Ha eljön Godot:
Beckett kelet-európai adaptációban
 
 

Godot a galériában. A Godot Galéria egyik induló kiállításának megnyitóján effektíve megelevenedtek – a színjáték részletében – Samuel Beckett archetipikus abszurd drámájának figurái. De ez csak slusszpoén. A felfutóban lévő galéria általában is szeretné, ha Godot "eljönne" a kiállítóhelyre. Ha a befogadók számára valamelyest üdvözülés következne be egy–egy kiállítás kapcsán. Ha ez a minőség, ez a transzcendencia, amit várunk, minél gyakrabban, minél inkább megjelenne.

Fe Lugossy László kiállításának megnyitója, 2007

A Godot Galéria a kilencvenes évek végén, az ezredfordulón jelent meg a képzőművészeti szcénában, és azon belül mindenképpen új generációt képvisel. Az alapító galérista, Sáfár Zoltán és társa, Kaucsek Bálint eredeti képzettsége közgazdasági, míg Sáfár színészként is szerencsét próbált, az Arany János Színházban. A galeristák már a marketing, a píár, a kommunikáció új tanait felhasználva "navigálják" galériájukat: önmagát beteljesítő jóslatként támaszkodnak a galériával kapcsolatos "pozitív kommunikációra". Sáfár Zoltán – egyelőre – web dizájnnal és webrendszerek készítésével támogatja a galéria képzőművészeti programját, s a neten talál rá a nemzetközi együttműködési lehetőségekre, ami akkor is új vonás, ha itt még nincs szó olyan nemzetközi galériáról, mint Hans Knoll vállalkozása esetében. Korai lenne még az értékelés vagy messzemenő következtetések levonása, az mindenesetre látható, hogy Sáfárék galériája igen népszerű: 3–400 fő is meg szokott jelenni a Madách úti kiállítótér megnyitóin.

A Godot a bevezetés kezdeti szakasza utáni letisztulás fázisában van, fő célja egyelőre, hogy szakmai körökben minél jobban megismerjék, aztán majd ez is "viszi" a galériát, hosszabb távon generálja az eladásokat. A vállalkozás megismertetése széles nyomtávon folyik. Már múzeumi eladásaik is voltak. A vállalati szféra irányában még inkább a képek bérbeadása jellemző, de ezt is perspektivikus területnek tartják. Legfrissebb próbálkozásukkal pedig a Diáksziget ifjabb nemzedékének meghódítását célozzák meg: az idei rendezvényen nemcsak naponta váltakozó kiállításokat terveznek, hanem gondosan megválogatott képzőművészkör műveinek 70x100–as repróival is kedveskednek majd az érdeklődő közönségnek, elérhető, 3–5 ezer forintos áron. A  nagyobb gyűjtőket pedig többek között azzal is kívánják megnyerni, hogy bérelt, összesen 400 négyzetméteres galériájuk 200 négyzetméteres pincéjében a rövid idő alatt felhalmozott mintegy 900 művet kínálják nekik.

A galéria programja egyaránt építeni kíván még kevéssé ismert, illetve már nevet szerzett művészekre is. Az eddig kiállított művészek körében volt a már ismertebbek közül többek között Szurcsik József, Gaál József, Kopasz Tamás, Kótai Tamás, Orosz István, Varga Amár László, Diener Tamás, Szikora Tamás, Rácz Molnár Sándor, Koronczi Endre, Wächter Dénes, Wechter Ákos, illetve a kevésbé ismért fiatalabb nemzedék közül például Tamási Claudia, Szabó Ákos, Nagyházi László. A Godot koncepciójában tudatosan választja a nagyobb nevek és az új nevek együttes futtatását. Ez felemeli, megvilágítja a fiatalabbakat, s fiatalítja a már ismertebbeket. Az együttműködés jellege a művészekkel olykor egyszerűen maga a kiállítás, de  szinte mindig katalógust is nyomtatnak –  kisméretű, 20 oldalas, 1500 példányos, ingyenesen terjesztett  kiadványokat – , a legtöbbször pedig egyes darabokat  bizományba is vesznek a művész munkáiból.  Az induláskor még Sárosdy Judit művészettörténész  tanácsai nyomán választották ki művészeiket, azóta  lényegében önállóak lettek, ugyanakkor az alkotók kiválasztására művészekkel és művészettörténészekkel kiegészített kuratóriumot hoztak létre. Jelenleg a képzőművészeti vállalkozásnak 20–30 művésszel van komolyabb kapcsolata.

E képzőművészeti programot egészíti ki, színesíti, hogy a Godot más művészeti ágakbeli alkotókat, teljesítményeket is igyekszik bevonni profiljába. Ez összefügg Sáfár Zoltán színházi szakmai múltjával, valamint a multidiszciplinárisabb alkotások igényével is. Ennek keretében celebrált legutóbb Lóránt Krisztina színésznő tíz napon keresztül "Interaktív", illetve "Interpasszív" alvás címmel másfélórás előadást naponta más 8–8 "alvóval", látogatóval, ahol a vaksötétben megszólaló hangeffektusok és a gyertyás, zseblámpás megvilágításba helyezett szövegrészletek révén járta körül az éjszaka, a sötétség, az alvás, a félelem, az erotika gondolatköreit. Sáfár nyitott emellett a táncművészetre, valamint a zenére is, úgyhogy valószínűsíthetőek ezekre a területekre teendő kirándulások is.

A fiatal, éppen 2001 júliusában kétéves galéria rendezett már tematikus kiállításokat is. Ilyen volt az Erotikus grafika 2000 c. kiállítás (ahol fellépett Kulka János és Udvaros Dorottya színművész is), valamint az Ezredvégi nyomatok c. tárlat. Tartottak emellett karácsonyi ajándéktárlatot is, kerámia és gobelin kínálattal. A galeristák programja szerint az évi 10–12 kiállításból 2–3 összetettebb, tematikus vagy más művészeti ágakat is magában foglaló (össz)művészeti esemény.

Godot Galéria, 2007

A nevesebb művészek bekapcsolása szerencsés esetben természetesen a galéria jobb píárját, renoméjának emelését is szolgálja. Akárcsak az a művészek számára is üdvös kezdeményezés, miszerint a Godot Galéria – ugyancsak működésének korai szakaszában – művészeti díjat alapított, amelyet a Miskolci Grafikai Biennálé zsűrije ítél oda egy fiatal, 35 év alatti, még nem befutott képzőművésznek, és ami egy, a galériában megrendezendő kiállítást foglal magában. Az első alkalommal a díjat Koronczi Endre nyerte.

Ezen akciók – akárcsak a diákszigeti diffúzió, a tematikus kiállítások, az összművészetibb események, a fiatal művészek felfejlesztése – egyben az egész képzőművészeti szcéna nívójának emelését is szolgálják, amivel kapcsolatban Sáfárék eléggé tudatosak is.

A Godot Galéria típusát illetően Sáfár Zoltán a fejlesztő kereskedelmi galéria címkét vállalja, a fejlesztő–intézményesült galéria jövőbeli céljával. A közhasznú társaság formájában, tisztán és átláthatóan működtetett kiállítóhely részéről ehhez még legalábbis több évnyi munkára lesz szükség, valamint piacainak beérésére – amire közép– vagy hosszútávon számítanak. A galéristák modelljét egyelőre a nívósabb magyar kereskedelmi galériák, mint például a Várfok és a Dovin Galéria jelentik, s talán sikerül majd kiépíteni egy, a Knoll Galéria működését is mintázó, valóban nemzetközi tevékenységet, amihez persze a galéristáknak még fel kell nőniük.

A galéria kommunikációja ügyesen próbálgatja magához csábítani a képzőművészeket és a gyűjtőket is. Mottója: "Az alkotó szabadsága – a gyűjtő szenvedélye". Ám nyitott kérdés egyelőre, hogy mire lehet jutni ebben a közegben, ahol nemcsak a vállalkozó küszködik tőkehiánnyal, hanem a potenciális befogadó közönség is megfelelő mennyiségű pénz híján van. Úgy tűnik, egyelőre kelet–európai adaptációban jelenik meg Beckett drámájának színtere, ahol még nagyon sok minden függ attól, hogy mit sikerül egyeztetni azzal a bizonyos Godot–val, hogy jön–e rendesen hozzánk látogatni, pénzzel, transzcendenciával.

(2001)