A jászfényszarui letelepedéshez 1759-ben kaptak engedélyt. 1692-ben kezdték meg az egyházi anyakönyvvezetést. Az első keresztelés 1721-ben volt Vida György néven, majd ezután folyamatosan. Idáig tart a zenés cigányok bejegyzése. 1800-ban Raffael Józsefet keresztelik meg, aki már oláh családból származik. Ebből az következik, hogy az engedély előtt is éltek cigányok Fényszarun. A házasságkötések anyakönyvi vezetése az 1800-as évek elejétől található, sajnos azonban hiányosan, mert csak a vezetéknevek vannak feltüntetve. például: 1802. Radics és Mezei
 A településen már ekkor megjelent a Raffael név, mely az oláhcigányok leggyakoribb neve. Jelenleg is ilyen nevű nagycsalád él a városban, teljes rokonságával. Ajtai név az utolsó évtizedben található. Ebben az esetben a család női tagja tartozik a fényszarui Raffaelek közé.
Mária Terézia 1760/61. évi rendelete előtt csak helyi szinten születtek rendeletek kóborlásaik megszüntetésére.
 A Jász-Kun Kerületekben szintén megpróbálták az urak röghöz kötni őket, egy 1758-as törvény alapján, de a redemptio miatt ez itt lehetetlen volt. Jászfényszarun két csoport telepedett le, és él ma is. Nagyszámú zenész cigányból és egy kisebb számú oláhcigányból összetevődő csoport.
 Kettő sorban 42 putriba telepedtek le a település dél-keleti szélén, az úgynevezett Válykosban. A terület neve, az egykoron idetelepültek foglalkozására utalhat. Mai napig ez a központja az itt élő cigányoknak. A településen elszórva csak később és szórványosan költöztek. (A mellékletben szereplő két térképen megtalálható a jelenlegi elhelyezkedésük.)
 A zenész cigányok leszármazottjai a város minden részén megtalálhatók. Az Alvégnek nevezett részen csak az idősebbek élnek, de nem a régi rossz körülmények között. A terület közművesített, a putrikat felváltották a modern házak.
 A másik térkép az oláh cigány családok házainak elhelyezkedését mutatja. Ők soha nem laktak és nem is laknak az Alvégen, mindig a településen belül vásároltak maguknak házat. Nem csoportosulnak egy megadott területre. Előfordul, hogy rokon rokonnak adja el a házat, de ritka mikor egy magyar veszi meg. Az hogy zenész cigány vegye meg, még ritkább.
 Jászfényszarun a cigányok életkörülményeinek javítására az első átfogó intézkedést 1961-ben hozták.
Főbb célok:  - állandó munkahely
   - lakáskörülmények javítása
   - taníttatás, műveltség emelése
   - gyógyellátás
   - az előítéletek megszüntetése
Az intézkedések végrehajtása a 80-as évek közepéig húzódtak. Ekkor került sor a közművesítésre, és a putrik lerombolására. A helyükbe a már említett modern házak épültek.
 Az óvodázottság elérte a 90%-ot. Az általános iskolát egyre többen végezték el, és tovább is tanultak.
 Jászfényszarun az egyik legmagasabb a cigánylakosság koncentrációja. A város lakosságának 15%-a. Jellemző rájuk, hogy szellemi, és anyagi tekintetben szinte a legmagasabb színvonalú cigányság, ami az együttélést, és az előítéletek megszűnését segíti elő.
 Igazán nálunk nincsen cigánykérdés. Nincsenek lopások, veszekedések, lakásfoglalások, vagy ha mégis egyáltalán nem több arányában, mint a magyar lakosság részéről, sőt inkább kevesebb.
 Az anyagi rétegződés itt is végbement. Az oláh cigányok között nincsen kiugróan gazdag, de jól élnek. Egy-két családnál tapasztalható tisztes szegénység, de őket közösen segítik. A zenész cigányoknál ellenben vannak kiugróan gazdag vállalkozók, emeletes luxus házzal, kocsival, nyaralóval, de vannak az Alvégen egy szoba-konyhás lakásban élő szegények is.
 Az oláh cigányok rokonai között találunk jogászt, vámost, de ők nem Fényszarun élnek.