Hóstát

A bajor–osztrák eredetű (északi nyelvjárásainkban szlovák közvetítésű) hóstát (Hofstadt [hovestat, hofstat] ’udvarhely, udvarház’) szavunk jelentését etimológiai és értelmező szótáraink bizonyos szempontból eltérő módon magyarázzák. A TESz. (2: 150–1) szerint három jelentésben használatos: l. lehet ’olyan telek, amelyen lakóház és major áll vagy épül’; 2. ’külváros’, és végül 3. ’ház udvarral és kerttel együtt, belsőség’. Az ÉrtSz. (3: 354) szerint ’külső városrész városnegyed; külváros’. Az ÚMTsz. (2: 1004) első helyen a ’külváros’ jelentést adja meg, de közli a ’falu félreeső része’, illetve a ’belsőség, belső telek’ jelentést is. Szabó T. Attila alábbi példáiból szemléletesen kirajzolódik az erdélyi hóstátok keletkezésének a folyamata: a hóstátok a városból kivezető utak mentén alkalomszerűen keletkezett, vár(os)falon, vár(os)kapun kívüli településrészek voltak, amelyek a vár(os) körül össze is épülhettek. A régi kolozsvári elovárosoknak ezért összefoglaló nevük is volt: Hóstátság. Mivel az erdélyi hóstátok valóban a vár(os)falon, palánkon, sáncon kívül feküdtek, a vár(os)ból a hóstátba ki – ’bentről kifelé’ – lehetett menni: „Catalin azzon … Azt vallia hogi Mazas peterne Eohozzaya Ment volt ky az hostatba hwl lakik” (1574, Kolozsvár, Tjk. III/3. 392; vö. SzT. 5: 292). „En mind eddig is kün lakván az Hostatb(an) … Klmes Ur(am) eo Excellentiájával nem szolhattam” (1755. Baló Antal levele Nagyszebenből; SzT. 5: 293).

Az előbbiekhez hasonlóan ’külváros’ jelentésben használja Barta Boldizsár krónikaíró is a hóstát szót: „Ugyan az idő alatt [1662-ben], azon [Huszain] pasa hozzáfogott a váradi Olaszi nevű hostát kerítéséhez még télben, kit nagy tapaszos palánkkal a Keres vizétül fenn az vár bástyájátul elkezdve, ugyan a Keres vizére el alá békerítetett” (Barta B., Rövid Chronika, Debrecen, 1984. 43). Jambressich latin–illir [horvát]–német–magyar szótára is a német eredetű ’hóstát’ szóval adja vissza a latin suburbium szó magyar jelentését. Figyelemre méltó, hogy a megfelelő horvát szógyök viszont a magyarból való: Zvunzki Varaß, Predvaraß, Podvaraßje ’előváros’, ’Vorstadt’ (A. Jambressich, Lexicon latinum… Zágráb, 1742. 956).

Debrecen körül, a város határát jelző árkon, palánkon kívül a törökök ellen vívott harcok idején, az 1600-as évek második felében egymás után keletkeztek a hóstátok, a környező falvakból menekült „hajléktalan szegénység” telepei. A városi magisztrátus több mint egy évszázadon át tiltotta a földkunyhók építését, csak a XVIII. század végén nyert hatósági engedélyt a város kerítésén kívül való letelepedés. A városról készített kéziratos térképek (DvT.) ezeket a telepeket hol a német Vorstadt ’előváros’ szóval (1811: Varga Utszai Vorstadt), hol a már megmagyarosodott hóstát szóval jelölik (1812: Czegléd Utszai Hostadt [a mai Csillag utca két oldalán fekvő városrész], Csapó Utszai Hostadt [a Nyíl utca környéke], Hatvan Utszai Hostadt [a Vendég utca körül kialakult településrész], Várad Utszai Hostadt [az Erzsébet és Ispotály utca között fekvő városrész]). 1820 körül a Csapó utcai „elővárosról” külön térkép készült: A Csapó uttczai ujj Hostati telkek rajzolattyának fragmentuma (DvT. 441).

Dunántúli városaink jó részében a hóstátok nem alkalomszerűen kialakult elővárosok, külvárosok (Vorstadtok) voltak, mint Kelet-Magyarországon, hanem a török korban tervszerűen kiépített fortalitiumok (erősségek, katonavárosok). A török háborúk konzerválták a kétsejtű városépítést: az eredeti belső váron kívül egy sokkal kezdetlegesebb, telepített, bekerített településrészt, váralját, suburbiumot találunk például Pápán, Kanizsán, Lentiben, Szentgróton, Keszthelyen, Egerszegen és Veszprémben (vö. Szántó Imre, A végvári rendszer kiépítése és fénykora Magyarországon. Budapest, 1980. 33). Ez a katonaváros a hóstát. Lakosai, a hóstátiak (katonavárosiak) fegyverrel szolgáló harcosok, lovas katonák voltak. Mivel a kis területű vár nagyobb tömegű katonaság befogadására alkalmatlan volt, védelmi célból a hóstátot (suburbiumot) is sánccal, palánkkal, vizesárokkal kellett körülvenni, az utak végén pedig kapukat, hidakat kellett építeni (vö. Iványi Béla, Zalaszentgrót története. Zala Megyei Levéltár. Kézirat, é. n. 18; Makkai László, A magyar városfejlődés történeti vázlata. Vidéki városaink. Budapest, 1961. 60; Eperjessy Kálmán, Városaink múltja és jelene. Budapest, 1971: 122). A hóstátok kiépítésével, vagyis a várak, városok hadi megerősítésével a korábbi polgári település egysége megszűnt nemcsak városképileg, hanem jogilag, közigazgatásilag is (Gyimesi Sándor, Magyar gazdaságtörténet [1848-ig]. Budapest, 1972. 105–6). Különösen az ellenséges támadások idején nőtt meg a hóstátok szerepe: a katonai vezető, a várnagy vette át nemcsak a vár, hanem az egész település irányítását. Természetesen a hóstáttal egy időben fokozatosan kialakult egy harmadik városrész, az igazi külváros is: a megerősítetlen polgárváros, amelynek lakosai az úrbéli szolgálatot ellátó, a vár és a hóstát lakosait árucikkekkel, élelemmel, takarmánnyal ellátó „külvárosiak” voltak. Ma a Hóstát helynév a dunántúli városokban már ismeretlen, a megyék helynévanyagát feldolgozó szótárakban is hiába keressük.

A hóstát szó eredetét és jelentését egészen sajátosan magyarázza a besztercei német tájnyelvkutató, a szász tájszótár főszerkesztője, Fritz Hozträger egyik magyar nyelvű, Szabó T. Attilához intézett levelében: „a magyar hóstát nem a német Hochstadt származéka, mert e külvárosok nem feküsznek »fent« = hoch, ti. feljebb, mint a város. Az átvétel a szászból történt, és itt a »hoch« u-val hangzik: huch, hui stb. Tehát a magyarban valószínűleg a »hústáló« lett volna belőle. A szász hofstat (olv. magy. hófstat) a régi szász falu beosztását nevezi meg: annyi mint hofstelle, tehát az a rész, amely minden falusinak kiosztódott.” A levél részleteit és a kolozsvári Hóstát helynév magyarázatát Szabó T. Ádám közli a Névtani Értesítőben (16: 66).

A középkor végén és főként az újkor elején a hóstát szót Debrecenben és a környező városokban azonban éppen a Hozträger által valószínűtlennek tartott ’felsőváros’ jelentésben is használták. Feltehetően a bajor Hofstadt ’udvarhely, előváros’ szó félreértelmezése (*Hochstadt) következtében kapta a hóstát szó a ’felsőváros’, ’a legmagasabban fekvő városrész’ jelentést, és terjedt el később az ennek megfelelő szóhasználat. Debrecenben például a Csapó és Burgundia úttcáktól délkeletre fekvő Domb utca környékét nevezték hóstátnak: 1820: Új hóstáti telkek a Csapó utcán (Hajdú-bihari kéziratos térképek. Szerk. Komoróczy György, Debrecen, 1972. 68). Ma is ez a város legmagasabb pontja. É. Kiss Sándor magyarázata szerint Debrecenben „Hóstátnak (Hochstadt) nevezték a Csapó és a Burgundia szegletében levő magas fekvésű városrészt. Fekvésére emlékeztet a Domb és a Magos utcanév” (Debrecen utcanevei. Szerk. Nábrády Mihály, Debrecen, 1984. 115). A Felmegyünk Budapestre? című tanulmányában Sebestyén Árpád is ’felsőváros’ jelentést tulajdonít a hóstát szónak: „Ha vár köré települt a lakosság, az erősség a hegytetőn, dombon, magaslaton épült, s ott nemcsak a katonák, hanem a birtokos nemes úr hivatala is fent lakott a várban, oda kellett felmenni igazgatási ügyekben is. A várnegyedet sokfelé hóstátnak nevezték, a német Hochstadt magyarításával, tehát felsővárosnak” (Értsünk szót! Debrecen, 1994. 51–2). A Magyar történelmi fogalomtárban (szerk. Bán Péter, Budapest, 1989. 199) Nemes Lajos szintén Hochstadtnak ’felső város’-nak értelmezi a hóstya (a hóstát tájnyelvi változata) szót, amelynek a latin megfelelőjét is közli: suburbium. Erről viszont a Glossarium mediae et infimae latinitatis Regni Hungariae (cond. Antonius Bartal, Lipsiae, 1901. 638) a következőket közli: „1. Suburbium, locus sub urbe (castro) habitatus, civitas sub castro; váralja”, vagyis nem felsőváros, nem Hochstadt. Még a második jelentésből – „2. Suburbium, tractus urbi subiectus; külváros” – sem következik semmiféle magyarázat arra vonatkozóan, hogy a hóstát (hóstya) magasabban vagy alacsonyabban helyezkedett-e el annál a vár(os)nál, amelynek szomszédságában kialakult.

Hajdúböszörményben a Mátyás király korában épített erődítés és kastély (1460: fortalitium et castellum) környéke, a Domb és Vár utca volt a Nánási [út menti] vagy Külső Hostát. Ezt a helynevet, amely feltehetően a Böszörményben állomásozott német katonaság nyelvéből került át a böszörményiek nyelvébe, Rápolti Pap Mihály református lelkész kéziratos krónikája említi 1675-ben (Sárospataki Füzetek 1858: 698). A böszörményi Külső Hostát városrész (szemben a belvárosi erődítéssel, a templomerőddel) azért is érdekes, mert nemcsak külváros, külső ’Vorstadt’ volt, hanem a dunántúli hóstátokhoz hasonló katonaváros és egyben Böszörmény legmagasabban fekvő része is, ahol a labanc katonaság kaszárnyája állt.

É. Kiss Sándor a hajdúhadházi Hóstát helynevet is ’felsővárosnak, belvárosnak’ magyarázza: „Kétségtelen, hogy a német eredetű Hochstadt = felsőváros, a város magasan fekvő része, félig-meddig magyarított alakja” (É. Kiss S., Hajdúhadház helynevei I. Belsőségi elnevezések. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966–67. Debrecen, 1968. 499 és 512). Következtetését arra alapozza, hogy a Darnai ház, amely „az öregek emlékezete szerint” a hadházi Hóstátban állt, a Böszörményi utca keleti felében, a város legmagasabban fekvő részében épült. A hadházi Hóstát tehát nem katonaváros, de nem is külváros vagy ’minden falusinak kiosztott’ telekrész volt, hanem felsőváros, belváros, mivelhogy éppen a település központjában, a főtér nyugati oldalán terült el, a legmagasabban fekvő városrészben, a régi templom mellett.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy hóstát szavunk jelentését két új részjelentéssel bővíthetjük: a szótárainkban eddig megadott ’külváros’, ’majorság’, ’belsőség’ stb. jelentéseken kívül használták e szót ’katonaváros’ és ritkábban ’a település legmagasabban fekvő része, felsőváros’ jelentésben is. Ez utóbbi jelentés a Hofstadt téves értelmezése (*Hochstadt) következtében alakulhatott ki.

Lévai Béla