A rá és személyragos alakjai mint határozószók és mint igekötők
A Nyelvművelő kézikönyv szerint (ráfér címszó, II. k. 553) „a rá névmási határozószónak csak egyes számú 3. személyű (személyragtalan) alakját használjuk igekötőként. Személyragos alakokban mindig különírjuk…”
Alább, a rá, reá, rája címszónál (561): „Helyesírási probléma a 3. személyre utaló rá (reá) kapcsolása is; ha – határozott rámutatás, utalás, szembeállítás esetén – nyomatékos, vagyis határozószói szerepű, szintén különírjuk.”
Ez az utóbbi megfogalmazás már fölkelheti gyanúnkat: a rá személyragos alakjainak ugyanígy kétféle funkciójuk lehet: vagy határozóként, a cselekvés irányát hangsúlyozzák, szembeállítva más, potenciális irányokkal (kiemelve azt a személyt, akire a cselekvés irányul), vagy igekötőként, magát a cselekvést árnyalják (kiemelve annak befejezett, mozzanatos stb. jellegét).
Kétféle funkciójuk között azonban nemcsak szemantikailag tehetünk különbséget, hanem grammatikailag is:
tagadó és felszólító alakjuk szórendje más a határozói és más az igekötői funkciójukban.
Igekötői (a továbbiakban I) funkciójában a rá, rám, rátok stb. tagadásban (a továbbiakban T) is, felszólításban (a továbbiakban F) is az ige mögé kerül, határozói (a továbbiakban H) funkciójában tagadásban többnyire az ige elé, felszólításban mindig elé. S még egy különbség: a rám határozószó elé a személyes névmás is odakerülhet (énrám), az igekötő elé soha.
*
„Mindent ráhagy a gyerekre” (a Kézikönyv példája). – Ezt az illető gyerek is elmondhatja így, igekötősen: „mindent rámhagytak”. Egészen más a H változat. (Az alábbiakban kurziválom az I és kurzív félkövér betűvel írom a H alakokat.)
IT (igekötő, tagadásban): Nem hagytak rám mindent. – HT (határozó, tagadásban): Nem hagytak rám mindent. Rám nem hagytak mindent. Nem (én)rám hagytak mindent.
I funkcióban csak az első fajta tagadás használható, H funkcióban mindhárom fajta. (A H funkcióban a továbbiakban csak a két eltérő tagadó formát adjuk meg; az első mindig hozzáértendő.)
IF (igekötő, felszólításban): Hagyj rám mindent (ne szólj bele). – HF (határozó, felszólításban): (Én)rám hagyj mindent. Mindent (én)rám hagyj. (= Én értek hozzá legjobban.)
IF funkcióban csak az első forma használható. HF funkcióban csak a másik kettő. (Fölöslegesen bonyolítanánk példáinkat, ha kitérnénk a különösen erélyes felszólítás esetére is, amelyben az igekötő nem válik el: gyere el helyett elgyere ám!, s ennek megfelelően tedd rá helyett aztán rátedd ám!.)
Ami tagadásnál az igekötő hátra (az ige mögé) vetését illeti, kitűnő ellenpélda a Toldiban az a mondat, amelyben az igekötő nem az ige ilyen-amolyan jellegét emeli ki, hanem irányt határoz meg, tehát határozói funkciót tölt be: „Nem kiment belőle, bennszorult a pára”. (Nem válik el az igétől, ennyiben megőrzi igekötői jellegét, viszont tagadásnál is előtte marad, határozói funkciója miatt.)
Erősen átvitt értelmű, rá igekötős igéknek nincs is határozói változatuk.
I Jól rátokpirított. IT Nem pirított rátok. IF Pirítson már rájuk egyszer, kedves tanító néni!
H változat nem létezik. (T Nem rátok pirított… Rátok nem pirított… F [Ti]rátok pirítson a tanító néni.)
I Alaposan rámterítette a vizeslepedőt. – IT Ezúttal kivételesen nem terítette rám a vizeslepedőt. – IF (Csak elméletben létezik:) Terítse (már) rátok a vizeslepedőt.
H változat nem létezik. (T Rátok nem terítette… Nem rátok terítette… F [Ti]rátok terítse…)
Itt és a hasonló jelentésű igék esetében különösen szembeötlő az igekötős változatnak egy további sajátossága: sokszor csatlakozik hozzá a jól, nagyon, alaposan stb. módhatározó, amely a határozószós változat mellett nem szerepelhet. Ilyen esetben érezzük igazán természetesnek a két szótagú igekötői változat (egyébként is indokolt) egybemondását, egybeírását az igével: jól rátokijesztett, keményen rájukförmedt.
A konkrét és a képes jelentésű cselekvés kifejezése közötti különbségre példa a rájön ige használata. – Képes értelmében csak I funkciója lehet:
Rádjött a bolondóra. – IT (Ma szerencsére) nem jött rád a bolondóra. – IF Jöjjön rád a rossznyavalya!.
Konkrét értelmében mindkét funkciót betöltheti:
I Rámjött a hátvéd, le kellett adnom a labdát. – IT Nem jött rám a hátvéd, vezethettem tovább… IF (Édes jó Istenem, csak most) ne jöjjön rám a hátvéd.
H (Én)rám jött a hátvéd, te tisztán maradtál. – HT Nem rám jött a hátvéd (te magadra tudtad húzni). (Én)rám nem (is) jött a hátvéd, (gondolta, úgyse kapok labdát tőled). – HF (Azt akartam), (te)rád jöjjön a hátvéd.
Vannak viszont olyan igék, például a várni, amelyekhez jelentésük miatt csak határozóként járulhat a rám, rá, igekötőként nem:
„rám vár a mozi előtt este / suhanc, a rosszul öltözött” (József Attila)
*
Még néhány példa, más-más területről:
Szólás mindennapi beszédünkből; síró kisgyereknek mondjuk:
I Rádnézett a kakas? – IT (Hiszen) nem nézett rád a kakas. – IF Hogy a kakas nézzen rád!
Egészen más volna a H változat – ha volna egyáltalán H párja a fenti mondatnak:
HT Nem rád nézett a kakas (hanem a tyúkokra). Rád (ugyan) nem nézett. – HF (ilyen változat végképp nincsen)
Népdal:
I „Huszár vagyok, nem bakancsos katona, / Rámillik a sárga zsinóros ruha.” – IT: …nem illik rám
Határozói változata:
(Én)rám (bezzeg) illik a sárgazsinóros ruha, rajtad meg úgy áll, mint tehénen a gatya. – Vagy: (Én)rám illik ez a ruha, nem terád.
HT (Én)rám nem illik (de te talán felpróbálhatnád).
IF, HF változata nincs.
Ady maga szállítja az igekötős kijelentő mellé az igekötős felszólító mondat példáját is:
I „Volt egy asszony, s az életet / Rámparancsolta.” – (IT Nem parancsolta rám…) – IF „Jöjj, s parancsold rám a halált / Te, másik asszony!” (Várom a másikat)
Némi erőltetéssel ehhez is szerkeszthetnénk határozós változatot:
HT Rám (ugyan) nem parancsolta az életet. Nem (én)rám parancsolta az életet. – HF (végképp csak elméletben:) (Én)rám parancsold!
*
A példák egybehangzóan arra vallanak, hogy a rá személyragos alakjai is betölthetnek igekötői szerepet, s ilyenkor természetesen egybeírandók az igével.
Kövendi Dénes
