MÉRTÉK

rajzok

ceruza, toll, papír
12 db keretezett rajz
30 db rajz
2007

Vécsei Júlia: a távolság nem megoldás / mérték sorozat; ceruza, toll, papír, 2007

Vécsei Júlia: a végtelen felöl megközelítve / mérték sorozat; ceruza, toll, papír, 2007

Vécsei Júlia: mérhető türelmetlenség / mérték sorozat; ceruza, toll, papír, 2007

Mélyi József: Rendes művészet
Élet és irodalom, 2007. december 6. 49. szám

"Van egy kis könyvecském otthon, magyarul az lehetne a címe, hogy A művészet rendberakása. Igazából a gyerekek kapták, de inkább én szoktam néha elővenni és nézegetni. Érdekes a felépítése: az egyik oldalon mindig a nagy festő nagy műve, például Kandinszkij egyik absztrakt kompozíciója, sok kis sárga-piros-fekete csíkkal, körökkel és pöttyökkel, a szemközti lapon meg ugyanez a kép, csak "rendbe rakva". Azaz a csíkok, körök és pöttyök, sárgák, pirosak és feketék szépen egymás mellé rendezve, halmokba rakva, csoportosítva, hogy a képen rend legyen. Csak azért jutott eszembe ez a vicces könyv, mert Vécsei Júlia minimálrajzai, egy-két csíkkal vagy körrel és pöttyel a fehér papír közepén vagy szélén, akkora helyet hagynak az asszociációknak, hogy szinte bármi odaférhet. A kiállításon sorozatba szedett rajzain apró geometrikus elemekbol, vonalakból formajátékok állnak össze. Kis lelki gyakorlatok, rövid szövegekkel, szépen rendbe téve. Két kis csepp alakú forma egymásra merőlegesen, egymástól cseppnyi távolságra, a jobb alsó sarokban kézírással csak annyi: "na akkor". Egy másik rajzon a két csepp egymástól szemtávolságban, felettük egy vízszintes vonal, hozzá a szöveg: "mérték". Meditatív formák, amelyek a hozzájuk kapcsolódó szövegek révén elsősorban az érzelmi megközelítés számára maradnak nyitva. Egy szenvedélyes rajzoló mindennapi képei, hozzá szabad gondolatok jegyzéke.

A fenti leírások alapján meglepőnek tűnik, hogy a rajzsorozat készítője esetében nem egy visszafogott, érett grafikusról, hanem az egyik legtehetségesebb fiatal médiaművészünkről van szó, összetett, interaktív komputeranimációk készítőjéről, egyes műveiben a japán high-tech design gondolatainak művészi alkalmazójáról. Eddig létrehozott internetes oldalai és a rajzokkal párhuzamosan is készített komplex médiamunkái fényében a klasszikus grafika felbukkanása, a grafit és a toll használata mindenekelőtt ellenreakciónak tűnik. Ha valaki az internetes animációk színes és mozgó világából az egyszerű, fekete-fehér mozdulatlanságra vált, az leginkább erős igényt jelez a művészettel kapcsolatos gondolatok tisztázására. Vécsei három éve rajzol, ez időközben érezhetően létformájává vált. Mintha a rajzzal a virtuális technikából és formavilágból a vizuális alapkészletekhez térne vissza. Mintha valamilyen belső késztetésre ezektől az alapoktól kezdve akarná újraépíteni saját vizuális ábécéjét. A kis szövegek céltalan tapogatózása, velük szemben a grafitporral létrehozott, jelentéssel telítődő formák mind egy hiteles kísérlet részeit képezik, amely során Vécsei teljes ártatlansággal talál rá a mások által korábban már használt fordulatokra. Ellensúlyként a filigrán szöveg rendezi át és teszi megfejtendő képrejtvénnyé az ismerős formákat.

Szembetűnő ellenpont a korábbi animációkhoz képest az emberek hiánya is. A megmozgatható figurák helyére a kis rajzokban most - némi képzavarral - a lelki rezdülések kerültek. Az ember már csak közvetve van jelen, például a kiállítás egyetlen videóján, ahol egyes európai országok körvonalát egy láthatatlan száj szétfújja, hogy aztán varázsfuvallatra megint minden újra összerendeződjön. Az országok végtelenítve jönnek egymás után, a grafitpor pedig mindenféle politikai hátsó gondolat nélkül rendeződik át. Szlovákiát ugyanúgy fújják, ahogy Magyarországot. Aztán mellette - a rend kedvéért - az európai országok körvonalai, grafikában egységbe rendezve, maguk is egy teljes kört adnak ki.

Vécsei Júlia mostani kiállításának tere kicsit olyan, mint egy feng shui mintaterem. Lehet, hogy a Kisterem adottságaiból is fakad, de valószínűleg inkább komoly művészi egyensúlyérzékre vall, hogy a tárlat viszonyrendszereit és arányait mintha patikamérlegen mérte volna ki. Mikor Vécsei rájön arra, hogy a rajzsorozattal és a videóval szinte elviselhetetlen rendet teremtett, spontán módon teszi hozzá az egyik sarokba támasztva a grafitporból összeállított, két-két üveglap közé szorított, de fixálatlan, ezért súlyosan mulandó munkáit. Itt nyoma sincs a finomságnak: durva, elnagyolt geometrikus formák jelennek meg, mint a homokozóban a formákból készített építmények, amelyek keletkezésük pillanatától fogva folyamatosan peregve adják át magukat az elmúlásnak.

Mindez most még elég törékeny, bizonyos tekintetben biztos az is marad. De talán az életműben már most megtalálható ellentétes műfaji pólusok egyidejű jelenléte miatt, úgy gondolom, több lehetőség rejlik még a próbálkozásokban. A kiállításon látható egyetlen, még vázlatos videomunkából kitűnik, hogy a grafika és a médiaművészeti technika egyelőre inkább csak didaktikus formában olvadt össze. Érdemes lesz kivárni, hogy a pszichologizáló rajzok szemlélete egy idő múlva magától is a médiamunkákhoz kötődjön, ahogy ez már nyomokban most is látható a Streamline című animációban. Addig pedig, amíg ez egy nagyobb léptékű munkává összeáll, örüljünk az ilyen rendes kiállításoknak.

(Vécsei Júlia kiállítása december 21-ig látogatható a budapesti Kisteremben.)"

Mélyi József

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Kiállítás:
2008   A Derkovits ösztöndíjasok kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest
2007   mérték, Kisterem, Budapest