Bańczerowski Janusz: A nyelv és a nyelvi kommunikáció alapkérdései.
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar. Szláv és Balti Filológiai Intézet Lengyel Filológiai Tanszék. Budapest, 2000.
1. Az elköszönő XX. században az emberiség a tudomány és a technika robbanásszerű fejlődését teremtette meg. Az előző évszázadokban megálmodott „csodák” váltak a hétköznapok megszokott eszközeivé. A csodateremtés elérte az emberi kommunikáció rendszerét is, ahol a rádió, a televízió, a mobiltelefon, majd az internethálózat szolgálja a hírközlést, az információk áramlását.
A kommunikáció és informatika terén végbement fejlődés produktumai jóval ismertebbek, mint a kutatásukkal foglalkozó tudomány vizsgálta elméleti kérdések. Bańczerowski Janusz Az emberi nyelv és a kommunikáció alapkérdései című, napjainkban megjelent könyve épp az említett tudományterületről szóló ismereteinket kívánja gyarapítani.
A természettudományok fejlődése a társadalomtudományokra, így a nyelvtudományra is jelentős mértékű hatást gyakorolt. Az ember és a külső világ kapcsolata egyre összetettebbé vált, így e folyamat következtében egyre több résztudomány jött létre mind az emberi lét, mind az embert körülvevő világ tanulmányozására. Az emberi lét egyik legfontosabb entitása, a nyelv vizsgálata is jelentős mértékben fejlődött. A nyelvtudomány elemezte kérdések között nemcsak az emberi kommunikáció terméke s eszköze, a nyelv kapott helyet, hanem egyre fontosabbá vált a nyelv használatának, magának a kommunikációs folyamatnak a vizsgálata is. A nyelvészeten belül a kommunikációkutatásban is egyre jelentősebb helyet kapott a társadalom- és természettudományokkal együttesen végzett vizsgálat. A kutatás központi kérdése az emberi beszédet irányító „fekete dobozról” szerzett információk gazdagítása lett, melyről egyre pontosabb ismeretek állnak rendelkezésre.
Aki mélyebb ismereteket kíván szerezni a XX. század kommunikációkutatásáról és annak eredményeiről, annak feltétlen érdemes elolvasnia Bańczerowski professzor úr könyvét. A szerző a nyelvtudomány nemzetközileg elismert, jeles képviselője. Könyvében több évtizede folytatott tudományos kutatómunkájának eredményeiről ad számot. Már az 1960-as évek végén megjelent munkái alapján is úgy ismerhetjük meg, mint a kommunikációt kutató társtudományok eredményei iránt érdeklődő nyelvészt. Ez idő tájt írt tanulmányai a neurolingvisztika, a kibernetika nyelvészetben hasznosítható eredményeit elemzik. E téren végzett kutatását a nyelvoktatás fejlesztésére, modernizációjára való törekvés motiválja.
Bańczerowski professzor úr könyvét a kibernetika terén szerzett jártasság, a rendszer, a struktúra pontos, arányos felépítésére való igény jellemzi. A mű egyik érdeme e többszörösen összetett kérdéskör súlypontozása, a végtelen adathalmaz áttekinthető rendszerré formálása.
Így a szerző munkája a XX. századi kommunikációkutatás enciklopédiájának tekinthető, ahol helyet kapnak a századelő és századvég, valamit Nyugat és Kelet legfontosabb tudományos eredményei is. A tanulmánykötet természetesen nem tudománytörténeti munka. Saját kutatási eredményei alapján kialakított koncepciójának igazolása céljából ismerteti a témakört érintő legfontosabb tudományos elméleteket. A koncepciót jól szemlélteti Az osztály fogalmának szerepe a nyelvi modellben (41–6) c. fejezet, ahol az adott elméletnek az idegennyelv-oktatásban való alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatait, nézeteit ismerteti. Kiemeli az önálló, aktív tanulói tevékenység szerepét az elégséges mennyiségű és minőségű információkból alkotott osztályok képzésében. Megállapításai igazolása céljából a neurokibernetikai kutatásokra hivatkozik, melyek megfelelő módon támasztják alá a tanítási gyakorlat tapasztalatai alapján megformált tételét.
A tudományos elemzés támasztotta követelmények jól érvényesülnek Az információ mennyiségi aspektusa (47–54) c. fejezetben is, mely képletek, számadatok s szemléletes példák segítségével tárja fel a vizsgált összefüggéseket. Bańczerowski professzor úr művét olvasva az algoritmus-elmélet elkötelezett hívével és követőjével ismerkedhetünk meg. Az egyes fejezetek világos strukturáltsága, a vizsgált kérdéskör tételeinek súlypontozása, a kérdések lezárására való igény L. N. Landa (1966)1 azon tételének tesznek eleget, miszerint egy algoritmusról csak akkor térhetünk át egy másikra, amikor kellő módon, megfelelő szinten megoldottuk az adott algoritmussal kapcsolatos kérdéseket.
A szerző a tudománytörténeti kitekintés során mindig állást foglal. E megállapításunkat igazolja A szemantikai információ elmélete (58–68) című fejezet is. Bańczerowski professzor úr a szemantikai információval kapcsolatos koncepciók közül a különféleség fogalmán (a különféleség változásán) alapuló elméletet fogadja el. Koncepcióját a különböző nézetek szembeállításával támasztja alá. A szerző MacKay (1952) elméletét elemezve mutat rá a jelentés problematikájára, a jelentéssel kapcsolatos különféle koncepciókra. Hangsúlyozza a Shannon-féle matematikai információelmélet jelentőségét, mely Y. Bar-Hillel és R. Carnap elméletében is tükröződik. Fontosnak tekinti a J. K. Vojsvillo vizsgálta információhaszon fogalmának elemzését, mely megállapítása szerint A. A. Harkevicsnél is elemzésre kerül. Bańczerowski professzor úr következetesen értékeli, állítja párhuzamba és ütközteti a különböző nézeteket, ami kutatásának tudományos megalapozottságát tükrözi. A szerző mindig a legfontosabb gondolatokat idézi az elemzésre kiválasztott művekből, ami széleskörű és igen mély tájékozottságról tesz tanúbizonyságot. Ez a sokoldalú, az adott kérdéskör szakirodalmában való ilyen részletekre is kiterjedő tájékozottság harminc évnyi tudományos kutatómunka eredménye.
A több mint negyven vizsgált kérdéskör között helyet kap a szemiotika, a szemantika, az információelmélet, a kommunikációkutatás, a pszicholingvisztika és az idegennyelv-oktatás módszertana. A felsorolt szerteágazó problémákból a szerző egymással szoros kapcsolatban álló, szerves egységet alkotó egészet tud létrehozni művében.
2. Mint minden alkotás, jelen könyv is felveti a gyakorlati haszon, az alkalmazhatóság kérdését. Engedtessék meg az e sorok írójának, hogy az e munkát majdan alkalmazó szempontjából méltassam Bańczerowski professzor úr könyvét. Személyemben a bemutatott mű az idegennyelv-oktatás szemiotikai, szemantikai, pszicholingvisztikai kérdéseivel, valamint a tanulói tevékenység programozási lehetőségeivel huzamosabb ideje foglalkozó nyelvtanár kezébe került. Ismert tény, hogy korunkban még számos olyan probléma vár megoldásra, amelyeknek elsősorban csak a létét tárta fel a neveléstudomány, illetve csak kezdeti lépések történtek azok megoldására. E problémák közé tartozik az M. Nádasi Mária (1986)2 vizsgálta individuális tanulói tevékenység megszervezése, amely egyenes ágon kapcsolódik a Kelemen László (1970)3, Balogh László (1975)4 vizsgálta problémakörhöz, az osztálykeretben végzett tanulói tevékenység hiányosságainak kutatásához. A Bańczerowski-műben elemzett didaktikai, módszertani kérdések az Orosz Sándor professzor (1987)5 ajánlotta korszerű tanítási módszerek elterjesztéséhez és sikeres megvalósításához járulnak hozzá. A programozott oktatás megfelelő szintű technikai eszközök hiányában nem válthatta be a hozzá fűzött reményeket. A ténylegesen megfelelő technikai háttér tulajdonképpen csak napjainkban jött létre a számítógépes rendszer elterjedésével és kiépülésével. A Skinner és Crowder által megformált és kifejlesztett elmélet hathatósan csak napjainkban realizálható a nagyfokú kombinációs lehetőségekre és a kreativitásra ténylegesen építő szoftverek megalkotásával. Bańczerowski professzor úr könyve épp e nem kis jelentőségű, még előttünk álló alkotómunkához szolgáltat elméleti alapot, s gyakorlati tapasztalatai is segíthetik majd e fontos tevékenységet. Az elvégzendő munka a legteljesebb komplexitást igényli. El kell fogadnunk Dezső László professzor (1979)6 azon megállapítását, miszerint az idegennyelv-oktatás módszertanát mindenképp az eklekticizmus jellemzi. A Bańczerowski-mű szerkezeti koncepciója épp ezen alapelv igényeinek felel meg. Az említett eklekticizmus mellett szembetűnő a szerkezeti váz, a struktúra arányossága és stabilitása. A súlypontozás, a világos szerkezet legalább olyan erénye e munkának, mint az egyes problémák vizsgálata során a kiindulópontul szolgáló pontosan megfogalmazott kérdésfeltevés és válaszadás.
Egy gazdag életmű minden egyes alkotása egyformán kedves az alkotónak, ami megnehezíti a hasonló értékkel bíró alkotások közötti válogatást. E nem könnyű munkában nyújtott segítséget Nyomárkay István professzor úr, magára vállalva a mű szerkesztőjének feladatkörét. Az írások válogatását és a szerkesztői munkát nagyban elősegítette, hogy e mű szerzőjének tudományos kutatómunkáját több évtizede ismeri, s értékeit világosan látja.
Az említett alapvető didaktikai problémák megoldásán túl az ismertetett mű konkrét segítséget nyújt az egyes elemzett metodikai problémák megoldásához. A nyelvi kommunikáció és az idegennyelv-oktatás modellje (362–77), A nyelvtanulás modelljének néhány kérdése (378–83), A kommunikációs kompetencia és összetevői (342–51), Az országismeret nyelvi vonatkozásainak egyes elméleti kérdései a lengyel és a magyar nyelv anyaga alapján (384–8), a Néhány megjegyzés a beszédmegértés modellállásáról (84–93), Az audiovizuális idegennyelv-oktatásról (369–77) című fejezetek és fejezetrészek önmagukért beszélnek, s biztosan nem kerülik el a nyelvoktatás iránt érdeklődő szakemberek figyelmét. Hasznosságukról a főiskolai és egyetemi hallgatók is meggyőződhetnek, mivel a nyelvoktatás alapvető kérdéseinek megvilágításával nélkülözhetetlen alapismeretekhez juttatja őket. Az alapvető didaktikai, metodikai ismereteken kívül az adott problémakörhöz szorosan kapcsolódó pszicholingvisztikai és kommunikációelméleti kérdésekkel is megismerkedhet a leendő nyelvtanár Az emberi és állati kommunikációról (94–100), A nem verbális kommunikáció egyes kérdései (101–8), A hallgatás mint nyelvészeti kérdés (109–11), Az információ és a metainformáció a nyelvi közlés struktúrájában (112–30), Nyelvi kommunikációs problémák a világban (392–6) című fejezetekben.
Mint korábban említettük, a nyelvtudomány, a didaktika, a nyelvpszichológia XX. századi történetét is megismerheti az olvasó e könyv segítségével. A nyelv és kommunikáció kérdéskörének vizsgálata kapcsán kaphatunk képet F. de Saussure, J. Trier, K. Büchler, B. F. Skinner, N. A. Crowder, L. Hjelmslev, N. Chomsky, Ch. J. Fillmore, L. N. Landa, N. I. Zsinkin munkásságáról. Elismerést érdemel, hogy a szerző minden elfogultságtól mentesen ismertet meg a művében elemzett tudományterületek keleti és a nyugati képviselői által létrehozott értékekkel. Igen fontos, hogy művében helyet kapnak a lengyel és a magyar tudományos élet e területen elért eredményei, melyek nemzetközi elismertséget is szereztek.
Itt vetődik fel az általunk több éve megfogalmazott igény, miszerint a leendő nyelvtanárok épp a nyelv és a kommunikáció kérdésköréhez kapcsolódó komplex jellegű stúdium keretében ismerkedhessenek meg a nyelvpszichológiai, didaktikai kérdésekkel. Bizonyos ismeretnyújtási lehetőséget a Bevezetés a nyelvtudományba című tantárgy is biztosít, melyhez sajnos kevés megfelelő, korszerű jegyzet áll rendelkezésre. E téren végzett oktatói gyakorlatunk alapján egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a Bańczerowski-mű az adott tantárgy tanítását, illetve a komplex megközelítés koncepcióját elősegítő jegyzetként lesz a felsőoktatás idegennyelv-szakos tanárképzésének segítője. Az adott mű azon szerkesztési koncepcióját, mely a vizsgált nyelvészeti probléma teljes körű, átfogó elemzését tűzi ki célul az Ember, objektív valóság, nyelv (15–23), Szignál, jel, nyelvi kód (24–6), A nyelvi közlés információstruktúrája (69–75), A nyelvi kommunikáció modellje. A nyelv közlési funkciója. Az információ továbbítása és megértése (76–83), A jelentés értelmezési módjairól (217–41) című fejezetek egymáshoz szorosan kapcsolódó kérdései megfelelő módon igazolják.
Az említett széles körű vizsgálati aspektus és a rendkívül összetett kérdéskör elmélyült vizsgálata segítséget nyújt az alapvető kérdésekben már jól tájékozódó nyelvtanárok továbbképzésében is. Egyet kell értenünk Nyomárkay István professzor úrnak az Előszóban írt ajánlásával, miszerint az egyetem doktori iskolájának hallgatói eredményesen használhatják majd e munkát.
Az elemzett mű további értékét, a benne foglalt gondolatok nóvum jellegét erősíti meg az a tény is, hogy a nyelvészeti kutatáshoz is támpontul szolgálhat. E munkában találtam több éve folytatott areális jellegű nyelvészeti kutatásomhoz újabb elemzési szempontokra. Ez azért is figyelemre méltó tény, mivel a kutatott témakör nem csekély szakirodalmát tekintettem át az elmúlt tíz év alatt.
3. Összefoglalásként a fentiekben ismertetett s fontosnak tekintett szempontokat figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a Bańczerowski-mű több vonatkozásban is új ismereteket nyújt mind a nyelvtanárképzés, mind a tanítási gyakorlatot végző szakemberek számára. A műben elemzett kérdések rendszerezve és súlypontozva foglalkoznak a nyelv és a kommunikáció alapproblémájával, s elméletileg lehetővé teszik egy korszerű nyelvoktatási koncepció kialakítását is. A tankönyvek, nyelvi programok készítői is számos hasznos információt szerezhetnek e könyv segítségével a korszerű taneszközök létrehozásához. Az oktatási gyakorlattal közvetlenül kapcsolatban álló szakembereken kívül természetesen az alapkutatást végzők is meríthetnek ezen újonnan megjelent nyelvészeti munkából.
Pacsai Imre
1 L. N. Landa: Algoritmusok és programozott oktatás. Tankönyvkiadó. Bp. 1966.
2 M. Nádasi Mária: Egységesség és differenciáltság a tanítási órán. Tankönyvkiadó. Bp. 1986.
3 Kelemen László: A gondolkodás nevelése az általános iskolában. Tankönyvkiadó. 1970.
4 Balogh László: A feladatrendszeres oktatás szerepe az ismeretek elsajátításában. Acta Pedagogica Debrecenia. 1975.
5 Orosz Sándor: Korszerű tanítási módszerek. Korszerű nevelés. Tankönyvkiadó. Bp. 1987.
6 Dezső László: A nyelvtudomány szerepe az idegenyelv-oktatás komplex megközelítésében. TIT Bp. 1979.
