Megfékezhető a termőföld pazarlása!

Az elmúlt negyven év alatt közel félmillió hektár termőföld került ki a művelésből, azaz évente mintegy 12500 hektár. Nagyobb rohamok idején a fogyás elérte az évi 20 ezret, „csendesebb" években 46 ezer hektár került ki a művelésből. A fogyás lendülete nem csökkent a rendszerváltás óta sem, és a törvényi háttér – párosulva a magyar termőföld hihetetlenül alacsony árával – nemzeti kincsünk elkótyavetyélésére ösztönöz.

A jelenlegi földtörvény (a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény) a 20 aranykorona értékű, nyolcadik minőségi osztályú földet tekinti etalonnak (5.§ (1) bekezdés). Ha ilyen földet kivonnak a művelés alól, akkor az A.K. (aranykorona) érték négyezerszeresét kell földvédelmi járulékként megfizetni, azaz 80 ezer forintot. Ez alig több, mint az adott 1 hektáron egy évben megtermelt malmi búza ára. Tehát egy év termésének árával az adott földterület kivonható a művelésből egyszer s mindenkorra!

A szinte krónikussá váló túltermelés esetén növekszik a parlagon hagyott földek területe és a földkínálat. Következmény: tovább nő a beépítési céllal felvásárolt földek mennyisége. Sem az ár, sem a földvédelmi járulék nem bizonyul visszatartó erőnek. Közgazdasági képtelenség, hogy valamely beruházás egyetlen pótolhatatlan eleme – a telekké változott termőföld – egyben a legolcsóbb költségtétel.

A földtörvény azt az elavult szemléletet tükrözi, amely a földet csupán termelési tényezőnek tekinti. Szerencsére már a hazai tudomány is túljutott ezen a szűk látókörű szemléleten. Várallyai György talajkutató, a mezőgazdasági tudományok doktora a Magyar Tudomány 1997. decemberi számában elemezte a talaj funkcióit Összeállításából különös figyelmet érdemel, hogy a talaj

1. hazánk legfontosabb – csak feltételesen megújuló – természeti erőforrása, a legfőbb környezeti elem;
2. a növények és mikroorganizmusok élettere;
3. a növényi biomassza alapvető közege, a bioszféra primér tápanyagforrása;
4. az ökológiai hőháztartás tere;
5. a vízháztartás természetes raktára, (lásd árvizek a kivágott erdők miatt);
6. a növényi tápanyagraktározás közege;
7. a bioszféra hatalmas génkincs tárolója.

E hét tényezőn kívül a szerző még felsorol néhány egyéb tényezőt is, mint a pufferkapacitást a stresszhatások kiegyenlítésében, valamint a természetes detoxikáló szűrőrendszert, végül pedig, mint a régészeti ritkaságok megőrzésének közegét.

Nem vitás, hogy a talaj minden funkcióját értékképző tényezőnek kell tekinteni, ezért a földvédelmi járulékot legalább a hétszeresére kellene emelni!

Magam csupán az első környezeti tényezőhöz kívánok megjegyzést fűzni. Most lezáruló századunkban a tudományos világ figyelme egyre inkább az élet alapját képező fotoszintézis felé fordult. Főleg a felhasználást és a folyamat produktumát vizsgálták, amelyhez első lépésként a tényezők molekulatömegeit vázolták fel. Ennek megfelelően 1 kg primér növényi szénhidrát keletkezése mellett felszabadul 599 gramm víz és 1,18 kilogramm oxigén, miközben a folyamat kezdetén 1,07 kg CO₂ kerül felhasználásra.

Ha a szárazanyagot 1,18-cal beszorozzuk, a felszabadított oxigénhez jutunk el, ha a szorzószám 1,07, akkor a felhasznált szén-dioxid adatait kapjuk meg. Szántóföld esetén 1 hektár évi 7,7 tonna O₂-t termel, és 6,9 tonna CO₂-t köt le. (Az oxigéntermelés egyébként legelőn és parlagterületen évi 5,9 tonna, bozótos területen 7,1 tonna, míg vízfelületen 5,7 tonna.) A széndioxid a légkört jelentősebben befolyásoló tényező, az oxigén inkább népszerű megközelítési forma. A légkörben ugyanis 600-szor kevesebb szén-dioxid található, mint oxigén, így az előbbi arányát az emberi tevékenység sokkal inkább befolyásolja. Ugyanakkor a szén-dioxid rendkívül fontos és érzékeny szabályozási szerepet tölt be bolygónk légkörében.

1 hektár szántóterületen a növényzet szén-dioxid-feldolgozó kapacitása jelentősen meghaladja az elérhető termésmennyiséget, mivel az egész növény primér szárazanyag-terjedelméhez kötődik. A termést a kalász vagy kukorica-cső tartalmazza, míg az asszimilációban a növény felszín feletti, teljes zöld tömege „érdekelt" (Lieth-Whitakker-Likens-Odun publikációi, New York, Berlin, 1975.).

A szén-dioxid egy hektáron elérhető produktuma 23 millió köbméter levegő természetes adagja.

Ez csupán az egyik szempont, ám a talajkutatók megfelelő számadatokkal rendelkeznek a talaj másik hat funkciójára vonatkozóan is.

Mindezek alapján a Levegő Munkacsoport szakértői részletes javaslatot dolgoztak ki a földtörvény módosítására, különös tekintettel

• a járulék emelésére,
• a földvédelmi bírság emelésére,
• a talajvédelmi bírság emelésére, valamint
• a földvédelmföldvédelmii járulék és az említett bírságok kiterjesztésére.

Javaslatunk kitér az erdőkre és a települési zöldfelületekre is, és ezen kívül megjelöljük a kapcsolódó jogszabályok szerintünk szükséges változtatását.

Remélhető, hogy a járulékok és bírságok emelése jótékony hatást gyakorol a termőföld árára is.

Végül még egy megjegyzés. Ha bőviben vagyunk a szántóföldnek, akkor nem beépíteni kell azokat, hanem erdősítéssel javítani szegényes ökológiai mérlegünkön. Jó lenne, ha a beton és a növényzet harcában ez egyszer az utóbbiak győznének!

Radó Dezső