|
A lengyel nyelv törvényi védelmérőlAz utóbbi időben megjelent néhány cikkemben és konferencia-előadásomban (pl. MNy. 1998/1: 16–31; Nyr. 1999/4: 382–8; MNy. 2000/4: 391–402) megpróbáltam felvázolni a jelenlegi nyelvi helyzetképet integrálódó és globalizálódó világunkban, különös tekintettel a kis nyelvekre és kis kultúrákra, így a magyar nyelvre is. Rámutattam arra, hogy a jelenleg zajló kooperációs-integrációs folyamatokból nem következik a világ nyelvi kultúrunifikációja és az etnikai-nemzeti identitásról való lemondás. A kultúra- és nyelvdiverzitás óriási kincset, gazdagságot, kihasználható lehetőségeket jelent, és nem a fejlődés gátló tényezője. Arra van szükség, hogy olyan világot teremtsünk, amelyben minden nemzet megtarthatja és megvédheti saját nyelvét és kultúráját, amelyben a kultúrák közötti kommunikáció az általános megértést, a biztonságot, a világ rendjét és békéjét fogja szolgálni. Ehhez arra van szükség, hogy a nyelvdiverzitás védelme általánosan elfogadott elvvé váljon. Ez viszont feltételezi a kis nyelvek és kultúrák különleges védelmét. Sajnos, a ma tapasztalható fejlődési tendenciák nem kedveznek a kis nyelveknek, és ezzel együtt a kis kultúráknak sem. Jogosan felmerülhet a kérdés, hogy vajon a kis nyelvek és kultúrák képesek-e helytállni abban a hatalmas versenyben, amelynek feltételeit az úgynevezett világnyelvek diktálják, vagy háttérbe szorulnak, degradálódnak és megszűnnek létezni. Civilizációs körünkben talán nincs is olyan állam, amelyben a nyelvi kérdést ne szabályoznák törvények. A nemzeti nyelvhez való viszony azonban különféle módon jut kifejezésre az egyes országok jogalkotásában. A dolgok természeténél fogva a jog inkább a gyengébbet védi, mivel a gyengének inkább szüksége van rá, mint az erősnek. Ezért manapság azt tapasztaljuk, hogy a nyelvi kérdést a legliberálisabban az angolnyelvű országokban kezelik, mert az angol nyelv, főként az amerikai angol a legterjeszkedőbb etnikai nyelv a világon. Az angol nyelv a nemzetközi kommunikáció nyelvévé vált. A mai kihívások hatására a lengyelek is több intézkedést hoztak a lengyel nyelv védelmében. A Lengyel Tudományos Akadémia Elnöksége 1996. szeptember hó 9-i határozatával létrehozta a Lengyel Nyelvi Tanácsot. Az Alapszabály szerint a Tanács feladata „véleményt nyilvánítani minden olyan ügyben, amely a lengyel nyelv használatát érinti a tömegkommunikációban.” Ugyanezen Alapszabály értelmében feladatai közé tartozik különösen: „a lengyel nyelvről szóló ismereteknek […] és a nyelvhasználatot értékelő kritériumoknak a terjesztése, valamint a különböző szituációknak megfelelő nyelvi formák ajánlása […]; kétséges nyelvi esetek tisztázása […]; megoldások keresése a tudomány és a technika különböző területeit érintő lengyel nyelvhasználat vonatkozásában; tömegkommunikációs terjesztésre szánt szövegek nyelvi formájának véleményezése; a helyesírás kérdéseit érintő állásfoglalások; új áruk és szolgáltatások elnevezésére vonatkozó javaslattétel; gondoskodás a lengyel nyelvi kultúra különleges ápolásáról az iskolai oktatásban.” 1999-ben életbe lépett az új lengyel nyelvtörvény is. A Törvény a lengyel nyelvről öt részből áll: bevezető részből és 4 fejezetből. (A 4. fejezet közlésétől eltekintettünk, mivel az a nyelvészek számára érdektelen; csak a hatályos lengyel jogszabályok változásairól és az ezzel kapcsolatos zárórendelkezésekről tájékoztat.) A lengyel nyelvtörvénynek a szövege a következő formában fogalmazódott meg: Az 1999. október 7-i
|
– |
mérlegelve, hogy a lengyel nyelv a nemzeti önazonosság alapvető elemét képezi, és nemzeti kultúrkincs; |
– |
mérlegelve a történelmi tapasztalatot, amely során a hódítók és a megszállók harca a lengyel nyelv ellen a nemzetietlenítés eszköze volt; |
felismerve a nemzeti önazonosság megmaradásának szükségességét a globalizáció folyamatában; |
|
– |
felismerve, hogy a lengyel kultúra hozzájárul a közös, kultúráját tekintve sokszínű Európa építéséhez, ennek a kultúrának a megőrzése és fejlesztése csakis a lengyel nyelv védelmével lehetséges; |
– |
elismerve, hogy a lengyel nyelv védelme kötelessége a Lengyel Köztársaság valamennyi szervének és közintézményének, valamint állampolgárának |
a jelen törvényt alkotja meg.
A törvény rendelkezései a lengyel nyelv védelmére, valamint a közéleti tevékenységben és a jogalkalmazás során történő használatára vonatkoznak a Lengyel Köztársaság területén.
A törvény nem sérti:
1. |
az állam, valamint az egyházak és más felekezetek viszonyát érintő törvényi előírásokat, különösen a kultikus tevékenység és a vallásgyakorlás vonatkozásában; |
2. |
a nemzeti kisebbségek és az etnikai csoportok jogait. |
1. |
A lengyel nyelv védelme elsősorban a következőkre vonatkozik: |
|
1) |
a helyes nyelvhasználatról való gondoskodásra, a nyelvhasználók nyelvhasználatának tökéletesítésére, valamint a nyelvnek mint az emberek közötti kommunikációs eszköznek a helyes fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtésére; |
|
2) |
a nyelv vulgarizációjának megakadályozására; |
|
3) |
a nyelvről, valamint a kultúrában betöltött szerepéről szóló ismeretek terjesztésére; |
|
4) |
a regionalizmusok és a nyelvjárások tiszteletben tartásának népszerűsítésére, és eltűnésük megakadályozására; |
|
5) |
a lengyel nyelv terjesztésére a világban; |
|
6) |
a lengyel nyelv hazai és külföldi oktatásának támogatására. |
|
2. |
A lengyel nyelv védelme kötelező valamennyi közhatalmi szerv, valamint a közéletben résztvevő intézmény és szervezet számára. |
|
3. |
A közművelődési és köznevelési ügyekért felelős illetékes miniszter rendeleti úton meghatározza a nyelvismeretet igazoló hivatalos okmányért folyamodó külföldiek lengyel nyelvi államvizsgájának követelményrendszerét. |
A lengyel a hivatalos nyelv
1) |
az állam alkotmányos szerveinél; |
a területi önkormányzati szervezeti egységeknél, valamint az ezeknek alárendelt intézményeknél, abban a körben, amelyben közfeladatot látnak el; |
|
3) |
a közigazgatás területi szerveinél; |
4) |
a közfeladatok megvalósítására létrehozott intézményeknél; |
5) |
azon szerveknél, intézményeknél és hivataloknál, amelyek az 1. és 3. pontban megnevezett szervek felügyelete alá tartoznak, és amelyeket ezen szervek feladatainak végrehajtására hoztak létre, illetve jogi személyiségű állami szerveknél, azon területen, amelyen közfeladatot látnak el; |
6) |
a területi önkormányzatoktól eltérő önkormányzati szerveknél, valamint a társadalmi, szakmai szövetkezeti szervezeteknél, és egyéb jogalanyoknál, amelyek közfeladatot látnak el. |
1. |
A Lengyel Köztársaság területén közfeladatot ellátó jogalanyok valamennyi hivatalos tevékenységüket lengyel nyelven végzik, hacsak külön jogszabály másként nem rendelkezik. |
2. |
Az 1. bekezdést megfelelően kell alkalmazni a 4. cikkelyben felsorolt szervek előtt tett nyilatkozatok esetében. |
A Lengyel Köztársaság által megkötött nemzetközi egyezményeknek lengyel nyelven is el kell készülniük, és ez a lengyel nyelvű példány képezi a jogértelmezés alapját, hacsak külön jogszabály másként nem rendelkezik.
1. |
Ha a Lengyel Köztársaság területén végrehajtandó megállapodásnál az egyik fél lengyel jogalany, a megállapodást lengyel nyelven kell megfogalmazni. |
2. |
A lengyel nyelven megfogalmazott megállapodásnak lehetnek idegen nyelvű változatai is. Ha a felek másként nem rendelkeznek, az ilyen megállapodás jogértelmezésének alapja a lengyel változat. |
3. |
Az 1. és 2. bekezdésben foglaltak megsértésével megkötött szerződésekre a Polgári Törvénykönyv 74.§ 1. bekezdés első mondatát, valamint a 74.§ 2. bekezdését kell alkalmazni; az idegen nyelven készült megállapodás nem meríti ki a Polgári Törvénykönyv 74.§ 2. bekezdésében leírt jogi cselekmény tényállását. |
A lengyel nyelv az oktatás, a vizsgáztatás és a diplomamunkák nyelve valamennyi nyilvános és nem nyilvános iskolatípus esetében, az állami és nem állami felsőoktatási intézményeknél, valamint a művelődési és egyéb oktatási intézményeknél, hacsak külön jogszabály másként nem rendelkezik.
1. |
A közhivatalokban és a közintézményeknél alkalmazott, valamint a közhasználatra szánt és a tömegközlekedési eszközökön feltüntetett feliratokat és tájékoztatókat lengyel nyelven kell megfogalmazni. |
2. |
A lengyel nyelvű elnevezések és szövegek mellett idegen nyelvű fordítások is szerepelhetnek a közigazgatási ügyekben illetékes miniszter által kiadott rendeletben meghatározott esetekben és mértékben. |
Az 5–7. valamint a 9. és 10. cikkely nem vonatkozik
1) |
a tulajdonnevekre; |
2) |
az idegen nyelvű újságokra, folyóiratokra, könyvekre, számítógépes programokra a leírásuk és használati utasításuk kivételével; |
3) |
a felsőoktatási intézmények tudományos és oktatási tevékenységére, az idegen nyelvű vagy kétnyelvű iskolákra és iskolai osztályokra, az idegen nyelvet oktató tanári közösségekre, illetve más tantárgyak oktatására, ha ezekről külön jogszabály rendelkezik; |
4) |
a tudományos és művészi alkotásokra; |
5) |
a szokásosan használt tudományos és műszaki terminológiára; |
6) |
az árumárkákra, kereskedelmi elnevezésekre, az áruk és szolgáltatások származásának megjelölésére. |
1. |
A lengyel nyelv használatának kérdéseiben véleménynyilvánító és tanácsadó testület a Lengyel Nyelvi Tanács, a továbbiakban „Tanács”, amely a Lengyel Tudományos Akadémiáról szóló, 1997. április 25-i törvény 34. cikkelye szerinti problémabizottságként működik (Közl. 75. sz. 469, és 141. sz. 943, valamint az 1999. évi 49. sz. 484). |
2. |
A Tanács legalább kétévenként beszámol a Szejmnek (Parlamentnek) és a Szenátusnak a lengyel nyelv védelmének helyzetéről a 3. cikkelyben meghatározottak szerint. |
1. |
A Tanács az illetékes kulturális miniszternek, az illetékes művelődésügyi és oktatási miniszternek, a Lengyel Tudományos Akadémia elnökének javaslatára vagy saját kezdeményezésére határozathozatallal véleményt nyilvánít a lengyel nyelv használatáról a közügyekben és a jogalkalmazás során, valamint meghatározza a helyesírási és az írásjelek használatára vonatkozó szabályokat a lengyel nyelvben. |
2. |
A tudományos társaságok, az alkotói közösségek és a felsőoktatási intézmények a lengyel nyelvhasználattal összefüggő ügyekben a Tanácshoz folyamodhatnak. |
1. |
A 4. cikkelyben felsorolt valamennyi szerv véleményt kérhet a Tanácstól, ha hivatali tevékenysége során a lengyel nyelvhasználattal kapcsolatosan lényeges kétségek merülnek fel. |
2. |
A lengyel nyelvben megnevezéssel nem rendelkező áruk és szolgáltatások gyártói, importálói vagy forgalmazói javaslattal fordulhatnak a Tanácshoz, hogy az véleményt nyilvánítson a szóban forgó áruk és szolgáltatások megnevezésének megfelelő nyelvi alakjáról. |
1. |
Azt, aki a Lengyel Köztársaság területén a jogalkalmazás során az árucikkek és szolgáltatások, hirdetések, reklámok, használati utasítások, az áruk és szolgáltatások leírása, a jótállási feltételek ismertetése, faktúra, számlák, nyugták esetében kizárólag idegen nyelvű megnevezéseket használ, pénzbüntetéssel sújtják. |
2. |
Az 1. bekezdésben meghatározott szabálysértés büntetése esetén legfeljebb 100 000 zloty pénzbüntetés szabható ki, amelyet az 1994. évi február 4-i, a szerzői jogról szóló törvény 111. cikkelye értelmében létrehozott Alkotói Alap javára kell fordítani (Közl. 24. sz. 83 és 43. sz. 170, valamint az 1997. évi 43. sz. 272 és a 88. sz. 554.). |
Mivel az Európai Unió és az Európai Tanács a 2001. évet a Nyelvek Európai Évének nyilvánította, amelynek célja Európa nyelvi sokszínűségének megünneplése és a nyelvtanulás népszerűsítése, tehát apropója is van annak, hogy az integrálódó és globalizálódó világban elgondolkodjunk a nyelvünket és a kultúránkat, illetve nyelvpolitikánkat érintő problémákról.
Bańczerowski Janusz
SUMMARY
Bańczerowski, Janusz
On the legal protection of the Polish language
The author presents the text of the “Law on the Polish Language” created by the Parliament of the Polish Republic and ratified on 7 October 1999. The text was originally published in a Bulletin of 8 November 1999 and the law was enacted in 2000.