Út
az Alfától az Ómegáig
A
RÉS megalakításának gondolata 1994. szeptemberében
vetõdött fel elõször, öt ember közös
szándékaként. Az "alapító atyák"
(ill. anyák): Besenyei Ágnes, Bíró László,
Erdösi Zsuzsa, Hoffmann Lajos és Virág Tamás.
Bár egyikük sem kurátor, vagy alapító,
mindannyian tevékenyen részt vettek/vesznek a RÉS
létrehozásában és mûködtetésében.
Tudni kell persze, hogy a RÉS 14 fõs induló stábjának
100 %-a a Hajléktalanokért Alapítvány Segítõházában
dolgozott akkoriban. Ez egy NM-alapítású és
-fenntartású (a mai napig létezõ, sõt,
prosperáló) alapítvány, mely rendkívül
kiszolgáltatott volt a minisztérium aktuális hangulatának,
szakmai irányvonalának, költségvetésének
stb. Épp ezért gondoltunk arra, hogy néhány,
a kurátoroknak nem igazán tetszõ célunkat
egy általunk létrehozott, független szervezeten keresztül
kellene megvalósítani. Október elején kezdtünk
el kialakítani egy olyan szakmai koncepciót, amelyre fel
lehet építeni egy, a szociális - és a kulturális
- szférában "hiánypótlással" foglalkozó
alapítványt.
Közben akkori munkahelyünkön számunkra váratlanul
a kuratórium aktivizálódott. Ez, sajnos, egy korábban
kezdõdött szakmai-finaszírozási nézeteltérés
miatt azt jelentette, hogy az 1994. november 28-ai kuratóriumi
ülés eredményeképp Virág Tamás,
az akkori ügyvezetõ menedzser felmondott. 4 hónapos
felmondási ideje így 1995. április 6-án
járt le.
Többen is úgy gondoltuk, hogy ha másként nem,
önszántunkból megyünk Tamással. Így
a leendõ "RÉS" máris a magáénak tudhatott
egy munkatársi gárdát, akik tapasztalatokat szereztek
a hajléktalan-ellátás terén, és legalább
egy éve dolgoztak együtt.
Az Alapító
okirat elsõ változata 1995. márciusára
készült el, s egy kisebb átdolgozás után
1995. május 15-én fogadta el a Fõvárosi
Bíróság, ekkortól számíthatjuk
a "RÉS" Szociális és Kulturális Alapítvány
hivatalos létét.
A további eseményeket már a krónika oldalról
ismerhetitek meg.
|