http://fototapeta.art.pl/2002/abb.php
http://fototekst.pl/fotodziennik-anny-beaty-bohdziewicz/
Anna Beata
Bohdziewicz CV
Anna Beata
Bohdziewicz: A Fotónapló - mint független lény
Anna
Beata Bohdziewicz: Photodiary - an Independent Being
Anna Beata Bohdziewicz: Futurum,
Turning into the Present and the Past
videóelőzetes
megnyitó/openig (video)
Anna Beata Bohdziewicz:
Fotónapló / Photodiary
megnyitotta / opened by Marek Grygiel, Anna
Beata Bohdziewicz, Halas István
2014.
szeptember 18-án
a kiállítás megtekinthető október 9-ig a Liget Galériában
styczeń 2014 - Wieżowców
przybywa. Ale Pałac Kultury dominuje! / 2014 január - Egyre
több felhőkarcoló. De még a Kultúrpalota dominál!
Anna Beata Bohdziewicz: A
múlt és a jelen jövővé alakul*
Az első „Fotónapló” kiállítást, ahol minden fotót
bemutattam (közel hatszázat, 1985-ben Nyugat-Berlinben) nagyon
könnyű volt megcsinálni. Időrendben elrendezve, egyik fotó a
másik után, esetleg egy sorban. (Csak cenzori beavatkozással
torzítva a sorozatot.) Mindemellett hamar kiderült, hogy túl sok
fotó volt, és válogatnom kellett. Ez továbbra is elég könnyű
maradt. Egyszerűen levágtam az idő egymást követő szakaszait. De
hamarosan ez is elégtelennek bizonyult. Az emberek kértek,
mutassak nekik képeket hosszabb időszakokból, mert a változások
Lengyelországban gyorsan kezdődtek, a néhány évvel korábbi képek
hirtelen történelemmé váltak, s mikor néhányat kiválasztok,
másokat elvetek, ez egyfajta értelmezéssé és ítéletté válik. A
választás mindig „önkényes” volt, mert sok tényezőtől függött,
úgy az aktuális eseményektől, a hangulatomtól, az időjárástól,
mint az én esztétikai megközelítésemtől. Mondhatjuk, hogy minden
alkalommal különböző munkákat mutattam be, de minden esetben
ragaszkodtam a képek időbeli sorrendjéhez.
És az idő hirtelen bukfenceket vetett. Az aktuális események
olykor a déja vu – ezt már láttuk valamikor, valahol -
érzését keltették bennem. Ez már megtörtént korábban is? Nem, ez
lehetetlen! A jövő egyre inkább baljóslatúnak és
kiszámíthatatlannak tűnik. Már csak az üzletekben érhet
bennünket meglepetés. És a múlt? Tényleg eltűnt? Vagy jelenként
folytatódik bennünk? És a jelen? Jelen nem létezik, hisz minden
annyira gyorsan történik.
Az időfonal, melyre harminckét éven át fáradságosan felfűztem a
„Fotónapló” képeit, most elszakadt és minden
összezavarodott? Húzom ki a fotókat a mappákból, tasakokból,
szinte véletlenszerűen. Aztán felteszem őket a falra, minden
különösebb terv nélkül. Némelyikük kölcsönösen vonzza egymást,
mások taszítják. A mű megszabadította magát a szerzőtől. Végre!
__________________________________________________________
*/ Hanna Kirchner, Nałkowska albo życie
pisane, WAB 2011, p. 793.
Varsó,
2012. január
(fordította Farkas Viola)
a kiállítás megvalósítását
támogatta: