A „hallássérült" kifejezés
gyûjtôfogalom: siketeket, nagyothallókat egyaránt
magába foglal, függetlenül hallássérülésük
fokától, súlyosságától, hallásállapotuk
milyenségétôl.
Különféle eltérések vannak a siketség
és a nagyothallás között. Különbözô
a hallássérülés foka (ennek mértékét
audiogramon rögzítik az orvosok), más a szociális
helyzet, eltérôek a kulturális igények és
lehetôségek. A hallásmaradványt hallókészülékkel
és orvosi rehabilitációval meg lehet ôrizni,
sôt, bizonyos esetekben fejleszteni is. A teljesen siketek nem rendelkeznek
hasznosítható hallásmaradvánnyal, nekik a kommunikáció
más formái jelentenek kiutat. A nagyothallókat segíti
a beszédben hallásmaradványuk, a siketek – mivel egyáltalán
nem hallanak – ebben nem támaszkodhatnak semmiféle önkontrollra.
Hazánk lakosságának 10 százaléka (közel
egymillió ember!) küszködik valamilyen mértékû
hallásproblémával. Ebbôl 6o ezer a siketek,
s mintegy 3oo ezer a súlyos fokban nagyothallók száma.
Mit jelent az, ha valaki siket ?
A siket ember az örök csend világában él,
amely gyakran szomorúvá, magányossá teszi.
A teljesen siketek semmiféle hangot nem hallhatnak, mégsem
a csend jelenti számukra az igazán nagy nehézséget,
megpróbáltatást, hanem környezetükkel, az
egészséges emberekkel való kommunikáció.
Zajos világunkban sokan azt mondják: siketnek lenni, vagyis
hangot egyáltalán nem hallani, önmagában véve
nem is olyan rossz dolog, de nem tudják, hogy az ebbôl adódó
nehézségek milyen súlyosak, nemegyszer tragikusak.
Mit kell tudni a nagyothallókról ?
A hallásromlás mértékétôl
függôen az enyhén, közepesen vagy súlyos
fokban nagyothalló ember más-más gonddal küszködik;
társadalmi beilleszkedése is ettôl függôen
könnyebb vagy nehezebb. Szakorvosok véleménye szerint
a nagyothallók döntô többsége idôs
korban, fiziológiai elváltozások során szenvedi
el a halláskárosodást. Sajnos mind több azoknak
a száma, akik modern korunk egyik legveszedelmesebb környezeti
ártalmának, a zajártalomnak az áldozatai. Mivel
a nagyothallók többsége hallóként élte
le életét vagy annak java részét, számukra
a hallás csökkentése a családban, munkahelyen,
baráti körben betöltött szerepük megváltozását
idézi elô; elszigetelôdéshez, elmagányosodáshoz
vezethet. Nagy segítséget jelenthetnek számukra a
szövetségben mûködô nagyothalló-klubok,
ahol megértô sorstársi közösségre
találnak; az itt folyó szakmai munka révén
(hallókészülék-kezelési és szájról
olvasási tanfolyamok, különféle tanácsadások,
a hallókészülékek helyi szerviz-ellátásának
megszervezése, stb.) pedig a korábbi kapcsolatokhoz való
„visszautat" találhatják meg.
A súlyos és közepesen súlyos fokban nagyothallók
számára a kommunikációs gondok már nagy
mértékben akadályozzák a hallók közösségébe
való visszailleszkedést vagy beilleszkedést. Részükre
a szövetség szervezetei olyan kulturális és társasági
programokat kínálnak, amelyek – ha nem is teljes mértékben,
de – pótolhatják a nagyfokú halláscsökkenés
miatt elveszített közösségi életet. A fôvárosban
és több nagyvárosban a nagyothallóknak külön
csoportja mûködik, s egyre több helyen alakul meg a szövetség
szervezetein belül a nagyothallók klubja. Nekik a legnagyobb
segítséget a hallásállapotnak megfelelô,
jól mûködô hallókészülékkel
és tartozékaival való folyamatos ellátás
jelenti, valamint a mindennapi életvitelt megkönnyítô
rehabilitációs technikai eszközök (különféle
hangerôsítôk, indukciós hurok, telefonerôsítô,
stb.) biztosítása hozzáférhetô áron.
Forrás: TÁJÉKOZTATÓ a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségérôl, SINOSZ Budapest, 1996.
[Fõoldal] [Bemutatkozunk!] [A bizottság tagjai] [Céljaink] [Hogyan kommunikáljunk a siketekkel?] [A jelnyelvrõl] [Történelem] [Programjaink] [Újság] [Közérdekû címek] [Linkek] [Vendégkönyv]
