Aprónak látszó tévedések a rádióban, a televízióban és a sajtóban
1. Ezúttal olyan bemondói, riporteri stb. tévedéseket sorolok fel, amelyek jobbára egy-egy szóra vonatkoznak, tehát kisebb jelentőségűnek látszanak, de amelyek legalábbis félreérthetőek, és bizony – enyhén szólva – tájékozatlanságról tanúskodnak, továbbá még inkább arról, hogy a rádiósok, tévések egy bizonyos hányada mintha leszokott volna a „mindennek utánajárni, mindent ellenőrizni, mindennek a valós voltáról meggyőződni” elvéről és gyakorlatáról – hogy az elmélyült általános műveltség hiányáról már ne is szóljak.
2. Először a rossz hangsúlyozás, illetve a helytelenül alkalmazott vagy a szükséges, de elmaradó szünet miatti félreérthetőségről szólok. A Kossuth rádióban hangzott el a következő hirdetés, amely az eternitpalát reklámozta: Az eternit megfelel az önotthonteremtő fantáziájának. Igen ám, de mit jelent az önotthonteremtő fantázia? A mondat csak így érthető: Az eternit megfelel az Ön otthonteremtő fantáziájának!
Szintén a Kossuth adón hallottam egy, az olasz tengerpartot ajánló reklámban a következő mondatot, miután a bemondó Riminit és a többi meglátogatandó várost felsorolta: És jöjjön vissza egy mosollyal! Megjegyzem: a hangsúlyos egy csak számnév lehet. Ha rosszmájú lennék, azt mondanám, hogy az egy hangsúlyozásával a felolvasó visszájára fordította a szándékolt jelentést: tudniillik baj lehet az ottani jókedvvel, vidámsággal, ha az ott-tartózkodás csupán egyetlen mosolyra futja. Ebben a reklámban én nem is a hangsúlytalan egy határozatlan névelővel élnék, hanem inkább ezt elhagyva így módosítanám a mondatot: És jöjjön vissza mosollyal vagy mosolyogva vagy vidáman!
3. Másik hibatípus: a riporterek stb. – helytelenül – megváltoztatták egy-egy község nevét. Egy korábbi (168 óra c.) műsorban a riporter Nagyhalászit emlegetett. Holott ennek a Szabolcs megyei falunak a neve: Nagyhalász. Minden bizonnyal a Győr-Sopron-Moson megyei Halászi nevű helység -i képzős szóalakja hatott a riporterre.
Aztán a televíziónak A hét c. műsorában – amelyben Bay Zoltán kiváló fizikusunk itthoni földben való eltemetéséről adtak képes beszámolót – a riporter Gyulavárról beszélt. Pedig Bay Zoltán szülőfalujának neve: Gyulavári!
Más természetű hiba a következő. Egy rádióműsorban a Felső-Tisza menti Cigánd község nevét így idézték: a borsodi Cigándon. Az persze igaz, hogy Cigánd ma (a negyvenes évek végétől) Borsod-Abaúj-Zemplén megyében van, de ezenkívül semmi köze ennek a bodrogközi falunak se Borsodhoz, se Abaújhoz, ezektől messze is esik. Egyébként mindig Zemplén megyéhez tartozott. Szerintem tehát csak a zempléni Cigándról reális beszélni.
4. Az egyházi ünnepek nem ismeréséről van szó a következő esetben. A húsvét előtti csütörtökön a televízió bemondónője a híradóban azt jelentette be, hogy ma áldozócsütörtök van. Pedig köztudott, hogy áldozócsütörtöknek, Jézus mennybemenetelének az ideje a húsvét utáni negyvenedik nap.
5. Baj van az idegen nevek kiejtésével is. A Kossuth adón, az egyik reggeli lapszemlében arról hallottunk, hogy Most távozik hazánkból az utolsó csehszlovák nagykövet: Rudolf Chmel. A Chmel nevet azonban a felolvasó – nyilván valamiféle vélt francia hatásra – smelnek mondta, holott a ch a csehben és a szlovákban „erős” h-nak hangzik.
Szintén idegen tulajdonnévvel, illetve annak helytelen kiejtésével kapcsolatos a következő írásmód. A Rádióújságban ugyanis a Dallas c. film egyik epizódjának az ismertetésében ez olvasható: Közben az – tehát így, z-vel – Ewing (írva: e+w+ing, kiejtve: júing) családban tovább folytatódik a két testvér közötti ádáz küzdelem. Az az névelő használatában tehát az ismertetés írója az idézett családnév leírt formáját vette alapul (Ewing), holott a kiejtést kellett volna. Egyébként azt fel se merem tételezni, hogy nem ismeri e családnév kiejtett formáját.
6. Tanulság: az adatoknak – ha a legkisebb kétely is felmerül bennünk – föltétlen utána kell nézni. Különösen érvényes ez a rádióra és a televízióra, hisz százezrek hallgatják, nézik, és mintegy mintának tekintik.
Szathmári István
