Heinz Cibulka:
Land-Alphabet*
Valamely médium értelmezése egy másik médium kifejezőerejével

  Valamely médium nyelve a tapasztalatok és szabályok sokaságából születik meg. Saját területén belül ez a nyelv alkalmas arra, hogy érthetően és magától értetődően fejezze ki akár a legfinomabb mozzanatokat is. E nyelvnek egy másik médiumra való átvitele, illetve egy másik médium magyarázata e nyelv által azonban nehézkesnek, durvának és - gyakorta - ellenszenvesnek tetszik. Valamely kép magyarázata szöveg segítségével nyelvgyakorlatnak ugyan megteszi, de a kép megértését maga a kép szolgálja a legjobban, a saját nyelvén belül.
    Az úgynevezett magyarázatok jobbára meggátolnak abban, hogy befogadáskor a mű által megcélzott érzéseinket működtetni tudjuk. Minden fénykép: jel, amely érthető, és amelynek hatására az emlékezet a már megismert dolgok után kutat; önkéntelenül összehasonlít; veszélyt vagy örömöt jelez - a kép tehát egy asszociációkkal teli térben lebeg.
    A magyarázatok ezt az amorf asszociációtömeget egy látszólag világos mondanivaló felé tolják el, de ennek érdekében és ezáltal egyszersmind meg is semmisítik az eredeti tartalmát. Minél tovább tudok egy-egy fényképet ebben a súlytalan állapotban tartani, mindig újabbakat helyezve mellé, annál világosabbá válik számomra, hogy a képek összesűrűsített jelek, melyeknek saját sugárzásuk van.
    A szituációhoz, amelyet le akarok fényképezni, inkább viszonyt kell kialakítanom. Megpróbálok a dolgok együttállásának a középpontjába kerülni, abban a reményben, hogy annak, ami megragad, jelentős részét át tudom menteni a negatívra.
    Én mint individuum megalkotott, tehát korlátozott vagyok. Minél mozgékonyabbá tudom tenni magam, minél inkábbföl tudom törni személyiségem statikus, megkeményedett kérgét, annál szabadabban és nyitottabban tudok a tárgyra tekinteni.
    A fényképek alkotója nem más, mint a sugárzó tárgyak és a fényérzékeny anyag közötti közvetítő. A végtermék még tisztán fényképészeti; valósága az anyag valósága. A raszterpontok által alkotott kép csupán annak készítője, nézője, illetve felhasználója által nyer valamiféle jelentést.

    Negatívjaimat automata fotolaborokban hívatom elő. Azáltal, hogy kihagyom a negatív és a pozitív előhívásának és nagyításának munkafázisait (minden képemet 13 x 18-as méretben rendelem meg), semlegesebben tekinthetek az egyes képekre; nem terhel a színhelyességgel és - intenzitással kapcsolatos döntés felelőssége. A kész képeket
- fölületes átnézés után - sokáig állni hagyom, nem rendszerezem őket. Archívumom részévé válnak, tartalékolt energiává, potenciális építőköveivé egy esetleges későbbi kép-versnek.
    Műveim szemléletét - minden anyagszerűségen, minden általában felismerhető tartalmon túl - a költőiség, a lírai intenzitás határozza meg, tisztán formai szempontból. Érzékeim középpontjának alkotó akaratomnak kell lennie. Egy erőtől duzzadó, vad gyümölcsöt akarok teremteni.
    Képnek az energiák összevonását nevezem, melynek célja, hogy létrehozza a feszültségek dinamikus terét. Minden egyes kép érzelmeket kelt, és minden kép másféle érzelmeket ébreszt. Egy-egy ilyen kompozíció tehát az érzelmek feltételezett rendszereként is értelmezhető. Az a szándékom, hogy olyan képi nyelvet teremtsek, amely ideografikus** mondatépítményekben, a képek szótagszerű kapcsolódásában és képszövetekben jelenik meg. Sűrű asszociációs tereket akarok létrehozni. A fénykép a megszokott kötöttségektől való eloldódás, a más fotókkal való dialektikus viszony által nyer különleges jelentést.
    Így veszek el az egészből, az egészről beszélő részeket, és azt mondom: ez egy hang. Több hang együtt: dal. Én a saját énekemet adom elő.
 

Fordította: Zátonyi Tibor

Magdalena Frey és Heinz Cibulka Budapesten, 2006 május 10.

*A cím lefordíthatatlan. A két tag külön-külön érthető, de kapcsolatuk nem sűríthető egyetlen szóba. A Land földet jelent, az Alphabet ábécét. De a Land talaj is, alap is, termő is és szilárd is. Minden, ami föld: vonzás, elrugaszkodás, élet és terep. Az Alphabet lehet jelek sokasága, de konstrukció is, ami elvonás.
A megnevezésföltétele: lehetőség az eligazodásra. Alap tehát, de teremtett, nem élő. Élővé csak az ember által lehet, aki megalkotta és használja. Külön-külön olyan jel, amelynek nincsen jelentése, de rendszerbe állítva alkalmas - szintén emberi, tehát önkényes jelentések közvetítésére. A Land-Alphabet tehát olyan jelkészlet, amely önerővel nem bír, de általa tudósíthatunk magunkról. Élővé tehetjük az absztrakciót. Egy elvont síkon megalkothatjuk azt a testet, amelyet időről időre saját magunkkal azonosíthatunk, de soha nem lehetünk azonosak vele.  A l a p n y e l v . Talán ez félig-meddig pontos. Cibulka alapnyelve a képek együttállása. Ő "mondja", nekünk pedig érteni kellene.

**Ideografikus írás: ideogrammák (fogalmat, nem pedig hangot jelölő írásjelek) segítságével történő írását, amely egy írásjellel egy egész folyamatot jelöl meg (ld. Idegen szavak szótára, 1965, 305. old)

  

(FOTO, 1988/5)