A mentális lexikon a szóasszociációk tükrében

Bevezetés

A mentális lexikon nagysága és szerkezete évszázadok óta érdekli az embereket. Sok feltételezés született ezekkel kapcsolatban (vö. Gósy 1999); a modern tudomány, elsősorban a pszicholingvisztika korszerű, főként kísérleti módszerekkel igyekszik a felmerült kérdésekre választ kapni. Az anyanyelv-elsajátítás folyamatának vizsgálatában is központi kérdés az, hogy miként jelennek meg az első szavak, és hogyan módosulnak, változnak a fejlődés során. A szavak összessége mi módon alakítja ki a gyermek mentális lexikonát, hogyan jönnek létre a lexikális reprezentációk? Az empirikus adatok és a kísérletek eredményei alapján ugyan sok mindent megtudtunk a működésekről, de még mindig számos tény ismeretlen, hipotézisek megfogalmazására kényszerülünk.

Meglehetősen pontos a tudásunk az első szavak megjelenésének idejét, artikulációs sajátosságait és a mögöttes fonológiai reprezentációkat tekintve (pl. McNeill 1970; Ferguson–Garnica 1975; Steinberg 1993; a magyarra: Kenyeres 1926; Vértes O. 1955; S. Meggyes 1971; Gósy 1998a). Nincs egyetértés azonban a kutatók között a jelentés eredetét illetően az anyanyelv-elsajátítás kezdetén. Az elméletek néha hasonlóak, néha jelentős különbségeket mutatnak (kognitív teória, asszociációs teória, valószínűségi elmélet, prototípus-elmélet stb., vö. Pease–Berko Gleason 1985: 106–9). A gyermek szókincse az észlelés-megértés működése során jön létre, jelentősen megelőzve időben a produkciót. Az irodalmi adatok szerint például egy 13 hónapos gyermek már megértett 50 szót, de 50 szó produkálására csak 19 hónapos korában volt képes (Benedict 1979). Ez azt sejtethetné, hogy kétféle mentális lexikonunk van, egy produkciós és egy percepciós; ez azonban már az anyanyelv-elsajátítás kezdetén sem valószínű. Csupán a mentális lexikon eltérő használatáról van szó (neurológiai érvek és kísérleti adatok egyaránt azt támasztják alá, hogy egyetlen mentális lexikonunk van, vö. Coleman 1998). Az első szavakról szóló szakirodalom igen nagy, a későbbi évek szókincsének vizsgálata azonban meglehetősen gyér. A középpontban a jelentés elsajátítása, a szó fonetikai, illetőleg fonológiai formája, valamint a közléseket felépítő szavak hosszúsága áll; ezek viszonylag könnyen elemezhetők a korlátozott szószám következtében. Az idősebb gyermekek szókincsének alakulását célzott kísérletekkel igyekeznek megismerni (például a szófajok elsajátításának sajátosságai vagy a funkciószavak jelentésének alakulásai különböző életkorokban).

A szókincs nagyságának változása nem feltétlenül lineáris a gyermek életkorának növekedésével, továbbá meglehetősen nagyok az individuális különbségek. Az egyes fogalmak megértésének és produkálásának a fejlődése ugyanakkor jóval több hasonlóságot és szabályszerűséget mutat az egyes gyermekek között. Az új szavak tanulása nem egyszerűen a fogalom, illetőleg a jelentés elsajátítását jelenti, hanem a kapcsolódásokét is. A legelfogadottabb feltételezés az, hogy a jelentés elsajátítása az elsődleges, a viszonyok felismerése és használata másodlagos (McNeill 1970). A jelentésmezőnek a kialakulása azonban viszonylag késői a gyermeknyelvben. Ez nem mond ellent annak a feltételezésnek, hogy a lexikai egységek hálózatelvű felépítése az anyanyelv-elsajátítás stratégiája (amit egyébként a neuronok igazolt fiziológiai működése is alátámaszt). Az asszociációs kísérletek eredményei megerősítették a szókincs „pókhálószerű” elrendezettségét már viszonylag korai életkorban is (Aitchinson 1987). Ez az elrendeződés csaknem megkérdőjelezhetetlenül szemantikai. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a gyermekek rendelkeznek valamiféle előprogramozottsággal arra vonatkozóan, hogy hogyan tárolják az elsajátított szavakat a mentális lexikonban úgy, hogy azok a szükségleteikben a legmegfelelőbben hozzáférhetők legyenek. A gyermekek képesek beépíteni az újonnan azonosított lexikális egységeket a mentális hálózatukba, de a frissebben bekerültek sokkal lazábban kötődnek egymáshoz és a meglévőkhöz, mint a régebben tároltak (vö. holland anyanyelvű felnőttekkel folytatott kísérletek is: Ruts et al. 1991).

Az utóbbi tíz év kutatásai megerősíteni látszanak azt a feltételezést, hogy a gyermek szókincsének kiépülése nemcsak az artikulációs és akusztikus lenyomatok, hanem a fonológiai leképeződések révén alakul ki (Ingram 2001). Ennek a hipotézisnek a hátterében az a felfogás áll, hogy a gyermek beszédészlelése révén kialakult „szókincs” a percepciós képességgel együtt elegendő ahhoz, hogy megkezdődjön a fonológiai szerveződés az első szavak produkálásához. A produkciós szókincs nagymértékű fejlődése a kezdetekben a kombinációs lehetőségeken alapszik. Más szavakkal: kezd kiépülni a gyermek mentális lexikonának hálózata. Ezt támasztja alá az is, hogy 100 új szó elsajátítását is feljegyezték hetenként 22 hónapos korig, ugyanakkor az adott időszakban a gyermek fonológiai működésében jelentős változásokat nem tapasztaltak. A fejlődés tehát egyfelől a fonológiai reprezentációk mind pontosabb kialakulásában és ezzel egyidejűleg a szómennyiség korlátozottabb elsajátításában jelentkezik. Három-négy éves korra a következők valószínűsíthetők a gyermek mentális lexikonának jellemzésére: az alapvető nyelvspecifikus fonológiai reprezentációk kialakultak, a szemantikai alapú hálózat szerkezetileg kialakult, a szavak tárolása a felnőtt nyelvi rendszer szerint történik, a lexikális hozzáférési folyamatok megközelítik a felnőtteknél tapasztaltakat.

Ha adaptáljuk Levelt beszédprodukciós modelljét (1989), akkor azt mondhatjuk, hogy a lexikai reprezentációban a lemma- és a lexémaszint a kezdetektől kiépül, legfeljebb a használatuk különbözik gyermek- és felnőttkorban. A gyermekkori kétféle (fonetikai) tárolás fokozatos megszűnésével és a szókincs egyidejű gyarapodásával a lemma- és a lexémaszint egyértelműen elkülönül. Ez azt is jelenti, hogy a gyermekek lexikális hozzáférésére a beszédprodukcióban hasonló stratégiák jellemzőek, mint a felnőttekre (legalábbis a második biológiai sorompó kialakulásától). Kísérletek igazolták, hogy angol anyanyelvű ötéveseknél a szó hosszúságának és a fonemikus hasonlóságnak nincs szerepe a szó hozzáférési folyamatában, a hétéveseknél azonban már mindkettőnek fontos szerep jut (Henry 1991). Az ötévesek szemantikai asszociációi még tartalmaznak az adott kategóriába nem illő fogalmakat, ez hétéves kortól már nem fordul elő. Szóaktiválás a kezdő hangkapcsolat alapján nemigen érhető el négyéveseknél, hétéves kortól akár több szót is képesek az adott „szabálynak” megfelelően lehívni.

Újra és újra felmerül az a kérdés, hogy vajon mekkora a gyermek szókincse az egyes életkorokban, milyen mértékű a növekedés. A gyermekek kezdeti szókincse a rendszerint igen nagy individuális különbségek ellenére sok hasonlóságot mutat (Jarovinszkij 1995). A különbségek inkább mennyiségiek, mint minőségiek (vö. már Bakonyi 1918). A szakirodalmi adatok arra utalnak, hogy a szavak elsajátítása 1;6 éves korig viszonylag lassú, innentől viszont rohamos növekedés kezdődik. Egy 1;6 évesen 22 szót tudó gyermek három hónappal később, 1;9 éves korában már 118 szót tudott (Ingram 2001). Janota saját gyermeke szókincsét hasonlította össze az irodalomban közölt, cseh anyanyelvű gyermekek, Ohnesorg és Pačesová adatközlőinek adataival (1970). Azonos életkorukban a négy gyermek szókincse 500, 921, 1613 és 1913 szót tett ki. Az első 500 szó elemzése a gyermekeknél azt mutatta, hogy a lexikai egységek 2-2 gyermeknél 48%-ban, illetőleg 56%-ban azonosak (az utóbbi adat testvérpárra vonatkozik). Valamennyi gyermeket figyelembe véve, az 500 szó 24%-a volt teljesen megegyező. A hároméves korra feltételezett szókincs tekintetében is nagyok az egyéni eltérések; angol és német kutatók adatait összegezve az alsó határt 500, a felsőt 3600-ban jelölik meg. A magyar gyermek szókincsére vonatkozóan is nagyon tág határokat adtak meg: 150–1500 szó. Harminc hároméves óvodás (3;0 és 3;3 év közötti) produkciós szókincsére 1256 szó adódott (Gósy 1984). Három és fél éves korukig figyelte a szavak megjelenését Meixner Ildikó 8 gyermek esetében; a legkevesebbet mondó gyermektől 260 szót, a legtöbbet mondótól pedig 1468 szót rögzített (1971). E munka egyik szerzőjének első fiúgyermeke kétéves korában 450 szót mondott; szókincsét hároméves korában 1600 szóra becsülték. Ha a becslést elfogadjuk, akkor az új szavak elsajátításának gyakoriságáról feltételezhetjük, hogy az naponta 3,15 szót, hetente pedig 22,11 szót jelent, illetőleg havi összegzésben 95,83 lexikai egységet (természetesen nem lineárisan növekedve). S ekkor még nem vettük számításba az elsajátított morfológiai egységeket, a nyelv szerkezetére vonatkozó ismereteket (utóbbiak számszerűsítése önmagában véve problematikus) avagy a pragmatikai sajátosságokat. Nyilvánvaló, hogy ez az elsajátítási tempó nem lehet folyamatosan ilyen intenzív, de a további évekkel kapcsolatosan a becslések még bizonytalanabbak.

A 6–7 éves kori szókincs több szempontból kerül a figyelem középpontjába; természetesen itt is becslésekkel találkozunk. Egy 1961-ből származó adat szerint a hatéves amerikai gyerekek szókincse mintegy 23 700 szóból áll (Carroll 1961). Megint más adatok alapján azt feltételezik, hogy a hatéves amerikai gyermek 7800 szótövet (és 13 000 szót) ismer, és a szókincse naponta 14,5 szótővel és 21 szóval növekszik (Lindblom 1999). Ennek megfelelően 8 éves korára 13 092 szótövet és 20 665 szót tud. Kommentálás helyett: a Jókai-szótár 22 000 címszót tartalmaz. Az egyes kutatók között azonban a becslésekben sincs egyetértés. Clark az ötéves amerikai gyermek szókincsét 14 000 szóra becsüli, és véleménye szerint évente mintegy 300 új szót sajátít el (1995). Eszerint a nyolcévesek szókincse kb. 14 900 szóból áll. Átmenetileg elfogadva az új szavak elsajátítására vonatkozóan ezt az éves mennyiséget, a fentebb idézett magyar kisfiú nyolcéves kori szókincse 3100 szó kellett, hogy legyen (?). Összehasonlításul megemlítjük, hogy egy amerikai felnőtt szókincsét 75 000 és 150 000 szó közöttinek valószínűsítik (Berko Gleason–Bernstein Ratner 1998: 158). Más becslések szerint ugyanakkor az 50 leggyakoribb angol szó teszi ki a beszélgetések 60%-át, vagyis azt mondhatjuk, hogy 10–15 szó kimondása után következik be egynek az ismétlése. A gépi beszédfelismeréssel foglalkozók óvatosabban becsülnek. Megfogalmazásukban egy átlagos ember 40 000 szót képes megbízhatóan felismerni (Waibel 1986). Az egyik legismertebb szótár, a Longman Dictionary of Contemporary English, amely 55 000 szót tartalmaz, azokat mindössze 2000 szóval magyarázza meg. Mindez feltétlenül meggyőz arról, hogy a gyermekek (és a felnőttek) szókincsének nagyságáról nem sokat tudunk, a legkomolyabb, olykor kísérleti adatokon nyugvó becslések is rendkívül bizonytalanok.

Vértes O. András már 1971-ben kifejtette a gyermeknyelvi szókincs meghatározásának módszertani nehézségeit. Tudjuk, hogy az anyanyelv-elsajátítás bármely szakaszában igen nagy különbségek vannak a gyermekek nyelvi és nyelvhasználati teljesítményében. A jelentős egyéni beszédészlelési különbségekről magyar adatok is tanúskodnak (Gósy 1999); nagy biztonsággal feltételezhetőek tehát a szókincs individuális eltérései is. A ma ismert és használatos szókincstesztek elsődleges célja nem is az egy adott életkorban használt lexikai egységek megbecslése, hanem az adott teszt sztenderd értékéhez való viszonyítás, így a nem megfelelően teljesítő gyermekek korai kiszűrése (pl. Peabody-féle szókincsteszt, vö. Büky 1984 vagy Lőrik–Ajtony–Palotás–Pléh 1995).

A jelentésreprezentációk és a lexikális hozzáférések megismerésére módszerként viszonylag gyakran használják a szóasszociációt. Az első ismert szóasszociációs kísérlet Francis Galton nevéhez fűződik, aki 1883-ban saját magán próbálta ki a szóasszociáció működését, illetőleg annak gyorsaságát. A módszernek három fajtája ismeretes. a) Az ún. szabad szóasszociáció, amikor egy (előre) meghatározott hívószóra kell a kísérleti személynek kimondania az első szót, ami eszébe jut. b) A szűkített szóasszociációs tesztekben a hívószóra meghatározott kategóriájú választ várnak (például ellentétet, hasonló hangzást). c) A nyitott tesztekben az adatközlőnek egy meghatározott jelentéskategórián belül (pl. állatok vagy bútor) kell annyi szót mondania, ahány eszébe jut.

A szóasszociációs kísérletek adatai nemegyszer más nyelvi sajátosságokra is fényt deríthetnek. Az anyanyelv-elsajátításban a szintagmatikai/paradigmatikai váltás az angol gyermekeknél a hetedik életév körül következik be (Berko Gleason–Bernstein Ratner 1998). Ez azt jelenti, hogy míg a fiatalabb gyermekek a szabad szóasszociációkban inkább a szintaktikai összefüggések révén aktiválják a szavakat (pl. a kutya hívószóra az ugat igét mondják), addig a nagyobb gyermekek és a felnőttek is azonos nyelvtani kategórián, illetőleg jelenéskörön belül maradnak (a kutya szóra a macska aktiválódik). A szintagmatikai/paradigmatikai váltás tényét sokféleképpen magyarázzák, és feltételezhető, hogy az adott nyelv szerkezeti sajátosságai következtében ez a váltás a különböző nyelvekben különböző életkorokban következik be.

A jelen kutatás célja a pubertáskorú, magyar anyanyelvű gyermekek szókincsének többszempontú elemzése. Kísérletünk egy 1939-ben publikált kutatás (vö. Cser János 1939) megismétlése, majd a kapott adatok összevetése, önálló és együttes értékelésük. A szakirodalomban a szókincs nagyságának megállapítására vonatkozó kísérletek túlnyomórészt a beszédmegértés lexikális hozzáférési folyamatára összpontosítanak. A beszédprodukció során aktivált lexikális hozzáférés eredményeinek elemzése pontosabb képet adhat a mentális lexikon szerveződéséről. Ez a következőkkel támasztható alá. a) Szabad szóasszociációban a mentális lexikonnak mind az aktív, mind a passzív része aktiválódik, b) minél gyorsabb a lexikális hozzáférés, annál több szó hívható elő, c) minél nagyobb a lexikális egységek száma, annál könnyebb a hozzáférés (hiszen nincsenek korlátozó nyelvi vagy egyéb szabályok), d) valószínűsíthető a mentális lexikon hálózatstruktúrájának jellege, e) következtetések vonhatók le az egyes nyelvi kategóriák kódoltságáról, végül f) óvatos becslések fogalmazhatók meg a szókincs nagyságáról.

A 12–13 éves kort azért választottuk, mert biztosan az úgynevezett második biológiai sorompót követő időszak szókincsének sajátosságait kívántuk vizsgálni. Hozzájárult ehhez az a lehetőség is, hogy az 1939-ben publikált vizsgálatban is szerepeltek ilyen korú gyermekek. Így mód nyílt a hat évtized alatti szóvesztések, illetőleg az új szavak megjelenésének megismerésére. Az összevethetőség ténye egyúttal lehetőséget nyújt a nyelvi, nyelvhasználati változások megfigyelésére a szókincsben.

Anyag és módszer

Módszerként a szabad asszociációnak azt a változatát ismételtük meg, amelyet Cser János alkalmazott és írt le 1939-es könyvében (a szabad szóasszociációk e típusára más utalást a szakirodalomban nem találtunk). Ennek az a lényege, hogy a gyermek minden megkötés nélkül aktiváljon szavakat egymás után 15 percen keresztül (a szavakat a gyerekeknek le kellett írniuk). Cser azzal indokolja e módszer választását, hogy így háromféle szempontból is értékesíthetők az adatok. Egyrészt a kapott szavak számának elemzése révén, másrészt a szósorok sajátosságainak feltérképezésével bepillantást nyerhet a gyermek gondolkodásmódjába, harmadrészt pedig lehetőség nyílik a vizsgált gyermekek aktív szókincsének becslésére, illetőleg a szavak gyakoriságának megismerésére.

Cser János kísérletében összesen 4483 tíz és tizennégy év közötti budapesti leány és fiú vett részt (különféle iskolatípusokból: népiskola, polgári, középiskola), közülük azonban 1000 (korcsoportonként 200) gyermek anyagát dolgozták fel. A tesztelést osztálytermi körülmények között végezték. Noha szabad szóasszociáció volt a cél, két megkötést mégis előírtak a gyerekeknek: kerülniük kellett a tulajdonneveket és a ragozott szavakat. Az általunk lefolytatott kísérletben 12 és 13 éves leányok és fiúk vettek részt (az ország különböző pontjairól), az általános iskola hatodik és hetedik osztályosai, illetőleg ugyanolyan életkorú, gimnáziumba járók. Mindkét korcsoportban 200 tanuló volt (100 lány és 100 fiú), összesen 400 gyermek. A feladatot szintén tanórán végezték. Az instrukció megadásakor semmilyen megkötést nem alkalmaztunk (a gyerekek tehát írhattak tulajdonneveket és ragozott formákat is). Kísérleti csoportjainkat budapesti és vidéki iskolákból egyaránt választottuk. A Cser-féle kísérlet résztvevői dőlt írással tanultak írni, mártogatós tollal írtak, az akkori elvárásnak megfelelően a külalakra, azaz az írás minőségére is figyelniük kellett. A mi kísérletünkben résztvevők álló írást tanultak, golyóstollal, ritkábban ceruzával írtak, a külalakot pedig az adott életkorokban már nem osztályozzák.

A minimális tudatos változtatás és az időeltérés okozta különbözőségek ellenére az 1999 őszén lefolytatott kísérletsorozat összevethetővé vált a több mint 6 évtizeddel korábbival. A 400 gyermek által írt szavakat számítógépre vittük; az értékelést a tanulmány egyik szerzője (K. M.) az MS Access adatbázis-kezelővel és speciális, saját fejlesztésű célprogramokkal végezte. A statisztikai elemzések az SPSS for Windows 8.0 szoftverrel történtek.

Eredmények

1. A saját korpusz adatai

A korpusz nagyságának meghatározásához mindenekelőtt a ’szó’ fogalmát kellett tisztázni. A szabad szóasszociációk ugyanis egyértelműen jelzik, hogy a mentális lexikonban tárolt egységek a klasszikus grammatika szómeghatározásával csak részben jellemezhetők. A szó lehet szótő és toldalékolt forma, lehet összetétel és szókapcsolat. Nemegyszer ez utóbbi kettőnek az elhatárolása is nehéz, nem kifejezetten helyesírási, hanem fogalmi szempontból. Egy-egy aktiválás pedig több szóból álló szakasz előhívását is eredményezte, s ezeket esetünkben ugyanolyan egységnek kell tekintenünk, mint a tőszót. Az elmondottak feloldására a mentális lexikonban tárolt egységet „mentális szónak” neveztük, amely megfelelhet a grammatikai értelemben vett, „hagyományos” szónak, de eltérhet attól struktúrában, illetőleg abban, hogy szókapcsolatként, sőt szerkezetsorként is megjelenhet.

A mentális szó tehát tárolt lexikai egység, amelytől elkülönítjük az egyetlen fogalmat jelentő lexémát Levelt definíciója alapján (1989). A levelti beszédprodukciós folyamat lemmaszintjével itt most nem kell foglalkoznunk. A lexéma – a magyarban – a fogalom szemantikailag, szintaktikailag és fonológiailag definiált formája. (Mindezek ellenére a tanulmányban a „szó” megjelölést is használjuk a lexéma szinonimájaként.) A 12 és 13 éves gyermekek összesen 52 764 mentális szót írtak, ebből 289, illetőleg 250, azaz összesen 539 szó kiolvashatatlan, a továbbiakban ezekkel nem foglalkoztunk (az olvashatatlan egységek aránya mindössze 1,02%). A korpusz tehát 52 225 mentális szót tartalmaz, ezt tekintettük 100%-nak. Az elemzések során az egyszerűség kedvéért a hatodikos tanulók átlagéletkorát 12 évnek, a hetedik osztályosokét 13 évesnek fogadjuk el.

A hatodikosok által aktivált mentális szavak száma 25 761, ugyanez a hetedikeseknél 26 464, a különbség 703 szó. Az eltérés kétféleképpen is magyarázható. Egyfelől, s ez az áhítottabb magyarázat, az anyanyelvi mentális lexikon mennyiségi különbségével, másfelől a mind gyorsabb és pontosabb használatával. Ez tehát azt jelentené, hogy a 12 és a 13 éves gyermekek között átlagosan 703 szó ismeretében lehet különbség, s ez az érték nem mond ellent a szakirodalmi feltételezéseknek. Nem zárható ki azonban az sem, hogy nem a mentális lexikon nagyságában van különbség a két korcsoport között, hanem csupán a lexikális hozzáférés folyamatában. Ez pedig azt jelentené, hogy az idősebbek hozzáférési folyamatai gyorsabbak és sikeresebbek, s ez idézi elő a több szó asszociációját.

A másik lehetséges magyarázat az, hogy a hetedikesek írása nyilvánvalóan gyorsabb, mint a hatodikosoké, ez lehetővé teszi azt, hogy jobban lépést tartson a mentális lexikon aktiválásával. Ebben az esetben nem is kell, hogy különbség legyen a mennyiséget tekintve, pusztán a kézírási gyorsaság eredményezheti a különbséget. A szótagszám elemzése azt mutatta, hogy az idősebbek hosszabb szavakat írtak. A 12 évesek átlagosan 2,14 (lányok) és 2,15 (fiúk) szótagú mentális szavakat aktiváltak (a szórás a lányoknál 0,18, a fiúknál 0,25). A 13 éveseknél az átlag 2,22 (lányok) és 2,20 (fiúk) szótagból álló mentális szó (a szórás a lányoknál 0,22, a fiúknál 0,25). Az életkor szerint a különbség statisztikailag szignifikáns, azaz kimondható, hogy az idősebbek valamivel hosszabb szavakat hívtak elő. (Összehasonlításul: a szótári tőszavak átlagos szótaghosszúsága 1,94, vö. Papp 1973.)

A tapasztalat és az adatok elemzése alapján azt kell feltételeznünk, hogy a mentális lexikon jobb működtetése és kitöltöttebb volta és nem az íráskészség a felelős a szótöbbletért. A hetedikesek nem írnak lényegesen gyorsabban, mint a hatodikosok, a kézírásuk külalakjában sincs számottevő eltérés. A gyorsabb lexikális hozzáférés, illetőleg a gyorsabban ismétlődő aktiválások egyértelműen több szó lehívását teszik lehetővé. A kérdés tehát még mindig az, hogy ez önmagában magyarázat-e a 703 szó különbségére, avagy a mentális lexikon egy év alatti növekedését is tekintetbe kell vennünk.

A 12 évesek 4642, a 13 évesek pedig 5280 lexémát aktiváltak (a tulajdonneveket kivéve). A statisztikai elemzés szerint a különbség szignifikáns. A fiatalabbak 1930 olyan lexémát írtak, ami nem szerepel a hetedikeseknél, míg az idősebbek 2568 olyat, amely viszont a fiatalabbaknál nem szerepel. A közös lexémák száma 2712 szó, 58,42% a 12 évesek és 51,36% a 13 évesek esetében. Példák, amelyek csak a 12 éveseknél fordultak elő, és a gyakoriságuk nagyobb volt vagy egyenlő 3-mal; összesen 116 ilyen szó van: lexéma = 10: gömbölyű, = 7: boszorkány, komoly, muskátli, zsaru, = 6: jószívű, csóró, jeles, sündisznó (stb.), = 5: anakonda, csukló, krampusz, utcalány (stb.), = 4: asztalos, csacsi, emésztő, harmonika, hőmérséklet, adás, páva (stb.) és = 3: bojt, csipke, csorda, előhang, féreg, nyomorék, pelyhes, szalonna, zsalu, tejszínhab (stb.). Az anyagban néhány obszcén szó is előfordult. Érdekes viszont egy-egy „neologizmus”, amely különösen jól szemlélteti a nyelv változását, mint a csúcsragadozó, amit három tanuló is írt.

A csak a 13 éveseknél előforduló lexémák száma 189, vagyis lényegesen több, mint az egy évvel fiatalabbak esetében. Példák: lexéma = 9: deltoid, egészség, internet, = 8: fájdalom, takarít, völgy, kémcső, = 7: higany, sor, szex, = 6: hélium, pia, nyávog, óvszer, alvázszám, = 5: készít, tanító, szenvedés, őrült, puszi, pszichopata, himnusz (stb.), = 4: nemi szerv, óda, paróka, hangkártya, koporsó, jövő, veszekszik, utálat, vallás (stb.) és = 3: fogamzásgátló, féltékenység, bimbó, költészet, horgászik, kocog, rendszám, intelligens (stb.). A számok és a példák elrejtik a szemantikai elemzésnek azt a lehetőségét, amely sokféle pszichológiai következtetés megfogalmazására is lehetőséget teremt. Mivel e tanulmánynak ez nem is célja, csupán néhány gondolatot fogalmazunk meg. A 13 évesek leggyakoribb asszociációi például mindössze 1,05%-ban tartalmaznak állatnevet, míg a 12 éveseknél ez az arány még 14,65%. A szexualitással és a negatív érzelmekkel kapcsolatos szavak viszont ugrásszerű emelkedést mutatnak. A 12 éveseknél 2,58–2,58%, egy évvel később már 4,23%, illetőleg 18,9%. A hobbi területére eső gyakori szavak is változást mutatnak. A 12 éveseknél még dominál a mesevilág (boszorkány, állatok, krampusz). A tévé hatása is erősen érződik az asszociációkban, például szappanopera, bemondó. A 13 évesek már az idősebb korosztályra jellemző szabadidő-elfoglaltságokat nevezik meg, bár a tévé szó itt is gyakori (táncol, Internet, illetve a számítógéppel kapcsolatos egyéb lexémák). Bár más szóval megnevezve, közös a pecázás (12 évesek), illetőleg a horgászás (13 évesek). A tantárgyak hatása mindkét korosztálynál megtalálható, az aktivált szavak jellegzetes eltérésével; a barnakőszén, a hőmérséklet, a nagyító, a paraszt, a világegyetem és a viasz mintegy szembeállnak a hetedikesek asszociációival, például elektron, deltoid, kémcső, higany, tápanyag, autotróf, magnézium, stroboszkóp vagy vegyjel.

Az átlagértékeket, a minimum és maximum szómennyiséget az 1. ábra összegzi, a szórás a 12 éveseknél 41,94 (lányok) és 39,6 (fiúk), a 13 éveseknél pedig 39,5 (lányok) és 39,06 (fiúk). Az individuális különbségek – várhatóan – meglehetősen nagyok. A lányok több szót aktiválnak, noha a minimum és maximum szómennyiségben alig van eltérés. Ez azt jelenti, hogy mindkét korcsoportban több lány aktivált jelentősen több szót, mint fiú. A 12 és 13 éves lányok között nagyobb a különbség, mint a fiúk között, utóbbiak stagnálást, illetve a minimum értéket tekintve az idősebbek csökkenő teljesítményt mutatnak. A lányoknál a minimum érték 13 éves korban az egy évvel korábbihoz képest a duplájára növekszik.

1. ábra
A szóasszociációkban kapott eredmények az életkor és a nem szerint

A 12 éves leányok összes aktivált mentális szava 13 877-et, a 13 éveseké pedig 14 685-öt tesz ki. Egy év múltával tehát a lányok mintegy nyolcszáz szóval többet aktiváltak, azaz a „napi szóelsajátításuk” átlaga 2,21 szó. A 12 éves fiúk szómennyisége 11 874, a 13 éveseké pedig 11 751. A különbség „mindössze” 123 szó (az arány 1% körüli), de a fiatalabbak előnyére, vagyis ők aktiváltak ennyivel több szót ugyanazon idő alatt. Kimondható, hogy a hatodikos és a hetedikes fiúk között nincs különbség a lexikális hozzáférés feltételezett folyamatában.

A fentiekben feltett kérdések különösen jelentősek, ha a fiúk és a lányok tekintetében vizsgáljuk meg azokat. A fiúk mentális lexikonának látszólagos stagnálása összefügghet az íráskészséggel (rendszerint lassabban és kevésbé szépen írnak, mint a lányok), de attól független is lehet. Mindkét esetben egyértelmű hátrányról van szó a lányokkal szemben, s ez a hátrány – a pedagógiai következményeket számba véve – negatívan hat a fiúk tanulási folyamataira, valamint az eredményeikre a számonkérés során, továbbá mindezzel kapcsolatosan hátrányosan befolyásolja a megítélésüket.

A határértékekkel kapcsolatosan két lényeges kérdés merül fel. 1. Vajon a keveset aktiváló gyerekek gyakori vagy nem gyakori szavakat írtak-e (a teljes korpuszhoz viszonyítva)? 2. Az ismétlések a keveset avagy a sokat aktiváló gyerekekre jellemzőek inkább? A hipotézisünk az első kérdéssel kapcsolatban az volt, hogy a kevés szót előhívó gyerekek szükségszerűen az adott életkorra leggyakoribbakat aktiválják. A második kérdésre vonatkozóan pedig azt feltételeztük, hogy a kevesebb szót aktiválóknál jelennek meg ugyanazok a lexémák. Az adatok az első esetben igazolták a feltevésünket, a második esetben azonban, meglepetésre, nem. Kiválasztottuk azt a 10-10 hatodikos, illetve hetedikes gyereket, akik a legkevesebb szót írták. Az 1. táblázat azt mutatja, hogy az általuk írt szavak – összesen 858 lexéma – hogyan oszlott meg a gyakorisági sávok szerint. Öt csoportot különítettünk el aszerint, hogy hány tanuló aktiválta ugyanazt a lexémát. A számok azt igazolják, hogy igen nagy mértékű az azonosak megjelenése a keveset aktiválóknál, vagyis közöttük a legkisebbek az individuális különbségek.

1. táblázat
A keveset írók szavainak gyakorisága

Gyakoriság		Lexémák aránya a gyengén teljesítőknél (%) n = 858 100%		A teljes korpuszban (%) n = 7397 100%
n < 3	8,28	8,92
3 n 19	23,19	28,06
20 n 39	13,52	16,76
40 n 79	17,02	18,16
n 80	38,00	28,10

A statisztikai elemzés szerint az egész korpuszt figyelembe véve is fennáll a negatív korreláció a tanulónkénti teljesítmény és az aktivált lexémák gyakorisági mutatója között. Megállapítható, hogy minél többet aktivált valaki, annál több 3 n 39 sávba eső szót írt.

A szóasszociációk „tipológiája”

A szóasszociációk sajátos hozzáférési folyamatok, illetőleg azok eredményei, amelyek hangzási, szemantikai vagy szerkezeti összefüggések, illetőleg ezek kombinációi eredményeként jönnek létre. A szakirodalomban leírtak, valamint a saját anyagunk alapján kialakult rendszer a következő.

1. A hangzási (vagy fonetikai) hasonlóság érintheti a teljes szóalakot (ekkor homonímiáról beszélünk), annak nagy részét, elejét, végét vagy csupán a kezdő hangját, hangkapcsolatát/szótagját. Anyagunkban a hangzási hasonlóság következő fajtái különíthetők el.

a) Az egymást követő szavak azonos CV-kapcsolattal kezdődnek, de lehet koordinációs szemantikai kapcsolat is közöttük, pl. baba – baka, család – csalán, fotel – fogas, fuvola – furulya. A szemantikai kapcsolat hatását módosíthatja a hangzási hasonlóság (erre utal Jakobson a horrible Harry előtérbe kerülésének példájával a terrible Harry kifejezéssel szemben, vö. 1969: 222). Idetartoznak az egy szótagú szó kiváltotta hangzási hasonlóság eredményei, ahol azonban az eredeti szótagszerkezet felbomlik: csat – csattog, hód – hódol, öt – ötlet, pad – padló, „visszafelé” is működhet: sörét – sör.

b) Azonos VC-kapcsolatra végződnek, és itt is előfordulhat szemantikai kapcsolat, például fotel – hotel, blöki – löki, gatya – kutya, vipera – opera, leopárd – gepárd, terület – kerület. Az esetek túlnyomó többségében a szótagszám is azonos, kivételek: szemöldök – köldök, ajtókilincs – bilincs, billentyű – kesztyű, moly – zsámoly.

2. A szerkezeti típusú összefüggésekben is fellelhetők a szemantikai stratégia működései is. Azok az adatok kerültek ide, amelyekben megítélésünk szerint a szerkezet volt a domináns asszociáció. A kollokáció viszonylag gyakori stratégia, a folyamatos beszédben rendszeresen egymás mellett, egymást követően előforduló szavak (a magyarban ezek többnyire jelzős szókapcsolatok, illetőleg szóösszetételek) megjelenése. Például: ravasz róka, örök szerelem vagy pók – pókháló.

a) Az asszociációs stratégia szóképzéssel háromféle módon is működhet.

(i) Szótő + képző, például fagy – fagyi, harc – harcos. Érdekes, amikor úgy látszik, hogy a képző az asszociációs sor működtetője: szervetlen – ehetetlen – verhetetlen, lábatlan – álmatlan – vágyatlan. (ii) Képzett szó után következik a szótő, például hatványozás – hatvány, ruházat – ruha. (iii) Azonos tövű szavak (mindkettő képzett szó), például borító – boríték, ellenőrző – ellenőrzés.

b) A szóösszetételek elemzésekor az egybeírás/különírás kérdésétől eltekintettünk. Itt is többféle módozat található: (i) egyszerű szó összetett szó, a kiindulásként szolgáló tő előtag lesz, például barát – barátnő, cipő – cipőfűző. (ii) Egyszerű szó összetett szó, a kiindulásként szolgáló tő utótag lesz, például csuka – focicsuka, szivacs – tengeri szivacs, szülők – nagyszülők. (iii) Összetett szó egyszerű szó, az előtag marad meg, például asztalláb – asztal, pénztárca – pénz. (iv) Összetett szó egyszerű szó, az utótag marad meg, például állatkert – kert, rövidnadrág – nadrág. (v) Mindkét szó összetett szó és az előtag azonos, például Csipkerózsika – csipkebogyó, fogkefe – fogkrém; itt szerepelnek az azonos igekötőjű igék is, például megáll – meglátogat – megcsal – meghív. (vi) Mindkét szó összetett szó és az utótag azonos, például dióbél – vakbél, sípcsont – lapos csont – kulcscsont – lábszárcsont.

c) A szószerkezetek szorosan összekapcsolódnak a szóösszetételekkel, leggyakrabban jelzős vagy határozós kapcsolatok (esetenként a gyerekek vesszővel elkülönítik őket a felsorolásban): szőke nő, nemi szerv, illatos kölni. Predikatív, tárgyas szerkezet és következtető jellegű kapcsolat is előfordul: tanár – szid, csoki – olvad, harap – vicsorít – kutya – macska, gólya – csecsemő. A szóösszetételekkel való rokonságra utalnak azok az asszociációk, amelyek egy létező szóösszetétel tagjai: harisnya – cipő – kanál, krumpli – jég – korong – foci, fizika – óra – rend – őr – irodalom.

Ha a fonetikai és a szerkezeti asszociációk együttes számát (1461, a teljes korpusz 2,8%-a) tekintjük 100%-nak, akkor az arányuk 38% és 62%, vagyis a szerkezeti típusú a gyakoribb. A fonetikaiak esetében jóval többször fordul elő a szó elejének összecsengése, a 38%-ból 31%. A szerkezeti asszociációkon belül sokkal gyakoribb az összetétel, mint a szóképzés, a szóképzés az esetek 5%-t teszi ki, szemben az összetételek 57%-ával. Az összetételek közül a leggyakoribb a cipő – cipőfűző típus, a legritkább az állatkert – kert típus. A fonetikai asszociáció a gyerekek 68,75%-ánál fordult elő (átlagosan 2, egyetlen kiugró adattal, ami 17). A morfológiai asszociáció a gyerekek 75,5%-ánál fordult elő (átlagosan 2,5).

3. A szemantikai összefüggések között a szabad szóasszociációban legáltalánosabbnak a koordinációt tartják (Aitchinson 1987: 74), ennek lényege, hogy az asszociált szó a hívószóval azonos részletszintet képvisel, például só és bors vagy nap és hold. A magyarra alkalmazva egyfajta mellérendeltségi viszonynak tekintjük. Idetartoznak az ellentétes jelentésűek is, mint fekete és fehér, nappal és éjszaka. Alárendeltségi kapcsolat is előállhat, ha az asszociált szó valamiképpen a megelőzővel faj-egyed viszonyban van, például madár – gólya vagy szín – zöld. Az „ellenkező irányban” működőt neveztük fölérendeltségi viszonynak, például: puska – fegyver. A szinonimák megjelenése meglehetősen ritka, például kövér – hájas; kerékpár – bicó; mikulás – télapó; rohan – szalad; együttes – zenekar.

a) A koordinációt vagy mellérendeltségi viszonyt úgy definiáljuk, hogy egy fogalmi mező azonos szinten álló szavai között áll fenn. Ide soroltuk a metonimikus, illetőleg tapasztalati jellegű kapcsolatokon alapuló asszociációkat is. Példák: blúz – nadrág – cipő – zokni, tojás – embrió; illetve térbeli érintkezés: kémény – füst, szánkó – hó, pattanás – arc, cseresznye – kukac. A térbeli kapcsolat egy sajátos, a tesztelési helyzetből adódó esete, amikor az osztályteremben együtt látható tárgyakat sorolják fel: pad – szék – asztal – konnektor – könyv – füzet. Rész-egész viszony: háló – kapu, monitor – számítógép, autó – rendszám; anyagbeli, ok-okozati viszony: bor – szőlő, álmosság – elalvás, csúszik – jeges. Ellentétes jelentésű és komplementer szavak: hülye – okos, tűz – víz, haver – ellenség, gyerek – felnőtt, anya – apa.

b) Példák az alá- és fölérendeltségi viszonyokra: rovar – légy, zöldség – répa, szervek – szív, hajó – Titanic, bolygó – Merkúr; illetőleg puska – fegyver, galóca – gomba, zokni – fehérnemű.

Külön kategóriának felvehetnénk az „egyéb asszociatív kapcsolatokat”. Ide kerültek azok az esetek, amelyek szigorúan véve nem fértek bele a fenti kategóriák egyikébe sem, de a kapcsolat létrejötte magyarázható. Például a növények között szerepelnek gyümölcsök is: fa – nárcisz – narancs; a színnevek felsorolását követően a narancs szóval tér át a gyümölcsnevekre: barna – lila – narancs – citrom. Itt szerepelnek az álarc – farsang; répa – retek – mogyoró – rigó sorok is.

c) A szófaji azonosságon alapuló sorok kategóriájába melléknevek vagy igék/igenevek hosszabb-rövidebb felsorolása tartozik. Nincs minden elem között nyilvánvaló fogalmi kapcsolat: puska – lő – beszél – gondolkozik, ül – áll – mosogat – tévézik, busz – utazni – sétálni – fagyizni – nyal – nézni – bámulni – olvasni, szép – jó – okos – ügyes – olasz, hibbant – mulya – ifjú – leleményes.

Az asszociációs előhívás mint módszer sajátossága, hogy számolni kell a különböző típusú asszociációs párok/sorok egymásba ékelődésével, ami azzal is jár, hogy a közvetlen kapcsolatok száma ezzel csökken. Például:

Kiválasztottuk a 20 legtöbbet író gyereket (az 5-5 legtöbb mentális szót író hatodikos és hetedikes fiút, illetve lányt), és megnéztük, hogy számszerűen hogyan alakulnak az asszociációs típusok. A 20 gyerek összesen 4168 mentális szót írt. A 4168 mentális szót 100%-nak véve, az állapítható meg, hogy az esetek 41,5%-ban a szomszédos szavak között nem volt a fenti típusokba besorolható kapcsolat. A korábban a teljes korpusz alapján jellemzett fonetikai és szerkezeti kapcsolat itt 1,3, illetve 2,3%-ot tett ki. A fonetikai viszony esetében csak a tisztán hangzási hasonlóságot vettük figyelembe, ha ez együttjárt valamilyen fogalmi kapcsolattal, akkor az az utóbbinak megfelelő alkategóriába került. Leggyakoribbnak a mellérendeltségi viszony bizonyult (32,5%), ezt követi az alárendeltségi (0,7%) és fölérendeltségi viszony (0,4%). A szószerkezetek kereken 1%-ot tettek ki. A 4168 mentális szó közül a szomszédos szavak között 58,5%-ban van kimutatható kapcsolat. Ezt tekintve 100%-nak, az egyes típusokra az alábbi arányok állapíthatók meg: mellérendelő: 59,3%, ellentét: 5,2%, alá- és fölérendelt: 1,9%, szinonima: 3,5%, egyéb asszociatív: 7%, tapasztalati: 10,8% (ebből mintegy 2,8%-ot az osztályteremben előforduló tárgyak teszik ki), mindez összesen 88,5%. A szófaji azonosság: 6,6%, a szóösszetételek aránya: 1,9%, a jelzői és határozói viszony: 2,1%, a predikatív kapcsolat: 0,7%, egyéb: 0,3%.

Az asszociációk során előfordulnak ismétlések, amelyek megjelenése egyéntől függő. Ezek száma összesen 695, vagyis ugyanaz a gyerek ugyanazt a szót kétszer, néhány esetben pedig háromszor írta le. Ez az összes aktivált szóhoz képest elenyésző, mindössze 1,3%. Érdekesebb az, hogy hány gyereknél tapasztaltuk az ismétlést. 271 gyerek, azaz az adatközlők 67,25%-a ismételt szót, s ebben nem mutatkozott statisztikai különbség a lányok és a fiúk vagy a hatodikosok és a hetedikesek között. Vajon az ismétlések száma összefügg-e az összteljesítménnyel? A korrelációszámítás szerint igen: minél több szót írt valaki, annál valószínűbb, hogy néhány ismétlés is előforduljon az aktiválásokban. Eszerint nem az elérési, keresési kudarcok jelzője, hanem éppen ellenkezőleg, a jó teljesítmény velejárója ugyanannak a lexikai egységnek a megjelenése. Az ismétlések leggyakrabban az osztályteremmel, tanulással kapcsolatos tárgyakat, fogalmakat érintették. A leggyakrabban ismételt lexémák (zárójelben az összes ismétlés száma): óra (21), tábla (12), kép, könyv, virág (11), cipő (10), fa, toll (9), ceruza, kabát, radír, víz (8), szék, üveg (7) és haj, pad (6). Úgy tűnik, hogy ha a szabad asszociáció során a gyerek zsákutcába jutott, akkor a közvetlen környezet (tárgyi) tényezői mintegy hívószóként funkcionálva vitték tovább az asszociációsort.

Az ismétléseknek számos sajátossága figyelhető meg, amelyek létrejöttük magyarázatára, illetőleg okára is utalnak. Ugyanaz a szóalak különböző jelentésben különböző asszociációs környezetben jelenik meg (az esetek 5–6%-a). Például: hold, nap, fény; hónap, nap, év; vagy kenyér, kosár, túrórúdi; foci, kosár, jégkorong; vagy festmény, rajz, vetítő; ének, rajz, biológia; vagy tanterem, óra, osztály; perc, óra, kevés; gyönyörű, óra, karkötő; vagy szív, lép, máj; lépés, lép, megy; vagy vasárnap, egy, kettő; tető, egy, öregember; vagy irodalom, föld, rajzfilm; Mars, Föld, Jupiter. A homonimákat néha közvetlenül egymás után kétszer is leírják: út, daru, daru, lyuk; egér, nyúl, nyúl róka; menekül, ég, ég, bevásárlóközpont. Ismétlődnek a keresztnevek, mintha valamennyi, ugyanazon nevű osztálytárs külön-külön jelenne meg a szósorokban. Hat(hat) a különböző típusú asszociatív kapcsolatok „kényszerítő” ereje. Például szinonima és koordináció: eb, kutya, szőnyeg + ló, kutya, tábla; koordináció és antonima: egér, fekete, párduc + fehér, fekete, gyors; szószerkezet és koordináció: szép, kék, virág + barna, kék, piros. Nem kategorizálható, feltehetően egyéni okra visszavezethető ismételt előfordulások, például élet, halál, fent + karambol, halál, szenvedés; műt, halál, temet + papa, halál, fáj; irodalom, felmérés, lesés + felelés, felmérés, folyók; szeretet, szív, halál + boldogság, szív, vers; haj, mell, műszer + pénisz, mell, hegy. Sokszor nem fogalmazható meg egyértelmű magyarázat az ismétlésre, mivel ezekben az esetekben bizonytalan, hogy a gyerek tudatában volt-e annak, hogy ismétel. Példák: füzet, ceruza, tolltartó + radír, ceruza, ellenőrző; kulcs, táska, papír + filc, táska, könyv; pulóver, nadrág, póló + dolgozat, nadrág, cipő; stb.

Szófaji kategóriák

A korpuszban gyakorlatilag valamennyi szófaji kategóriára találunk adatot, bár a szófajok reprezentáltsága természetesen óriási különbségeket mutat. Érdekesség mindenekelőtt, hogy 41 angol szó is található a korpuszban, például episode, thriller, enter, transport, skate, city, alien, market, yellow. Ezekkel a továbbiakban nem foglalkozunk, de utalhatnak az idegen szónak a köznyelvi meghonosodására, például talán a thriller esetében. A szófajok megoszlását a mentális szavakra (összesen 52 225 db), majd a lexémákra (összesen 7397 lexéma a tulajdonnevekkel együtt) kivetítve is elemezzük.

A gyerekek asszociációs stratégiáinak vizsgálatakor az igeneveket egyben toldalékolt szavakként is értelmeztük (ez különösen a főnévi igenevek esetben látszott jogosnak, és nyilván a nyelvtantanítás következménye is). Az igenevek megoszlása: 167 főnévi, 13 melléknévi (ugráló, szelő, vágyakozó, focizó, lehulló, húzó, visszahúzódzkodó, faxoló), 7 határozói (körülírva, rajzolva, megbántva, futva). A melléknévi igenévnek is felfogható szavak nagy része a melléknév vagy a mn/fn kategóriában szerepel (pl. lökött, üdítő, fényképező, fűző, erősítő, lopakodó stb.). Az ugrálót is lehet ugráló kötélként vagy a bukót bukásra álló diákként értelmeznünk (kontextus nélkül ezek pontos jelentése eldönthetetlen). A csillagozott jelölések esetei különböző szófajokba is besorolhatók (fn* = fn/hsz, pl. éjszaka, föl, hétköznap, korán, reggel, vasárnap, otthon, haza, hsz* = hsz/kötőszó így = hsz/névutó alá, mögé, mellé, kívül stb. = hsz/névmás arra, ki stb., szn* = benne van a hat és a hét is).

Az egyéb kategória tartalmazza a névutókat, a névelőket, kötőszavakat, indulatszavakat (pl. hoppá, nyekk, kuss), módosítószókat, továbbá néhány, vitatható besorolású szót, mint szia, mizújs, kösz, anno. A mentális szavak és a lexémák szófaji megoszlását a teljes korpuszra a 2. és 3. ábra mutatja.

2. ábra
A mentális szavak szófaji eloszlása százalékban

Elemeztük az életkoronként és a nemenként adódó eltéréseket a mentális szavak és a lexémák viszonyában (2. táblázat).

2. táblázat
A szófajok életkoronkénti és nemenkénti megoszlása

		12 évesek				13 évesek				Fiúk				Lányok
		Mentális szó		Lexéma		Mentális szó		Lexéma		Mentális szó		Lexéma		Mentális szó		Lexéma
fn	80,3%	74,6%	79,2%	72,4%	78,8%	73,4%	80,6%	72,5%
tulajd.	5,3%	1,5%	4,8%	1,4%	6,2%	1,8%	4,0%	1,1%
fn*	0,2%	0,2%	0,3%	0,2%	0,2%	0,2%	0,3%	0,3%
i/fn	2,0%	0,6%	2,0%	0,6%	2,1%	0,6%	2,0%	0,6%
mn/fn	1,6%	2,8%	1,9%	2,6%	1,9%	3,0%	1,7%	2,5%
mn	5,4%	8,1%	5,3%	7,7%	5,0%	8,3%	5,7%	7,6%
i	2,9%	7,4%	3,8%	8,9%	3,0%	6,9%	3,7%	9,6%
igenév	0,1%	0,5%	0,6%	2,0%	0,4%	1,6%	0,4%	1,6%
szn*	1,0%	1,1%	0,5%	0,6%	1,0%	0,8%	0,6%	0,9%
hsz*	0,4%	1,5%	0,6%	1,7%	0,5%	0,8%	0,4%	0,8%
nm	0,3%	0,7%	0,6%	0,8%	0,6%	1,5%	0,4%	1,7%
egyéb	0,4%	0,9%	0,4%	0,9%	0,5%	1,0%	0,3%	0,8%

3. ábra
A lexémák szófaji eloszlása százalékban

A lexémák aránya hasonló a mentális szavakéhoz. Legnagyobb mértékben a főnevek és a tulajdonnevek részesedése csökkent, az igéké pedig nőtt. Ez összhangban van azzal a ténnyel, hogy a leggyakoribb szavak főnevek. A főnevek aránya a legnagyobb, ezen belül a tulajdonnevek 6,18%-ot tesznek ki (ez utóbbi az összes előfordulás 5%-a). A tulajdonnevek többsége keresztnév, feltehetően konkrét személyek (pl. osztálytársak) neve, de teljes személynevek is előfordulnak. Várhatóak voltak a földrajzi nevek és a címek megjelenései, utóbbiak leggyakrabban tévéműsorok, filmek, ritkábban irodalmi művek címei. Meglepően nagy arányban fordulnak elő a márkanevek, a 12 éveseknél összesen 121, a 13 éveseknél 176. A fiúk több mint kétszer annyi márkanevet aktiváltak, mint a lányok, életkortól függetlenül szignifikáns a különbség. A fiúk átlagosan 3,55, míg a lányok csak 1,7 ilyen szót írtak. A márkanevek legnépesebb csoportja az autómárkák, a Forma 1-es „istállók” megnevezése, például Fiat, Ferrari, Porsche (az összes előforduló márkanév 37,8%-a), üdítőitalok és egyéb élelmiszerek neve, mint Pepsi, Fanta, Milka (15,5%); sportszergyártó cégek neve, például Adidas, Nike, Fila (15,2%). Érdemes megjegyezni a rotring szót, amely a leggyakoribb a márkanevek között (15,5%), s ez egyértelműen köznevesülésére utal. A márkanevek relatíve nagymértékű megjelenése egyfajta használati gyakoriságra utal, de a szókincs változásának is hírnöke, hiszen új lexémák létrejöttét jelzi.

A négyszázból 260 tanuló írt egy vagy több igét, egy gyerek átlagosan 7,28-at. 95 gyerek mindössze egyetlen igét írt. A hetedikesek szignifikánsan több igét írtak, mint a hatodikosok, s a lányok szintén szignifikánsan többet, mint a fiúk. Feltehető, hogy a hatodikosoknál még jobban érvényesül, hogy a szó mint „onoma” az név (elsősorban főnév). Egy igét átlagosan még egy további ige követ. Nem tekintve az egyetlen igét írókat, az átlag valamivel több egynél: 1,45. Ez azt jelenti, hogy ha megjelenik az ige, akkor azt gyakran követi legalább még egy. A leghosszabb igesort egy hatodikos lány írta, 16 db-ból állt: (tallér), dolgozik, tévézik, alszik, eszik, iszik, dohányzik, rágózik, ír, rajzol, fest, másol, olvas, néz, kér, kap, örül, (krém) – ez esetben az ír szót önkényesen igének tekintettük.

Az igeként és főnévként is besorolható lexémák száma 35 (= 1133 mentális szó), gyakorisági sorrendben felsorolva a következők: fej, fal, ing, nyúl, fog, csap, ír, szív, tűz, csavar, ég, nő, dob, terem, áll, zár, vár, sír, ér, szeg, volt, fél, él, lép, fagy, nyom, sejt, nyű, les, szán, követ, zavar, szignál, tett, varrat. Az alapkérdés itt az, hogy vajon az igei vagy a főnévi jelentés aktiválódik-e; illetőleg hogy utal-e valami arra, hogy az azonos hangalaknak aktiválódik-e mindkét jelentése (a kétértelmű szótári elemek többszörös aktivációjáról a percepcióban vö. Pléh 2000). Az asszociatív kapcsolat fennállhat a megelőző, a követő szóval vagy mindkettővel, avagy egyikkel sem. Vannak olyan esetek, amikor az i/fn (a volt, ír esetében i/fn/mn) típusú mentális szót olyan szóláncban találjuk, ahol a megelőzővel van kapcsolat, utána azonban egy váratlan szemantikai váltás következik be: sétál, ül, áll, csend; nap, felhő, ég, emelet; kabát, dzseki, ing, ágy – ilyen az esetek 20,7%-a. A követő szóval 25,9%-ban van egyértelmű kapcsolat: ügyes, ügyetlen, áll, ül; alma, kivi, szív, bél. 26,7%-ban mindkettővel feltételezhető a kapcsolat: könyök, csukló, áll, száj; gatya, ruha, ing, cipő. Egy időben korábbi aktiválás hatása mintegy késve is megnyilvánulhat. Például: a levegő, víz, csap, föld sor alapulhat azon, hogy a levegő, víz, föld – az őselemek összetartozásán alapuló koordinatív láncolatba beleékelődött a víz, csap kollokáció.

Néhány többé vagy kevésbé érintkező fogalmi mező szavai szinte felváltva hívódnak le, mint mosdószivacs, szappan, fürdőkád, zokni, sampon, papucs, csap, ruházat, törülköző; zokni, zsiráf, ing, nyuszi, papucs; hangya, sün, beszél, ír, nyúl, ól. A koordinatív kapcsolat összefonódhat egy kollokációs jellegű asszociációval: karóra, csavar, anya, apa, anyacsavar, csavarhúzó, szerelés; tábla, kocka, fal, dobókocka. Nem követhető nyomon, hogy mi lehet az oka egy-egy olyan gondolati kitérőnek, mint például gólya, macska, kutya, táska, nyúl, zebra, kígyó.

A szerkezeti kapcsolat a megelőző/követő szóval már kevésbé valószínűsíti valamelyik jelentést, de nem zárja ki egyiket sem: kalapács, fogó, fog, iroda; lepedő, háló, ing, magas; szőke, nő, nemi szerv. Az elsődlegesen fonetikainak tűnő kapcsolatnál sem biztos, hogy melyik jelentés vagy esetleg mindkettő aktiválódott-e, például körömlakk, fok, fog, villanykörte; nyál, nyelv, nyúl, nyel; fekete, szín, szív, kirándulás. A fű, virág, les, foci sorban kézenfekvőnek tűnik, hogy a foci szó a lesre mint főnévre hívódik elő, de ez már nem bizonyítja feltétlenül azt is, hogy a lesnek csak a főnévi jelentése aktiválódott.

A fentebbi 35 lexéma gyakorisága változó, a fej, fal ing, nyúl a leggyakoribb, a = 80 gyakorisági sávba tartozik, míg a szignál, tett, zavar, követ, varrat csak egyszer fordulnak elő. Összesítettük, hogy a legalább 20-szor előforduló lexémáknak melyik jelentése fordult elő. A „nem dönthető el” kategória arra utal, hogy az adott lexéma előfordulásakor a környezet nem jelzi egyértelműen egyik jelentést sem. Ilyenek a táska, térkép, ing, ajtó; gólya, kökörcsin, vár, Lengyelország esetek. Ide kerültek a fonetikai jellegű előhívások is. A 3. táblázat tartalmazza a Füredi–Kelemen-féle gyakorisági szótár szerinti szépprózai értékeket is. Az üres rubrika azt jelenti, hogy anyagukban az adott szófajú jelentés nem fordult elő legalább 10-szer.

A gyakorisági szótárral történt összevetés alapján a csap, csavar, fog, nyúl, zár tűnnek érdekesnek, mivel ezeknél anyagunkban a szófaji gyakoriság ellentétesen alakul. A gyerekeknél a fontossági tényező, illetőleg a látható környezet megnevezései kerülnek előtérbe. Vannak olyan lexémák – fej, fal, ír –, amelyeknél több tényezővel magyarázható, hogy csak az egyik jelentés szerepel. Más példák ugyanakkor megerősíteni látszanak a többszörös aktivációt, de az adott kísérleti módszerrel nem dönthető el, hogy egyidejű vagy visszafelé aktiválási folyamatról van-e szó (vö. Pléh 2000: 967), hiszen írásban tetszőleges ideig rendelkezésre áll az adott hangsor, és mód van a „többszörös felismerésre”.

3. táblázat
Többjelentésű szavak előfordulási gyakorisága (*főige, ** segédige)

Lexéma		Főnévi jelentés (%)		Igei jelentés (%)		Nem dönthető el (%)		A Füredi–Kelemen-szótár gyakorisági értékei
								fn		ige
áll	13,79	68,97	17,24	30,48	820,17
csap	73,61	2,78	23,61	–	45,68
csavar	53,06	2,04	44,90	–	11,83
dob	32,50	10,00	57,50	–	39,79
ég	42,86	30,61	26,53	101,30	64,88
fal	70,64	0,92	28,44	214,03	–
fej	80,18	0,90	18,92	664,07	–
fog	61,64	8,22	30,14	53,18	163,45*   341,41**
ing	61,18	1,18	37,65	69,30	–
ír	1,41	95,77	2,82	–	164,82
nő	90,70	0,00	9,30	347,60	46,68
nyúl	75,29	2,35	22,35	–	65,34
sír	19,05	57,14	23,81	44,82	112,02
szív	62,69	2,99	34,33	175,63	32,26
terem	81,25	0,00	18,75	63,97	21,78
tűz	74,07	0,00	25,93	70,28	20,45
vár	14,81	22,22	62,96	14,46	464,02
zár	72,41	0,00	27,59	13,90	31,55

A mentális lexikon felépítésének egyik sarkalatos kérdése a morfémák kódoltsága. Vannak olyan feltevések, hogy az adott nyelv struktúrája meghatározza a mentális lexikon szerkezetét is (Aitchinson 1987). A hipotézis szerint az agglutináló nyelvek esetében a szótő és a toldalékmorféma más viszonyban áll egymással a mentális lexikonban, mint a nem agglutináló nyelvek esetében. Egy lehetséges következménye ennek az, hogy a toldalékolt formák könnyebben elérhetők a gazdag morfológiájú nyelvekben. Ez azzal is együtt járhat, hogy szóaktiváláskor nemcsak tőmorfémák, hanem toldalékoltak is előfordulnak a lexikális hozzáférés eredményeképpen. Feltételeztük, hogy relatíve sok toldalékolt lexikai egységet találunk a korpuszban. Noha előfordultak ilyen alakok, arányuk rendkívül kicsi. A 12 éveseknél összesen 419, a hetedikeseknél 784. Bár a mennyiséget tekintve, ez tekintélyesnek és növekvőnek tűnik, az összes mentális szóhoz viszonyítva csupán 2,3%. A szóaktiválások tehát a szótöveket részesítik előnyben, vagyis a gyerekek jelentéseket, fogalmakat hívnak elő, nem pedig azok szintaktikai szerkezetbe azonnal építhető formáit. A leggyakoribb toldalékolt alak a névszók többes száma, ez 51%-ot tesz ki, az infinitívusz (a már említettek miatt itt is szerepeltetjük) már csak 15,1%-os, az összes többi toldalék 32,46%-ban jelenik meg.

A 10-szer vagy többször előforduló szóalakok a következők: állatok (21), színek (17), számok (17), emberek (14), szavak (13), betűk (11), gyerekek (11), barátok (10), írni (10), csillagok (10), fiúk (10). Az egyértelműen főnévként besorolt szavak között nem többes számú, hanem valamely más ragozott alak, és legalább ketten írták: megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért (4), egészségedre (3), anyád (3), megszentségteleníthetetlenségeskedéseiteket (2), tesóm (2). További „tréfás” próbálkozások is akadnak: megegészségesedésetekért, megvezekeléseitekért, az igék között pedig az elkelkáposztásítottalanították. A mn és mn/fn csoportban is vannak többes számú alakok, például rosszak (3) magyarok (2), élők (1); és előfordul egy-egy más forma is, például vörösben, jókkal. Az igék főnévi igenévi alakon kívül megjelennek még tárgyas ragozásban, felszólító módban stb.: viszi (8), veszi (7), lesz (7), vigyázz (4), csináld (2), nézd (2), megyek (2), utálom (2), utállak (2), hívnak (2), bejött (2), gondoskodott (2), lógni fogsz (1). Feltételes módban mindössze a szeretne (1), lenne (1) alakokat írták. Egyéb szófajokból példák: többet (1), nyolcadika (1), mit (5), ezt (3), ezzel (2). A toldalékolt forma aktiválásának gyakorisága nem azonos az elérhetőségével. A reakcióidős kísérletek azt erősítették meg, hogy nincs különbség a toldalékolt és a nem toldalékolt szavak lexikális hozzáférése között (Gósy 1998b).

2. A szóaktiválások alakulása 60 év elteltével

Felmerül a kérdés, hogy miként viszonyulnak adataink Cser János hat évtizeddel ezelőtt rögzített szóanyagához. Az azonos tanulószám alapján közvetlen összevetésre nyílik mód. A mai adatközlők „nagyszüleinek” összes aktivált szava 37 912, vagyis 14 313 szóval kevesebbet írtak, mint a maiak. Ez a különbség rendkívül nagy, s az ok ismét kétféle (is) lehet: egyrészt a szókincs nagysága és/vagy a hozzáférés, valamint a kézírás sebessége. Kiszámoltuk, hogy míg hat évtizeddel ezelőtt egyetlen perc alatt átlagosan 25,27 szót írtak, addig ma 34,85 szót. A különbség 9,58 szó percenként. Ez relatíve olyan nagy szám, hogy kizárható, hogy csak a kézírás gyorsasága eredményezze. El kell fogadnunk, hogy – ha nem is az abszolút értékek mentén –, de a mai 12 és 13 évesek szókincse feltehetően nagyobb, mint (déd)nagyszüleiké, és/vagy a hozzáférési út gyorsabb. Felmerülhet még a stratégia esetleges különbözősége is. Cser János megjegyzi, hogy a hasonló módszerű szóasszociációs vizsgálatokban az amerikai és a svájci (vélhetőleg francia nyelvű) gyermekeknél a magyarok lassúbbak voltak. Ennek okául a következőket sorolja fel: „az asszociáció sebessége, a képzetkincs nagysága, a kifejezőképesség milyensége, a szavak terjedelme, az írás sebessége” (1939: 15). A fentiekből a szó hosszúsága, ami valóban meghatározó tényező, itt kiesik, hiszen azonos nyelvről van szó, maradnak tehát – még ha más megfogalmazásban is – az általunk is valószínűsített okok, a szókincs nagysága és a lexikális hozzáférés, valamint (bizonyos mértékig) az írás sebessége.

A nyelv változásával kapcsolatos tények a fogalomkörök elemzésével jól szemléltethetők. Ezek az elemzések részben tartalmiak, részben statisztikaiak. A Cser-anyaggal történt összevetésekben a relatív gyakoriság (a továbbiakban relgyak) a tényleges adatközlők mindenkori számát veszi figyelembe. Az elemzések a következő szempontokra terjedtek ki. 1. Mennyire domináns a korosztály számára az adott fogalomkör? Ezt tükröz(het)i, hogy a) a 400 adatközlőnek hány százaléka írt odatartozó szót – vö. 1. táblázat második oszlop; b) az előfordulásoknak hány százalékát teszik ki a fogalomkörbe tartozó szavak – vö. 1. táblázat ötödik oszlop. 2. Vannak-e „lányos” és „fiús” fogalomkörök? Cser ugyanis megkülönböztet ilyeneket. Például a harc, technika stb. a fiúkra jellemző, a színek, ennivaló stb. a lányokra. Ezt annak alapján ítéli meg, hogy a fogalomkörbe tartozó nagy gyakoriságú szavak (5%-nál többszöri előfordulás) között vannak-e olyanok, amelyekben az egyik nemhez tartozók többet írnak. Saját anyagunkban a következő elemzéseket végeztük el ezzel kapcsolatban: a) Azok közül, akik írtak a fogalomkörbe tartozó szót, milyen a lány fiú arány – vö. 1. táblázat harmadik oszlop. b) Minden egyes fogalomkör valamennyi szavát figyelembe véve elvégeztük nem és osztály faktorokra a kéttényezős ANOVA-t. Ez azt mutatja meg, hogy osztályonként vagy nemenként van-e szignifikáns különbség a személyenként írt szavak számában. A 4. táblázatban a negyedik oszlop tartalmazza, hogy hány szót írtak átlagosan azok, akik aktiválták az adott fogalomkörbe tartozó szót. A félkövérrel szedetteknél a nemek szerinti eltérés szignifikáns. c) A gyakori szavaknál – ami azt jelenti, hogy az adott szó legalább 20-szor előfordult – a lányok fiúk szerinti különbség 20%-os vagy azt meghaladó. [Az a) és b) valamennyi előfordulásra, a c) 5%-os gyakoriságú (azaz minimálisan 20) előfordulásra vonatkozik.]

4. táblázat
A fogalomkörök, előfordulás, megoszlás és arányok

Fogalomkör		A gyerekek hány %-ánál szerepelt			Lány – fiú (%)				Szószámátlag lány – fiú				Előfordulás aránya (%)
Állatok		93	50,8		49,2	10,96		10,47	8,02
Növények		90	53,3		46,7	4,05		3,55	2,77
Színek		51	64,2		35,8	4,75		3,92	1,83
Foglalkozás		63,25	53		47	2,31		2,54	1,24
Nemzetiségek		26,25	56,3		43,7	2,13		2,31	0,47
Ennivaló		88,75	50,7		49,3	6,22		5,05	5,41
Testrészek		84	53,3		46,7	6,10		5,39	3,93
Ruha		95	51,3		48,7	11,02		7,53	7,25
Ház és háztartás		97	50,5		49,5	16,15		11,38	10,84
Közlekedés		83,25	47,7		52,3	2,81		3,64	2,18
Műszaki		91	49,7		50,3	4,09		4,79	3,26
Természet		87	51,7		48,3	5,59		4,89	3,68
Anyagnév		70	50,6		49,4	2,45		2,74	1,51
Szabadidő		96,5	51,3		48,7	6,84		6,15	5,06
Szerszám		78,25	50,2		49,8	3,01		3,15	1,94
Iskola		99,25	50,6		49,4	13,89		11,13	10,03
Tananyag		82,5	50,3		49,7	5,07		4,31	3,1
Ember		77,25	53		47	5,18		3,76	2,8
Negatív		47,25	50,3		49,7	2		2,49	0,85
Elvont főnév		77,75	50,5		49,5	7,29		4,94	3,84
Egyéb tárgy									3,11
Egyéb főnév1									2,71

A fogalomkörök szerinti elemzés a köznevekre terjedt ki (egyetlen kivétel a „színnevek”, ahol melléknevek szerepelnek). A Cser által kialakított kategóriákból indultunk ki, és ennek alapján határoztunk meg 19 fogalomkört, továbbá az „egyéb tárgyak” és az „elvont főnevek” csoportját. Ebből 18 fogalomkör lefedte a köznévi előfordulások 93,6%-át; a további három a színeket, illetve az ún. egyéb főneveket tartalmazza, amikor a főnév a lehetséges szófajok egyike.

Színek. A korpusz összesen 908 színmellékneve 24 színt azonosít: barna, bordó, bordópiros, citromsárga, fehér, fehéres, fekete, fekete-fehér, feketés, hupikék, hupilila, kék, királykék, lila, narancssárga, okkersárga, piros, rózsaszín, sárga, sötétbarna, sötétzöld, szürke, vörös, zöld (a dőlttel szedettek előfordulása volt 3 vagy annál nagyobb; a színeseket csak lányok írták). Az összes adatközlő 51%-ánál szerepelt valamilyen szín. A színnevet írók között csaknem kétszer annyi a lány: 64,2%, fiú: 35,8%. Egy-egy lány átlagosan 4,75 színt írt, ami szignifikánsan több, mint a fiúk 3,92-es átlaga. Valamennyi 20-nál gyakoribb színnevet a lányok jóval többször írták, az eltérés nagysága a legnagyobb a rózsaszínnél, a legkisebb a vörösnél. A „sorrend”: kék, zöld, fekete, piros, fehér, sárga, lila, barna, rózsaszín, szürke, vörös. Bordó azonban a fiúknál nem fordult elő.

A lányok kissé pontosabban megkülönböztetik a színárnyalatokat (a színek megnevezésének nemenkénti szociolingvisztikai különbségéről vö. Lakoff 1975: 8). Magyar anyanyelvűek kísérleti vizsgálata ugyancsak megerősítette ezt (Gósy 1998c). A Cser-anyagban más a színek gyakorisági sorrendje (vö. piros, zöld, kék, fehér, sárga, fekete), továbbá az árnyalatok vagy hiányoznak, vagy az előfordulási arányuk mára megnövekedett (pl. narancssárga – relgyak: 0,2 3, rózsaszín – relgyak: 3,8 9).

Foglalkozás. A leggyakoribb a tanár szó, a szinonimákkal együtt (pl. tanárnő, tanító, pedagógus, tanár néni). Hasonló a tendencia a Cser-anyagban is. A nemek között nincs szignifikáns különbség, bár a lányok jóval többször írták az orvos/doktor, a fiúk pedig a rendőr szavakat.

Nemzetiségek. A teljes korpuszban 236 nemzetiségnév fordult elő, 33 különböző. Az angol előretörése (relgyak: 2,9 13) tükrözheti a történelmi-társadalmi korszakok közötti különbséget. Érdekes az olasz (relgyak: 3 1,25) előhívásának különbsége. Megjelent a korábban nem adatolt roma szó.

Állatok. Az állatok aktiválása igen gyakori, anyagunkban az összes előfordulás 3981, ami a teljes korpusz 8,02%-a, ebben 270 különböző állatnév volt. A 400 gyerek 93%-a írt állatnevet. A leggyakoribbak, s nyilvánvalóan prototípusok a kutya és a macska. Közhely, hogy az állatnevek a gyermeki szókincs lényeges részét képezik. A kéttényezős ANOVA szerint az osztály meghatározó tényező, a hatodikosok átlagosan 11,92, a hetedikesek szignifikánsan kevesebb, 9,52 állatnevet írtak. A gyermekek neme viszont nem szignifikáns faktor. A 20-nál gyakoribb állatnevek közül a lányok jóval többször írták a delfin, mókus, cica, malac, hörcsög, csiga szavakat, míg a fiúk a bika, galamb, őz, sas szavakat. A Cser-anyaghoz viszonyított legnagyobb arányú gyakorisági növekedés a vadállatoknál mutatkozott (saját korpuszunk gyakorisági sorrendjében: zsiráf, delfin, bálna, cápa, hörcsög, giliszta, pingvin, jaguár, polip). Az öszvér, szamár, veréb szavak esetében volt a legnagyobb arányú gyakorisági csökkenés a Csernél gyakori állatnevekhez képest. Ott viszont nem szerepel a maiaknál gyakori teknős (40), teknősbéka (8).

Növények. Növénynévnek tekintettük a növény részeinek megnevezéseit is. A gyerekek 90%-a írt növényt, de viszonylag keveset. Gyakoriak az általános megnevezések: fa, virág, bokor, növény. A legnépszerűbb virág a rózsa, a gabonafélék között pedig a kukorica és a búza vezet, ismételten igazolva a prototípus-elmélet működését. A Cser-szótárhoz képest a gyakoriság csökkenése a jellemző, a legnagyobb arányban a gabonaféléknél. Csernél a növény a „lányos” szavak közé tartozik, s ezt saját korpuszunk is alátámasztja (a „nem” szignifikáns tényező), bár a különbség nem olyan látványos, mint a színeknél.

Ennivaló. A leggyakoribb étel a csokoládé, a csoki (60) és csokoládé (19) szavak együttes előfordulása 79. A további sorrendben kicsit furcsa a répa (45) előkelő helyezése. A leggyakoribb innivaló a tej és a kóla, a szeszesitalok közül a bor. Az ANOVA szerint a lányok következetesen több ételnevet írtak. A „lányos” ételek a pizza, torta, étel, tea, cukor, hamburger, só, vacsora, leves, csoki, ital, hús, vaj, kóla, tejföl, kifli, krumpli, bab, a fiúk csak a szalámi (!) szót írták jóval többször a gyakori ételnevek közül.

A Cser-szótárból sok étel nyilvánvalóan hiányzik, mert akkor még ismeretlen volt; máskor csak a szóválasztás tér el. Csernél burgonyát, fagylaltot írnak, ma inkább krumplit, fagyit. A Csernél gyakori szavak közül a főzelék népszerűsége csökkent legjobban. Megjelentek ott nem szereplő szeszesitalok: whisky (11), vodka (4), alkohol (6), pezsgő (16), de a sör, a bor, a rum és a pálinka gyakorisága csökkent. A leggyakoribb gyümölcs az alma (137), majd a körte (73) és a narancs (71). A Cser-szótárhoz képest az ananász és a banán gyakorisága nőtt igen jelentősen. A gyümölcsöknél is szignifikáns a nemek közötti különbség a lányok javára.

Testrészek. Korpuszunkban a haj, szem, láb, fül, kéz, fej, orr, száj, köröm, fog, ujj, szív, nyak a sorrend (a nyelv szóról, amit 10 fiú és 19 lány írt, nem lehet tudni, hogy melyik jelentésében szerepel). A sorrend Csernél hasonló. A nemek közötti különbség nem szignifikáns, bár néhány gyakori testrészt a lányok jóval többször írtak: köröm, kar, száj, fog, nyelv, has, kéz. A „kényes” testrészek alacsony gyakoriságúak, de nemenként jellegzetesen eltérően jelennek meg; a fiúknál jóval gyakoribbak (52), mint a lányoknál (6 előfordulás). A megnevezések 32 esetben (csak fiúknál) obszcének.

Ruha. E fogalomkörbe a ruhadarabok, azok „kiegészítői” (cipzár, zseb), valamint az ékszerek kerültek. Az óra szó (136 fiú és 131 lány írta), ami ide éppúgy tartozhat, mint az „iskolához”, azért került ide, mert a Cser-szótárban itt található. Az adatközlők 95%-a írt ruhaneműt, s ez az összes köznév 7,25%-át teszi ki. A legnépszerűbbek a cipő, kabát, nadrág; a kiegészítők közül az óra, szemüveg, az ékszereknél pedig nyaklánc, gyűrű, fülbevaló a sorrend. Az ANOVA egyértelmű nemenkénti különbséget jelez: a lányok átlagosan 10,46, míg a fiúk csak 6,95-öt ruhadarabot neveztek meg. A lányoknál jóval gyakoribb a hajgumi, szoknya, zsebkendő, gyűrű, bugyi, nyaklánc, esernyő, nadrág, cipőfűző, farmer, szemüveg, sapka (stb.), a fiúknál – érdekességképpen – a melltartó.

Jellemző az alsóneműk reprezentáltsága, bár a gyakoriság relatíve alacsony. Azok közül az alsóneműk közül, amit vagy csak fiúk írtak, vagy több fiú írt, az alsónadrág vezet: alsógatya (4), gatyó (2), alsónaci (1), alsónadrág (1), férfialsó (1), gatya (fiú 14 – lány 4), bokszeralsó (fiú 3 – lány 2). A leány alsóneművel kapcsolatos szavak közül a bugyi a leggyakoribb (fiú 8 – lány 19), a többi esetleges (tangabugyi: fiú 10 – lány 2, tanga: fiú 3 – lány 2, bugyogó: fiú 1 – lány 1). A semleges alsónemű (fiú 2 – lány 3), fehérnemű (fiú 2 – lány 9) a lányoknál fordul elő többször. A leggyakoribb olyan szó, amit csak lányok írtak, a top (7).

A Csernél adódott gyakorisághoz képest a legnagyobb arányú növekedés a bugyi, pulóver, bakancs szavaknál tapasztalható, ami tükrözi a változások forrásait. Napjainkban az intim ruhadarab kevésbé tabu – Csernél mindössze a fehérnemű fordul elő 19-szer. Megváltozott a szóhasználat és a divat. A nagy gyakorisági csökkenést mutató szavak is megjósolhatók. A kötény 171-szer, a gallér 127-szer jelenik meg hatvan évvel ezelőtt, ma mindkettő mindössze 4-szer. Feltűnő a kalap „törlődésének” tendenciája: Csernél 348-szor, anyagunkban 38-szor fordult elő (relgyak: 34,8 9,5). A ruházat szavai jóval nagyobb arányúak voltak, mint ma.

Ház és háztartás. A ház fogalomkörbe a lakóépülettel kapcsolatos megnevezések, beépített berendezések (Cser példáját követve az is, ami tipikusan például egy családi ház körül van [kút, kutyaól stb.]) és a bútordarabok kerültek. A nagy arányban szereplő fogalomkörök közé tartozik. A legnépszerűbbek a szék (264), asztal (247), ablak (230), ajtó (205), ház (198), tehát a prototípusok. A nemek közötti különbség itt is szignifikáns. Csernél egyáltalán nem szerepel a WC, a szinonimák közül csak az illemhely (3) és a toalett (3) található. A maiaknál WC (55), budi (2). A legnagyobb gyakorisági növekedést mutató szavak a csempe (relgyak: 0,2 8,5), fürdőszoba (relgyak: 0,7 6,75). A legnagyobb arányú gyakorisági csökkenés a roló, mennyezet, kályha, sámli, fogas szavaknál volt. Csernél a kályha 458-szor fordul elő, ma csak 33-szor (relgyak: 45,8 8,25), van viszont a Csernél természetesen hiányzó radiátor, amit ma 88-szor írtak (relgyak: 22).

A „ház” fogalomkörhöz szorosan kapcsolódik a „háztartás” csoport, ide vettük a lakberendezési tárgyakat, a konyhai és fürdőszobai használati tárgyakat és háztartási cikkeket, az illatszereket, valamint az ágyneműt. A leggyakoribbak a villa (76), kanál (72), pohár (70). A tisztálkodással, szépítkezéssel kapcsolatos szavak közül leggyakoribb a szappan (46), a körömlakk (40), a fogkefe (38). Amint az várható volt, a lányok szignifikánsan több idetartozó szót írtak.

Közlekedés. A Cser-féle „technika” fogalomkört a „közlekedés” és „műszaki” csoportba soroltuk. A leggyakoribb szó az autó (210), ehhez hozzávehető még a kocsi (41), gépkocsi (2); a következő a repülő (76), repülőgép (11). Cserhez képest a legnagyobb arányú gyakorisági csökkenés az autóbusz (helyette buszt írnak), mozdony, villamos (talán mert vidéken ritkább, mint Budapesten) szavaknál van. Az autó szó relatív gyakorisága 33-ról 52,5-re nőtt. A nemek szerinti különbség itt szignifikáns a fiúk javára.

Műszaki. Ide tartoznak a híradástechnikai berendezések, a számítógép, a számítástechnikai terminusok, a háztartási gépek, munkagépek és egyéb műszaki cikkek. A leggyakoribb a tévé (163), televízió (46), a következő a számítógép (131), ez utóbbi előfordult komputerként (2) és computerként (2) is. A fiúk több műszaki szót írtak, továbbá a hetedikesek többet, mint a hatodikosok. A számítógép szón kívül összesen 33 lexémáról, illetőleg 103 előfordulásról van szó. Ennek azért van jelentősége, mert a számítástechnikai terminusok főleg a hetedikes fiúknál szerepelnek. A fiúk jóval gyakrabban írták például a traktor, hangfal, gép, űrhajó, égő, CD szavakat, a lányoknál viszont hasonló arányban gyakoribb a mosógép, számológép, magnó, videó, televízió. Nem meglepő, hogy a Cser-szótárral igen kicsi az átfedés, az összes idetartozó lexémának csupán 15%-a szerepel ott is.

Természet. A leggyakoribb szavak a víz (144), hó (110), föld (76), folyó (74), hegy (65). Az ANOVA szerint a „nem” itt nem meghatározó, de szignifikáns a kölcsönhatása az osztállyal: különösen a hetedikes lányok írtak viszonylag sok, a hetedikes fiúk pedig kevés idetartozó szót. A legnagyobb arányú nemek szerinti különbség az évszakoknál adódott, s valamiért főleg a hetedikes lányok írták őket.

Anyagnév. A gyakori anyagnevek üveg (120), arany (75), vas (63). A nem és az osztály nem szignifikáns. A Cser-szótárhoz képest itt is tipikusnak mondhatók a változások: a beton gyakorisága a 10-szeresére nőtt, ugyanakkor ma jóval ritkábban írták a szén, ólom, selyem, márvány, vászon szavakat.

Szabadidő, sport. A legnépszerűbb játékszer a labda (117), illetve maga a játék szó (103), de a szinonimáival együtt legnagyobb mértékben a bicikli (101) jelenik meg, l. még kerékpár (18), keró (1) és bicó (1). A nemek szerint nincs, de a nem és osztály kölcsönhatásában van szignifikáns eltérés (a hetedikes lányok jóval több idetartozó szót írtak, mint a hetedikes fiúk). A foci hiányzik a Cser-anyagból, de van futball.

Szerszámok. A leggyakoribbak a kés (93), olló (76), cső (57), csavar (49), doboz (44), kalapács (42), tű (42). A nem és az osztály nem szignifikáns, bár vannak jellemzően „fiús” szavak, mint csavar, kötél, cső. A kalapács, szeg/szög lexémákat azonban ugyanannyi lány írta, ahány fiú.

Iskola. Az iskolával kapcsolatos szavak közé a tantárgyak neve, az iskolai élet tipikus tárgyai, fogalmai és személyei kerültek. Rendkívül fontos fogalomkör, három gyerek kivételével valamennyien írtak idetartozó szót, az összes előfordulás 10%-a jelenik itt meg. A statisztika szerint egyértelműen „lányos” kategória. A leggyakoribb szavak a toll (303), ceruza (295), könyv (283), tábla (278), tolltartó (249). Cserhez viszonyítva a legnagyobb gyakorisági csökkenés a számtan, töltőtoll, tinta szavakat érte, persze van helyette matek és matematika.

Tananyag. Ide kerültek a valamely tantárgy, tudományág terminológiájához tartozó lexémák. A leggyakoribbak azok, amelyek már első osztályban is előfordulnak (pl. szám, betű, vers). A nem és az osztály nem szignifikáns. Az idetartozó szavak 73,7%-át a 3-nál kisebb gyakoriságú szavak teszik ki (pl. allegória, zsírkréta).

Ember. Ide soroltuk a rokonságneveket, az emberek életkoruknak megfelelő megnevezéseit és a barát, osztálytárs típusú szavakat. A nemek közötti különbség szignifikáns, „lányos” fogalomkör. Az „ember” jelentésű szavak és szinonimáik nemtől függetlenül igen gyakoriak, példák: fiú, kölyök, kisfiú, csávó, haver, nő, asszony, hölgy. A nőnemű szülő megnevezésére hatféle szót írtak, jellegzetesen eltérő gyakorisággal: anya (94), mama (41), anyu (27), mami (3), anyuka (2), édesanya (2). A Cserrel való összevetésben az a legérdekesebb, hogy a barát(nő) szavak gyakorisági növekedése a legnagyobb arányú. A 6 előfordulás hatvan év alatt 24-re (barátnő – relgyak: 0,6 6), a 16 pedig 54-re nőtt (barát – relgyak: 1,6 13,5). A család szó megjelenése is mintegy háromszorosa a hat évtizeddel ezelőtti adatokénak.

Negatív. Ide kerültek a betegséggel, háborúval, halállal, bűnözéssel, droggal kapcsolatos szavak, összesen 653 előfordulás, 179 különböző szó. Bővíthetők más, társadalmilag negatív töltésű szavakkal, mint csöves, hajléktalan. A gyerekek 59,75%-ánál megtalálhatók, a nemek közötti különbség nem szignifikáns. Fegyvert jelölő szót – várhatóan – a fiúk írtak többször; csak náluk fordult elő a gépfegyver, tőr (3), gépágyú, gránát, harckocsi (2), géppisztoly, golyószóró, mustárgáz, páncélkocsi, plasztik, rakétavető, stukker (1). A „betegség” csoportban 12 köznév gyakorisága éri el a 10-et, összesen 147 előfordulás, 40 különböző szó. Példák ezek közül: alkoholista (5), influenza (5), amnézia (3), AIDS (2), holdkóros (2), nyúlszáj (1), reuma (1), vakbélgyulladás (1). A „negatív” kategória leggyakoribb szavai: mentő (21), beteg (19), kórház (18), seb (10). A betegség, elmúlás viszont a lányokat foglalkoztatja jobban. A halál kétszer annyi lánynál jelenik meg, mint fiúnál (18/9), a sír, a beteg és a kórház megjelenésében még nagyobb a különbség (6/15,13,12).

Egyéb tárgyak. Ide került minden olyan tárgy, ami az előző kategóriák egyikébe sem volt illeszthető. Ez összesen 1544 előfordulás, 181 lexéma. Példák a harmincnál nagyobb előfordulásúak közül: kép (198), levél (83), kulcs (72), gyertya (66), kosár (49), zászló, fénykép, koszorú, a ritkábbak közül: cigi, akvárium, kupak, zacskó, zsák.

Elvont főnév. Az -ás/-és és a -ság/-ség képzős szavak közül – kompromisszumos megoldásként – a valamely fogalomkörhöz kívánkozó szavakat odasoroltuk (ez 218 előfordulás, 77 lexéma). Mindössze 11 lexéma gyakorisága éri el itt a 20-at (az idesoroltak 7,8%-a csak egyszer, kétszer fordul elő). A 20-nál gyakoribb elvont főnevek a következők: szerelem (80), szín (54), írás (49), idő (47), szeretet (38), barátság (33), beszéd (21), munka, öröm (20). Az élet 7 esetben a fiúknál és 17 esetben a lányoknál jelenik meg, hasonlóan az öröm 7 esetben a fiúknál és 13 esetben a lányoknál. A szeretet, szerelem és barátság szavak előfordulása is többszörös a lányoknál. A boldogság szót egy fiú és 14 lány írta le. Nagyon sok a különböző lexéma (649 db), a darabszámot tekintve ez a legnépesebb csoport. A nemek közötti különbség szignifikáns, a lányok javára. Szignifikáns a kölcsönhatás az osztály faktorral is, mert átlagosan a hetedikes lányok írták a legtöbb elvont főnevet.

Felmerül a kérdés, hogy melyek a – gyerekek számára – legfontosabb, illetőleg legnagyobb reprezentáltságú fogalomkörök? Ez az adott fogalomkörön belül az összes előfordulás száma, valamint annak alapján ítélhető meg, hogy a gyerekek hány százaléka írt a fogalomkörbe tartozó szót. A sorrend ennek megfelelően: ház és háztartás, iskola, állatok, ruha, ennivaló, szabadidő. Említettük, hogy Cser szerint vannak „lányos” és „fiús” fogalomkörök, vagyis az érdeklődés nemek szerinti sajátosságai tükröződnek a szabad asszociációkban. Elemzéseink a következőket mutatják. Jóval több lány írt az illatszer, színek, gyümölcs fogalomkörbe tartozó szót, a különbség több, mint 10%, a háztartás fogalomkörnél 9,8%. A lányok átlagosan legalább eggyel több szót írtak az ennivaló, ruha, iskola, ember témakörökben és az elvont főneveknél. A közlekedés fogalomkörbe tartozó szavakat viszont a fiúk írták 4,6%-kal többen. A nemenkénti különbségek tehát valóban jellegzetesek. A korábbi szóasszociációs kísérletek eredményei alapján feltételezték, hogy a szavak aktiválása mind az aktív, mind a passzív szókincsrészből történik. A jelen kutatás adatai igazolják, hogy az aktív szókincsrészből lehívott szavak nagyobb arányúak, hiszen a „lányos”, illetve „fiús” fogalomkörök egyértelmű elkülönülése ezzel magyarázható. A statisztikai elemzés szerint a „nem” meghatározó tényező, de az életkor csak az „állatok” fogalomkörnél volt szignifikáns. Úgy tűnik, hogy az életkor növekedésével ez a fogalomkör veszít a jelentőségéből.

Következtetések

Eredményeink igazolták, hogy az asszociáció módszere jól alkalmazható a mentális lexikon több szempontú vizsgálatában. A gyerekek a szókincsüknek mind az aktív, mind a passzív részét aktiválták. Közvetve bár, de tarthatónak látszik az a hipotézis is, hogy minél gyorsabb a lexikális hozzáférés, annál több szó hívható elő. Ez tűnik a legkézenfekvőbb magyarázatnak arra, hogy a vizsgált két korcsoport között szignifikáns a különbség az aktivált lexémák számát tekintve. Az idősebbek átlagosan hosszabb szavakat írtak.

A hetedikesek jóval több olyan lexémát írtak, amelyek a hatodikosoknál nem szerepelnek. A teljes korpuszt tekintve a két korcsoport között az átfedés, vagyis az azonos lexikális egységek aránya 37,62%. Az egyéni különbségek jelentősek, mind a fiatalabbak, mind az idősebbek esetében. A lányok több szó aktiválására képesek, mint a fiúk (mindkét korcsoportban). Az asszociációkban pedig elkülöníthetők a „lányos” és a „fiús” fogalomkörök.

Az adatainkból levonható tények, vagyis az asszociációk sajátosságai, a lexikális hozzáférés módja mind-mind megerősítik a mentális lexikon hálózatstruktúrájának jellegét. A részletes tipológia magyar anyanyelvűeknél első ízben elemzi a mentális lexikon építkezését, valamint a keresési stratégiákat (hangzási, szerkezeti és szemantikai csoportosításban).

Tudjuk, hogy az egyéni mentális lexikon nagyságának meghatározására nincs megfelelő módszer, ezért minden ezzel kapcsolatos hipotézisnek, illetőleg becslésnek nagy a jelentősége. A vizsgált 400 gyermek (200 leány és 200 fiú) összesen több, mint 50 000 szót aktivált. Tételezzük fel, hogy az összes gyermek ismeri a létrejött korpusz valamennyi lexémáját (7397 a tulajdonnevekkel és az angol szavakkal együtt), és tételezzük fel azt is, hogy csupán ennyit ismer. Ez azt jelentené, hogy hároméves korától 13 éves koráig (a 3 éves korra adatolt mintegy 1500 lexikális egységet véve, vö. Gósy 1984 és Meixner 1976) naponta közel 2 szót kellett elsajátítania. Valószínű, hogy a gyermekek ez alatt a 10 év alatt ennél nagyobb mértékű szókincsbővítésre voltak képesek, még akkor is, ha ez a mennyiségi növekedés az időben nem feltétlenül fokozatos.

Az összevető elemzések a hat évtizeddel korábbi szóasszociációkkal, bizonyos nyelvi és nyelvhasználati változásokat is feltártak. A mai gyerekek több, mint 14 000 szóval többet írtak, mint „nagyszüleik”, a különbség meghaladja a 9 szót percenként. Ez valószínűsítheti azt, hogy a mai gyerekek szókincse nagyobb (s ebben a televíziónak például jelentős szerepe lehet), de az is elképzelhető, hogy a lexikális hozzáférésük jobb, például a megnövekedett beszédtempó követelményei miatt. A Cser-korpusz 68,8%-a előfordul az általunk gyűjtöttben is. A saját, jóval nagyobb anyagban ez csak 35,6%. A közös szókincs 55,8%-a azonos gyakorisági sávba is esik (vö. 4. ábra).

4. ábra
A közös és a különböző szómennyiség a 60 évvel ezelőtti és a jelen adatokban
(a függőleges tengely adatai: 1: n < 3, 2: 3 n 19, 3: 20 n 39, 4: 40 n 79, 5: n 80)

A fogalomkörök reprezentáltságát tekintve jellegzetesek a különbségek, s hűen tükrözik az életformában, a társadalomban, a technikában, a környezetben és az érdeklődésben bekövetkezett általános (emberi) változásokat. A kétféle korpusz jól szemlélteti a megváltozott szóhasználatot és a „tabukat” is. Pedagógiai szempontból érdekes, s feltehetően a nevelés (család?, iskola?) avagy az erkölcsi normák bizonyos változása eredményeképpen, a mai gyerekek alig-alig kontrollálják magukat a szóelőhívási feladatban. Számos olyan szót leírtak, amelyeket hat évtizeddel ezelőtt talán még gondolni sem mertek (idetartozik még a bugyi szó is). Az iskolai szóhasználati elvárásokkal magyarázható a becézett alakok hiánya hatvan évvel ezelőtt (például a tantárgyak megnevezésében). Vannak megjósolható eltérések, amelyek a szavak különféle okokra visszavezethető „elavulásával” függenek össze, mint szatócs, pengő, mángorol, penna, plajbász, illetőleg leadó (’rádiókészülék’, ’adóállomás’), távírda, sparherd, stelázsi, vegytan, ródli, prakker, trén, plint.

Megnövekedett néhány kellemetlenséggel, bajjal kapcsolatos lexéma aránya, például a halál szóé (relgyak: 1,6, ill. 6,75) vagy a baleseté (0,3, ill. 3). S bár a drog vagy a gyilkosság hatvan évvel ezelőtt nem, de a gyilkos szó megjelenik. Érdekes, hogy a Cser-anyagban alig fordult elő a bomba, anyagunkban atombomba is akadt (hatvan évvel ezelőtt ágyút és kardot írtak). A pozitív érzelmek is nagyobb mértékben vannak jelen a mai korpuszban, elsősorban a szerelem (relgyak: 0,5, ill. 20) és a barátság (0,2, ill. 8,25), de említésre méltó az öröm (1,6, ill. 5), a boldogság (0,2, ill. 3,75) vagy a nevetés (0, ill. 3,5) különbsége is.

Pedagógiai és pszicholingvisztikai szempontból egyaránt nagyon fontos az egyéni eltérésekből adódó következtetések megfogalmazása. A minimum 24 és a maximum 222 szót aktiváló gyermek(ek) közötti különbség felveti a mentális lexikon nagyságának és/vagy a sikeres hozzáférésnek a jelentős individuális különbözőségét. Mindez összefügg a kommunikációs és a tanulási folyamatokkal, tehát messzemenően hatással van a gyermekek kognitív szintjére, tanulási sikerességükre és a további fejlődésükre.

SZAKIRODALOM

Aitchinson, J. 1987. Words in the Mind. An Introduction to the Mental Lexicon. Basil Blackwell. Cambridge, Massachusetts.

Bakonyi Hugó 1918. A gyermeknyelvi szókincs fejlődése. A Gyermek XII. 337–8.

Benedict, H. 1979. Early lexical development: Comprehension and production. Journal of Child Language 6. 183–200.

Berko Gleason, J.–Bernstein Ratner, N. (eds.) 1998. Psycholinguistics. Harcourt Brace College Publishers. Orlando.

Büky Béla 1982. A beszédtanítás pszichológiája. Tankönyvkiadó. Budapest.

Büky Béla 1984. Az anyanyelvi képességek fejlettsége és továbbfejlesztése életkoronként. In: Büky Béla–Egyed András–Pléh Csaba: Nyelvi képességek – Fogalomkincs – Megértés. Tankönyvkiadó. Budapest. 3–122.

Carroll, J. B. 1961. Language development in children. In: Saporta, S. Holt, Rinehart and Winston (eds): Psycholinguistics. New York. 331–46.

Clark, E. 1995. Later lexical development and word formation. In: Fletcher, P.–MacWhinney, B. (eds): The Handbook of Child Language. Basil Blackwell. Oxford. 127–68.

Coleman, J. 1998. Cognitive reality and the phonological lexicon: A review. Journal of Neurolinguistics. Elsevier. 1–26.

Cser János 1939. A magyar gyermek szókincse. Budapest.

Ferguson, Ch. A.–Garnica, O. K. 1975. Theories of phonological development. In: Lenneberg, E. H. (ed.): Foundations of Language Development. New York–San Francisco–London. 153–76.

Galton, F. 1883. Inquires into human faculty and its developments. Dent. London.

Gósy Mária 1984. Hangtani és szótani vizsgálatok hároméves gyermekek nyelvében. Akadémiai Kiadó. Budapest.

Gósy Mária 1998a. A szavak hangalakjának változása a gyermeknyelvben. In: Gósy Mária (szerk.): Beszédkutatás ’97. Szófonetikai vizsgálatok. MTA Nyelvtudományi Intézete. Budapest. 1–39.

Gósy Mária 1998b. Tőszók és toldalékolt szavak aktivizálása a mentális lexikonban. In: Hajdú Mihály és Keszler Borbála (szerk.): Emlékkönyv Abaffy Erzsébet 70. születésnapjára. ELTE Magyar Nyelvtörténeti és nyelvjárási tanszéke. Budapest. 59–64.

Gósy Mária 1998c. Színmegnevezések gyermekkorban és felnőttkorban. In: Lengyel Zsolt–Navracsics Judit (szerk.): Alkalmazott Nyelvészeti Tanulmányok II. Veszprémi Egyetem. Veszprém. 55–69.

Gósy Mária 1999. Pszicholingvisztika. Corvina. Budapest.

Henry, L. A. 1991. The effects of word length and phonemic similarity in young children’s short-term memory. The Quarterly Journal of Experimental Psychology 43/1: 36–52.

Ingram, D. 2001. Toward a theory of phonological development. In: W. Kreidler (ed.): Phonology. Routledge. London. 60–79.

Jakobson, Roman 1969. Hang – Jel – Vers. Budapest, Gondolat Kiadó.

Janota, P. 1970. Development of children’s vocabulary. In: Ohnesorg, K. (ed.): Colloquium Paedolinguisticum. Proceedings of the First International Symposium of Paedolinguistics. Mouton. The Haguem Paris. 101–9.

Jarovinszkij Alekszandr 1995. Korai szókincs a gyermeknyelvben. ÁNyT. XVIII. 91–101.

Kenyeres Elemér 1926. A gyermek első szavai és a szófajok fellépése. Atheneaeum. Budapest.

Lakoff, R. 1975. Language and woman’s place. New York. 8.

Levelt, M. 1989. Speaking. From Intention to Articulation.

Lindblom, B. 1999. How speech works: Questions and some preliminary answers. Plenáris előadás: Eurospeech ’99. Budapest.

McNeill, P. 1970. The Acquisition of Language. New York, Evanston and London.

S. Meggyes Klára 1971. Egy kétéves gyermek nyelvi rendszere. Nyelvtudományi Értekezések 71. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Meixner Ildikó 1971. Hároméves gyermekek szókincse. In: Molnár József–Wacha Imre (szerk.): A beszédszimpozion magyar előadásai. Szeged. Nyelvtudományi Társaság. Budapest. 55–9.

Papp Ferenc 1973. Tőszókincsünk etimológiai rétegenkénti hangstatisztikája. NyK. 75: 3–40.

Pease, D.–Berko Gleason, J. 1985. Gaining meaning: Semantic development. In: Berko Gleason–J. Merrill (eds): The Development of Language. Columbus. 103–39.

Pléh Csaba 2000. A magyar morfológia pszicholingvisztikai aspektusai. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 3: Morfológia. Budapest, Akadémiai Kiadó. 951–1020.

Ruts, W. J.–Hueting, J. E.–Soetens, E. L. 1991. Acquired meaning as a component of the word superiority effect. Paper presented at the Belgian Psychological Society. Brussels.

Steinberg, D. 1993. An Introduction to Psycholinguistics. Longman. London, New York.

Vértes O. András 1955. A gyermeknyelv. Budapest.

Vértes O. András 1971. A gyermek szavairól. In: Anyanyelvi őrjárat. Gondolat Kiadó. Budapest. 41–5.

Waibel, A. 1986. Suprasegmentals in very large vocabulary word recognition. In: Schwab, E. C.–Nusbaum, H. C. (eds): Pattern Recognition by Humans and Machines. Vol. 1. Speech Perception. Orlando. 159–87.

Gósy Mária–Kovács Magdolna

SUMMARY

Gósy, Mária–Kovács, Magdolna

Free word associations: An analysis of the mental lexicon

There are numerous hypotheses concerning the structure, size, and strategies of the mental lexicon, including its language-specific operations. The present study analyses the characteristics of 12-year-old and 13-year-old pupils’ mental vocabularies using the technique of free word associations. The first part of the paper discusses the acquisition processes whereby children acquire the words of their first language. The word corpus obtained consists of more than 50,000 ‘mental words’ and more than 7,000 lexemes. The analysis focuses on both quantitative and qualitative characteristics of the data like types of associations, lexical representations, distribution of word categories or semantic analysis of the words. Comparisons are also made with a very similar material found in the literature. That material resulted from an association experiment carried out 60 years ago with Hungarian-speaking children. The discussion concerns (i) the patterns of the tested children’s mental lexicon and (ii) vocabulary changes seen as a multifactorial consequence of the progress of time.

¹ Ez a „főnév” és a „főnév is lehet” kategória együttesen.