A Tokaj-hegyalja északkeleti részében fekvő nagy múltú város, Zemplén vármegye közigazgatási központja. Ma hazánk legészakibb városa, a Bodrogköz. a Hegyköz és a Hegyalja kapuja. A város fölé magasodó hegyek egy tízmillió évvel ezelőtt működő vulkánsor tagjai. Neve arra utal, hogy a Sátor-hegy tövében terül el, eredetileg Sátorhalma illetve Sátoralja volt. Már 1261-ben városi kiváltságokat kapott V. István királytól, aki a város védelmére a Várhegyen kővárat építtetett. A város jelentős fejlődését annak is köszönhette, hogy itt volt a világhírű tokaji bor kereskedelmi központja.
A 17. századtól a Rákóczi család birtokába került a város, a kuruc ellenállás gyökerei ide is kötődnek. II. Rákóczi Ferenc kedvelte a várost, hiszen a közeli Borsiban született. A szatmári béke után Sátoralajújhely is az elkobzott birtokok közt volt.
A város gazdag műemlékekben. Legjellegzetesebb a főtéren található 18. századi épület, a volt megyeháza, mely ma városháza. Ennek erkélyéről mondta Kossuth Lajos első szónoklatát 1831-ben. Az épületben helyezték el Zemplén levéltárát, melynek berendezése is műemlék. Kazinczy Ferenc 1816-tól haláláig,1831-ig dolgozott itt mint a megye főlevéltárnoka. Hatalmas munkát végzett az iratok rendezésével, különleges értékű gyűjteményeket alakított ki. A nagy nyelvújító szobra a belső udvaron áll.
Az egykori Zempléni Casino (ma Kazinczy Ferenc Múzeum) épületén márványtábla őrzi annak emlékét, hogy "E házban tartózkodott Petőfi Sándor 1847. július 10-én Kazinczy Gábor vendégeként".