Nagy Bercel élvezetes konferálása mellett egy távoli vidék táncait, zenéjét, szokásait bemutató műsorban gyönyörködhetett a több mint ezer néző a hajnalig taró mulatságon.
Az est egyik különleges vendégeiről, a gyimesi csángókról eddig is sokszor hallottunk híreket. Az egykori Monarchia határát jelentő Gyimesbükktől "innen" még léteznek magyar iskolák, magyarul prédikál a pap a magyarlakta falvakban.
Azonban a magyar határtól 800 kilométerre, a Magyarországhoz soha nem tartozó Regát határán túl is élnek emberek, akik ősi magyar szokásokat őriznek és nyelvünk egy nyelvújítás előtti, archaikus változatát beszélik. Azt hiszem, hogy a bál egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy ezek a ténynek a nagy nyilvánosság elé kerülhettek, és a moldvai csángókkal személyesen is találkozhattunk. Mert a magyarországi újságok, rádió, televízió - tisztelet a kivételnek, köztük a Duna Televíziónak - sokáig nem vettek tudomást a létezésükről. Egy évtizede még érthető volt a politikusok és a média aggodalma. Az EU-hoz csatlakozás lehetősége még álmunkban sem létezett, így az előbbiek úgy gondolták, hogy nem érdemes egy Magyarországhoz sohasem tartozó terület néhány tízezres népességének érdekeiért kiállni, ha ezzel két ország - Magyarország és Románia - "jószomszédi" kapcsolatait veszélyeztetik.

Ez az idő már elmúlt. Németh Zsolt államtitkár nyitotta meg a bált, Orbán Viktor miniszterelnök volt a fővédnöke, Dávid Ibolya igazságügy-minisztert is láttuk, amint a műsorban gyönyörködik. Az a tény, hogy több képviselő is megfordult a bálon, jelzi, és idén először látogatott kormányszintű magyar küldöttség Moldvába, jelzi, hogy változnak az idők. Ma már fel lehet lépni a kisebbségek beolvasztás ellen, ki lehet jelenteni, hogy a Camilli püspök nevével fémjelzett titkos megállapodás a keresztény és az ortodox egyház között érvényét veszítheti (a katolikus egyház Moldvában való megmaradásáért cserébe nem támogatja a magyar "páterkák" moldvába kerülését és a magyar nyelvű misézést).

Jó, hogy van Csángó Bál. Még akkor is, ha a látogatók többségének - a diákoknak, a Tatros, a Zurgó, a Csürrentő és a Kárpátia csángó táncházasainak - drága a büfé, az egyetlen óriási és sötét falú terem komor, rideg hangulatot áraszt. Így a leghangulatosabb spontán események az öltözők előtti próbateremben történtek, a zenészek is ott kezdték magukat otthon érezni - nem is csoda, hiszen itt már előkerültek a hazai pálinka és sütemények is.

A Csángó Bálnak volt egy közös nyelve. Lehet, hogy meglepődsz rajta, de ez nem a magyar volt! Hogy mi az, ami mindenkit összefűzött? A tánc és zene! A frumószaiak egzotikus román táncbemutatóját nagy élvezettel figyeltük - nem számított, hogy egy szót se ismernek a magyar nyelvből. Viszont a vájtfülüek a büfé felé vették az útjukat, amikor olyan "feldolgozások" szólaltak meg a színpadon, amelyek moldvai eredete enyhén szólva megkérdőjelezhető.

Végezetül egy kis emlékeztető, kiket is láthattunk a színpadon!

A műsor és résztvevői:
Nyisztor Ilona (ének)
Fehér Márton és zenekara Külsőrekecsinből
Legedi László István és Hodorog András moldvai furulyások
Klézsei és rekecsini táncosok
A budapesti Egyszólam Egy. Fábián Éva énekével
Fábri Géza kobzás (aki a palettát tovább színesíti, hiszen a Vajdaságból származik)
Tímár Viktor zenekara és táncosok Hidegségből
Délalföldi Szaxofon Egy.
Mandache Aurel hegedűs - Ga's'tenből kobzán kíséri: Vasile Paun
Tatros egy.
Frumószai táncosok, román rézfúvós zenei kísérettel
Zurgó egy.
Jászság Néptáncegyüttes
Táncház (Azt kérded, hogy hányféle táncot járhattunk? Tíz után abbahagytam a számolást...)

Láthattuk még Harangozó Imre csángó témájú képeit, vásárolhattunk CD-ket, könyveket, hangszereket - és gondolatban készülhettünk a nyári jászberényi, külsőrekecsini és somoskai táborokra.
Köszönet a szép estéért a Pro Minoritate Alapítványnak!

Levélküldés

Vissza a főmenühöz