Kutatásunk szerint a középiskolások 5,5%-ának (6 fõ) fejében gyakran megfordul az öngyilkosság gondolata, egyharmadának egyszer-kétszer, 61,5%-a (70 fõ) pedig még soha nem gondolt rá.
 

 Több ok miatt merült fel bennük, úgy, mint a: szeretethiány a család és a barátok részérõl, az örökös veszekedés a szülõkkel, az elhagyatottság, a magáramaradottság érzése, iskolai gondok, ismeretlen kihívás, stb. Ez a legtöbb esetben nem végsõ elhatározás. A serdülõkor legjellemzõbb tulajdonságai a bizonytalanság, a határozatlanság, a sehova nem tartozás kínos érzése. Ekkor szorulnak a fiatalok leginkább a környezet segítségére, s ha ez a segítõkészség hiányzik, komoly lelki válságba sodródhatnak. Ilyenkor fordulnak elõ - persze legtöbbször csak kóros esetekben - ifjúkori öngyilkossági kísérletek.
 Ami mégis visszatartotta õket, az nagyrészt az volt, hogy rádöbbentek saját fiatalságukra, és arra, hogy még keveset tapasztaltak, túl keveset láttak a világból.
 A kérdõív alanyai közül négyen követtek el öngyilkossági kísérletet, egy fiú és három lány. Velük alkalmunk volt személyesen is elbeszélgetni. Próbáltunk a miért?-ekre választ kapni. A fiú esetében barátnõje elvesztése jelentette az okot. A lányoknál érdekes módon az öngyilkossági kísérlethez egy hosszabb folyamat vezetett, több problémát is megjelöltek, amelyek fokozódása miatt úgy gondolták, hogy ez az egyetlen megoldás. A három lány különbözõ gondokkal küszködött:

• - régóta tartó, sok fájdalommal járó betegség és sorozatos iskolai kudarcok
• - nemi erõszak áldozata lett, amely nagy lelki válságba sodorta, emellett családi és iskolai problémái voltak, elege lett a világból
• - úgy érezte, hogy senki sem szereti, nem törõdnek vele, elveszettnek érezte magát