|
|
|
|
Folytatjuk az előző számunkban megkezdett válaszlevelek közlését, melyeket a minisztériumok az alternatív költségvetési javaslatainkra küldtek.
Megköszönöm az 1999. évi költség-vetési törvényjavaslat kialakításához küldött ajánlásaikat. Egyetértek az ajánlásokban kifejeződő azon szemlélettel, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló természeti erőforrásokkal ésszerűen kell gazdálkodni, s a pazarló fogyasztással szemben a takarékosság váljék domináns értékké!
Az élőmunka közterheinek mérséklését illetően a kormányzat már nyilvánosságra hozta elképzeléseit, melyek egyebek mellett a családok helyzetének stabilizálását és a foglalkoztatás bővítését kívánják segíteni. A családi támogatások egyes elemeinek módosítása tekintetében még folynak a szakértői egyeztetések, de összességében a támogatások mértéke a Kormány szándékai szerint növekszik.
Nyilvánosságra került a Kormánynak az öregségi nyugdíjak emelésére vonatkozó javaslata is, melynek kiindulópontja a nyugdíjak reálértékének megőrzése, s ez egybeesik az Önök ajánlásával.
Segítő szándékú javaslataikat ismételten megköszönöm.
Üdvözlettel:
Harrach Péter
szociális és családügyi miniszter
A Levegő Munkacsoport dr. Kékesi László helyettes államtitkár úrnak küldött javaslatait érdeklődéssel fogadtuk, a benne kifejtett gondolatokat
gondosan áttanulmányoztuk. Kezdeményezésüket hasznosnak ítéljük, és ezúton is megköszönjük a minisztériumi munka segítését.
A Pénzügyminisztériumban jelenleg készül az 1999. évi, megalapozott és jóváhagyott tervezési paramétereken nyugvó költségvetési törvényjavaslat. A
költségvetési törvény kialakításának ezen stádiumában csak bizonyos, esetlegesen egyeztetett, költségvetési kiadásokat csökkentő tételek figyelembe
vételére van lehetőség.
Hangsúlyozni szeretnénk azt, hogy az Önök által előterjesztett javaslatok irányultsága sok tekintetben megegyezik a Kormány prioritásaival, mint például az élőmunkát terhelő közterhek és a környezetvédelmi adók témájában. Ezen álláspont a kormányzati elsődlegességen kívül megfelel az Európai Unió elképzelésének is, mely szerint a környezetvédelmi adóreformot, azaz a környezetet súlyosan szennyező és a megújíthatatlan erőforrásokat felhasználó tevékenységek fokozottabb adóztatását az élőmunkát terhelő adók egyidejű csökkentése mellett kellene végrehajtani. Ennek megfelelő teret biztosítottunk az 1999. évi költségvetési törvényjavaslatban is.
A szociális ellátás, az egészségügy, a kulturális alapfeladatok korszerűsítése mind meghirdetett kormányzati prioritások, amelyek fokozatos érvényesítése középtávú költségvetéspolitikában értelmezhető, és ezeken a területeken a Kormányzat törekszik a reálnövekedés megvalósítására.
Megítélésünk szerint a Levegő Munkacsoport javaslatai túlzott mértékben alapozódik a belső kereslet élénkítésére, nem véve figyelembe a világgazdasági krízis esetleges kiszélesedésével járó kockázatokat. Jelen esetben különös óvatosságra int a költségvetési politikát alapvetően meghatározó veszélyességi pontok értelmezése, amelynek fontosságát a Kormány úgynevezett zárolt tartalékban kívánja kifejezésre juttatni.
Az általános forgalmi adót érintő javaslatuk figyelemre méltó, azonban a villamos energia és a földgáz ÁFA-besorolásakor nem csak szakmai, hanem politikai és társadalmi megfontolásokkal is számolni kell. Igaz, hogy jelenleg a villamos energia és a földgáz ára Magyarországon alacsonyabb az Európai Unió tagállamaiban megfigyelhetőknél, azonban az árak meghatározásakor a magyar jövedelem- és árviszonyokat kell mérlegelni. A javasolt adóemelés elsősorban a lakosságra róna további terheket, a hozzá kapcsolódó kompenzációs rendszer kidolgozása csak hosszabb időtávon lehetséges. A felvetett probléma orvoslása nem az általános forgalmi adózás körében várható, mivel a villamos energia és a földgáz 25%-os körbe sorolása nem járna a kívánt árnövekedéssel; az Európai Unió 77/388/EGK Direktívája az általános forgalmi adóról lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a villamos energiát és a földgázt kedvezményes ÁFA-kulccsal kezeljék (12. cikkely (3)/b) pont); az energiaadók bevezetése, az adómértékek meghatározása részletes vizsgálatokat és elemzéseket igényel.
A jövedéki adózás területén az eddigi gyakorlat a benzin és a gázolaj jövedéki adójának a fogyasztói árszínvonal-növekedés 80%-át elérő növelése volt. Ez a valorizációs politika az infláció mérséklését és a feketegazdaság visszaszorítását is célul tűzte ki, mindkét területen pozitív eredménnyel. A jövő évre előrejelzett alacsonyabb, 11%-os éves infláció lehetővé teszi, hogy az üzemanyagok jövedéki adója az infláció szintjének megfelelő legyen. Az emelés tervezett mértéke a gázolaj esetében 11%, míg a benzin jövedéki adója az árszínvonal-növekedést meghaladóan, 13%-kal emelkedik majd. Ennél nagyobb adóemelés várhatóan az infláció csökkenését gátolná, és káros kihatással lenne a legális forgalomra is.
A Kormány a jövő évi adóemelésekre tett javaslattal egyidőben döntött az ólmozott motorbenzin forgalmazásának 1999. január 1-vel történő megszűnéséről. Ez az intézkedés környezetvédelmi szempontokat is szolgál, ahogyan a gázolaj jövedéki adójának 1999-től az osztrák adómértékkel egy szintre való emelése is (75,00 Ft/l, a jelenlegi osztrák adómérték 73,05 Ft/l). Ezzel együtt meg kell jegyezni, hogy az Európai Unió tagországai többségében alacsonyabb jövedéki adó vonatkozik a gázolajra, mint a motorbenzinre, a brit gyakorlat tehát kivételnek tekinthető. A gázolaj/motorbenzin jövedéki adójának aránya Magyarországon 87,8%, szemben a német 63,27%-kal, tehát az egységesítés ezekhez az országokhoz képest előrehaladottabb állapotban van.
A Levegő Munkacsoport részletes javaslataiban foglaltakkal kapcsolatosan kívánatosnak tartjuk a kompetens szaktárcákkal folytatott konzultációt.
Üdvözlettel
Beszteri Sára
főosztályvezető
Pénzügyminisztérium Forgalmiadó és Vám Főosztály
