Minden amiről tudni érdemes
Tollhegy
Ahol tanítják
Pályán lévő tanárok képzése
Akik segíthetnek
Gyakorlatok, tippek, tanácsok
Mindaz amire a tanításhoz szükség lehet
Az oktatásban használható filmek, videók listái
Ahol megbeszélhetjük közös ügyeinket
Amit hasznos lehet ismerni
Ajánlott olvasnivaló
Linkek
Mozgókép- és média tanárok képzése a felsőoktatásban
Visszatérés a főoldalraTartalomjegyzékArchívum a már nem aktuális, de talán még hasznos anyagainkból

A teljes dokumentum letöltése A TÖRTÉNETMESÉLÉS TÖRTÉNETE
TartalomKövetkező fejezet:
2. A megállított idő: a festmény és a fotó

1. Történés és történet


Életünk során különböző történések szemtanúi és részvevői vagyunk. Ezek folyamatosan zajlanak az időben, egymásba folynak, ősszekeverednek, kioltják egymást. A történés az elbeszélés aktusával válik történetté. Ez két jellegzetességet feltételez: 1. Az elbeszélő személyét. Minden történetet elbeszél valaki [vagy valakik]. A történés és a befogadó közé az elbeszélő ékelődik. A történet - amennyiben valóságos történésen alapul - váltakozó arányban tudósít magáról az eseményről és az elbeszélő személy ezzel kapcsolatos álláspontjáról.
2. A történet kiemeli a történést a tagolatlan időfolyamatból. Minden történetet az "eleje-közepe-vége" forma jellemez. Ez nem azt jelenti, hogy szükségképpen a történés valódi sorrendjében adja vissza az eseményeket. De bármilyen idősorrendben történjék is az elbeszélés, a történetnek van kezdete [egy ponton elkezdődik], van közepe és vége. Ez a hagyományos történetek esetében [a görög eposzoktól a XIX. századi romantikus és realista nagyregényekig] megfelel a történések időbeli sorrendjének, de a modern időfelbontásos regénynek és filmnek is szükségképpen van 'eleje' és 'vége'. [Erre a paradoxonra utal Jean-Luc Godard híres bonmot-ja, aki talán a filmtörténetben a leglátványosabb támadásokat intézte a hagyományos filmelbeszélés ellen, mely szerint az ő filmjeinek is van eleje, közepe és vége, legfeljebb "nem feltétlenül ebben a sorrendben".] Az emberiség történetét a kollektív emlékezet őrzi. Ez az időben változó történetek végtelen sora. A történeteknek nemcsak kezdetük és végük van, hanem előzményük és következményük is. A görög mitológiában vagy az antik tragédiákban a történetek egymásra épülnek. Shakespeare legtöbb színjátéka korábbi történetek következményeit meséli el. A végtelen történéssor kezdete imaginárius-transzcendentális pillanat. "Kezdetben vala az ige... ". Minden történet megbonthatatlan, kerek egész, ugyanakkor minden történet: töredék. Tetszőleges események kiragadása a végtelen időfolyamatból.

A téma órai feldolgozásához javasolt gyakorlatok

Beszéljünk el, írjunk le történeteket!
  1. Idézzük fel az utóbbi időszak néhány olyan történését, melynek szemlélői vagy résztvevői voltunk! Próbáljuk ezeket kerek történetté formálni!
  2. Mondjuk el ugyanazt a történetet az egyik, majd a másik szereplő nézőpontjából, s próbáljuk meg külső, "objektív" szemszögből elbeszélni!
  3. Egészítsük ki a valóságos történéseket úgy, hogy kerek történet váljon belőlük! Próbáljuk kitalálni a történések előzményét, utóhatását, a cselekedetek indítékait!
  4. Írjunk ugyanarról az eseményről különböző, ellentétes történetet! Tragédiát és komédiát. A negatív figurákból legyen pozitív, és fordítva!



TartalomKövetkező fejezet:
2. A megállított idő: a festmény és a fotó

Hírek - Tollhegy - Iskolák - Pedagógusképzés - Szaktanácsadók - Tanítás - Taneszköz - Ajánlott filmek - Fórum - Irattár - Szakirodalom - Internet ajánlat - Felsőoktatás