A jelnyelv: a siketek kommunikációs eszköze. Errõl tudhatsz meg amolyan "dióhéjban" típusú összefoglalóban néhány alapvetõ dolgot. Lent érdekes jeleket is találhatsz, amelyek illusztrálják a jelnyelv logikáját (is).

A jelnyelvrôl

Ez az oldal két jelnyelvvel (is) foglalkozó tanulmány megállapításait tartalmazza. Ezek a munkák a szerzôi jogvédelem alá esnek, de mivel a hallássérültekkel kapcsolatos fontos információk terjesztését szolgálja, ezért szabadon terjeszthetô, ha a terjesztés ingyenesen, változatlan formában, a forrás pontos megjelölésével történik.


Litavecz Anna:

Ismeretek a hallássérültekrôl

(Kézirat, SINOSZ, Budapest, 1996., 10.)


"A jelnyelvet úgy lehet meghatározni, mint egy gesztusokon alapuló, vizuális típusú nyelvet." (Vasák)

Alkalmazása során a jelelô egy fogalomra, vagy kifejezésre, olykor egy egész beszélt-nyelvi mondatra egy globális jelet használ. Ez a jel lehet képes, más szóval ikonikus - amikor a jel sok vonásában utal az adott tárgy vagy fogalom bizonyos külsô vagy belsô jegyeire -, s lehet teljesen absztrakt, vagy más szóval arbitrarikus, amikor láthatólag semmi összefüggés nincs a jel és a jelentés között. A jelnyelv is - mint minden nyelv - a gondolatok és az érzések közvetítôje, a kommunikáció eszköze, a kultúrát és a történelmet adja át nemzedékrôl nemzedékre, ezáltal erôsítve és fokozva az identitás érzését. Sajátos egyéni szerkezet, nyelvtana van, mely eltérô a beszélt nyelvekétôl, de azokkal egyenértékû. Legfôbb jellemzôje, hogy elsôdlegesen a siket emberek nyelve, melyet ugyanolyan kommunikatív célokra használnak, mint a halló emberek a beszélt nyelveket. Nagyon fontos információ, hogy a jelnyelv nem nemzetközi, minden országnak saját, nemzeti jelnyelve van. A különbözô országok jelnyelvei szerkezetileg hasonlítanak egymásra, de a nyelvi szókészletben (lexikákban) akkora különbség van, hogy különbözô nyelvekrôl beszélünk.

(Néhány érdekes jelet láthatsz lejjebb)

Fentieken túl létezik nemzetközi jelnyelv is, az úgynevezett "GESTUNO", mely spontán született a siket emberek közötti nemzetközi kapcsolatokban használt kommunikáció eszközeként, ez azonban nem nevezhetô igazán nyelvnek, nem felel meg az önálló nyelv kritériumainak.

Ujj ABC vagy más néven Daktil

Siketek és nagyothallók egymás közötti és hallókkal történô kommunikációja során használatos - a kézfejjel, illetve a kéz ujjaival kivitelezett 1 hang = 1 jel alapú - jelrendszer. Kizárólag akkor használják, amikor egy adott fogalomnak, kifejezésnek, névnek nincs önálló globális jele, illetve a jelet nem minden jelenlévô ismeri. Elônye, hogy pontos információt nyújt, hátránya, hogy nagyon lassú az információközlés, a siket emberek nem szívesen használják. Többféle változata létezik hazánkban, és országonként is eltérô.



Kósa Ádám - Lovászy László:

Siketek és Nagyothallók helyzete a magyar jogrendszerben, különös tekintettel a büntetôeljárásra

(Kézirat, Budapest, 1997., 33-34.)


A hallássérültek számára kulcskérdés a jelnyelv szerepének meghatározása az élet minden területén egyaránt. Ebben a részanyagban igyekszünk arra rávilágítani, hogy a siketek és a súlyosfokú nagyothallók elsôdleges gondolatkifejezô eszköze a magyar jelnyelv, és nem a beszélt magyar nyelv, és ezáltal kihatni arra, hogy annak alkalmazása minél gyorsabban elterjedjen.
Magyarországon csak 1995-ben kezdôdött el a magyar jelnyelv kutatása, a SINOSZ kezdeményezésére. Fôleg alapítványi támogatással folyik most a kutatás, és a SINOSZ Jelnyelvi Bizottságának alkalmazásában egy halló nyelvész foglalkozik a témával. Bár már 1985-ben megjelent egy könyv „Siketek képes jelszótára" címmel, de ezt a könyvet német szerzôk írták, s így a német jelnyelven alapul, tehát nemigen tekinthetô magyar jelnyelvi szótárnak. Ezt leszámítva 1995-ig nem foglalkoztak behatóbban a témával. Fentebb már utaltunk arra, hogy hazánkban ennek kutatása csak 2 éve folyik; tehát a jelnyelv szerepének pontos meghatározása érdekében elsôsorban a külföldi szakirodalomhoz kell fordulnunk.
A jelnyelv fogalmát sokféleképp meghatározhatjuk. Külföldön több egyetem külön felállított jelnyelvi tanszékein foglalkoznak a témával. Egy közismert meghatározás: „A jelnyelv a legtöbb siket ember elsôdleges nyelve. A jelnyelv lehetôséget ad arra, hogy a siket emberek ki tudják fejezni magukat és fejleszteni tudják a lehetôségeiket [...]. A jelnyelv a siket közösségben, a siket emberek közötti kölcsönhatás által született és fejlôdött ki. A nyelvészeti tanulmányok szerint a jelnyelv megfelel a természetes nyelvre vonatkozó összes követelménynek." Általános az a képzet világszerte, hogy a jelnyelv elsôdlegesen nemzetközi jellegû: ennek mond ellent a Finn Jelnyelvi Központ kutatási eredménye: „A jelnyelv nem nemzetközi nyelv. Minden országnak van saját nemzeti nyelve. A különbözô országok jelnyelvei szerkezetileg hasonlítanak egymáshoz, de a jelnyelvi szókészletekben (lexikákban) akkora különbségek vannak, hogy különbözô jelnyelvekrôl beszélhetünk". Evvel arra akarunk rámutatni, hogy ugyanolyan szerepet tölt be, mint bármilyen más, beszélt nyelv, és ezért mint ilyen - nyilvánvalóan önálló nyelvnek minôsül. Ebbôl tehát az következik, mivel használata a legszorosabban összekapcsolódik a hallássérültekkel, hogy így számukra a jelnyelv „anyanyelvi" szerepet tölt be. Ebbôl meg az a következtetés vonható le, hogy a siketek és a súlyosfokú nagyothallók nyelvi kisebbséget alkotnak, s számukra ezen az alapon biztosítani kell a lehetôséget az ezen a nyelven való megszólalásra - a hivatalos helyeken, például Finnországban, Svédországban, Szlovákiában erre a hallássérült személyeknek már megvan a lehetôségük. Ez is mutatja azt, hogy véleményünk e tekintetben megalapozott, s a hazai jogszabályalkotásnak elôbb-utóbb ezirányba meg kell tennie a pozitív lépéseket.




Néhány érdekes jel:

Az ábrákat készítette: Vincze Tamás siket grafikusmûvész
© Vincze Tamás, 1992


SIKET

ezt a jelet nagyon régóta használják, még abból a korban származik, amikor (tévesen) a „siketnéma" szóval jelölték a siketeket.
A jelkép összetétele: fül, mint hallószerv és a száj, mint beszélôszerv (mint hiányosság)


NAGYOTHALLÓ

Az elsô jel a „nagy"-ot, a második jel a „halló"-t mutatja, ebbôl jön ki a „nagyothalló".
Egyébként a második jelet önmagában alkalmazva jön ki a „halló" jel (lásd a következô képet).


HALLÓ

E jel megértéséhez elég, ha a „nagyothalló" jelhez írt kiegészítést elolvasod.


MI A NEVED?

Ennél a jelnél a személy homlokára mutatott, ide-oda mozgás (mint „név") jelenti a szókép magvát, de ehhez hozzátartozik egy kérdô arckifejezés is.


HÁNY ÉVES VAGY?

Az állkapcsot összefogó mozdulat az „életkor"-t, míg a rámutató mozdulat ennek a kérdezett személyre való elvonatkoztatást jelenti.


ÉHES

Egyszerû a képlet: a gyomor korgására utal a mozdulat.


SZOMJAS

Itt se nehezebb a dolog: a torok szárazságát jelképezi ez a szókép.


A SINOSZ Tankönyvboltjában kapható egy alapfokú és egy középfokú jelnyelvi tankönyv, mely ezeken a képeket kívül a legfontosabb jeleket is tartalmazza. Ha érdekel a dolog, akkor keresd meg a SINOSZ székházában Pásztor Ivette-t!

Cím:
SINOSZ Tankönyvbolt
1068 Budapest
Benczúr u. 21.
Tel.: 351-0434, kérje Pásztor Ivette-t

[Fõoldal] [Bemutatkozunk!] [A bizottság tagjai] [Céljaink] [Kik a hallássérültek?] [Hogyan kommunikáljunk a siketekkel?] [Történelem] [Programjaink] [Újság] [Közérdekû címek] [Linkek] [Vendégkönyv]