Egyház
és béke
1999.
tavasz
16.
évfolyam 1. szám
|
|
Béketalálkozó
Hararében
Tartalom
- Az egyházak ökumenikus tanácsának gyûlése
Az egyházak le akarják gyôzni az erôszakot.
A jovô évezred elsô tíz éve az erôszak legyôzésének jegyében telik
- Hírek a világból
Az emlékek gyógyításának útján
- Szervezeti hírek
Alternatív Nobel-díj két horvát békeszervezônek
A Centre Mennonite d'Etudes et de Rencontre hírei
Varrógéppel a békéért
A Liaison-Centre átadása
Az EMFK jövôje
- Hírek a régiókból
Több minden értelemnel? - a német Ch&P területi gyûlése
Erôszak a városokban - Kihívás az egyházak számára? -francia nyelvû Ch&p gyûlés
"2000 - az adósságok elengedésének éve"
- Munkatársak
Átszervezések a központban
Új Ch&P munkatársak
Elhunyt tagjaink
- Hirdetések
A QPS önkéntest keres Hamburgba
Internet tippek
Az Ökumenikus szolgálat információs oldala
- Naptár
Kedves
Olvasó!
A
NATO tegnap megkezdte támadásait a szerb hadsereg ellen, hogy
Slobodan Milosevic elnököt a Rambouillet-i
békeszerzõdés aláírására
kényszerítse. Békét azonban nem lehet fegyverrel
kierõszakolni. Ez a katonai beavatkozás, amire
egyébként az ENSZ hozzájárulása
nélkül került sor, azért hágja át a
nemzetközi emberi jogokat, hogy véget vessen annak az emberi
jogokat sértõ, brutális háborúnak, mely a
koszovói civil lakosság ellen zajlik. A háború
azonban Isten akarata ellen való, semmiképp nem tekinthetõ
törvényes eszköznek egy konfliktus megoldására.
A katonai beavatkozás igazolásaként, arra hivatkoznak, ez
volt
“az
utolsó lehetõség”, ez azonban csak azt
bizonyítja, hogy nem került sor idejében azokra az
intézkedésekre, melyek lehetõvé tették volna
a Koszovóban kialakult tragikus helyzet másfajta
rendezését. Ezt sajnos mindnyájan kénytelenek
vagyunk elismeri, ha kritikát gyakorlunk magunkkal szemben.
Nem
szabad azonban megfeledkeznünk azokról az
erõfeszítésekrõl, melyeket az egyházak
tettek egészen az utolsó napokig:
Március
18-án Bécsben közös nyilatkozatban
szólították fel Koszovó valamennyi
felekezetének képviselõit, hogy a fegyveres
fenyegetés helyett a párbeszéd és a
tárgyalások útját járják. A
koszovói háború nem vallásháború,
hanem a múlt rossz és fájdalmas tapasztalatainak a
következménye, melyben mindkét félnek része
volt. A konfliktus megoldásánál ezt szem elõtt
kellene tartani. A jövõben valamennyi vallási és
etnikai csoport számára biztosítani kell a jogot, hogy
vallását szabadon gyakorolhassa és kulturális
örökségét félelem nélkül
ápolhassa.
Az
Európai Egyházak Konferenciája március 23-án
kelt közleményében azokra a szerb vezetõkre
emlékeztet, akik arra szólították fel a
belgrádi politikai vezetést,
hogy
a párbeszéd és a demokratizálódás
útját járják, továbbá, hogy
tiszteljék és védjék Koszovó minden etnikai
csoportjának és vallási
közösségének jogait.
Nem
szabad elfeledkeznünk azokról a nemzetközi
segélyszervezetekrõl, valamint a Church and Peace, a Pax Christi,
a Kiengesztelõdés Nemzetközi Szövetsége
és sok más csoportból származó
önkéntesekrõl sem, akik évek óta
fáradoznak az egykori Jugoszlávia különbözõ
részein azért, hogy a népcsoportok
kibéküljenek és békében éljenek
egymás mellett. A várható bombázások miatt
több szervezet visszahívta munkatársait. Sok csoport, mint
például az “Élet kenyere” szervezet, ennek
ellenére is folytatja a munkát Koszovóban,. A
humanitárius erõk kivonása csak még inkább
súlyosbította a lakosság és a rengeteg
menekült hónapok óta tartó, amúgy is
drámai helyzetét, akik most már ki vannak
szolgáltatva mindenféle önkénynek.
Mit
tehetünk? Az “Élet kenyere” március 10-i
körlevelében ez áll:
A
koszovói válság megoldásának
elõsegítésére az belgrádi
pünkösdista Szentháromság Közösség
minden kedden imára és böjtre hív. A
közösségekben 24 órán át tartó
imádkozást szerveznek. A keresztények azért
imádkoznak, hogy a politikai hatalom megszerzésére
irányuló törekvéseket a béke és az
igazságosság szeretete valamint Isten csodálatos
alkotásának, az emberi életnek a megbecsülése
váltsa fel.
Imádkozzunk
minden embertársunkért, aki a jelenlegi helyzetben
veszélyben van, szenved vagy politikai szempontból
felelõsség visel a vállán. Tegyünk meg
már most minden tõlünk telhetõt azért, hogy
minden szinten erõs, hozzáértõ civil
békeszolgálatot építsünk ki, mely a
jövõben fegyveres beavatkozás helyett megfelelõ
alternatív lehetõségeket tud felkínálni.
Schöffengrund,
1999 március 25.
Az
Egyházak Ökumenikus Tanácsának 8.
közgyûlése
Egyházak
az erõszak ellen
Gordon
Matthews
Az
Egyházak Ökumenikus Tanácsának (EÖT) 8.
közgyûlésén, melyet 1998 december 3 és 14
között rendeztek meg a hararei (Zimbabve) egyetem
területén az 5.000 résztvevõ közül kb
ötvenen képviselték a történelmi
békeegyházakat. Néhányan azokat az
egyházakat képviselték, amelyek az EÖK tagjai, a
legtöbben közülünk azonban csak
látogatóként érkeztek és
kívülrõl, a látogatók számára
felállított sátorban, tévén keresztül
követhették a plenáris üléseket. Az
üléseken gyakran szenvedélyes vita alakult ki, és
volt néhány igen jó elõadás is, mint
például Kosuke Koyama japán teológusé. Az
Afrikáról szóló elõadást
látványos színdarab vezette be. Nelson Mandela
dél-afrikai elnök beszéde különösen nagy
hatást gyakorolt a hallgatóságra.
Találkoztak
a történelmi békeegyházak tagjai
Larry
Miller, a Mennoniták Világszövetségének
fõtitkára szervezte meg egyik estére a
történelmi békeegyházak tagjainak
találkozását. Ez jó alkalom volt arra, hogy
megismerkedjünk és tanácsokat adhassunk egymásnak,
hogyan képviselhetnék jelöltjeink a plenáris
üléseken a lehetõ legjobban az ügyeinket.
Második találkozásunk alkalmával Sara Speicher, aki
a Brethren egyház tagja és az EÖT
munkatársaként az “Erõszak
legyõzése” programban dolgozik beszámolt a
“Békét a városnak” elnevezésû
EÖT kampányról.
Állásfoglalás
a gyerekkatonákkal kapcsolatban
Rachel
Brett kezdeményezésére, aki Genfben, az ENSZ Quaker
irodájában dolgozik, a történelmi
békeegyházak azt a kérvényt terjesztették a
közgyûlés elé, hogy az nyíltan lépjen
fel a gyerekek besorozása ellen. A közgyûlés
támogatta a javaslatot.
Tíz
év az erõszakmentesség jegyében
A
történelmi békeegyházak soraiból két
küldöttet választottunk az EÖT központi
bizottságába: Eden Grace-t a Friends United Meeting
képviselõjét és Fernando Ennst, egy fiatal,
heidelbergi mennonita teológust. A békeegyházaktól
és a német egyházaktól érkezett az a
javaslat, hogy a következõ évezred elsõ tíz
egyházi éve (2000- 2010) az erõszak
legyõzése és az erõszakmentesség
jegyében teljék. Ez az tíz év az EÖT
“Erõszak legyõzése” elnevezésû
programjára épülne és a szintén tíz
évre szóló “Egyházak szolidaritása a
nõkkel” program tapasztalatait használná fel.
Fernando Enns ennek megfelelõ határozatot terjesztett a
plénum elé, melyet nagy többséggel, csupán
három-négy ellenszavazattal elfogadtak. Ez kiváló
lehetõséget nyújt arra, hogy az erõszakmentes
konfliktuskezelési módszereket jobban megismertessük az
egyházakkal. Teológiai tanulmányokat is kell
végezni: A katonai erõszak teológiai igazolása -
még ha csak bizonyos esetekben is - egyre erõsebben
megkérdõjelezõdik.
Padare
5
napon át folyt az úgynevezett “Padare”, így
hívják shona nyelven azt a helyet, mely nem puszta
piactér, hanem az emberek találkozóhelye is. A Padare
alatt sokszínû kínálat várta az
érdeklõdõket az egyetemi elõadókban, a
szemináriumi termekben és a sátrakban:
elõadások, szemináriumok, workshopok,
kiállítások, információs standok,
színház... A Church and Peace, melyet én
képviseltem, az Eirene és az Ökumenischer Dienst
közös standja sajnos egy kissé félreesõ helyen
fekvõ sátorban volt. Az Ökumenikus Szolgálat
megbízásából két szemináriumot
szerveztem az
“Erõszak
legyõzése és az igazság
támogatása” témakörben. Mindkét
szemináriumon 20 érdeklõdõ vett részt
és intenzív tapasztalatcserére került sor. Az
elsõ szemináriumon arról volt szó, milyen szerepet
játszanak a békeszolgálatok és az
önkéntesek konfliktushelyzetben. Meghallgattuk Doug Baker
(Belfast), Mike Vorster (Durban, Dél-Afrika), “Luli” Camacho
(Equador, a Gorleben International Peace Team tagja), valamint Julien Beassemba
(Csád) beszámolóját. Két ciprusi nõ a
görög és török ciprusiak közti
találkozásról és párbeszédrõl
számolt be.
Az
egyházak közvetítõ szerepe
A
második szeminárium témája az egyházak
közvetítõ szerepe volt. Bernt Jonsson, az ökumenikus
svéd Life and Peace Institute igazgatója foglalta össze,
milyen béke-teremtõ szerepet kell betölteni az
egyháznak konfliktushelyzetekben. Bethuel Kiplagat, volt kenyai
diplomata többek között elmesélte a mozambiki
polgárháborúban közvetítõként
szerzett tapasztalatait.
Klaus
Wilkens, az AGDF (Aktív Békeszolgálat) elnöke
beszámolt a guatemalai békefolyamatról, és
arról beszélt, milyen szerepet játszottak ebben a helyi
csoportokkal együttmûködõ német egyházak.
Bernard Diafuka (Brazzaville) elmesélte, milyen fontos
közvetítõ szerepet játszanak országában
az egyházak a kormány és a lázadók
közti konfliktusban. Carl Stauffer, a Mennonite Central Committee
munkatársa, aki egy johannesburgi ökumenikus központban
dolgozik hat pontban foglalta össze, mi az egyházak feladata
konfliktusok esetén:
Kapcsolatok
kiépítése az egymástól elválasztott
csoportok között; békecsoportok létrehozása
(“peace constituencies”); “advocacy” (=
ügyvédség, azaz képviselni a gyengéket,
felszólalni azok helyett, akik ezt nem tudják megtenni); a
konfliktus közben teret biztosítani az optimális
lehetõségek számára; megteremteni a
párbeszéd feltételeit; reményt adni és
állandóan emlékeztetni a kibékülés
lehetõségére.
A
további beszélgetések sok jó ötletet adtak az
egyházak azon képviselõinek, akik a konfliktusok
békés rendezésért akarnak tenni. Bethuel Kiplagat
javasolta, hogy tartsanak közös konzultációt
számukra az EÖT munkatársaival. A konzultáció
alkalmával arról is lehetne tanácskozni, hogyan tudna az
EÖT hatékonyabban együttmûködni az
egyházakkal a konfliktuskezelés területén.
Más
szemináriumok és elõadások
A
Padare látogatói között különösen
két téma merült fel gyakran: az eladósodott
országok adósságainak elengedése, valamint a
homoszexuálisok és leszbikusok helyzete az egyházban. A
Padare rendezvényei aktív, élénk gondolat-
és tapasztalatcserét tettek lehetõvé.
Az
ortodox egyházakkal kapcsolatban felmerült nehézségek
Szerencsére
nem vált valóra az az aggodalom, hogy egyes ortodox
egyházak elhagyják a gyûlést. Az ortodox
örmény Aram I patriarka, az EÖT központi
bizottságának moderátora nyomatékosan
kihangsúlyozta, hogy az ortodoxok továbbra is az EÖT tagjai
kívánnak maradni, bár az ökumené
néhány pontja problémát jelent számukra,
mint például a nõk központi szerepe,
továbbá a homoszexualitás és leszbikusság
tolerálása néhány egyházban. Ezen
kívül nem tudják megértéssel kezelni a katonai
szolgálat megtagadását. A többi
észrevétel teljesen jogos részükrõl.
Fõleg azt nehezményezik, hogy az EÖT tanácsban a
többségi szavazás révén
történõ döntéshozatal azt eredményezi, az
EÖT-ben a “liberális” nyugati erõk
dominálnak és az ortodoxok szándékai
kevésbé találnak meghallgatásra. Az ortodox
egyházak EÖT-vel kapcsolatos problémáival a
jövõben az EÖT és az ortodox egyházak
közös teológiai bizottsága foglalkozik majd.
Érezhetõ
egység
A
teológiai és politikai különbségek
ellenére Harareban érezhetõ volt az egyház
egysége, fõként az istentiszteleteken, amikor
különbözõ nyelveken, legtöbbször magával
ragadó afrikai kórusok kíséretével
énekeltünk. Miközben történetek
meséltünk egymásnak a belfasti projekt
felépítésérõl, vagy a szudáni
béke ügyében tett fáradozásokról, a sri
lankai vagy kongói háborúról felfedeztük
egymásban a közös vonásokat. Fõleg a Padare
alatt került sor sok találkozásra. Lehetõvé
vált egy földrajzi, politikai és vallási
határokon átnyúló hálózat
létrehozása. Erõsítse Isten az
eljövendõ évben is az egységünket, miközben
az Evangélium átadásán, az igazság, a
béke és a teremtés megõrzésén
fáradozunk.
A
hararei gyûlés résztvevõi támogatják
az “Ökumenikus tíz év az
erõszakmentesség jegyében” programot
Az
EÖT 8. közgyûlése a zimbabvei Hararében az
“Erõszakmentesség” program (POV) és a
“Békét a városnak” kampány
szempontjából az ünneplés és a
kihívások idõszaka volt.
A
“Békét a városnak” kampány hivatalosan
a gyûlés idején fejezõdött be. A
kampányban résztvevõ hét ország
történetek formájában mutatta be a
munkáját, és felhívást intéztek az
ökumenikus mozgalomhoz. A kampány lezárásaként
feliratokat akasztottak fel, melyeken a világ
különbözõ részeirõl származó,
békével kapcsolatos mondásokat lehetett olvasni. Ezek a
feliratok az ünnepség alatt a kampány lezárása
mellett a jövõbe vetett hitet is szimbolizálták
A
közgyûlés résztvevõi, akik hallották ezt
az üzenetet és elhozták saját
történeteiket az erõszakról és a
békérõl hangsúlyozták milyen fontos, hogy az
egyházak továbbra is tegyenek az
erõszakmentességért és a békére
épülõ kultúráért. A küldöttek
nagy többséggel megszavazták, hogy a jövõ
évezred elsõ évtizede (2000-2010) a béke
idõszaka “Ökumenikus tíz év az
erõszakmentesség jegyében” legyen. Ez egybeesik az
ENSZ által meghirdetett 10 éves programmal, melynek
témája béke és erõszakmentes kultúra
felépítése a gyerekek számára. A POV
munkatársai kíváncsian várják az
elkövetkezendõ tíz év alakulását,
azért hogy sort lehessen keríteni olyan kényes
kérdések megtárgyalására, melyekkel nap mint
nap szembesülünk a világban. Amint azt Doug Baker, az
észak-írországi, belfasti program helyi
koordinátora megjegyezte, épp itt az ideje ennek a
felhívásnak,
“mivel
a béke megteremtése évtizedekre szóló
feladat”
Salpy
Eskidijan, Beatrice Merahi, Sara Speicher, Sarah Woodside
POV
list server 1998 dec.21.
Az
emlékek gyógyításának útján
Katolikus
- mennonita párbeszéd
Helmut
Harder
1998
október 14 és 18 között került sor a Mennonita
Világkonferencia és a Pápai Tanács a
Keresztények Egységéért képviselõinek
találkozójára Straßburgban. A
párbeszédet a Pápai Tanács a Keresztények
Egységéért kezdeményezte és ez volt az
elsõ ilyen jellegû találkozó a két
egyház történetében. A találkozó
“Az emlékek gyógyításának
útján” címet viselte. A mennonitákat Neal
Blough (Párizs/USA), Larry Miller (Straßburg/USA) valamint Andrea
Lange (Németország) és további kongói,
guatemalai és kanadai résztvevõk
képviselték. A katolikus egyház
képviseletében többek között John Mutiso-Mbinda
(Róma/Kenya), James Puglisi (Róma/USA) és Peter Nissen
(Hollandia) voltak jelen.
A
katolikus egyház részérõl a párbeszéd
kezdeményezése annak a nyitásnak az eredménye, mely
a hatvanas években lezajlott II. Vatikáni Zsinaton jutott
kifejezésre. A mennonitákat elsõsorban a jelenlegi
egyházak közti és missziós helyzettel kapcsolatban
kialakult új ökumenikus tudat, továbbá az
késztette a találkozásra, hogy a
békéért minden szinten tenni kell. A
párbeszéd fõ célja az volt, hogy
elõsegítse a megértést a
különbözõ álláspontot
képviselõ keresztények között, és
segítsen a mennoniták és katolikusok között
hosszú ideje fennálló elõítéletek
leépítésében.
Hasonló,
felekezetek közötti párbeszédet folytattak a
mennoniták a reformátusokkal és a Baptista
Világszövetséggel. Katolikus részrõl eddig a
pünkösdistákkal, az evangélikusokkal, az
anglikán egyházzal és legutóbb a
lutheránusokkal került sor párbeszédre.
A
beszélgetés alapját négy írásos
beszámoló képezte, melyekben mindenki bemutatta
vallásának fõ vonásait. A mennoniták az
utóbbi idõben a migrációtól a
missziós tevékenység felé, a
tradíciótól a teológiai hitvallás
felé, az etnicitástól az ökumené
irányába mozognak. A katolikusok bemutatkozásukban
úgy határozták meg az egyházat, hogy sem
római, sem pusztán nyugati, hanem a szó legtisztább
értelmében univerzális. Ezek a beszámolók az
egyházak mindenkori meghatározásáról
és a jelenlegi egyházi gyakorlatról szóló
intenzív, összehasonlító beszélgetést
eredményeztek.
A
dokumentumok második része a XVI. században kialakult
elellenségeskedés okaival foglalkozott. Peter Nissen (kat.)
hangsúlyozta, milyen fontos a XX. század katolikus
teológusai számára, hogy tudatában legyenek azoknak
a gyakran erõszakos megnyilvánulásoknak, melyek a
katolikusok és protestánsok részérõl
érik a mennonitákat. Neal Blough (men.) elismerte, hogy az
általa elõterjesztett dokumentumok többsége nem a
béke szellemében íródott. A
gyógyulási folyamatnak elõfeltétele, hogy ezek az
emlékek és leírások felszínre
kerülhessenek, és ne legyenek valamilyen módon elnyomva,
félresöpörve.
Ezek
a beszámolók heves érzelmi reakciókat
váltottak ki a résztvevõkbõl. A keresztség
eredetének oly módon történõ katolikus
bemutatása, mintha valami vérrel írt történet
lenne, igen kijózanítóan hatott. Ugyancsak
elgondolkodtató volt, amikor Neal Blough felolvasta Menno Simons
néhány “közönséges”
megjegyzését a katolikusokról, és megmutatta milyen
mélyen gyökereznek a mennoniták
elõítéletei a katolikusokkal szemben. Néhány
jelenlevõ arra emlékeztette, hogy még ma is létezik
vallási üldözés: példa rá a katolikus
papok mártírhalála Dél-Amerikában.
A
résztvevõk egyet értetek abban, hogy a hosszú
éveken át tartó ellenségeskedés után
a következõ évezred megbánásra,
megbocsátásra és gyógyulásra hív. Az
egyházak nagy lépést tennének elõre, ha a
keresztények az egész világon megegyeznének abban,
hogy nem öldöklik tovább egymást. E
beszélgetés során Nzash Lumeya azt javasolta
ítéljék el közös nyilatkozatban a XX.
században folyó vérontást. A
résztvevõk továbbá egyetértettek abban, hogy
tanulmányozni kellene közösen a reformáció
elõtti egyháztörténetet, mivel a XVI. század
eseményei a mai napig befolyásolják a nézetbeli
különbségeket és hozzájárulnak az
ellenségeskedéshez.
Ugyanakkor
azonban fontos közös pontokat is találtak a katolikusok
és a mennoniták között, mint amilyen
például az a meggyõzõdés, mely szerint a
kegyelem és a teremtés nem választható szét;
hogy az egyház fontos a szentség megértése
szempontjából; hogy a keresztény szolgálat az
Evangélium lényegét tükrözi,
továbbá hogy a spiritualitás és az etika
összetartoznak. A katolikusok és a mennoniták
kölcsönösen tanulhatnak egymástól: katolikus
részrõl itt van például az egységre
való törekvés, mennonita részrõl pedig az
Evangélium igen mély értése, melyet a béke
Evangéliumának neveznek. Várható, hogy ezeket a
kérdéseket a kezdõdõ párbeszéd
folyamán a különbözõ teológia
álláspontokból kifolyólag eltérõen
kezelik. Az említett eltérések közé tartozik
még az írás és a hagyomány viszonya, az
egyház felelõsségének a kérdése, a
keresztség és az úrvacsora értelmezése.
Mit
tehetnek az egyházak azért, hogy a múlt sebeinek
begyógyításával közelebb kerüljenek
egymáshoz? A keresztényeknek fel kell ismerniük, hogy
Krisztusban mindnyájan testvérek, be kell ismerniük, hogy
alig tudnak egymásról valamit, hogy együtt kell
tanulmányozniuk a múltat, és tenniük kell a
közeledésért.
“Alternatív
Nobel-díj” a horvát békeaktivistáknak
Az
“Alternatív Nobel-díjat” idén két
horvát békeaktivista nõ, egy amerikai
“környezetgyógyász”, egy chilei
környezetvédõ csoport és a Nemzetközi
Újszülött-ellátó Hálózat kapja. Az
“Igazi Életért Alapítvány”
összesen 1,8 millió svéd koronával járó
kitûntetését évente adják át
Stockholmban. Olyan kezdeményezéseket jutalmaznak vele, melyek a
“kulturális és szellemi megújulást”
szolgálják és hosszútávú
technológiákat alkalmaznak. Az 1980-ban alapított
díjjal Jakob von Uexkull publicista a Nobel-díjat szeretné
ellensúlyozni, mely véleménye szerint sok, a
jövõ szempontjából döntõ
jelentõségû szempontot figyelmen kívül hagy.
Az
alapítvány közlése szerint a két horvát
asszony, Katarina Kruhonja és Vesna Terselic azért kapja meg a
díjat, mert hihetetlen erõvel és kitartással
dolgoznak a békéért, az igazságért és
a megbocsátásért az egykori Jugoszlávia
területén. Vesna Terselic alapította meg a horvát
háborúellenes kampányt, melynek az Ex-Jugoszlávia
minden részérõl származó tagjai
elkötelezték magukat, hogy a politikai
döntésektõl függetlenül “szabadon, az
igazságot keresve és mindenki számára
jólétet biztosítva” élnek együtt.
Katarina Kruhonja a Béke, Erõszakmentesség és
Emberi jogok Központjának az elnöknõje Osijekben,
Kelet-Szlavóniában. A területet 1991-ben elfoglalták
a szerbek és januárban, két évig tartó ENSZ
felügyelet után került ismét horvát
fennhatóság alá. A központ fõleg a
menekülteket, a térségbe visszatérõket
és a katonai szolgálatot megtagadókat segíti.
Hannes
Gamillscheg
Frankfurter
Rundschau 1998. okt.7
A
Centre Mennonite d'Etudes et de Rencontre hírei
Neal
Blough
A
Mennonita Tanulmányi és Konferencia Központ (CMER) Saint
Maurice-ban, Párizs mellett változatlanul a Church and Peace
tagja, még akkor is, ha az utóbbi idõben nem
képviseltettük magunkat aktívan a Church and Peace
rendezvényein. Céljaink és terveink
változóban, átalakulóban vannak és most
errõl szeretnénk beszámolni.
Párizs
térségében a CMER munkája szemináriumokra,
konferenciákra és publikációkra terjed ki,
továbbá hozzánk tartozik egy könyvtár
és egy dokumentációs központ is. A CMER
szerény eszközökkel gazdálkodó szerény
projekt. Kis irodánkban ketten dolgoznak fél munkaidõben:
Janie és Neal Blough. Az utóbbi idõben
környezetünkben néhányan egyre nagyobb
érdeklõdést tanúsítottak a munkánk
iránt, melynek eredményeként “párizsi
csapatunk” kiegészült néhány fõvel, akik
önkéntesként dolgoznak nálunk. Új
munkatársaink egy része egyetemi tanár
(Frédérick de Coninck, szociológus; Linda Oyer, a
Lamorlaye-i Bibliaintézet Újszövetség tanára;
Bernhard Huck, az alkalmazott teológia tanára a Vaux sur Seine-i
egyetem teológia tanszékén) munkatársunk
továbbá Manuel Calvo, légi- és
ûrutazás kutató mérnök, akit a
mediacióval foglalkozik.
“Kibõvített”
csapatunk azon fáradozik, hogy a CMER-t összekapcsolja két
másik frankofon mennonita központtal: a brüsszelivel (Centre
Mennonite de Bruxelles) és a bienenbergivel, mely a Basel
közelében fekvõ Liestalban található
(Bienenbergi Továbbképzõ és Konferenciaközpont
CEFOR). Ebbõl a hálózatból
különbözõ projektek indulnak ki:
Elõször
is a mediációt, a közvetítést kell
megemlíteni, mely jelenleg Juan José Romero (Brüsszel)
és Manule Calvo iranyításával folyik. A
baptistákkal, a szabad és református
közösségekkel folytatott együttmûködés
eredménye.
Egy
másik terület a teológia és a
kereszteléstörténet. Az elmúlt év
decemberében került sor az elsõ ilyen jellegû
hétvégére a CEFOR-ban 45 érdeklõdõ
részvételével. A mennonita hagyomány
értelmében a közösség (egyház) és
az etika (béke) kapcsolata mindig is alapvetõ
fontosságú volt. Hálózatunk szeretne ezekkel a
kérdésekkel intenzíven foglalkozni, hogy a világunk
és jelenlegi helyzetünk figyelembevételével
béketeológiát dolgozzon ki. Terveink között
szerepel anyagok megjelentetése, hogy a mennonitákban és a
nem mennonitákban egyaránt felkeltsük az
érdeklõdést ezek iránt a kérdések
iránt. Márciusban sor kerül Saint Mauricban, a CMER-ben egy
olyan hétvégére, melynek témája az
eszkatológia a közösségi élet és az etika
kapcsolata. Reméljük, hogy ennek gyümölcsét
kiadvány formájában megjelentethetjük,
továbbá, hogy interdiszciplináris és
interkonfesszionális munkacsoportnak sikerülni fog
közösen egy megújult teológiát
“létrehoznia”.
Hálózatunk
természetesen a többi frankofon terület után is
érdeklõdik. Három központunkból már
többször utaztak képviselõk Afrikába (Kinshasa,
Bukavu, Ndjamena), hogy szemináriumokat tartsanak a
béke-teológiáról és az erõszakmentes
konfliktusmegoldásról. Az a teológiai munka, melyen
hálózatunk fáradozik, valós helyzetekre kell, hogy
épüljön. Afrikai kapcsolataink segítenek abban, hogy
“két lábbal álljunk a talajon”. Február
8-tól
16-ig egy francia nyelvû Québec-i és európai
mennonita delegáció utazik majd Kinshasába. A
találkozó célja a kongói mennonita
egyházakkal való szorosabb kapcsolattartás, a projektmunka
és a reális együttmûködés.
Mindhárom központ közvetlenül érintett ebben az
utazásban.
Varrógéppel
a békéért
Gudrun
Tappe-Freitag
egy
baptista munkacsoport, a Shalom közösség tagja. A Shalom, az
igazságot, a békét képviseli, célja
teremtés megõrzése Németországban és
tagja a Church and Peace-nek. Gudrun Freitag a Shalom balkáni
munkacsoportjának tagjaként több, mint hússzor
bejárta Szerbiát, Boszniát és
Horvátországot, mígnem a vajdasági Tabita
keresztény segélyszervezet kérésére 13
hónapra (97 májusától 98 júniusáig)
Újvidékre nem ment. Ott varrodát nyitott a menekültek
számára, azonkívül segített nekik,
például bibliodráma-szemináriumokon keresztül,
hogy megtanuljanak bánni félelmeikkel és
konfliktusaikakkal. Gudrun Tappe-Freitag a wetheni Ökumenikus
Szolgálat munkatársa.
A
Liason-Centre átadása a Church and Peace-nek
Az
igazságosság, a béke és teremtés
megõrzésének jegyében létrehozott
kapcsolattartó központ (Liaison Centre), melyet eddig Gordon
Matthews vezetett, 1999 Január 19-én átkerült a
Church and Peace irányítása alá. Az LC eredeti
feladata - a zsinati folyamat keretein belül dolgozó
keresztény önkéntes szolgálatok
jegyzékének felállítása - már
1995-ben lezárult. Ennek a hasznos jegyzéknek az
aktualizálása ezentúl a Church and Peace, azaz
mostantól Terri Miller feladata. A lista 15 DM +
postaköltségért kérésre beszerezhetõ a
ChP központjában.
Az
LC átadása pénzügyi okok miatt vált
szükségessé és azt a törekvést fejezi ki,
hogy az eddigi tevékenység takarékosabban folyhasson
tovább. A munkáért eddig közösen felelt a Chuch
and Peace, a Pax Christi, a Kiengesztelõdés Nemzetközi
Szervezete és az európai ferencesek Zsinati Folyamatban
tevékenykedõ munkacsoportja. Az
együttmûködés tanácsadó bizottság
formájában továbbra is folytatódik.
Az
európai mennoniták béketörekvéseinek
jövõje
Az
Európai Mennoniták Békebizottsága (EMFK) 1998
október 30-tól november 1-ig ülésezett a holland
Heerlenben, a helyi mennonita közösség termeiben (Doopsgezinde
Gemeente Zuid Limburg). A nemzeti békecsoportokat
Hollandiából, Svájcból és
Németországból 14 fõ képviselte. A Church
and Peace, mellyel az EMFK régóta kapcsolatban áll
megfigyelõt (Terri Miller) küldött a találkozóra.
A
találkozón részletesen megbeszélték a
vezetéssel és a szervezeti problémákkal kapcsolatos
kérdéseket, és ez végül is az EMFK szervezeti
megerõsítését eredményezte. Az EMFK-nak
Annelies Klinefelter személyében régóta
végre újra biztos és független elnöke van. A
továbbiakban többek között az alábbi
témák kerültek napirendre: a békéért
és igazságért létrehozott mennonita
világháló további támogatása,
elmozdulás a rövidtávú (6 hónaptól egy
évig tartó) béketevékenységek
irányába, továbbá a konfliktuskezeléssel
kapcsolatos képzések terén jelentkezõ
nemzetközi együttmûködés
lehetõségeinek taglalása. Elhangzott, hogy
lehetõség (és igény) van arra, hogy a
közösségekben “nem ritkán”
jelentkezõ kommunikációs zavarok ellen tegyenek valamit.
Elkészültek az elsõ javaslatok a Mennoniták
Európai Területi Konferenciájára (2000)
vonatkozóan. Vasárnap a házigazda mennonita
közösségben megtartott istentiszteletre került sor,
melynek mottója “szeressétek ellenségeiteket”
volt. Igazi “béke-téma” és mégis milyen
nehéz megvalósítani.
“Meghalad
minden értelmet” (Fil. 4,7)
A
békeközösség víziója és
hétköznapjai - a német nyelvû régiók
gyûlése
Ez
volt a témája a Church and Peace német nyelvû
területi gyûlésének, mely 1998 október 2
és 4 között került megrendezésre a Karlsruhe
mellett fekvõ Thomashofban, a Német Mennonita
Békebizottság (DMFK) õszi ülésével
egyetemben.
A
három vitaindító referátumot Cor Keijzer (enschedei
(Hollandia) evangélikus-református lelkész, Herbert
Froehlich (heidelbergi katolikus pap) és Marie Noelle von der Recke
(mennonita teológus Laufdorfból, a ChP elnöke) tartotta. A
referátumok után kiscsoportos beszélgetésekre
került sor különbözõ témakörökben,
mint pl: “közösségben élni”,
“osztozni” vagy “döntést hozni”,
továbbá “erõszak nélkül
vitázni”.
A
színes este után vasárnap reggel Christian Hohmann a helyi
közösség és a gyûlés
résztvevõinek közös istentiszteletén az Ap. Csel
2, 42-47 -rõl prédikált. Christian Hohmann a
közösséget helyi és nemzetközi szinten
egyaránt egymástól különbözõ emberek
kapcsolataiból épülõ hálóhoz
hasonlította. Mindegyik ember Krisztus útja mellett
kötelezte el magát és sokféleségük
ellenére a krisztusi egységet élik meg, ami nem csak a
közös hitben nyilvánul meg, hanem az anyagi javak
megosztásában is.
Egy
kerekasztal-beszélgetés során, amikor a német
nyelvû terület további munkájáról volt
szó elsõdleges feladatként a szociális béke
megteremtése kristályosodott ki. A német nyelvû
területek alakítottak egy Steering Committee-t, mely jelenleg hat
személybõl áll. Szeretettel várják a
Committee-be a további érdeklõdõket,
elsõsorban a katolikus egyház soraiból, bõvebb
felvilágosítást a ChP központtól lehet kapni.
A
gyûlés további eredményeként november
19-én beszélgetésre került sor a DMFK
munkatársai és Christian Hohmann között a DMFK
és a ChP szorosabb tartalmi és formai
együttmûködésérõl a békével
kapcsolatos tevékenységek terén.
Erõszak
a városokban -
Kihívás
az egyházak számára?
A
frankofon területek gyûlése
A
frankofon régió gyûlésére 1998 szeptember 18
és 20 között került sor Lyon közelében. A
találkozónak a Centre Alain de Boismenu, egy
világiakból és szerzetesekbõl álló
római-katolikus közösség adott helyet, mely a ChP
tagja. A hétvége témája a következõ
volt: “Erõszak a francia városokban: Kihívás
az egyházak számára?” A gyûlés, melyen
több mint negyvenen vettek részt tartalmilag kapcsolódott az
Egyházak Ökumenikus Tanácsa által az erõszak
legyõzése program keretén belül kezdeményezett
“Békét a városnak” kampányhoz. A
találkozót a ChP, a Nemzetközi Kiengesztelõdés
Szövetségének francia szervezete (MIR), valamint a Pax
Christi lyoni csoportja szervezte.
Frédérick
de Coninck Párizs térségébõl
származó mennonita szociológus
elõadásában az elmúlt ötven év
Franciaországának néhány társadalmi
jellemvonását és ezek következményeit
vizsgálta, melyek az erõszak
elharapódzásához vezettek a városokban:
Elõször is megállapította, hogy a második
világháború után és a hatvanas évek
végén erõsen csökkent a mezõgazdaságban
dolgozó népesség száma. Illusztrálta, hogy
ezzel párhuzamosan miként nõtt a
munkanélküliség és a bûnözés 1953
és 93 között, és bemutatta miként
magyarázta a politika ezt a folyamatot, mindkét párt
értelmezésében van némi igazság: A
“Bal oldal” a munkahelyek hiányában látja a
növekvõ bûnözés okát, miközben a
“Jobb oldal” a bûnözés
növekedését a családok, a társadalom
összeomlásával hozza összefüggésbe. Cornick
hangsúlyozta a vidéki és a városi élet
közti óriási különbséget, az
utóbbira sokkal jellemzõbb az individualizmus, és a
városokban sokkal alacsonyabb az emberi viselkedés
külsõ és belsõ kontrollja.
Az
elõadást követõ plenáris ülés
túlnyomó részt az Észak-Afrikából
bevándorolt lakosság helyzetével foglalkozott. Az
emigráns szülõk közül sokan
továbbadják gyermekeiknek az átélt
megaláztatások élményét. Ezek a gyerekek
aztán erõszakkal reagálnak, mert frusztráltak
és képtelenek kifejezni érzéseiket. Szó volt
továbbá az igazságtalanság és a
strukturális erõszak
összefüggésérõl.
Néhány
résztvevõ, aki a városok
békéjéért dolgozik beszámolt
tapasztalatairól: Patrick és Rolande Pailleux Lille-bõl
arról beszélt, milyen nagy harcot jelent “olyan
világban megélni az Evangéliumot, ahol mások azt
nem fogadják el”. Megpróbálnak “hidakat”
építeni, hogy az egymás számára idegen
emberek kölcsönösen megismerhessék a másik
kultúráját és életmódját.
Maria José Hervas, a spanyol Burgosban mûködõ
Cristiana Accorema tagja mesélt
közösségérõl, mely húsz éve
törõdik a társdalom peremén élõkkel,
köztük kábítószeresekkel,
alkoholistákkal, AIDS fertõzöttekkel és
börtönbõl szabadultakkal. Alain Cleyssac arról
számolt be, hogy olyan médiációs központokat
hoztak létre iskolákban, ahol fiatalok töltik be a
közvetítõ szerepét.
Zárszavában
Frédéric de Conninck azt a kérdést taglalta, mit
tehetnek a keresztények a városi erõszak ellen.
Bevallotta, nincs tökéletes recept, utalt azonban arra, hogy
“Isten türelmesebb, mint mi vagyunk”. Fontos, hogy
felhívjuk a közéleti személyiségek és a
politikusok figyelmét erre a problémára és
cselekvésre késztessük õket. Conninck
továbbá arra ösztönzött, hogy gondoljuk át
a közösséggel kapcsolatos saját koncepcióinkat.
Arról beszélt, hogy a testvéri kötelékek
erõsebbek a családi kötelékeknél, és
hogy mindnyájan testvérek vagyunk, egyenlõk az
egyenlõk között. Az egyház feladata az, hogy
összhangot teremtsen azok között, akikben
látszólag semmi közös nincs.
Vasárnap
arról beszélgettek a résztvevõk, hogy
egyénileg mennyire felelõsek saját
életmódjukkal a városi erõszak
kialakulásáért. A saját
identitáskeresés folyamata és az erõszak közti
kapcsolat további vitás pont volt. A gyûlés
ökumenikus istentisztelettel zárult le. Doris Reymond, a ChP
francia nyelvû régióinak egykori koordinátora a
következõ igérõl prédikált
“Békét hagyok nektek, az én békémet
adom nektek” (Ján 14,27) Biztosította a jelenlevõket
Isten erejérõl és jelenlétérõl
és hangsúlyozta milyen fontos, hogy tegyünk a
békéért és az igazságért a
földön.
“2000,
az adósságok elengedésének éve”
A
Church and Peace sok más csoporttal és egyházzal
együtt támogatja a
“2000,
az adósságok elengedésének éve - A
fejlõdéshez szükség van az adósságok
eltörlésére” kampányt. Az erõsen
eladósodott, nagyon szegény országokban csak az
adósságok elengedése révén lehet
biztosítani emberek millióinak a
túlélését. Június 19-én Kölnben,
a G8-ak csúcstalálkozója idején ennek
szellemében kerül sor egy megmozdulásra. A Szerzetesrendek a
Békéért csoport is elkötelezte magát az
adósságok elengedése kampány mellett. Errõl
számol be az alábbi cikk:
Markus
Heinze testvér, az igazság, a béke és a
teremtés megõrzése jegyében létrehozott
Franfurt am Maini ferences munkaközösség munkatársa,
tagja a Szerzetesrendek a Békéért csoportnak. A csoport
rendszeresen szervez civil szimpatizánsok jelenlétével
figyelemfelkeltõ akciókat a Deutsche Bank elõtt. A csoport
ezenkívül közremûködik a “2000, az
adósságok elengedésének éve”
kampányban. Ezzel kapcsolatban különbözõ
megmozdulásokat terveznek. 2000-ben emlékmûvet
állítanak majd a frankfurti banknegyedben az
eladósodás áldozatainak. A vidék részt vesz
a fegyverexport elleni kampányban is és anyagilag
támogatja a kolumbiai segélyprogramokat és a
Törökországból érkezõ kurd
menekülteket.
A
ChP központ átszervezése
Csapatunk
január közepe óta örvendetes módon,
egyenlõre egy évre négy fõre bõvült. Az
egyre növekvõ munka így több ember vállán
oszlik meg és nagyobb hozzáértéssel
láthatjuk el feladatainkat, melyeket a következõképp
osztottuk fel:
Blaise
Amtstutz
önkéntesként heti tíz órát dolgozik
és a könyveléssel kapcsolatos teendõket látja
el. Ezen kívül sok gyakorlati munkát átvett,
és a dokumentumok archiválásával is fog foglalkozni.
Birgit
Dobrinski
félállásban dolgozik és a német nyelvû
területek felelõse. Õ látja el többek
között az “Egyház és Béke”
német nyelvû kiadásával kapcsolatos feladatokat is.
Terri
Miller
teljes
munkaidõben a német és angol nyelvû területek,
valamint a kelet-európai kapcsolatok felelõse. Ez a munka
magába foglalja a quarterly angol és francia nyelvû
kiadását és a nemzetközi konferenciák
logisztikai koordinálását.
Christian
Hohmann
elsõsorban
a vezetõséggel és a támogató szervezetekkel
tartja a kapcsolatot, õ a felelõs a központ
munkájának koordinálásáért, õ
az illetékes személyzeti ügyekben, a
munkaszerzõdések terén, pénzügyekben és
adakozásban, irányítja a ChP munkáját
és képviseli a szervezetet. A posta megválaszolása
és a publikációk megjelentetése közös
hatáskörbe tartozik.
Mindezen
feladatok elvégzése a területi irodákkal való
egyeztetés és együttmûködés alapján
történik.
Internetes
és egyéb információk
Az
AGDF-tagcsoportok interneten való jelenlétének
aktualizálása
Az
AGDF (Aktív Közösség a Béke
Szolgálatában) és tagcsoportjai 1998 szeptembere
óta vannak jelen az Interneten a www.friedensdienst.de név alatt.
Az AGDF szeretné bõvíteni és aktualizálni
internetes bemutatkozását. Így például
olvasni lehet majd a tagcsoportok továbbképzéseirõl
és a különbözõ publikációkról.
One
World-Jobs: az internetes információs börze
A
http://www.-OneWorld-Jobs.org név alatt mutatja be az Interneten a
“Weitblick” non profit ügynökség az
önkéntesek számára kínált
külföldi munkalehetõségeket. Egy
információs adatbank segítségével mindenki
részletes információt kaphat a külföldi
csereprogramokról, táborokról és
önkéntes szolgálatokról. Tartalmilag ez az
információs adatbank az “Ecumenical Directory of
Church-Related Voluntary Service Organizations” információs
jegyzéknek felel meg, melyet a “Kontaktstelle ökumenischer
Dienste für Gerchtigkeit, Frieden und die Bewahrung der
Schöpfung” adott ki. Ezt a jegyzéket a jövõben a
ChP aktualizálja és küldi el az
érdeklõdõknek. Azok a fiatalok, akiket érdekel
például a partnerszervezeteknél vagy önkéntes
szervezeteknél végzendõ békeszolgálat, a ChP
központjához fordulhatnak részletesebb
felvilágosításért.
Mennonita
hálózat a békéért és az
igazságért
A
mennonita világhálózatnak már saját helye
van a Weben. A www.mwccmm.org
honlapon
lehet részletes felvilágosítást kapni a
mennoniták és a Brethren egyház
munkájáról, valamint a közös
imádságok idõpontjáról. A
hálózat szervezõi remélik, hogy az internetes
jelenlét felkelti majd mások
érdeklõdését is, akik ily módon talán
kedvet kapnak ahhoz, hogy csatlakozzanak a békéért
és igazságért folytatott munkához.
A
honlap jelenleg sajnos csak angol nyelvû, a német és a
francia változat elkészítése folyamatban van.
A
Zsinati Folyamat Ökumenikus Szolgálatának (OeD)
rendezvényei
1999
Július 1-4: Tréning az erõszakmentességrõl
és az interkulturális konfliktusok
kezelésérõl
(csak
nõknek)
Az
Egyesített Evangelikus Misszió Ökumenikus
Lakóközösségével együttmûködve
tapasztalhatják meg a különbözõ korú
és különbözõ kultúrákból
érkezõ résztvevõk, hogy miként kezelhetik az
interkulturális konfliktusokat.
Helyszín:
Diemelstadt-Wethen, költség: szállással
ellátással kinek-kinek lehetõségei szerint 250-500
DM.
1999
Augusztus 16-20: A nemek problémája a békemunkában
A
nemspecifikus viselkedés háttere és kihatásai
békepolitikai összefüggésekben, konkrét
cselekvési lehetõségek átgondolása és
feldolgozása.
Helyszín:
Bebra-Imshausen, költség: szállással
ellátással kinek-kinek lehetõségei szerint 250-500
DM.
1999
Augusztus 23-27: Interkulturális és interreligionális
békemunka
Tapasztalatcsere
Christof Ziemerrel és Ljubinka Petrovic-Ziemerrel. Mindketten a
békemunkát végzõ interreligionális ABRAHAM
egyesület képviselõi, mely Szarajevóban dolgozik a
megértésért és a
kibékülésért.
Helyszín:
Bebra-Imshausen, költség: szállással
ellátással kinek-kinek lehetõségei szerint 250-500
DM.
1999
Szeptember 13-17: Közösségi munka a békemunka
részeként
Richard
Hauser és Hepzhibah Hauser Menuhin módszerének
ismertetése, konkrét esettanulmányok feldolgozása.
Az OeD két önkéntese számol be romániai
tapasztalatairól.
Helyszín:
Bebra-Imshausen, költség: szállással
ellátással kinek-kinek lehetõségei szerint 250-500
DM.
1999
Október 10-15: Erõszakmentes kommunikáció:
Bevezetés a “zsiráfok nyelvébe”
Vezeti:
Beate Ronnefeldt, mediátor, kommunikációs tréner
és békeaktivista.
Helyszín:
Bebra-Imshausen, költség: szállással
ellátással kinek-kinek lehetõségei szerint 250-500
DM.
Jelentkezés
és részletes információ:
Oekumenischer
Dienst, Mittelstr. 4
D-34474
DiemelstadtWethen
Tel:
05694-8033, Fax:05694-1532
e-mail:
oedikop@asco.nev.sub.de vagy schalomdiakonat@t-online.de
Az
Egyház
és Béke (Church and Peace)
békeegyházak és békeorientált
gyülekezetek, közösségek, békeszervezetek
ökumenikus európai hálózata
Szerkesztõbizottság:
Birgit Dobrinski (BiDo), Sylvie Gudin Poupaert (SGP), Terri Miller (TRM),
Christian Hohmann (C.H.), Marie-Noelle von der Recke (MNvdR)
Nemzetközi
iroda:
Ringstrasse
14, D-35641 Schöffengrund Tel:+49 6445/5588; Fax: +49 6445/5070; e-mail:
churchpe@aol.com WWW: http
://c3.hu/~bocs/chp.htm
(magyar, angol, német, francia, orosz, román, szerb,
szlovák, cseh, ukrán, spanyol, albán, horvát nyelven)
|