"Mint ahogyan lehetetlen nem megízlelni a mézet vagy a mérget, ami valakinek a nyelve hegyén van, ugyanúgy lehetetlen annak számára, aki kormányjavakkal gazdálkodik, nem megízlelnie legalább egy kicsit a király gazdagságát" (Kautilja).  Ezt az idézetet használta fel az 1993-ban alapított Transparency International nevű civil szervezet "A korrupció elleni küzdelem nemzeti intézményrendszere" című kiadványában, amelynek magyarra fordíttatását a Magyar Soros Alapítvány támogatta.
A rendszerváltást követő átmeneti szakaszban a gazdaságot szabályozó törvényi apparátus hiányának, valamint a kapitalizmus még megfelelően ki nem alakult társadalmi/kulturális hagyományainak következtében olyan összevisszaság uralkodott a magyar gazdasági és politikai életben, amely valóságos táptelevénye volt a milliárdos nagyságrendű áfa-csalásoknak, a fiktív cégalapításoknak és a korrupciónak, ami éveken át rossz irányba mozdította el a gazdaság fejlődését. Szakértők szerint éppen e miatt a kiforratlan jogi- és intézményi szabályozottság miatt az elmúlt néhány évben több száz, sőt akár ezermilliárd forintos kár érte az országot.
 A korrupció a kelet-európai országokban elég mélyen gyökerezik a társadalomban, és bár a különböző magyar kormányok minden erőfeszítést megtettek annak érdekében, hogy ezt a jelenséget visszaszorítsák, még a szakemberek megítélése szerint is rendkívül sok tennivaló maradt ezen a téren a jövőt illetően is. Nyomást gyakorló csoportok minden társadalomban léteznek. Ezek nem kapják az erejüket, hanem éppen attól nyomásgyakorló csoportok, hogy saját maguknak ezt a pozíciót kivívják.
 Ugyanakkor nem lehet elmenni egyetlen mondattal a jelenség mellett, mondván, hogy egész Kelet-Európában és Közép-Európában a korrupció általános jelenség. A korrupció ilyen mértéke Magyarországon sem volt általános, az elmúlt három-négy évben futott neki így a társadalomnak és a gazdaságnak. Tenni lehet, tenni kellene egy hatékonyabb államigazgatással, hatékonyabb jogrenddel, hatékonyabb igazságszolgáltatással, és elsősorban egy olyan erkölcsi renddel, amely a társadalom szövetét adja. A legnagyobb probléma Magyarországon és a magyar társadalomban, hogy a társadalomnak ez az erkölcsi szövete kezd szétmállani, nem csekély mértékben eme jelenségek következtében.
 Akkor tehát az erkölccsel és az etikával kellene valamit kezdeni? Bizonyosan azzal, hiszen egy etikátlan társadalomtól jót nem remélhetünk. A mai magyar társadalmat tehát mindenképpen etikusabbá kell tenni.
 Tapasztalataink szerint sokan úgy tartják, hogy a jelenlegi magyar társadalom nem etikus, bár hozzá kell tennünk, hogy szerencsére ez a kép fokozatosan javul az emberekben. Meglehetősen érdemes és érdekes volt elbeszélgetni egy magát megnevezni nem kívánó olyan értelmiségivel, aki jelenleg kisvállalkozóként tevékenykedik. Az úrmeglehetősen határozott és kiforrott képpel rendelkezik arról, hogy mi lenne a teendő az etikusabb társadalom megteremtése érdekében.: „Korrupció, kisstílű ügyeskedés, egymás lépten-nyomon történő becsapása, adócsalás, okirat-hamisítás, szélhámoskodás jellemzi az országot. Így egy társadalom nem fejlődhet, ezt az állapotot meg kell szüntetni. Felelős emberekre van szükség, a szónak a valódi értelmében: tehát nem az a felelős ember, aki marhaságot marhaságra halmoz és közli végül, hogy ő ugyan a felelős, de ami történt, megtörtént, már nem lehet tenni semmit. A felelős ember az, aki megszerezte a tudást, a gyakorlatot ahhoz, hogy előre lássa mi fog történni, ha valamit tesz, vagy nem tesz meg, és úgy fog cselekedni, hogy csak a kedvező dolgok, vagy elkerülhetetlen baj esetén csak a kevésbé rossz dolgok következzenek be. A felelősség visszaállítása nem lesz egyszerű, mert ma rendszerint hiányzik a tudás arról a bonyolult társadalomról, amelyben élünk. Nem tudnak eleget társadalmunkról a felelős politikai és államigazgatási posztokat betöltők, a vállalkozók, a munkások, a parasztok, a cégtulajdonosok, az áruházi eladók stb. és ezért jó, követésre méltó gyakorlat sem alakulhatott ki. Nemcsak engem nem érdekelnek a történelmünkben rejtőző magyarázatok: a világ többi országa sem kíváncsi rá. A világot a jelen állapot és a jövőnk izgatja: ha azt vonzónak találják, befogadnak, ha nem, elutasítanak.”
 Persze senki sem köteles osztani az úr véleményét, de mindenképpen számos megfontolandó gondolatot találhatunk ebben a riportban.
 A korrupció megszüntetésének egyik legjobb és legegyszerűbb eszköze a nyilvánosság, hiszen a korrupciós esetek elkövetői semmitől sem tartanak jobban, mint hogy visszaéléseiket a széles nyilvánosság is megismerje. Éppen ezért fontos, hogy a sajtó független és szabad legyen. Jelenleg még túl nagy az állam gazdasági hatalma, ezért olyan fontos a mielőbbi teljes privatizáció, a magánosítás, hiszen például a média magánkézbe kerülése esetén kevesebb lesz a politikusok ráhatása a sajtóra, valamint a korrupciós visszaélések lehetősége is csökken, ha nincsenek pártpolitikusok által betölthető vezérigazgatói állások; és a segélyeket, kvótákat a minisztériumok helyett kamarák osztják szét. Az ország helyzete annál jobb, minél kisebb a politikusok közvetlen gazdasági hatalma. Az egyik állomás tehát a hatalom és a gazdaság szétválasztása.
 A most hatalomra került Orbán-Torgyán polgár kormány intézkedési tervei számos jól megvalósítható és ésszerű ötletet tartalmaznak. Ezek egyike a közteherviselés ésszerűbbé tétele. Magyarországon jelenleg ugyanis az adómértékek lehetetlenül magasak. Ez nemcsak csalásra csábít, hanem azt jelenti, hogy sok üzletágban - ahol a csalás uralkodóvá vált - ma már csalás nélkül nem is lehet a piaci porondon megmaradni. Tömegével váltak és válnak tehát az emberek adócsalóvá egyszerűen a megélhetésükért vívott kenyérharcban. Ennek demoralizáló, általános etikát rontó hatása mérhetetlen károkat okoz. 1988 óta az eltelt 10 év kormányai a legtöbb rosszat ezzel tették ennek az országnak. Látjuk Olaszország példáján, hogy milyen nehéz a kikecmeregni egy elharapódzott feketegazdaság, kiterjedt korrupció állapotából. Az elkövetkező évtized egyik legfontosabb feladata lesz ennek a megtisztulási folyamatnak a véghezvitele Magyarországon.
 Csoportunk szerint az egyedi ügyek mégoly elszánt kutatásánál is lényegesen nagyobb jelentőségű lenne a jogi szabályozás fejlesztése, vagyis  törvényt kell alkotni a közbeszerzésekről, szigorú összeférhetetlenségi szabályokat kell alkalmazni az állami megrendelések feladóinak esetében, s átláthatóvá kell tenni a privatizációt.  Ha mindez megvalósul, a privatizációs döntéseket a későbbiekben például nem lesz elég annyival indokolni, hogy „a beérkezett ajánlatok közül ezt találtuk a legjobbnak.”. Fontosnak tartjuk a nyilvánosság megvalósítását, vagyis a megkötött szerződések tartalmának pontos ismeretét, amennyiben az nem tartalmaz olyan információkat, amely üzleti titkokat sértene. Ilyen esetben az államigazgatási vezetők, ha végképp ragaszkodnak a Parlamenti Bizottság, vagy valamely ombudsman által indokolatlannak tartott titkosításhoz bírósághoz kell, hogy forduljanak ilyen irányú döntésért, erről saját hatáskörben ne dönthessenek.
 A különböző szervezetek, csoportok és egyének más-más módon próbálják a korrupciót megelőzni, illetve visszaszorítani. Az alábbiakban ezekről a kísérletekről lesz szó, arról, hogy ki mit és hogyan tett a korrupció ellen, legyen szó akár fehérvári, vagy máshol meghozott döntésről.
 A Legfőbb Ügyészség által a gazdaságvédelem területén tett intézkedések:

? a közbeszerzésekről szóló törvény megalkotása megteremtette - többek között - a korrupció elleni küzdelem egyik fontos jogszabályi feltételét
? az államháztartás pénzeszközeinek ésszerűbb felhasználását, a korrupció elleni küzdelem egyik jogszabályi előfeltételé t biztosító, a közbeszerzésekről szóló tv. megalkotása
? hivatali korrupciót vizsgáló csoport

A tavalyi évben nagy botrányt kavart Budapesten a városházán kipattant közbeszerzési botrány. A főpolgármester 1997. szeptember 15-én azt a bejelentést kapta, hogy a közbeszerzési és beruházási ügyosztály hat alkalmazottja korrupcióval gyanúsítható; összesen 950 ezer forintot osztottak szét egymás között. A főpolgármester azonnal kezdeményezte az ügy kivizsgálását, majd a korrumpálódott közalkalmazottakat azonnali hatállyal elbocsátották.
 Az üggyel kapcsolatban Demszki Gábor a következőket nyilatkozta: „Nem értek egyet azokkal, akik úgy gondolják, hogy a magyar versenyszféra és a magyar köztisztviselői kar velejéig romlott. A politika feladata az, hogy nyilvánvalóvá tegye: nem éri meg korruptnak lenni, és a bűnösöknek számolniuk kell az igazságszolgáltatással. De a politika feladata az is, hogy megvédje azokat a hivatali dolgozókat, akik tisztességgel végzik munkájukat, és megvédje mindazokat, akik becsülettel vesznek részt a piaci versenyben.”
 Szerencsére városunkban és megyénkben nem nagyon hallani a közbeszerzési korrupcióról, amit örömmel konstatáltunk. Mindez annak ellenére igaz, hogy általában a vidékiek súlyosabbnak látják a korrupció elterjedtségét és mértékét, mint fővárosi lakosaink. Valamint azt is megállapíthatjuk, hogy a korrupció ott fejti ki leginkább ármányos hatását, ahol nem tiszta tulajdonformák uralkodnak, vagyis az állami és főként az állami-magán tulajdonú cégeknél. Hát melyik vállalkozónak lehetne az érdeke, hogy saját magát becsapja? Igazán ritkán adódik olyan eset, hogy drágább, vagy rosszabb minőségű terméket vásároljon. Egyéni vállalkozót tehát nem igazán lehet megkenni, esetleg talán az ÁFA-csalásoknál (fiktív számla stb.). Magáncégeknél általában a nem tulajdonos döntéshozóknál lehet esélyünk jogtalan előnyhöz jutni.
 Éppen ezért tartjuk fontosnak a fentebb már említett nagyfokú magánosítást, azonban a stratégiai és energetikai ipar állami kézben hagyásával. De  mindehhez alapvetően szükséges a társadalom érték- és normarendszerének gyökeres megváltoztatása is. Természetesen mindez nem megy egyik napról a másikra. Hogy mindez mikorra valósulhat meg? Ne várjunk konkrét dátumot, csupán évtizedekben saccolhatunk. Idézhetjük példának okáért Andorka Rudolfot, a tavaly elhunyt nagyszerű szociológust is. Ő egy tanulmányában -  Ralf Dahrendorf, a kelet-közép-európai átalakulással foglalkozó német szakember megállapításaira alapozva - a következőt írta:
 „...A politikai rendszerváltozás hat hónap alatt megvalósítható (ezt már meg is valósítottuk), a gazdasági rendszerváltozás pozitív hatásainak megjelenéséhez hat évre van szükség (első előjeleit már fölfedezhetjük hazánkban), ám a demokratikus társadalmi kultúra kifejlődéséhez vagy az emberi kapcsolatok megjavulásához és az érték- és normaválságnak, az elidegenedésnek a leküzdésére hatvan évre is szükség lehet.”
 Na, most aztán jól megkaptuk. Azonban Andorka is hozzáteszi, hogy nem feltétlenül kell hatvan évet várnunk, hiszen például az átalakult Kelet-Németországban már pár év után jelentkeztek ezen politikai változások és nálunk is vannak pozitív jelek (civil szervezetek nagy száma, feléledő öntevékeny csoportok). Azt mondhatjuk tehát, hogy nem kell megrettenni a feladatoktól, hanem eléjük kell mennünk.
 A közbeszerzési korrupció kapcsán szándékoztunk még egy székesfehérvári rendőrt és egy hivatalnokot megkérdezni. A rendőrrel készítendő riportról sajnos le kellett mondanunk, mivel az előzetes időpont egyeztetés ellenére második találkozásunkkor kijelentette, hogy állampolgári jogokra hivatkozva és felsőbb rendőri engedély híján nem adhat ki ilyen információkat. Így végül is elálltunk az ő megkérdezésétől. Kovács úr (nevezzük mondjuk így a hivatalnokunkat), aki egyébként vállalkozó és a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara etikai bizottságával is kapcsolatban áll, a következőket mondta: „Határozottan kijelenthetem, hogy megyénkben a fővárosinál jóval kevesebb pénzből beruházó önkormányzatok működési mechanizmusa, társadalmi kontrollja és a saját maguk által megalkotott közbeszerzési rendeletek lehetetlenné teszik nagyobb vesztegetési ügyek kialakulását. 1995. november 1-je óta van hatályban a közbeszerzési törvény, amely szintén jelentősen megnehezíti a közbeszerzéssel kapcsolatos korrupciót. Számos olyan esetről hallottam viszont más településeken, amikor egyes hivatalnokok a törvény megkerülésével, közbeszerzési értékhatár feletti munkákat adtak vállalkozásba: feltűnően aránytalan, többszörös tervezési díj felszámítását tették ezzel lehetővé. Mindez azért fordulhatott elő, mert előzőleg nem történt érdemleges vizsgálat az ügyben. Városunkban azonban több olyan bizottság és döntés-előkészítő szerv is működik, amely az ilyesfajta visszaéléseket hivatott kiszűrni. Mindemellett a közbeszerzési bizottság és a pénzügyi bizottság munkája és működése is igen jól elkülöníthető, aminek fontosságát gondolom nem kell külön magyaráznom. Azt már csak remélem, hogy a piacgazdaságra átállás pillanatnyi szakaszában is szoros és pozitív kapcsolat áll fenn a versenyképesség és az etika között. A Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara ideiglenesen már elfogadott egy etikai kódexet, melynek véglegesítésén folyamatosan dolgozunk. Etikai szempontból nyilvánvaló, hogy a legjobb teljesítmény joggal várható el azoktól a cégektől, amelyek a közpénzek felhasználására pályáznak. Hogy ez valósággá is váljon, elsőként a gazdaság etikai intézményrendszerének felzárkózása szükséges.”
 Ha már szó volt megelőzésről, törvényi szabályozásról, egyéni véleményekről, akkor már csak az van hátra, hogy néhány szót szóljunk a Transparency Internationalról, a korrupció-ellenes harc 1993-ban alapított világméretű civil szervezetéről.
 A TI legfőbb feladatának a világméretű korrupció visszaszorítását tartja a világ mintegy 70 országában, ahol szervezete van. "Országok tucatjaiban a közhivatalnokok a közpénzekből hatalmas összegeket - amelyekből iskolákat, kórházakat és más intézményeket kellene fenntartani - »irányítanak át« az üzleti partnerek által kezdeményezett, társadalmilag fölösleges célok finanszírozására. A korrupció a piaci erők jótékony hatását is tönkreteszi, mert csődbe kergeti a becsületes üzletembereket" - fogalmazta meg álláspontját a szervezet propagandafüzetében.
 Rövid előéletére tekintettel a TI még sem közismertségben, sem támogatottságban, sem eredményességét tekintve nem veheti fel a versenyt olyan jelentős civil szervezetekkel, mint például az Amnesty International vagy akár a Greenpeace, ám lehetséges, hogy ez a jövőben sem lesz másképp. A TI "harci stratégiája" ugyanis pusztán a nemzetközi szabályok és a nemzeti törvényhozások befolyásolására, valamint a magánszemélyek, üzleti és kormányzati szervezetek belátáson alapuló "önkéntes jogkövetésének" hirdetésére szorítkozik, kizárva a konkrét korrupciós esetek nyilvánosságra hozatalát és a bűnösök megnevezését. "Mi a rendszereket kívánjuk átalakítani, nincsenek eszközeink arra, hogy rendőrségként vagy igazságszolgáltatásként viselkedjünk, ugyanakkor nagyon támogatjuk az újságírókat az ilyen jellegű tényfeltárásban" - nyilatkozta tavaly a HVG-nek Jeremy Pope, a TI berlini központjának az igazgatója. A sajtónak és a nyilvánosságnak tehát „nem az a feladata, hogy eltapossa a svábbogarat, hanem az, hogy meggyújtsa a villanyt, és a svábbogarak szétszaladjanak.”. A TI nemzetközi szervezetét számos szervezet és óriásvállalat támogatja, azonban a TI még azt sem ellenőrzi, hogy ezen cégek maguk mennyire tartják be a tisztességes verseny szabályait.
 A szervezet magyar tagozata 1996 novemberében alakult. Jellemző azonban a szervezetre, hogy nem annyira ismeretsége, mint inkább tagjainak elismertsége adja hírnevét. A magyar tagozatot alig tucatnyian alapították, elnökének pedig Vadász Pétert, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökhelyettesét választották meg. A nemzetközi TI mellett működő tanácsadó testületnek tagja Németh Miklós volt miniszterelnök, az EBRD alelnöke is.
 A TI nemzeti tagozatainak a törvényhozásra, a kormányzatra és az üzleti életre gyakorolt hatása egyenes arányban áll a benne részt vevők tekintélyével, azonban mindez igen nehéz feladatok elé állítja a szervezetet, hiszen támogatóit olyan üzleti szférából kell vennie, amelynek jelentős része szerint a korrupció megengedhető dolog.
 A Magyar Soros Alapítvány a tavalyi évben mintegy 16 millió forinttal és egy önálló weboldal (www.c3.hu/tihun) létrehozásával támogatta a szervezetet. A TI ebből a pénzből egyetemeken, kollégiumokban tartott előadásokat, átvilágította a fővárosi önkormányzat jogrendjét, valamint lefordította a TI-kézikönyvet, amely a korrupciót a demokráciára leselkedő veszélyek legfőbb forrásaként elemzi. "Több latin-amerikai diktatúra bukásához az a harag vezetett, amelyet az állampolgárok a saját országaik rezsimjeinél tapasztalt korrupcióval szemben éreztek. Azonban az is megtörtént, hogy ugyanazon személyek a demokratikus kormányzati rendszereknél tapasztalt korrupció miatti kiábrándultságukban egy újabb diktatúra pártjára álltak. Az antidemokratikus társadalmakra jellemző nyíltság hiánya az állampolgárokban azt a hamis benyomást keltette, hogy a demokráciák különösen sebezhetőek a korrupció szempontjából" - fogalmazza meg a kötet előszavában a  Nobel-békedíjas volt Costa Rica-i elnök, Oscar Arias Sánchez.
 A TI szerint a korrupció leginkább az állam által döntéshozatalilag befolyásolható területeken jelentkezik. Ezen területek: a közbeszerzés, az építési, bányászati tevékenységek engedélyezése, a közigazgatás, a jövedelembehajtás, valamint a kormánykinevezés.
 A TI megoldandó problémaként kezeli, hogy számos, a saját belső piacán a versenytisztaságra kényesen ügyelő fejlett ország közül kizárólag az USA-ban bünteti a törvény azokat a cégeket, a melyek külföldön megvesztegetéshez folyamodnak. Amennyiben sikerülne elérni, hogy a külföldön elkövetett visszaéléseket elkövetőket saját országukban is megbüntessék, úgy bizonyosan javulna a helyzet. A vesztegetési hajlam főként Nyugat-Európában nagyon erős, s ezen államok vállalataira szintén jellemző, hogy például hazánkban sokkal inkább követnek el korrupciós bűncselekményeket, mint például angol, vagy amerikai társaik. A TI szerint azon törekvéseiket, hogy minden országban sújtsa a törvény a külföldön korrumpálókat, ez idáig nem fogadta széles körű nemzetközi lelkesedés, hiszen például a nyugati konkurensek esetleges magyarországi vesztegetései miatt háborgó hazai cégek sem igen lennének hívei ilyen drákói szabályoknak, amikor saját piacaikat "építik" mondjuk a FÁK-országokban.
 A korrupció elleni küzdelemben a szervezet fontosnak tartja, hogy a kormányok civil szervezetekkel összefogva hozzák létre a "tisztesség szigeteit": egyes fontos, kiválasztott közbeszerzések esetében az ajánlatot tevő cégek első számú vezetője személyes aláírásával hitelesítene egy olyan klauzulát, amelyben cége "megfogadja", hogy az adott ajánlat kapcsán semmiféle közvetlen vagy közvetett vesztegetési kísérletet nem tesz, a "fogadalmat" megszegőket sújtó szankciókat pedig feltétel nélkül elfogadja. Az elképzelés szerint az így körülbástyázott üzletkötések egész menetét a tenderkiírástól kezdve a leszállításig egy, az ügylet dokumentációjába teljes betekintést nyerő civil szervezetnek kellene felügyelnie. A HVG kérdésére, hogy elképzelhetőnek tartja-e Magyarországon például a küszöbön álló harcirepülőgép-beszerzések esetében ezt az eljárást, Vadász Péter bizonytalanságának adott hangot, hozzátéve, hogy "a TI magyar tagozata nem tolja magát előtérbe olyan tranzakcióknál, ahol a szakmai hozzáértése hiányzik".

 Az avantgard kísérletek mellett a TI a hagyományos korrupcióellenes módszerekre is kitér. Ajánlja például a közhivatalnokok tisztességes megfizetését, valamint azt, hogy állami tisztviselő ne járjon pártgyűlésekre. A vállalatokat viszont arra figyelmezteti, hogy a becstelenség könnyen válik az üzleti kultúra részévé: a piaci sikerekért mindent bevetni hajlandó cégek vezetői egy szép napon azzal találják szembe magukat, hogy alkalmazottaik saját cégüket is meglopják. "A leghatékonyabb eszköz azonban a nyilvánosság bevonása" - hirdeti a TI -, "az információs szabadságot garantáló olyan törvények meghozatala, amelyek magánszemélyek számára, beleértve az újságírókat is, hozzáférést biztosítanak a kormány adataihoz, valamint a rágalmazásellenes törvények módosítása annak érdekében, hogy a sajtót se megfenyegetni, se béklyóba verni ne lehessen".

 Úgy tűnik tehát, hogy a korrupció elleni harc nem eleve vesztes küzdelem, hanem van remény a visszaszorítására. Nagyon naiv dolog lenne viszont azt hinnünk, hogy teljesen visszaszorítható jelenség, ez nem is lehet célunk. A korrupció elleni küzdelem csak a kormány, a közhivatalok, az üzleti körök és a civil szféra együttes fellépésével vezethet eredményre. A korrupció a fejlett országok betegsége is, minden államban a „nemzeti sajátosságok” figyelembe vételével kell küzdeni ellene. Amíg például New Yorkban a kis kihágások elleni rendkívül szigorú fellépés vezetett eredményre, addig nálunk elsősorban az állampolgárok széles támogatása mellett történő megelőzésben bízhatunk. A magyar (és így a fehérvári) közvélemény nem egységes a jelenség megítélésében, ami természetes is, hiszen az élet néha egyszerűen megköveteli a kiskapuk megtalálását (munkanélküliek, kisvállalkozók, adózók). Vannak természetesen olyan rétegek is, akik nem lennének rákényszerülve a korrupcióra, ilyenek például az orvosok, akiknek kutya kötelességük lenne hálapénz, paraszolvencia nélkül is tisztességesen, legjobb tudásuk szerint végezni munkájukat. De nem ezt teszik, legalábbis nagyon kevesen. Ehhez az egészségtelen állapothoz hozzájárul a hagyomány (már évtizedek óta így megy) és a TB-önkormányzatok tisztázatlan állapota (az állampolgár nem tudja, hogy mire és mennyit fizet, és ezekért a befizetett összegekért mi járna neki) is. Éppen ezért hiába a gazdasági növekedés, ha például a közhivatalok működésénél (TB, APEH, önkormányzatok) a túlburjánzó bürokrácia, az átláthatatlan ügymenet és a korrupciós híresztelések mennyisége rontja nemzetközi megítélésünket. Fontosnak tartanánk, ha minden területen személyes elhivatottságú, szakértő és tisztakezű hivatalnokok működnének. Hogy ehhez szükséges-e a TI által szorgalmazott magasabb kereset, azzal nem feltétlenül értünk egyet, hiszen a hiba gyakran a fejekben van. A másik oldalon ugyanakkor jellemző, hogy a vállalkozók többségét zavarja a közigazgatásban elharapózott korrupció, a kormányzati és az önkormányzati döntések esetenkénti gyanús motívuma.