Dialektológiai szimpozion
Szombathely, 2001. augusztus 23–25.
Hosszú szünet után, kilenc évvel a III. dialektológiai szimpoziont (vö. Szabó Géza, Molnár Zoltán szerk.: III. dialektológiai szimpozion. Szombathely, 1992. augusztus 27–28. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének Kiadványai II., Szombathely, 1998.) követően rendezte meg a Magyar Nyelvtudományi Társaság és szombathelyi csoportja, az MTA Veszprém Területi Bizottságának magyar nyelvtudományi munkacsoportja, a Berzsenyi Dániel Főiskola és Magyar Nyelvészeti Tanszéke a IV. Dialektológiai Szimpoziont. A mintegy nyolcvan résztvevő nemcsak a magyarországi kutatóhelyeket és felsőoktatási intézményeket képviselte, hanem a határon túli magyar nyelvészeket is. Nyitráról, Kolozsvárról, Újvidékről is érkeztek vendégek. Szlovéniát maribori magyar és szlovén előadók képviselték. A Japánból érkező Fumio Inoue professzor, nemzetközileg ismert dialektológus, magyarországi tartózkodását arra használta fel, hogy részt vegyen ezen a rendezvényen. Mint mondotta, a célja ezzel elsődlegesen az volt, hogy személyes kapcsolatot teremthessen a magyar kollégákkal.
A konferenciát a főiskola főigazgatója, Gadányi Károly nyitotta meg, majd átadta a szót a Magyar Nyelvtudományi Tanszék vezetőjének, házigazdánknak, Molnár Zoltánnak, végezetül Deme László a magyar nyelvésztársadalom, de főképpen a dialektológusok nevében üdvözölte a megjelenteket.
A plenáris ülés három előadója, Kiss Jenő, Szabó Géza és Szabó József volt. A konferencia két szekciójában 52 előadás hangzott el. A tanácskozást Deme László zárta be azzal a reménnyel, hogy a következő alkalomra ne kelljen ilyen sokat várnunk. Így legyen!
Közhelynek tűnhet, de nem az, hogy a konferencia tematikája gazdag és sokszínű volt. Éppen ezért nehéz kiválasztani, hogy melyik előadás volt érdekes vagy fontos a résztvevők és a magyar dialektológia számára. Az én szubjektív megítélésem szerint mindegyik az volt. Végigtekintve az előadások címein a következő nagyobb témakörök rajzolódnak ki:
A magyar dialektológia helyzetéről és feladatairól beszélt Kiss Jenő a plenáris ülésen A magyar dialektológia az új évezred küszöbén című előadásában és Szabó Géza ugyancsak ehhez a kérdéshez kapcsolódott, előadásának címe A magyar dialektológia néhány aktuális kérdése volt. Milyen tehát a magyar nyelvjáráskutatás helyzete? Bizonyos területeken nem rossz, de nem is lehetünk vele elégedettek. Amin feltétlenül változtatni kellene, az a dialektológia háttérbe szorulása a tudományos kutatásban, hiánya bizonyos felsőoktatási intézményekben, valamint nem elégséges jelenlétünk a nemzetközi tudományos életben. Gyakorlati síkon Juhász Dezső is ehhez a témához kapcsolódott, előadásának címe A dialektológia hármas feladata és a nyelvföldrajz volt.
A nyelvjárási atlaszok, tájszótárak kapcsán a már megjelent kiadványok elemzésének lehetőségeiről esett szó. Erről szólt Balogh Lajos–Kiss Gábor Analitikus elemzési lehetőségek A magyar nyelvjárások atlaszának számítógépre vitt anyagán című előadása. Hegedűs Andrea a számítógép segítségével megvalósítható új ötletről számolt be a Nyelvjárási atlaszok egyesítési lehetőségei címmel. Veszprémi Eszter A magyar nyelvjárások atlaszának madárneveket feldolgozó lapjai alapján nyelvjárási szókincsvizsgálatot végez, s erről számolt be a konferencián. Többen bemutattak újonnan megjelent vagy megjelenőben levő munkákat. Ördög Ferenc A Koppány menti tájszótár regionalitása címmel a 2000 decemberében megjelent legújabb tájszótárunkról (szerzői: Szabó József és Sz. Bozóki Margit) beszélt. Kálnási Árpád a Debreceni Cívisszótár munkálatairól szólt, Kornyáné Szoboszlay Ágnes pedig egy falukönyvet mutatott be, amely Felsőnyárádon készült és a településről szól. Vitányi Borbála Tájszavaink stilisztikája című előadásában tájszótáraink, főképpen az Új Magyar Tájszótár anyagából szemelgetett. Dombiné Boros Margit Pesti Jánossal közösen egy baranyai hon- és népismereti CD-romot készített és mutatott be, Pestiné Harcos Veronika pedig arról beszélt, hogy az internet My Europe programjában már baranyai népmondákkal is megismerkedhetnek az érdeklődők. A korszerű technika segítségével multimédiás dialektológiai adatkereső is van már, kidolgozta s a konferencián bemutatta Vékás Domokos.
A dialektológia és a névkutatás kapcsolatának témáját többen is választották. Átfogóan Hajdú Mihály beszélt az onomatodialektológiának nevezett tudományterületről, Tulajdonnév és dialektológia címmel. (Itt jegyzem meg, hogy Ördög Ferenc, aki maga is érintett ebben a kérdésben, a névdialektológia szakkifejezést ajánlotta.) Névtani témájú volt N. Császi Ildikó előadása (Nyelvjárási sajátosságok tükröződése a helynevekben), valamint Mizser Lajosé (Tájszavak családneveinkben) és Vörös Ferencé (Szlovák–magyar családnevek dialektológiai vallomása) is.
A nyelvtörténet és a dialektológia ugyancsak egymást segítő és kiegészítő tudományterületek. Ehhez szolgáltattak adalékot a következő előadások: Terbe Erika: Nyelvjárástörténet és a missilisek, Gréczi-Zsoldos Enikő: XVIII. századi Nógrád megyei iratok történeti dialektológiai vizsgálatának módszerei, lehetőségei, Németh Miklós: Az írnoki nyelvváltozat és a szegedi nyelvjárás viszonya az 1712–23 között készült városi tanácsi iratokban.
A dialektológiai kutatások a határon túli magyar nyelvterületen, dialektológia és kétnyelvűség-kutatás volt a következő nagyobb témaköre a konferenciának. Murádin László, aki az erdélyi nyelvészeknek ahhoz a nagy nemzedékéhez tartozik, akik sok-sok évtizeddel ezelőtt gyűjtötték a romániai magyar nyelvjárásokat, nemcsak mostoha körülmények között, hanem gyakran a megjelentetés lehetőségének legcsekélyebb reménye nélkül, Összefoglaló fogalmak neveinek megléte és hiánya a romániai magyar nyelvjárásokban című előadásában mintegy szintézisét adta dialektológiai kutatásainak. Bokor József (A nyelvjáráskutatás időszerű feladatai a kétnyelvű Muravidéken), Kolláth Anna (Anyanyelv és nyelvjárás (anyanyelvjárás) a kétnyelvűségben (a maribori-muravidéki egyetemisták nyelvhasználata) és Varga József (Muravidéki (hetési) magyar népmesék nyelvjárási sajátosságairól) a szlovéniai magyarok nyelvhasználatáról tudósítottak bennünket. Két szlovén nyelvű előadás is elhangzott, Zinka Zorko és Melita Zemljak maribori vendégelőadóktól (A szlovén nyelvjárási irodalom a Rába és a Mura között és A mássalhangzó-kapcsolatok tartammérése). Sándor Anna a szlovákiai magyar nyelvjárásokról beszélt Tények és kérdőjelek a Nyitra-vidéki magyar nyelvjárások körül címmel. Bauko János ugyancsak a szlovákiai kétnyelvűséggel kapcsolatos témát választott: Néhány szlovákiai magyar település tájszavainak komparatív vizsgálata, míg Kozsik Diana a szenci ö-zésről beszélt. Vörös Ottó a szlovák nyelv magyar nyelvjárási elemeiről beszélt Arany A. László adatai alapján T. Károlyi Margit és P. Lakatos Ilona Trianon hatása a nyelvi változásokra 1–2. című előadásukban kárpátaljai terepmunkájukról, az eredményekről, valamint a további feladatokról szóltak. Bodó Csanád a moldvai csángók és a burgenlandi magyarok nyelvi helyzete alapján vizsgálta a nyelvjárásvesztés kérdését. Zelliger Erzsébet az ausztriai magyarok körében végzett gyűjtése, s annak feldolgozása alapján beszélt a nyelvi kontaktusokról s e téma oktatásbeli alkalmazásáról.
A magyarországi kisebbségek nyelvi, nyelvjárási helyzetét elemezte Borbély Anna (A nyelvjárási és a sztenderd változatok előfordulása a kétegyházi román iskola felső tagozatos diákjainak szókincsében) és Hergovich Vincéné Zádrovich Bernadett (Kroatizmusok a magyarországi grádistyei horvátok magyar nyelvhasználatában).
A regionális köznyelviség kutatása új színt hozott a magyar dialektológiába a hetvenes évek második felében. Kristóné Fábián Ilona a regionális köznyelviség vizsgálati módszereiről és lehetőségeiről beszélt, míg Molnár Csikós László Regionalitás és köznyelviség napjainkban című előadásával élénk vitát váltott ki a különböző nyelvi fogalmak tekintetében. Fontos elméleti kérdést vetett fel Nyirkos István (A nyelvjárási norma természetéről).
Az elméleti kutatások fontossága mellett nem kevésbé lényeges, hogy dialektológusaink végeznek-e még nyelvjárási gyűjtéseket. Többen is beszéltek erről, mindenekelőtt Szabó József a plenáris ülésen megtartott előadásában, ahol a nyelvjárási szavak és kifejezések lélektani hátterét vizsgálta. A nyelvjárási változásvizsgálatokkal foglalkozott Guttmann Miklós és H. Gerendás Ágota; kérdőíves szókincsvizsgálatáról, s annak szociolingvisztikai vonatkozásairól beszélt Molnár Zoltán. A Sárrét határmenti falvainak nyelvjárási helyzetképét mutatta be Zilahi Lajos, gyűjtési tapasztalatokról, annak tanulságairól és további feladatokról beszélt Sajtos József. A Kiskunság nyelvjárásainak szubsztrátumjelenségeiről szólt H. Tóth Tibor. Jelentéstani motiváltság és motiválatlanság egy fogalom megnevezési rendszerében címmel tartott előadást Cs. Nagy Lajos. Hegedűs Attila a kisnémedi nyelvjárás zárt ë-zése kapcsán beszélt a változásvizsgálatról.
Az alkalmazott dialektológia egyik vagy talán legfontosabb területe az oktatás, amely szorosan összefügg az utánpótlás kérdésével. Több előadó is beszélt erről a kérdésről. Varga Józsefné a dialektológia tanításának fontosságát emelte ki a tanítóképzésben szerzett tapasztalatai alapján. N. Markó Julianna a szombathelyi főiskola hallgatóinak terepgyakorlatáról, Balázsné Fodor Katalin és Gerstner Károly pedig az egyetemi (ELTE, PPKE) nyelvjárásgyűjtés szerepéről, tapasztalatairól és feladatairól beszélt előadásában. Mindannyian hangsúlyozták a terepgyakorlatok szakmai fontossága mellett a gyűjtések közösségformáló erejét, a hallgatók ország- és népismereti tudásának gyarapodását, identitástudatuk megerősödését. Rajsli Ilona határon túli tapasztalatokról számolt be. Az újvidéki egyetem magyar szakos hallgatói pozitívan viszonyulnak anyanyelvjárásukhoz, szomorú viszont az anyaországiak részéről megnyilvánuló lenézés. Posgay Ildikó a KRE magyar szakos egyetemistáinak a köznyelvhez és a nyelvjárásokhoz való viszonyát vizsgálta, s erről a nyelvi attitűdről beszélt előadásában.
Nem véletlen, hogy immár negyedszer rendezte meg a szombathelyi főiskola a dialektológia hazai és határon túli művelőinek tudományos találkozóját, hiszen ez az intézmény több évtizeden keresztül műhelye volt a nyelvjáráskutatásnak, akkor is, amikor másutt ez a tudományág sorvadni kezdett, sőt megszűnni látszott. Ez elsősorban Szabó Géza érdeme, aki olyan munkatársi gárdát alakított ki maga mellett, akik mindannyian aktív művelői a dialektológiának. Azt is el kell mondanunk, hogy ezen a főiskolai tanszéken mindig fontos volt és most is az, hogy legyenek utódok, akik folytatják a munkát. Talán az a legfőbb tanulsága a IV. Dialektológiai Szimpozionnak, hogy az anyanyelvi oktatás minden szintjén, de a felsőoktatásban mindenképpen legyen jelen a dialektológia, amely nem csupán nyelvészeti diszciplína, hanem magyarságtudomány is.
Posgay Ildikó
