A marosvásárhelyi Teleki-herbáriumok növényneveihez
A Nyr. legutolsó száma (125/1: 68–73) növényneveket közöl a marosvásárhelyi Teleki-herbáriumokból. A szerzők értékes összeállításába sajnos szótörténeti és névmagyarázati hibák csúsztak.
A Cynoglossum officinale kutyanyelv nevénél említik az ebnyelv hasonnevet, melyet tévesen „1640 óta ismert társnévként” (71) tüntetnek fel. Ez az elnevezés azonban sokkal régebbi növénynevünk. Míg a kutyanyelv csak 1783-tól adatolható, az ebnyelv első felbukkanása a magyar írásbeliségben 1525 körüli, az Ortus Sanitatisban szerepel: eb n
lw ’Cinoglossa’. Ezt követően az 1533-ból való Murmelius-féle szójegyzékben bukkanunk rá: eb nyelue ’Cynoglossa, Hundstzung’ (Murm. 1425), majd 1577-ben [eb nyel
’Chinoglossa’] a Kolozsvári glosszákban (320), 1578-ban Melius Juhász Péternél [eb nyelw ’Lingua canis’ (Herbarium 150)], 1584-ben Clusiusnál [eb nyelw ’ua.’ (NomPann. 88)], 1604-ben pedig Szenczi Molnár Albert szótárában. A terminus ma is ismert a nyelvjárásokban: SzegSz. 1: 307: ebnyelvűfű ’atracél’ | Nyárády 85: ebnyelvü fű (Marosv.h.), ám a kutyanyelvű fű sokkal szélesebben elterjedt: Ethn. 5: 37: kutyanyelvű fű (Szombathely) ’Setaria viridis’ | MNy. 39: 252: kutyanyevű útyifű (Kürt) ’Plantago maritima’ | ÚMTsz. 3: 669: kutyany
v (N.cétény) ’ua.’, kutyanyěv (Nyi.vm.) ’ua.’, kutyanyv (Lajos) ’Taraxacum levele’ | Kovács 36: kutyanyelv, kutyanyelvűfű (Szigetköz) ’Plantago lanceolatus’ | MNy. 33: 345: kutyanyevë (Alsóőr, Jobbágyi, Őrisziget), kucsanyevë (Felsőőr) ’Plantago major’ | MNy. 23: 589: kutyanyevüfüjj (Zala m., Páka).
Mint már Földi jól látta, az ebnyelv „a’ Görög és Deák Nyelv példája szerént” jött létre. A növény leveleinek felszínére, annak formájára vonatkozik. Az elnevezés a magyarba a Cynoglossus = lat. lingua canina ’növény keskeny, nyelvformájú levelekkel’ (Plinius 25: 81) tükörfordításával került, mely a gör. kynoglosson, kynoglossos ’útifű’ (Dioscorides 2: 126) [< gör. kyon, kynos = kutya; glossa = nyelv] névre vezethető vissza.
A régi magyar füvészkönyvekben nagy volt a vita és az ellentét, mert hol Cynoglossum, hol Anchusa, néha ökörnyelvű fű, vagy atracél értelmezést adtak a szerzők. Ennek nyilván az a magyarázata, hogy a kérdéses növényeket a természetben nem különböztették meg, hanem csak egymás munkáiból lemásolták.
A németben szintén megvan; vö. Hundszunge ’Wegerich’ (Mackensen: DWb. 1991: 526), R. [XVII. sz.] Hunds zung ’Cynoglossum’ (NépNyelv. 1935: 180) és több más európai nyelvben is: fr. Langue de chien (NclB. 333), or. pészig jazük, a. hound’s tungue ’Cynoglossum’ (LWb. CS0246), le. ostrzeń pospolity, r. limba cîinelui, szb-hv. jednostruki jezik pasji, szlk. psí jazyk ’ua.’ (Weeds 1617).
A Capsella [Thlaspi] bursa-pastoris palackfű neve a szerzők szerint (72) „1775-ben Csapónál jelenik meg”. Azonban már két évszázaddal korábbi felbukkanású; vö. 1576: palaszkfü (SzlJsz. 375), 1578: pala
kféreg f
’Sphatula, Gladiolus’ (Herbarium 40), 1590: palacka fu ’Thlaspi’ (Szikszai Fabricius Balázs: Nomenclatura 29), 1604: palackaf ’ua.’ (MA.). Szaknyelvi szóként csaknem az összes későbbi orvosbotanikai és füvészeti könyv említi, de a nyelvjárásokban is használatos: MTsz. 1: 61: palacféreg-virág (Háromszék m. Angyalos, Besenyő, Gidófalva) | MNy. 4: 33: palaczkféregfű (Réty) ’Capsella Bursa-pastoris és Thlaspi arvense’ | KertLap. 17: 243: ua. (Nagykőrös) ’nőszirom’ | Nyr. 34: 106: palac-fű (Szentpál) ’pásztortáska’ | Nyr. 18: 574 és Herman: Pászt. 682: palackféregvirág (Tótszentpál) ’ua.’.
A szerzők szerint (72) „az ókor óta közismert gyomnövénynek jellegzetes, palack alakú a termése”. Ám a névadási szemlélet háttere nem ez lehetett! Különböző növényeket jelölnek palackfűként, de minden esetben a növény szaga motiválta az elnevezést. Például a debreceni füvészkönyv szerzői a palatzkféregfű, tsimazfű névvel az Iris foetidissimát jelölik, melynek társneve is a szagára utal: büdös liliom (MFűvK. 80). Ugyanígy indokolt más növényeknél is a név, l. pl. Csapónál: „levelei megdörzsöltetvén oly büdösek, mint a büdösféreg”. Melius használati útmutatást is ad a növényhez (Herbarium 40): „ha megf
zd és az ágyat, felt megtzed vele, meg li az czimazókat az pala
kfergeket”. Szabó-Péntek (Ezerjófű 130): „a palackféregfűről ’Lythrum salicaria’ azt mondják Kibéden, hogy elűzi a poloskákat”. Vö. csimazfű, poloskafű hasonneveivel. A palaszkfű, palackafű stb. növénynevünk a palacka ’Cimex; Wanze’, azaz ’poloska’ szóból való. A R. palacka [XVI. sz. második fele: palasz-féreg (KolGl.), 1683: palczka, palaczka szó ’poloska’ jelentésű (Nyr. 40: 112), 1815: palatzka féreg ’büdös féreg’ (Kassai B 296)] a szláv plosk
, -a, -o ’lapos’ (Nyr. 88: 24) szóból származik. E szó származéka poloska szavunk szláv eredetije is; vö. cs. N. ploščka, ploška, plošťka ’poloska’ (TESz. 3: 245).
A Capsella bursa-pastoris pásztortáska metaforikus társneve esetében volt a növény termésének sajátos alakja a névadás szemléleti alapja!
Ismert két további terminus is, a palacka szóval képzett további összetételek. A palackféregmag [R: 1807: palazkamag ’Corispermum’ (MFűvK. 58), 1825: fényes palaszkamag ’C. nitidum’ (Sadler. MNy. 79: 120), 1843: palaszkamag ’ua.’ (Bugát 335), 1845: palaczkamagú, palaczkakergető ’ua’ (Műsz. 357)] nevet a debreceni füvészkönyvből vették át a későbbi szerzők. A Corispermum tükörfordításával Diószegiék alkotta elnevezés. Gyakrabban szerepel a növény poloskamag hasonneve [palacka = poloska a régiségben]. A tudományos elnevezés görög szavakból képzett: Corispermum < gör. koris = poloska és sperma = mag. Ennek alapján keletkezett a ném. Wanzensame ’ua.’ (Genaust 177) kifejezés is.
A vízi palacka [R: 1815: vízi palatzka ’úszka, Nato necta’ (Kassai B 66)] elnevezés, akár a tudományos nato név a lat. natans ’úszó’ jelentésű szóból, a növény életmódjára utal.
Rácz János
