Interszubjektivitás: médiametafórák, játék és provokáció

6. nemzetközi Vilém Flusser szimpozion
& eseménysorozat

1997. március 15 - 19 budapest

Flusser nyomán, szabadon
Kiállítás a Kulturális & Kommunikációs Központban
A kiállítás és eseménysorozat megnyitója: 1997. március 15. 18 óra
C3 Kulturális és Kommunikációs Központ, Országház utca 9. 1014
nyitva: 1997. április 6-ig.
A kiállítás kurátora: Peternák Miklós

Ádám József A. "Előző-nézet"
Csörgő Attila "Rés-idő"
Kiss Péter "Esemény-összegzés"
Sugár János "Monstrancia Modell: Narcissus a fekete lyukban"

Ádám József A. "Előző-nézet"
Fotorália, fotomanugráfia

I. Fotoráliák, fotomanugráfok
A fotorális kifejezés a "foto" és az "orális" szó összevonásából keletkezett.
A száj kinyitásával vagy bezárásával a szájüregbe jutó fénymennyiséget növeljük vagy csökkentjük. Ennek megfelelően két esetben beszélhetünk camera obscura képről: amikor résnyire kinyílt vagy résnyire becsukódott a száj. Mindkét esetben egy - egy pillanatról van szó csupán, a megjelenő képet pedig nem érzékeljük érzékszerveinkkel. A fotorális jelenség bizonyításához ezért fényérzékeny anyagokat használtam fel, illetve ezt a bizonyos pillanatot "merevítettem ki" a következő módon az exponálás idejére:
Fotorális jelenség bemutatása negatívfilmmel ( fotorália - ); Szükséges anyagok: negatívfilm, fotókarton, gombostű
A szájüregembe helyezem a negatívfilmet. A nyitott szám elé tartott kartonpapírt kilyukasztom gombostűvel, ezen keresztül történik az exponálás. A következő változat ennek egyszerübb folytatása:
Fotorális jelenség bemutatása fotópapírral ( fotorália + ); Szükséges anyag: Fotópapír
Fotopapírt helyezek a szájüregembe, majd egészen apró lyukat formázok a számmal az exponálás idejére ( csücsörítek ). A szájnyílás megfelelő méretű "lyuknagyságát" tükör segítségével tudom leginkább kontrolálni.
A pozitív eljárás a fotogram eszközigényével érhető el ( fény, fényérzékeny anyag, alkotó ), az általam használt képalkotásnál viszont a "kép" perspektivikus és fotogram jegyeket is mutat egyszerre.
Az emberi test számtalan helyén jelenik még meg hasonló tükörképe a "valóságnak". Az emberi test felszínét hasonló szempontok alapján lehet vizsgálni:
Fotomanugráfia; Szükséges anyag: Fotópapír
Az exponálás módja: Egy apró lyuk kivételével fénymentesen összekulcsolom a tenyereimet. A fotópapír a két tenyerem között helyezkedik el, fényérzékeny felülete a nyílás felé "néz". A fotomanuálisan készített képeket a kézzel készített munkák és a technikai képalkotások közé sorolom.

II. Ki van miben, mi van kiben?
Az általam használt képalkotási módszer kiiktatja az apparátust programjaival együtt ( a gép úgy működik, mint az ember ). Ha ezt a gondolatot megfordítjuk, akkor én egy apparátus vagyok ( az ember úgy működik, mint a gép ), "flusseri programom" pedig a következőképpen alakul: először, a bennem lévő lehetőségeket képbe átültetem; másodszor, ehhez saját magamat használom; harmadszor, az így keletkezett képeket úgy osztom el, hogy a társadalom visszacsatolásban legyen velem, ami lehetővé teszi, hogy állandóan tökéletesíthessem magamat. Negyedszer, egyre jobb képeket állítok elő. Mindenki döntse el, hogy melyik variáció szimpatikusabb a számára.

III. "Fényes rés a takarón"
Tükörképem saját arcomban jelenik meg. Kettős önarcképek; mutatja azt, ami kívül van - a felszínt - és ami belül van, a rejtettet. Saját magamat fényképezem belülről és kívülről ugyanabban a pillanatban. A rés előttit és a rés utánit.
Kiszámoló
A szemmel szemben megjelenik a szem.
A szemmel szemben megjelenik a szám.
A számmal szemben megjelenik a szám.
A számmal szemben megjelenik a szem.
Te vagy a hunyó!

A bezséd a pislogáshoz, de méginkább a mozgófilmhez hasonlatos: képkockák felvillanása rövid szünetekkel, melyhez hanghatás is társul. A legegyszerűbb multimédia lehetőség.

IV. Retúr
A látás, a hallás és a szaglás szervei "passzívak", egyirányú közvetítésre képesek.
Ezekben az üregekben az információk elnyelődnek. A szem a fényt , a fül a hangokat, az orr a szagokat szippantja magába ( egyfajta fekete lyukak ).
A száj és a kéz ezzel szemben aktív és passzív jegyeket egyaránt felmutat. A száj bekebelezi a levegőt, az ételt, az italt; ugyanakkor kifelé is közvetít. Az agyból jövő gondolatokat formálja meg a hangok, énekek, hangszerek megszólaltatásakor. A kéz továbbítja a materiálisan őt ért ingereket; ugyanakkor végrehajtja, megcsinálja - mint egy szerszám- az utasításokat , valamint formába önti a gondolkodást az írás által.
"Az orális kultúra végrehajtói" tehát a száj és a kéz. Ezek az aktív objektumok készítik el a szerzett információk hosszútávú rögzítését az utókor számára. A szem és a fül kontrollál, felügyel, befogad, biztosítja a visszacsatolást, a körforgást. Ebből a kontrollálásból azonban - az írott szöveg esetében a látás - ki is maradhat ( sötétben is lehet írni ) , a beszélt szöveg esetén pedig a hallás hagyható el ( szájról is le lehet olvasni egy üzenetet ).

Önéletrajz

Csörgő Attila "Rés-idő"


Tervem arra az egyszerű, jól ismert jelenségre épül, mikor mozgó dolgok interferálnak, s amely szinte emblematikusan fejeződik ki a mozgó film előre haladó-hátrafelé forgó kerekében. A terv megvalósításához két egymásnak fordított ventillátort használnék, lapátjaikat levágnám, helyükre pedig egy-egy réssel ellátott korongot szerelnék.
Itt röviden kitérnék egy talán furcsán hangzó megállapításra, arra, hogy a ventillátorok szorosan kötődnek a virtualitáshoz, bár ez a létrehozásukat célzó szándék szempontjából alighanem másodlagos. Mozgás és statika sajátosan logikus módon kapcsolódik bennük össze: a kellően magas fordulatszám virtuális nyugalmat hoz létre, a cselekmény résztvevőinek (pl. lapátoknak) ill. az őket elválasztó üres térrészeknek (pl. lapát-hiányoknak) különállása feloldódik a forgástérben és egy mozdulatlannak tűnő hártyaszerűen áttetsző felületté homogenizálja őket.
Arra gyanakszunk, hogy "minél nagyobb a mozgás, annál nagyobb a statika". Talán úgy, ahogy az euklideszi egyenest is egy végtelen sugarú kör kerületeként értelmezi a hiperbolikus geometria.
Áttételesebbé válik a dolog azonban, ha a forgó mozgások kooperálnak. Például a fent említett forgó rések esetében, mikor a folyamatos metsződések (interferenciák) láthatóvá tesznek valamit a cselekmény résztvevőiből. Az, hogy mi válik láthatóvá, a forgó mozgások egymáshoz viszonyított helyzetétől (teljes vagy részleges fedés) ill. a sebességek arányától függ. Két "mozdulatlan" kölcsönhatásaként ismét mozgás bontakozhat ki. Ez azonban már egy új, virtuálisan közös forgássíkban történik. Így jön létre a kép.
Szándékom az, hogy a két forgómozgás közös képe egy egyenes legyen, mely egy óramutatóhoz hasonlóan mozog. Ez azt jelenti, hogy a rések egy fordulaton belül csak egyszer metszenék egymást, de nem ugyanazon a helyen, hanem folyamatosan eltolódva. Ennek persze nem kellene hűen követnie az "időmérésre" hitelesített másodpercmutató szögsebességét; elég, ha a dolog utal a mérésre, ill. azt sugalmazza, hogy az idő akár sebességek interferenciájaként is elképzelhető.

Önéletrajz

Kiss Péter "Esemény-összegzés"
installáció

Bőrömön érzem a fényt - vitaalap - még fokozottabban az UV sugarakat.
Kezdeti leégésem után bőröm pigmentjei barnára színeznek - első fény-képem. Bár az elektromágneses sugárzás szemünkkel érzékelhető spektrumai is láthatatlanok, hacsak nem áll útjukban valami (valaki) amiről (akiről) teljesen, vagy részlegesen visszaverődhetnek. Ez megváltoztatja az irányát, energiáját, ezért előbb össze kell gyűjteni és az így kapott "rendezett" sugárnyalábra merőlegesen, adott távolságra síkot (vagy görbült felületet) állítani, hogy képet kaphasssunk - kioltódását elkerülendő lehetőleg sötétben. Vetült képünk létrejötte után következik a második - nem kevésbé fontos - lépés az "előhívás, rögzítés, értékelés" folyamata - látjuk a fény képét.

Munkámban a fentemlített folyamat többször játszódik le oda-vissza, még a néző (én) sötétben várakozó recehártyáján megjelenik az én fekete dobozomban rejtőzködő retinám képe.
Ez a vetületsorozat a szemlélőtől visszafelé így néz ki - pontosabban vetül vissza; szemideghártyáról az én retinám képének sugarai kilépnek a pupilláján, majd széttartva visszalépnek a fal síkjára. Onnét összetartva visszalépnek az objektívbe, hogy végezetül megtalálják a retinámtól készült diapozitívon a hullámhosszuknak megfelelő helyüket. Egyszerűbben... - fordítva.
Valójában mesterségesen keltett sugárzás, egy elektromos vaku fénye vetíti ki - objektíven keresztül - a néző által választott felületre, a retinám diaképét. E fénysugárzás időtartama rendkíül rövid - kb.ezredmásodperc -, így kevés idő áll rendelkezésünkre a vetített kép értelmezésére - pont annyi, amennyi elkészüléséhez szükségeltetett.

"A fonál pontjai"
Izgalmas lehet megreptetni "néhány" fotont kisebb nagyobb energiával, az az hullámhosszal, vagy csak hagyni visszaverődni, elnyelődni a megfelelő anyagokban. Hogy ejthetjük csapdába, őrizhetjük meg, majd fordítva, miként vehetjük rá az elejtett - rejtett - nyomok felmutatására, kisugárzására.?! Milyen törvényeknek - kinek - köszönhetjük befogásukat, tárolásukat, mesterséges keltésüket? - inkább természetes.

Süt a nap. A fákon zöld levelek. Árnyékot vet a fa.
Rávetülve fóveámra fényérzékelő sejtjeimben - csapok (vörös, zöld, kék), pálcikák (fotonszámlálás) - kémiai és elektromos jeleket kelt. Ganglion, bipoláris, amikrin sejtek közös pontban végződő pályáján terjed értékelő központomba az ingerület - "összerakom". Látom az árnyékból...
Képpé Te-szem, a felejtés ellen. Önnön magával, szervetlen, szerves vegyületeivel, netán elektromosságával, mágnesességével, kvantumosságával együtt... - tehetem csak. Megmutatom a nap, szentjánosbogár, gyertya izzószál-gáz, katódsugárcső, folyadékkristály, laser sugaraival együtt. Zöld fény...kémiai láncreakció...elektromos potenciál...fényérzékeny film ... folyadékkristály...közös pontja, vagy hullámzó "fonala"egy piciny részecske. Noha a legkisebb tömeggel bíró részecske meghatározza az atomok és molekulák kémiai tulajdonságait, egymással és az atommaggal való kölcsönhatásai révén. Gerjesztett állapotban, ha "átugrik" egy alacsonyabb energiájú energiaszintre, akkor a kezdeti és végállapot közti energiakülönbséget egy kvantumban (fotonban) sugározza ki.
...küszöbhőmérséklete 5,930 milliárd K, stabil a leptonok családjába tartozik, akárcsak a foton...

Önéletrajz

Sugár János "Monstrancia Modell: Narcissus a fekete lyukban"
webinstalláció

Idén júniusban a Manifesta 1 nemzetközi kiállításán szerepeltem a Monstrancia modell című munkámmal, amely a Rotterdami V2 média központban lett bemutatva. Szeretném ezt a munkámat, amely egy Web installáció, újból elkészíteni és bemutatni Magyarországon. Az oka a munka természetében rejlik: egy olyan kognitiv szituációt igyekszem megalkotni, amelyben a nézô saját mindennapi tapasztalatait ütközteti a Web-technológia jelenével. Remélem, hogy sikerül érzékeltetni egyfelöl a (tükör) képeink töréknységét, másfeklöl pedig azt a fajta új "megláthatóságot" amit csak a Web technológia képes nyújtani. A kiállított mű bizonyos aspektusban a Webrôl is látható, persze erôsen másképp mint a négy dimenziós valóságban. A nyitott mű fogalma új értelmet kap, amikor a megszokott képzôművészeti látásmódban vagy a materiális / konceptuális közegben megjelenik az, amit a World Wide Web reprezentál. A művek a Webrôl is láthatóak, ezzel a fizikai megjelenés mellé egy új eddig nem ismert dimenzió is társul, és ez jelenti a nyitottságot.
Egy kb. 60 cm átmérôjű vesszô alakú lyuk van a falon, alatta egy könyvtárakból ismert kisebb lépcsô, fölötte pedig egy Ford Fiesta gépkocsi bal hátsó lámpabúrája a falba építve.
Ha valaki föllép a létrára és benéz a lyukba, egy szenzor működésbe hoz egy kamerát ami egy képet készít a vesszôn át benézô fejrôl. Ezt a képet a rendszer a Webre küldi, onnan visszaérkezve lesz látható a lyukban elhelyezett computer monitoron folyamatosan mutatott Web site-on. A nézô úgy láthatja az arcképét mint egy tükörben, csak némi késéssel és digitálisan megtükrözve. A "tükörkép" csak a kiállítóteremben látható, a külsô szemlélô számára a Weben az eredeti állású kép jelenik meg. A Web monitor mögött a Nettime lista szövegeibôl vett véletlenül kiválasztódó szak jelennek meg (Nettime Screensaver) egy vetített computeranimáció formájában.
Ha valaki éppen a hálózaton ezt a site-ot nézi, akkor a lyuk fölötti piros lámpa pislogni kezd.
A munka természetesen megkívánja egy kisebb Web site kialakitását is ennek a neve: Narcissus.

technikai igények:

Önéletrajz

Interszubjektivitás: médiametafórák, játék & provokáció
Tanácsadó testület:
Beke László fôigazgató, Műcsarnok;
Wolfgang Meissner, igazgató, Goethe-Institut Budapest;
Matthias Müller-Wieferig, Goethe-Institut Budapest;
Peternák Miklós a C3 kuratórium elnöke;
Sebôk Zoltán elméleti szakember; Tillmann J.A. elméleti szakember;
Szervezôk: Suzanne Mészöly, programigazgató C3
Kovács Ágnes Veronika, programkoordinátor C3
Adele Eisenstein, programkoordinátor C3
A Flusser Szimpozion Goethe-Intézet Budapest weboldalait lásd: http://www.goethe.de/ms/bud/unpsymp.htm

English version