Szemzõzene
Egyszer a Mirázs
nevû hangmûhelybe betérve feledhetetlen kép
fogadott: a stúdió túlsó, üvegfalon túli
akusztikus akváriumában Szemzõ éppen egy tenyérnyi
zsebrádiót szorított a füléhez és
közben állomáskeresõjét csavargatta:
feszült figyelemmel keresgélt az éteri káoszban.
Idõnként, alkalmas adóra lelve, felhagyott ezzel,
és a készüléket néhányszor lassan
meglengette a mikrofon elõtt. A megfelelõ mozdulatok megtétele
után újból a füléhez szorította
a hangforrást és folytatta a keresést. Zene készült
éppen. A munka persze nem merült ki ebben a mûveletsorban;
szóltak még mellette már korábban felvett,
"színtiszta" zenei szólamok, arra kerültek
rá, gondosan adagolva a környezõ kavargás felhangjai.
Ez a kép nemcsak Szemzõ szerzeményeinek forrásvidékére
kínál betekintést, hanem híven mutatja alkotói
magatartását is, mely a környezet, a legtágabban
értelmezett "háttér" hangjaira és
hagyományaira reagál. Miközben nem enged kontextuális
kényszereinek; nem veti alá magát a közeg, a
"mûfaj" követelményeinek; szabadon él velük,
és saját hangszõttesének szálaiként,
alkotóan alkalmazza azokat.
A kiválasztásnak és a keresztezésnek ez a
gesztusa a konkrét hangok, környezeti zajok, szövegtörmelékek
tekintetében éppúgy érvényes, mint
a munkáiban fellelhetõ különféle zenei hagyományokra
és szellemi hatásokra nézve. Ennek köszönhetõ
darabjaiban a szándékolt és az esetleges elemek arányának,
akárcsak a szerzõ intenció és az elõadói
szabadság viszonyának alakulása is. A felvételek
során kialakított helyzetek, valamint a zenészeknek
adott instrukciók a különféle magas- és
pop-kultúrájú zenei közegekben kialakult konvenciók
kiiktatására irányulnak. Így az elõadók
a bejáratott pályák követése helyett
a szokatlan megoldások keresésére kapnak indíttatást
- és az eredmények hallatán úgy tûnik élnek
is lehetõségeikkel. Sosemvolt hangzásvilágot
szólaltatnak meg, vagy a beálló csöndek révén
jelenítenek meg néha végtelenbe veszõ távlatban,
melyek mégis mind ismerõsnek tetszenek. Hangszíneik
és árnyalataik lenyûgözõ láncolatában
a közelmúlt közös és személyes képei
rezegnek. Hihetetlen sûrûségben tûnnek át rajtuk a fájdalom-fodrozta,
gyötrelmekkel és gyönyörökkel átjárt
tegnapok.
|