A retorika reneszánsza

2000 novemberében az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának Magyar Nyelvtudományi Tanszéke immár másodszor rendezte meg az országos Kossuth-szónokversenyt nappali tagozatos pedagógusjelöltek és joghallgatók számára. (Az „országos” elnevezés szűken jelöli meg a résztvevők mezőnyét, hiszen a határokon túlról is érkeztek versenyzők.)

Melyek azok a célok, amelyek találkozásából a rendezvény ötlete megfogant, majd a szónokverseny megszületett?

Közéleti: A társadalmi demokrácia megerősödése és kiszélesülése szükségessé tette a közformáló nyilvános beszéd megújulását.

Szakmai: A pedagógusjelöltek és a joghallgatók életében a hivatásra való felkészülés mindennapi kenyere a klasszikus és korszerű retorika elmélete és gyakorlata.

Nyelvi: Az alkotó anyanyelvi műveltség megszerzését szolgálja a szónokverseny azáltal, hogy szinte minden nyelvhasználati terület ismeretét igényli a felkészülés, majd az előadás.

Mivel az arisztotelészi felfogás szerint a retorika nemcsak művészet, hanem tudomány és mesterség is, az ifjú szónokok nevelésének nem a verseny az egyetlen terepe. Megelőzi ezt a retorikai konferencia, amely témakövetésében végigkíséri a beszéd megalkotásának folyamatát. Átfogó a címe: A retorika a társadalomban – a társadalom a retorikában. (1999-ben a retorika történetéről és mai helyzetéről szóltak az előadók; 2000-ben a szónoki beszéd szerkezetéről és a beszédfajtákról esett szó; a következő évek témái: az érvelés, a beszéd kidolgozása, memorizálása és előadása.)

A rendezvény valamennyi résztvevőjét – egyéb elfoglaltsága miatt – levélben köszöntötte Pokorni Zoltán oktatási miniszter. Íme, két gondolata: „Örömmel tapasztalom, hogy a verseny hagyománnyá válik, s mind szélesebb kör számára nyílik meg, mert egy olyan képesség fontosságára irányítja a figyelmet, amelynek fejlesztését sok évtizeden át elhanyagolta oktatásunk.” (…) „Közügyekkel foglalkozó emberként tudom, milyen küzdelmes út meghaladni korábbi önmagunkat, hogy mondandónkat fel tudjuk építeni, képessé váljunk gondolataink pontos és helyes megfogalmazására, hogy szavaink meggyőző erővel bírjanak, s beszédtechnikai tudásunk mindezeket alátámassza.”

*

Két próbatétel – két forduló – várt az ifjú rétorokra. Az egységes, úgynevezett kötelező témát már a verseny meghirdetésekor, 2000 májusában közzétettük. „Ment-e | A könyvek által a világ elébb?” – kérdésre kellett „szónoki választ” adni öt-hat percben. Attól lehetett tartani, hogy a Vörösmarty-vers gondolati-érzelmi hatóköréből nehezen tudnak majd kitörni a pódiumra lépők. Ám okosan, bátran, eredetien – fiatalosan! – szó(noko)ltak a kultúra mai helyzetéről, várható szerepéről. Szép szellemi ív feszült a múlt, a jelen és a jövő fölött. Mivel életkoruknak megfelelően beszéltek – tartalmilag és nyelvileg egyaránt –, s mivel eltérő, sokszínű egyéniségek, változatos és érdekes, sőt tanulságos szónoklatokat hallottunk.

Másnap más jellegű feladatot kaptak. A rögtönzés friss szellemi-nyelvi-előadói talpraesettséget igényelt. S ezt meg is kapta a hallgatóság… Három csoportba sorolta a zsűri a versenyzőket, akiknek két téma egyikét kellett választaniuk, s egyenként a terembe lépve három perc alatt előadniuk. (A 3×2 téma ez volt: Pertuban a világgal, Mobilmámoros magyarok | Beszéljünk „fiatalul”!, Bevásároltunk a bevásárlóközpontokkal… | Hogy szól(jon) hozzánk a rádió?, Dáridó az egész világ!) Fiatalságuk, gondolati és nyelvi leleményességük, humoruk (!) olykor az előző napi produkcióknál is elevenebben szólalt meg.

*

A 2000. évi Kossuth-szónokverseny végeredménye:

A legjobb teológusjelölt:

Maricza Andrea (Evangélikus Hittudományi Egyetem)

A legjobb tanárjelölt:

Szőnyi László Gyula (Károli Gáspár Református Egyetem)

A legjobb joghallgató:

Ésik Sándor László (Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar)

A legjobb szabad kategória:

Srancsik Tamás (Balassagyarmat)

A zsűri különdíjasai:

Szabó Etelka (Debreceni Egyetem, BTK) és

Lakatos Mária (Pázmány Péter Katolikus Egyetem)

*

2001 őszén a konferencia előadói az érvelés tudományáról és technikájáról szólnak. Új ötlet: az előző évi győztes beszéd bemutatása és komplex elemzése, – s minden év első helyezettje részt vesz majd egy alkalommal a zsűri munkájában. Egyébként a konferencia teljes anyagát, a legjobb beszédeket és ezek elemzését ismét kötetbe szerkeszti a tanszék.

Grétsy László – a zsűri elnöke – arról is szólt értékelő zárszavában, hogy egységesíteni kellene a népszerűsödő-terjedő „szónokverseny-mozgalmat”: Cegléden évek óta, Kaposváron egy éve hirdetnek hasonló versenyt középiskolásoknak – erre lehetne építeni a budapesti rendezvényt.

Koltói Ádám