helyiséget bocsátott a MUFTI rendelkezésére 2002 júliusáig.

Az első időszak a bizonyítás, az útkeresés időszaka volt, mikor feltérképeztük a kerületi fiatalok igényeit, - hogy kik és milyen problémával keresik meg az Irodát, milyen segítségre van a legnagyobb szükség - a kerület infrastruktúráját, információkat gyűjtöttünk a munkaügyi rendszerről. Közben a saját környezetünkben arra törekedtünk, hogy minél jobb kapcsolatot alakítsunk ki más munkaerőpiaci szervezetekkel, a helyi önkormányzattal, valamint más szociális és kulturális segítő intézményekkel.

A helyi együttműködést jól példázza K. P. (22 éves) esete, aki hajléktalanként kereste fel az Irodát. Elmondásából kiderült, hogy miután többször meglopta és kirabolta szüleit, ők véglegesen elkergették otthonról. A fiú már 4 hónapja az utcán élt, egyértelmű volt, hogy akkori helyzetében munkára nem volt alkalmas, és a MUFTI csak saját intézményi keretein belül nem tud segíteni. Az akkor még csak informális kapcsolatban álló önkormányzati intézmény – az Újpalotai Családsegítő Szolgálat Speciális Étkezdéjének és Nappali Melegedőjének - bevonásával rendeztük Péter étkezési és tisztálkodási problémáit. A kerületi munkaügyi kirendeltség segítségével pedig elvégezte a kazánfűtői tanfolyamot, így az álláskeresés terén már igénybe tudta venni a MUFTI szolgáltatásait.

Az intézmény munkájának jelentős részét alkotta az információ gyűjtése, továbbítása és a személyre szabott tanácsadás. A kezdetektől fogva működött jogi tanácsadás, átképzési tanácsadás, amelyek során mindig fény derült az éppen aktuális törvények joghézagaira, illetve előforduló felkészületlenségekre. Az életvezetési tanácsadás során – melyet pszichológus vezetett - gyakran tapasztaltuk, hogy a munkanélküliség nem egy, önmagában elszigetelten jelentkező probléma, hanem sok esetben egyéb mentális sérülések, és a háttérben meghúzódó komoly családi konfliktusok oka, vagy következménye, amelyek együttesen nehezítik a fiatalok életét. Ezeket felismerve 1992 őszén - az országban először - pszichológusok vezetésével és a Fővárosi Munkaügyi Központ anyagi támogatásával ifjúsági Álláskereső Tréninget szerveztünk, ahol a munkavállalásban gyakorlatlan munkanélküli fiatalok tapasztalatokat szerezhettek arról, hogy miként kell állást keresni és találni (lehetőségek felkutatása, önéletrajzírás, állásinterjú) és „átestek” egy hosszabb önismereti, személyiségfejlesztő tréningen is. A komplex tematikájú tanfolyam elvégzése után a résztvevők 70%-a helyezkedett el a munkaerőpiacon. Ilyen, speciálisan működő tréninget 1994-ben is indítottunk, akkor az Újpalotai Családsegítő Szolgálat szakembereinek vezetésével.

1993-tól új „fejezet” kezdődött a MUFTI életében. A XV. kerületi Önkormányzat önálló költségvetést ajánlott meg az Irodának, amellyel lehetővé vált a szakmai profil bővítése, a maihoz hasonló struktúra kialakítása, a magasabb szakmai színvonal elérése, miközben a MUFTI továbbra is a Művelődési Központ része maradt. Ez a szervezeti felépítés egészen 1996 áprilisáig tartott. Ekkor az intézmény a „helyére került”, hiszen a megújuló kerületi szociális ellátó rendszer részeként az Újpalotai Családsegítő Szolgálat önálló csoportja lett.

A 90-es évek elején nemzetközi szakmai kapcsolatok kialakításán dolgozott a MUFTI. Ennek eredményeként 1993 és 1996 között dán ifjúsági cserék valósultak meg, 1993-tól napjainkig tart az a francia kapcsolat, amelynek keretében ifjúsági- és szakmai csereprogramok szerveződtek.

Az ifjúsági csereprogramban résztvevő fiatalok bekapcsolódtak a megvalósításba is, (utazás szervezése, lebonyolítása, itthoni program szervezése, vendégek fogadása) ami olyan meghatározó élmény volt számukra (sokan közülük addig a kerületből sem igen mentek ki, külföldön nem jártak, baráti kapcsolatok száma minimális), hogy találkozókat szerveztek, ápolták a kialakult barátságokat és új programok létrehozását kezdeményezték. Ennek hatására 1994-ben indította az Iroda az első nyelvtanfolyamokat, amelyeken kezdetben azok a fiatalok vettek részt, akik személyes „haszonélvezői” voltak a nemzetközi csereprogramoknak. A résztvevők megerősítették egymást törekvéseikben, elképzeléseikben. A 12 fős csoportból hárman továbbtanultak egyetemen, főiskolán; a nyelvtanfolyamok tanárai (angol, francia) közülük kerültek ki; 2 pár összeházasodott (2. és 3. kép: cserés képek).

1996-ban az angol és francia nyelvtanfolyamok mellett számítógépes felhasználói alapismeretek oktatása is elkezdődött a MUFTI-ban. E tanfolyamok célja nemcsak a munkanélküliek szakmai képzése, hanem az állandóságra, rendszerességre nevelés, a tanulási kedv újraélesztése, hogy megpróbálják visszarázni a sokszor régóta munka nélkül élő fiatalokat a reggeli felkelésre, a társak (kvázi munkatársak) tolerálására és a velük való együttműködésre (4. kép: számítógépes kép).

A MUFTI működésének gerincét a napi ügyfélszolgálat adja, amely végleges formáját 1994 körül nyerte el. Ezt a szolgáltatást heti négy napon át vehetik igénybe a fiatalok. Itt kerül kapcsolatba a fiatal először az Iroda munkatársaival. Az első interjú és a többszöri beszélgetések alkalmával a MUFTI munkatársai megpróbálják felmérni a fiatal munkaerőpiaci helyzetét, végzettségét, elhelyezkedési terveit, segítenek felkutatni a szóba jöhető állás-, illetve képzési lehetőségeket. 1994 tavasza óta az ügyfélszolgálati munka szerves részét képezi az állásközvetítés. Az Iroda kapcsolatot tart fenn a munkáltatókkal, akik aktuális ajánlataikat ide hozzák először, valamint az ügyfélszolgálaton megtalálhatók a napi sajtó, a hirdetési újságok, amelyek szintén az elhelyezkedési esély növelésére szolgálnak, nem kis anyagi terhet véve le a fiatalok válláról.

Az ügyfelek önkéntes alapon kerülhetnek be a MUFTI számítógépes nyilvántartásába, megadhatják azokat az állástípusokat, amelyeket keresnek, s ha nekik megfelelő munkalehetőség érkezik, lehetőség van a fiatalok értesítésére. Ez részben a nyomon követés és kapcsolattartás egyike eszköze. A számítógépes nyilvántartás segítségével az Iroda munkatársai „napra készek” minden egyes fiatalt illetően. A fiatalokkal való kommunikáció során nagy jelentőséggel bír ez a tudás, hiszen nagyon „jó néven veszik”, hogy emlékszik rájuk a velük foglalkozó szociális munkás, akár néhány hónap elteltével is.

Az intézményben a fő hangsúlyt az egyéni esetkezelés kapja, ennek terepe az ügyfélszolgálat, ahol az első beszélgetés alkalmával sok minden kiderül az ügyfélről. Az esetkezelés előzményei azok a beszélgetések voltak, amelyeket a fiatalok igényeik szerint folytattak az Iroda munkatársaival (5. kép: beszélgetős kép). A MUFTI-ban folyó munka fejlődése során egyértelművé vált, hogy a szociális munka eszközeit használva, szociális munkásokra van szükség ahhoz, hogy a problémakezelés szakszerűvé és eredményessé váljon.

H. Z. 23 éves, csak édesanyját ismeri, aki súlyos alkoholbeteg, őt kiskorától anyai nagynénje neveli, aki időskorú, beteges asszony. Z. szívrendellenességgel született, folyamatos orvosi felügyelet alatt él, többször műtötték. Érettségizett, barátai nincsenek, kapcsolata nagynénjén kívül négy, nem velük élő testvére közül csak legkisebb húgával van. Álláskeresés miatt kereste fel a MUFTI-t, nagynénjével közös anyagi gondjaikon kívánt segíteni. Rendkívül zárt személyisége, szótlansága csak a második-harmadik találkozás után kezdett oldódni. Ekkor felajánlottuk számára a mentálhigiénés csoportban való részvétel lehetőségét. Z. örömmel fogadta a meghívást, bár részletesen és hosszan el kellett számára magyarázni, miről van szó, mi is ez a csoportfoglalkozás. A csoport hat különböző egyéniségű, hátrányos helyzetű fiatalja komoly segítséget jelentett egymásnak. Z. hamar a „csendes megfigyelői” státuszát feladva a csoport lelke lett, kiváló színészi képességekről, humorérzékről, olvasottságról és nyitottságról, kíváncsiságról tett tanúbizonyságot. Egyéni esetkezelése során olyan problémák megbeszélésére kerülhetett sor, mint nagynénjéhez fűződő kapcsolata, húgán való segítésvágya, további kapcsolatok kialakítása, amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy egyéni ritmusát követve felkészülhessen a munkába állásra és hogy képes legyen a munkát meg is tartani. 1998. novembere óta dolgozik, eljár a MUFTI Klubba, ahova ismerősei közül is hív fiatalokat.

A MUFTI-ban egyéni esetkezelés történik, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok ismételten igénybe vegyék a szolgáltatást. A csoportmunka keretébe sorolhatóak a tanfolyamok, a külföldi csereutak, a személyiségfejlesztő- és mentálhigiénés csoportok, a MUFTI Klub és a nyári tábor. A MUFTI Klub és a nyári tábor az Iroda közösségfejlesztő törekvéseit tükrözik. A fiatalok nyomon követésén túl az az elv vezérelte létrejöttüket, hogy terepet biztosítsanak olyan szabadidős programok megvalósításának, amelyeket részben a fiatalok találnak ki és szerveznek meg. A Klub havi rendszerességgel működik (6. kép: klubos kép). A tábor pedig egy olyan intenzív helyzet, amikor a segítő munka, a napi viszonylatban soha ki nem próbálható lehetőségeket és eszközöket kap. A tábor programja mindig valamilyen napi négy órás, környezetvédő munkavégzés köré szerveződik (7. kép: táboros kép).

Végül, de nem utolsósorban fontosnak tartottuk, hogy helyet, fórumot teremtsünk a legújabb szakmai eredmények, nemzetközi tapasztalatok, aktuális szakmai problémák megvitatására az érdeklődő szociális munkások, pedagógusok, családvédelmi szakemberek közreműködésével. Ennek szellemében a MUFTI-ban évi két alkalommal kerül sor Együttgondolkodó Nap szervezésére, a felmerülő problémák kapcsán.

Összegzés

Rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy a fiatalokkal való munka során nincsenek tipikus megoldások és kopírozható intézmények. Az ifjúság, az ifjúsági munka sokszínűsége szükségessé teszi, hogy a fiatalokkal foglalkozó intézmény és abban dolgozó szakemberek rugalmasan tudjanak reagálni a fiatalok igényeire, speciális sajátosságaikra.

A fiatal generáció munkanélkülisége, tartós „semmittevése” nem az össztársadalmon belül, elszigetelten létező probléma. A múltat az oktatás átpolitizáltsága, a képzési rendszer túlspecializálódása, a hatékonyságra ösztönzés elmaradása, a párhuzamos ellátórendszerek kiépítése, a gyerekek pályaválasztásának korai időpontra tolódása, a legjobb iskolák és egyetemek bekerülési esélyegyenlőtlenségei, a felnőttoktatás elhanyagolása jellemezte (Laporte-Schweitzer, 1995).

Napjainkban maradt az iskolai nevelés hiányossága, a kultúraközvetítő csatornák alulteljesítése. Megpróbáljuk az aktív munkaerő-piaci politikák rendszerével helyettesíteni mindazt, amit a fiatalnak az iskolarendszerben kellett volna megkapnia. Jelenleg az aktív munkaerő-piaci szolgáltatások, programok feladata, hogy segítsenek a munkanélkülieknek be- vagy visszajutni a munka világába. Az aktív eszközök - a tanácsadás, a képzési programok, az ideiglenes foglalkoztatás - költségesebbek, mint a pénzbeni ellátások, de csökkenthetik a munkanélküliség időtartamát és növelhetik a termelékenységet. Azt is látni kell, hogy egy dolog képzési programokat vagy ideiglenes álláshelyeket finanszírozni, és teljesen más azt biztosítani, hogy mindez valóban a munkanélküliek javát szolgálja. Elvben nyilvánvaló, hogy az embereket olyasmire kell képezni, amire legalábbis potenciális piaci kereslet van. A gyakorlatban azonban nem feltétlenül a munkaügyi szolgálatok munkatársai tudják a legjobban megítélni, hogy milyen képzettségre lehet szükség, vagy hogy hogyan kell ezeket oktatni.

Erőteljesen meghatározza a munkavállalás napi gyakorlatát a bizalmatlanság. Egyöntetűen bizalmatlanok a munkaadók, és bizalmatlanok a munkavállalók, mindkét félnek rosszak a tapasztalatai, „hírei” egymásról. A munkaadók és a munkavállalók egyáltalán nincsenek egy „súlycsoportban”. Az alkalmazással kapcsolatos döntések természetesen a munkaadóknál vannak, ők pedig kevésbé szeretnek kísérletezni, „vesződni” nehezen kiszámítható, netán kezdő munkavállalókkal. A munkaadó nem pedagógus, neki jövedelmet produkáló, gyakorlott alkalmazott kell. Ilyen helyzetekben talán kifejezetten „rossz pont”, ha a jelentkező fiatalok aggályoskodnak, ha például a munkafeltételekről kérdezősködnek, és munkaszerződést emlegetnek. A munkaadók számára azok az ideális alkalmazottak, akik rugalmasan, okosan - tehát gondolkodás nélkül -, maradéktalanul elfogadják a munkaadó bármilyen színvonalú kínálatát. Ebből a megközelítésből a munkaadók nagy részének az volna a jó, ha fennmaradna a jelenlegi helyzet, vagyis megmaradna a munka világával kapcsolatban a dolgozni akaró fiatalokat annyira jellemző, általános tájékozatlanság. A munkát kínáló cégek és vállalkozók számára helyzeti előnyük miatt nyilvánvalóan olcsó munkaerőnek számítanak a fiatalok. Szabadon lehet közöttük válogatni, nem nagyon védi őket semmi (Szabó A., 1997).

A hátrányos helyzetű, perifériára sodródó fiatalokat kizárólag a munkaerő-piaci információs rendszeren keresztül nem lehet elérni, ezen keresztül tartósan nem támogathatóak. Az állástalanság okozta válsághelyzetek feloldásában, a társadalmi beilleszkedési zavarok prevenciójában a szociális szolgáltatásoknak rétegspecifikus programokkal kell közreműködniük. Ezekhez a szolgáltatásokhoz kapcsolódhatnak a foglalkoztatási, munkaerő-piaci rehabilitációs programok.

A fiatalokat - ha nem találnak tartósan munkát -, azon kívül, hogy tartósan alacsonyabb jövedelemből kell megélniük, különféle szociális és pszichológiai ártalmak is érhetik. Az interperszonális kapcsolataik gyengülnek, elszigetelődnek. Családi konfliktusaik szaporodhatnak, az általános frusztráció, a szerepvesztés nem ritkán a családtól való teljes elfordulást eredményezhetik.