Maki Takano: "Boldogság"A történet a "művésznő" rövid esszéjével indul. Ebben a "művésznő" az életére reflektál és kijelenti, hogy mindazt, amit eddig tett, csak azért tette, hogy boldog legyen. Jóllehet ez természetesen kétséges dolog, és senkisem tudja pontosan, hogy mi is az a boldogság. A "művésznő" később sokat dolgozik a kezével. A "művésznő" szokványos életében viaskodás zajlik: mindig van ott valami irónia, és egy csipetnyi, de nélkülözhetetlen öncsalás. Egyúttal kérdéseket vet fel a "művésznő" az alkotása révén, úgymint: vajon mi volna "művészet", és hol húzódik a határ művészet és nem-művészet között. Az alkotás felől rálátás nyílhat arra, hogy a "művészet" mitől lesz jelentékeny, és hogy igazából mennyire érinti az emberek érzéseit és belső világát.
Maki Takano: “Happiness"The story begins with one short essay by 'the artist'. In the essay 'the artist' reflects himself/herself in the life and writes that everything 'the artist' has been doing was for his/her “Happiness”. Even though it is still questionable and no one knows exactly what is happiness. Then later, 'the artist' began to work a lot with his/her own hands. The process, struggles for happiness and attempts with trial and error, looking for direction and being at loss in the inconsequent world, would be embodied and be realized though creating art works of 'the artist'.
The following series will be shown at the gallery: drawings, word installation, weaving plastic “count thousand”, patterns and more.