1. Történés és történet
Életünk során különböző történések szemtanúi és részvevői vagyunk. Ezek folyamatosan zajlanak
az időben, egymásba folynak, ősszekeverednek, kioltják egymást. A történés az elbeszélés
aktusával válik történetté. Ez két jellegzetességet feltételez: 1. Az elbeszélő
személyét. Minden történetet elbeszél valaki [vagy valakik]. A történés és a befogadó közé
az elbeszélő ékelődik. A történet - amennyiben valóságos történésen alapul - váltakozó arányban
tudósít magáról az eseményről és az elbeszélő személy ezzel kapcsolatos álláspontjáról.
2. A történet kiemeli a történést a tagolatlan időfolyamatból. Minden történetet az "eleje-közepe-vége" forma jellemez. Ez nem azt jelenti, hogy szükségképpen a történés valódi sorrendjében adja vissza az eseményeket. De bármilyen idősorrendben történjék is az elbeszélés, a történetnek van kezdete [egy ponton elkezdődik], van közepe és vége. Ez a hagyományos történetek esetében [a görög eposzoktól a XIX. századi romantikus és realista nagyregényekig] megfelel a történések időbeli sorrendjének, de a modern időfelbontásos regénynek és filmnek is szükségképpen van 'eleje' és 'vége'. [Erre a paradoxonra utal Jean-Luc Godard híres bonmot-ja, aki talán a filmtörténetben a leglátványosabb támadásokat intézte a hagyományos filmelbeszélés ellen, mely szerint az ő filmjeinek is van eleje, közepe és vége, legfeljebb "nem feltétlenül ebben a sorrendben".] Az emberiség történetét a kollektív emlékezet őrzi. Ez az időben változó történetek végtelen sora. A történeteknek nemcsak kezdetük és végük van, hanem előzményük és következményük is. A görög mitológiában vagy az antik tragédiákban a történetek egymásra épülnek. Shakespeare legtöbb színjátéka korábbi történetek következményeit meséli el. A végtelen történéssor kezdete imaginárius-transzcendentális pillanat. "Kezdetben vala az ige... ". Minden történet megbonthatatlan, kerek egész, ugyanakkor minden történet: töredék. Tetszőleges események kiragadása a végtelen időfolyamatból.
A téma órai feldolgozásához javasolt gyakorlatok |
Beszéljünk el, írjunk le történeteket!
- Idézzük fel az utóbbi időszak néhány olyan történését, melynek szemlélői vagy résztvevői voltunk! Próbáljuk ezeket kerek történetté formálni!
- Mondjuk el ugyanazt a történetet az egyik, majd a másik szereplő nézőpontjából, s próbáljuk meg külső, "objektív" szemszögből elbeszélni!
- Egészítsük ki a valóságos történéseket úgy, hogy kerek történet váljon belőlük! Próbáljuk kitalálni a történések előzményét, utóhatását, a cselekedetek indítékait!
- Írjunk ugyanarról az eseményről különböző, ellentétes történetet! Tragédiát és komédiát. A negatív figurákból legyen pozitív, és fordítva!
|
|
|