Géza Bárczi: Geschichte der ungarischen Sprache.
Innsbruck, 2001. 502 lap.

Nyelvünket illetőleg nemcsak az átlagos műveltségű európai polgárok tájékozatlanok (sokszor tapasztaltam ezt például padovai vendégtanárságom éveiben), hanem a nyelvtudományban is nagy a zavar. Hegedűs József a magyar nyelv rokonítási kísérleteit kritikailag feldolgozó (2001-ben megvédett) akadémiai doktori értekezésében több mint 200 rokonítási elméletet ismertet; köztük például a most divatos sumer–magyar nyelvrokonság teóriáját is.

Nagy tehát a jelentősége annak, hogy az Innsbrucki Egyetem professzorának, dr. Wolfgang Meidnek érdeméből elkészült és megjelent Bárczi Géza kiváló könyvének, „A magyar nyelv életrajzá”-nak (első kiadása: Bp., 1963) német fordítása „Geschichte der ungarischen Sprache” címmel. Ennek révén ugyanis – egy nagy nyelv (a német) közvetítésével – a világ (de legalábbis Európa) pontos tájékoztatást kaphat nyelvünk egész történetéről és mai állapotáról egyaránt. Meid professzor ennek a fordításnak a kezdeményezésével és megvalósításával óriási szolgálatot tett anyanyelvünk ügyének.

A magyar szöveg németre fordításának munkája Albert Friedrichnek, hosszabb ideje Budapesten élő német kollégánknak köszönhető. Bárczi Gézának elegánsan feszes, de mindig közérthető magyar tudományos prózáját a fordítónak sikerült németül is azonos értékűen tükröztetnie. Kiváló megoldásokat talált (a szerkesztővel egyetértésben) a régi magyar adatok (szövegek) fordítására, értelmezésére. Így például a Halotti beszédből idézett urumc scine eleut részletet zárójelbe tett magyarázat követi, melyben a „lies” = olvasd! figyelmeztetés után az egykorú kiejtés olvasható: uromk színé eleüt = urunk színe előtt; majd a német fordítás következik: „vor unserem Herrn (Gott)” (1. 123). Az efféle közlésmód bizonyosan megnehezítette a fordítás és a szerkesztés munkáját, de nyilvánvaló, hogy ezáltal jelentősen megnőtt mind a fordítás hitelessége, mind pedig az egész kötet értéke.

A német olvasó még egy segítséget kap a kötetbeli példák helyes elolvasásához (kiejtéséhez) és értelmezéséhez: Fodor István kölni kollégánknak (a kötet egyik lektorának) a magyar nyelvről és helyesírásról szóló tömör (20 lapos) összefoglalását.

Fodor Istvánnak sikerült – ritkán tapasztalható tömörséggel – ismertetni nyelvünknek és helyesírásunknak fő vonásait; kiemelve a ránk jellemző (a német nyelvtől eltérő) sajátságokat. Így például: a magánhangzó-harmóniát, a nyelvtani nemek hiányát, a tárgyas ragozást, a számnevek utáni egyes számot, névadási rendszerünket, a megszólítási formák jelenlegi visszásságait, újabb idegen szavaink problémáit; stb.

Az ismertető végül szíves kötelességének érzi, hogy a kötet létrejöttét segítő munkaközösségnek többi tagja is megemlíttessék: Jerem Erzsébet, Kardos András, Keresztúrszki Ida, Sebők László és Konstantin Wöbking.

Fábián Pál