A szöveggyűjtemény az alábbi műveket vagy azok részletét tartalmazza:
Thury György:
Károlyi Gáspár emlékezete
Sírfelirat
Bessenyei György: A Tiszának reggeli gyönyörűsége
Csokonai Vitéz Mihály 1801-ben Ongáról írt levele
Petőfi Sándor: A
régi jó Gvadány;
Alkony
Úti levelek
Jókai Mór: A Tengerszemű hölgy
Thuri György: Károlyi Gáspár emlékezete
Pápás éjbe merült el mélyen az
elhagyatott nép,
s nemvolt könyv vagy fény, mely vezető lehet.
Károlyinak fájt ez, s így
átültette, segítvén
őt Rákóczi s az Úr lelke, a szent lapokat.
Mindenünk mestere lett, s felszállt az örömteli égbe,
Ó nagy férfiú, szent volt ez a lét, e halál!
Sírfelirat
Károlyi sarj, Wittenberg
szállást, szónoki széket,
sírt Gönc földje adott néki, a nagyszerűnek.
( Fordította:Petrőczi Éva)
Bessenyei György:
A Tiszának reggeli gyönyörűsége A Tiszának partján virradok meg egyszer, |
Csokonai Vitéz Mihály
1801. júniusában Ongáról írt levele anyjának
Szerencsésen felérkezvén júl. 1. napján Ongára Puky barátommal,
5-én Ragályra mentünk, Ragályi Gedeon urat, a Gömör vármegye vicenótáriusát,
mint régi jó barátunkat meglátogatni, aki azt a szívességet cselekedte velünk, hogy
maga kocsiján és költségin elvitt Aggtelekre; a híres Baradla nevű barlangnak
megvizsgálására. Ez a barlang fekszik Aggtelek faluhoz egy fertály órányira, egy
csupa kőből álló hegynek öblében. A barlang szája esik egy 27 ölnyi meredek
kősziklának az alján, mely kőszikla felitől fogva az aljáig úgy áll, mint az
egyenes kőfal, és magosságát lehet kétannyinak gondolni, mint a Veres torony.
Rémítő dolog felnézni is a tetejére, melyen a látás a felhőkkel látszik
határozódni. Az alján lévő lyukba gugyorodva kell bemenni, és ez az alacsony, de
széles torkolat mintegy fél fertályóráig tart, amikor az ember a valóságos
barlangba béjut, melynek boltozatjához képes a Nagytemplom magossága és
tágassága nem is hasonlítható.A kövek úgy csüngnek alá az ember feje felett,
mintha mindjárt a nyakába szakadnának;a hang rémítő módon zeng e tágas öbölben.
Lőttünk egynéhányat, és a legszörnyűbb mennydörgés kicsiny volt a puska
ropogásához.
Kazinczy Ferenc: Széphalom E világ minden szugolyái közt, oh |
Dayka Gábor: Vitéz Imréhez Imrém,te vígan élsz Abaújnak
Tempéjében, |
Petőfi
Sándor: A régi jó Gvadányi Kegyelmednek már rég pihen a
pennája, |
Nincs abban sok cifra poétai
szépség, De vagyon annál több igaz magyar épség, S nagy mértékben aztat bélyegzi elmésség, Azért is olvasni lelki gyönyörűség. |
Sok számos poéta vagyon
mostanában, Fogyasztják a tintát nagy Magyarországban Sokan, de nem írnak úgy, mint hajdanában A kegyelmetek jó régi világában, |
Petőfi Sándor: Alkony Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, |
Néma, csendes a világ körűlem, Távol szól csak egy kis estharang, Távol s szépen, mintha égbül jönne Vagy egy édes álomtól e hang. |
Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez Ábrándos hang jólesik nekem. Tudj iste, mit érzek, mit nem érzek, Tudja isten, hol jár az eszem. |
Petőfi
Sándor:Úti levelek
(Miskolc, július 8. 1847.)
Ebéd alatt kompánia
alkult, kirándulni Diósgyőrre s a hámorba. Nekem tetszett ez legjobban, mert
Diósgyőr vidékét már olly rég és olly sokszor hallottam magasztalni, s még nem
láttam. Sokat vártam, de még többet találtam. Oh ez a bájos völgy, alig fél
órányira Miskolctól. A völgy elején fekszik a falu, s benne nagy Lajos király
leányának, Máriának kastélya. Most már csak rom természetesen. Négy tornya áll
még, az is félig, csonkán. Ha lakhelyéről megítélhetjük lelkét, a királyi hölgy
költői lélek volt, s azért - mind a mellett, hogy királylány volt - tisztelet
emlékének. A falun belül, hol a hámor van, egyre szűkebb lesz a völgy s végra
egészen a kősziklák közé szorúl, meredek, vad kősziklák közé, s az út fölfelé
tart kanyargósan a Szinyva partján, melly számos zuhatagot képez, fönn pedig a hegyen
tóba gyűl, mellynek vize sötétzöld, minthogy tükre az őt környező bércek
erdejének. Az ember azt gondolja, hogy legalább Helvéciában van, Helvécia valamellyik
szebb vidékén. S hogy semmi ne hiányozzék, a természet barlangot is helyezett e
völgybe, még pedig csepegő barlangot. Az igaz, hogy Aggtelekhez képest semmi, de
minthogy ebbe nem fáklyákkal, hanem csak gyertyákkal járnak, az aggtelekinél sokkal
tisztább, fényesebb, s ez pótolja némileg a nagyszerűséget.
Egész délután itt mulattunk, késő este értünk haza, én
különösen elfáradva a kéjtől. Akár hiszed, barátom, akár nem, de engem jobban
megvisel e lelki élvezet, mint a testi fáradozás.(...)
Jókai Mór: A tengerszemű hölgy (Részlet)
Egész hadművelet kellett ahhoz, Világosvártól
eljutni odáig, ahol a világnak nincsen szája.
.....................................................................................................................................................................................................................................................................
Volt egy kis falu a borsodi Bükk mélyén, Tardona, amelynek még a neve sem volt
feljegyezve Karacs Ferenc térképén. Itt épített magának egy kis házat a Nemzeti
Színház kitűnő komikusa és színpadi festője, Telepi, azzal a szándékkal, hogy a
zivataros időkben a családját ott rejti el. El is küldte oda, amint a muszkák
bejöttel a feleségét és a fiát, Károlyt, aki fiatal festőtanítvány volt. Telepi
adta a feleségemnek azt a bölcs tanácsot, hogy ha egyszer "kiesik a világnak a
feneke", engem is vigyen oda, ott senki sem talál rám-Tardona nem vett részt a
forradalomban.
......................................................................................................................................................................................................................................................
Valóságos kis odyssea volt odáig eljutniEgy kis ekhós parasztszekéren utazik egy
asszony, görögdinnyét visz a vásárra, az inas, meg a kocsis elöl ulnek. Az inas
vagyok én, a kocsis Rákóczy János, tegnapelőtt még Kossuth titkára.(...)Még
Miskolcon is keresztül kellett hatolni a muszka táboron. Itt lakott nőmnek az atyja, a
derék tudós Laborfalvi Benke tanár. Ő igazított bennünket a Tardonába vezető
útra. Öt óráig haladtunk a sűrű erdőségek között előre; se egy emberi lak, se
egy dűlőút nem látszott sehol, a kanyargó völgyet egy patak szelte át, melynek hola
jobb, hol a bal partján vonult végig az út, természetesen híd nélkül, a
gyalogjárók kényelmére nagy kövek voltak lépésnyi távolságban az elterülő
mederbe rakva.
Ott egy mélyen elrejtett, gyönyörű völgyben
fekszik a kis helység, ahol a világnak nincs szája.
Mi a feleségemmel a Talapi házához szálltunk, szívesen látva a derék
asszonyságtól; Rákóczyt, meg az ekvipázst más házhoz kellett elszállásolni.
Telepiné bátyja, az én kedves emlékű jó barátom, a derék Csányi Béni egy házzal
odább lakott, annak volt lóistállója is. Később én is őhozzá költöztem át.
Igazi mintaképe volt a "kurta nemes úrnak", amilyennek kellene lenni most is.
Tanult, intelligens ember; diákul, németül beszélő, jogot is végzett, és amellett
maga jár ki szántani a földjére a szolgalegényével.
Lévay József: Itt születtem... Itt születtem, itt lakom én, |
Jutalmazza
néha bőven |
Nem csügged, nem zúgolódik, Csak türelmesen sohajt: A mit elvesz egy sovány év, A másik megadja majd. |
De midőn a hegytetőről A szép völgyet nézdelem, Eszembe sem jut az ínség, Az áldatlan küzdelem. |
Elterítve csak azt a sok Szépet és jót látom ott, Melyet az ég jó kedvében E vidékre halmozott. |
Csak azt érzem, hogy a végzet Hűn ápol itt engem is, Adott egy kis enyhe fészket, Pár gyümölcsfát nékem is. |
S mint harmatcsepp tükörében A napot szemlélgetem. Szülőföldem szerelmében A hazámat szeretem. |
Szabó
Lőrinc:Ezerkilencszáz Halkulsz, tücsökszó? Miért? Hová viszel? |
József
Attila: Óda 1 |
Nézem a hegyek
sörényét- |