Emlegetjük őket magyar cigánynak, zenész cigánynak, cigánynak. Az oláhok ROMUNGRÓK-nak hívják őket.

Jelenleg Jászfényszarun 659 fő él.

Saját kultúrával a jászfényszarui zenész cigányoknál már nem beszélhetünk. Úgy élnek, dolgoznak, mint akikkel kb. 290 éve együtt élnek. Nincs már vándorlás, nincs a putrinak emléke sem. A vályogvetésre csak mosolyognak, igaz az itteni cigányok csak zenéltek. 8-12 banda volt, s eljártak a környéki lakodalmakra. Mára már csak egy ilyen banda maradt, és csak akkor állnak össze, ha kell. Nincsen utánpótlás a mai fiatalság körében. Manapság inkább vállalkoznak, családonként általában 1-2 fő fővállalkozó, a rokonság pedig nála dolgozik. A 45 évesek is nagyobb részt szakmával rendelkeznek, Bt-t, Kft-t alapítanak budapesti telephellyel. Szakmunkásként szívesen alkalmaznak magyarokat. Igen nagy számban vannak azonban, akik munkanélküliek, nyugdíjasok. Ők egésznap otthon vannak. Közöttük nagyon sok a fiatal. Reggel 8.00 órakor ők népesítik be az Alvég utcáit, boltba mennek, beszélgetnek, a férfiak a közeli kocsmába mennek, és lehajtanak egy-egy kupicával. 10 óráig eltelik az idő, majd lehet elkezdeni a főzést.
 Végül azok, akik tisztes szegénységben élnek kevés szociális járadékból, munkanélküli nagy unokával, vagy későn érkezett gyermekkel. Rend, tisztaság van az ajtón belül.
 Az utcák közepesen tiszták az Alvégen, a magyarokhoz betelepülteknél olyan, mint a többi. Nem sokat törődnek az udvarral, vetemény nincsen, a sárból lépnek a tiszta lakásba. A lakás belső képe szöges ellentéte az udvarénak.
 Sok a ráérő, otthon lévő ember. Beszélgetnek, üldögélnek, így összefolynak a hétköznapok és az ünnepek.
 Valaha a cigánybíró volt a zenész cigányok vezetője, de mára már az a tisztség nem létezik. Azonban rendelkeznek önkormányzattal és különféle szövetségekkel, melyeknek sajnos más és más a vezetőjük, és ez bizonyos széthúzást okoz közöttük. Nem fognak össze, csak azt várják, hogy valaki segítsen rajtuk. Manapság sajnos vannak, akik úgy gondolják, a gazdag rokon lenézi őket.
 A Jászfényszarun élő cigány vezetők szerencsére világosan látják népük helyzetét és tesznek annak jobbra fordulásáért.
 A zenész cigányok körében már nem beszélhetünk hagyományokról. Sokan dolgoztak külföldön, így az ott tapasztaltakat itthon főleg az építkezésben kamatoztatják. Átvették a magyar lakosság szokásait, és életmódját.
 A tradicionális ünnepeket felváltották a magyaroknál szokásos ünnepek, melyeket ugyanúgy ünnepelnek, mint mi.
 Fényszarun, ha valakinek cigány a szomszédja jóformán semmit nem jelent. Tudunk olyanokról, akik 30 év élnek egymás mellett és még egy hangos szó sem hagyta el a szájukat.
 Az apuka dolgozik, az anyuka ellátja a házimunkát, a gyerekek tanulnak. Úgy öltözködnek és boldogulnak, mint bárki más Jászfényszarun.