 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
   |
 A MÉDIAPEDAGÓGIÁRÓL | ||
 Előző fejezet:Bevezető | Tartalom | Következő fejezet: 2. A média sajátosságai |
1. Médiaoktatás magyar közoktatásban
1.1 A médiapedagógia mint társadalmi kihívás
1.1.1. A média hatalmában
Foglyok vagyunk valamennyien - a média foglyai. A tömegkommunikáció - az írott sajtó, a televízió, a rádió, a számítógépes hálózatok, az elektronikus játékok, a városokat és falvakat elborító plakátözön - egyre ellenállhatatlanabbul zúdítja ránk az információkat. Ennek következtében egyre inkább összekeveredik bennünk a média által közvetített ún. "televilág" és valóságos életünk: ismeretlen tájakra utazhatunk pillanatok alatt, azonosulhatunk a szuperhős tökéletességével, ugyanakkor viszont mindettől saját életünk határai zsugorodnak össze. Szinte már csak az tűnik igazán valóságosnak, fontosnak érdekesnek és értékesnek, amit a televízió közvetít: a reklámok idillikus világához, mindig mosolygó hőseihez képest szürkének, unalmasnak, csúnyának tűnik a saját életünk, a szexfilmben, akciófilmben, reklámfilmben általában minden sikerül - az életben minden sokkal bonyolultabb, nehézkesebb.
Gyakorlati tapasztalataink, s a különböző szociológiai felmérések is azt mutatják, hogy a felnövekvő nemzedékek egyre több időt töltenek az elektronikus médiumok előtt, és ami talán fontosabb, szocializációs mintáik, értékrendjük formálásában a tömegkommunikáció ma már nagyobb szerepet tölt be mint a család és az iskola: a média osztja be napirendjüket; meghatározza hogyan gondolkodjanak a világ dolgairól; életvezetési mintákat, sajátos nyelvi kultúrát közvetít, öltözködési, étkezési, vásárlási divatokat indít, hősöket, eszményeket, életcélokat teremt. Mit tehet, mit kell tennie ebben a helyzetben a családnak és az iskolának?
1.1.2 Mit tehetünk ebben a „mediatizált" környezetben?
Az első lehetséges reakció az elutasítás: Nem szabad engedni a mindent elborító tömegkultúrának, amely veszélyezteti a személyiség autonómiáját, amely minden értéket, és művészetet lealacsonyít. Ez a romantikus, értékszempontú megközelítés igyekszik az iskolából - a kultúra fellegvárából - száműzni a tömegkommunikáció mindenestől értéktelennek nyilvánított termékeit, s hallani sem akar arról, hogy a médiáról komolyan is szó essék az iskolában. Valószínűleg a dinoszauruszok is hasonló módon vették tudomásul a körülöttük lévő környezet megváltozását: tudták, hogy jönnek a férgek, s azt is, hogy végül is ők fognak győzni, de mégsem akartak tudomást venni róluk és túlélési technikáikról.
|
A másik lehetséges válasz abból indul ki, hogy akár akarjuk, akár nem, meg kell tanulnunk együtt élni a "mediatizált környezettel". Meg kell ismerni a tömegkommunikáció természetét, működési módját, "s ha nem félünk tőle, akkor talán meg is lehet szelídíteni." Ebben az értelemben a tömegkommunikáció megismerésének egyik alapvető célja az, hogy átláthatóvá váljon a média mitikus érdek-és értékrendszere, valóságos működési módja annak érdekében, hogy a felhasználók tudatosan - védettebben - viszonyulhassanak a média által közvetített információkhoz és "rejtett üzenetekhez." A média megismerésének másik fontos célja az, hogy átláthatóvá váljanak az információhoz jutás módjai is, hiszen az információ megszerzése és birtoklása egyre lényegesebb. Napjainkban egy újfajta információs egyenlőtlenség kezd kialakulni: aki nem fér fel valamilyen okból az "elektronikus szupersztrádára", az mindenképpen hátrányos helyzetbe kerül a társadalomban .
|
Egyre tarthatatlanabb tehát, ha erről a társadalmi kihívásról az iskola nem vesz tudomást, miközben tananyaga és szemlélete egyre életidegenebbé válik, miközben úgy érezzük, hogy egyre több felesleges dolgot tanulunk és tanítunk.
1.2. A médiapedagógia magyarországi előzményei
Az 1960-as évek tanügyi reformjai nyomán a hagyományos értelemben vett mozgóképkultúra - filmesztétika néven már bekerült a magyar közoktatás rendszerébe. Érdemes röviden idézni az akkori indoklásból, mivel ma is időszerű: A tanulókat elsősorban arra kell felkészíteni, amivel az életben találkoznak, amit az életben gyakorolnak, amire az életben szükségük lesz...(Pedagógiai Szemle 1961/6.)
A filmesztétikát ekkor az irodalomórák keretében tanították - mint „nagykorúvá vált művészeti ágat" - önálló tankönyvsorozat jelent meg (több mint tíz kiadást megért a Bölcs István által írt munkáltató tankönyvsorozat), föllendült az iskolai filmklubmozgalom, a televízió pedig rendszeresen vetített filmeket a filmesztétika oktatás számára. A filmesztétika oktatása azonban az 1970-es évektől kezdve fokozatosan elhalt az iskolákban, legfőképpen azért, mert nélkülözte a szakképzett tanárokat, egyre kevesebb idő maradt a vetítésekre és...az okokat még hosszan lehetne folytatni.
Az 1980-as évek közepétől az oktatási rendszer liberalizálódását kihasználva néhány iskolában kísérleti jelleggel - néhány megszállott tanár és szimpatizáns munkája nyomán - megindult a filmoktatás teljes átértelmezése. Kezdetben egymástól függetlenül, később a Magyar Mozgókép Alapítvány támogatásával létrehozott Mozgókép az oktatásban munkacsoport koordinálásával számtalan kísérleti program született. Ezeknek a kísérleti programoknak a tapasztalatai nyomán született meg az az alapvető követelményrendszer, amely a Nemzeti alaptantervben olvasható Mozgóképkultúra és médiaismeret néven.
1.3. Mozgóképkultúra és médiaismeret a Nemzeti alaptantervben
A Nemzeti alaptanterv készítői úgy gondolták, hogy a magyar iskolarendszernek mindenképpen válaszolnia kell a tömegkommunikáció kihívásaira. Mozgóképkultúra és médiaismeret néven új tantárgyi keret született, amely a film-és médiaoktatás követelményeit tartalmazza. Ezeket a követelményeket az iskolák önálló tantárgyként is taníthatják, de lehetőség van különböző integrált formák kialakítására is - komplex művészeti tárgy keretében, komplex társadalomismereti formában, a vizuális nevelés részeként, az informatika oktatásához kapcsolva stb. stb.
1.3.1. A mozgóképkultúra és médiaismeret tartalmi elemei
A mozgóképkultúra és médiaismeret NAT-ban leírt követelményei értelemszerűen nem tartalmazzák ennek a műveltségi részterületnek a teljes tartalmát. A mozgóképkultúra elnevezés még viszonylag határozottan körvonalazható: legfőképpen a filmkultúrára (celluloidon) vonatkozik, s kisebb mértékben a video és televízió világára. A NAT követelményei elsősorban ezeket a területeket érintik, ezért is került a mozgóképkultúra és médiaismeret a művészetek rovatba. A médiaismeret tartalma már sokkal bonyolultabb kérdés. A média ugyanis roppant szerteágazó és komplex terület. A mozgóképek mellett tartalmazza a tömegkommunikáció teljes rendszerét (az írott sajtót is), s azt az egyre bonyolultabbá váló társadalmi viszonyrendszert, amely valóságos új vallásként meghatározza életünket.
A mozgóképkultúra és médiaismeret oktatásának négy lehetséges iránya jelölődött ki A NAT-ban. Ez a négy irány önálló tantárgyi keretben együttesen is oktatható, ugyanakkor arra is van lehetőség, hogy egy-egy irány nagyobb hangsúlyt kap az oktatás során. A más tantárgyakkal való integrálódás ebben az esetben azt is jelentheti, hogy egy-egy tantárgy - magyar nyelv-és irodalom, történelem, társadalomismeret, rajz, informatika - egy-egy irányt kiemel "magának", s egyéb integráló tantárgyakra bízza a többi irány részletesebb tárgyalását. (Ebben az értelemben tehát csak egy teljes iskolai program lehet igazán "NAT-szerű") Természetesen az a legszerencsésebb ha az integráció során is együtt marad a négy irány, s az integráció legfeljebb a hangsúlyokat változtatja meg a Nemzeti alaptantervhez képest.
|
1.3.2. A Mozgóképkultúra és médiaismeret mint módszer
1.3.2.1. Az iskola egészét átfogó integratív terület, amelyet az általános tanárképzés (pedagógia ) keretében kellene oktatni a tanárjelölteknek
A Mozgóképkultúra és médiaismeret oktatásának nemzetközi gyakorlata azt mutatja, hogy ezt a területet nem lehet igazából lefedni a hagyományos tantárgyi struktúrával, hiszen a média világa roppant szerteágazó. Ebben az esetben érdemes volna egyfajta (tömeg)kommunikációs meta-tárgyban gondolkodni, amely átfogja az iskola egész rendszerét, jellegét (az iskola teljes kommunikációs rendje), illetve valamennyi tantárgy oktatásában jelen van (a különböző tantárgyak által használt szemléltetési eszközök bekapcsolásán túl a tanár számtalan információt közöl(het) a diákokkal a tömegkommunikációs rendszer működését illetően; a média világa napjainkban már nemcsak az információk átadásában segíthet, de érintheti a számonkérést, a kontrollt is - például ma már számtalan számítógépes kikérdező-program működik; föl lehet venni egy-egy feleletet videóra és úgy elemezni közösen a diákkal stb. stb. )
|
Nem véletlen, hogy a német és angolszász területeken többnyire a tanárképzésbe igyekeznek beépíteni ezt a területet, ami nem az általunk is "megszenvedett" oktatástechnikai képzést jelenti, sokkal inkább az "intelligens médiafogyasztásra, illetve tudatos médiahasználatra történő nevelést": egyrészt szemléletformáló igénnyel (hogy a tanár valamelyest szakszerűen tudjon válaszolni a média oldaláról érkező kihívásokra, s ezáltal hitelesen tudja formálni, "befolyásolni" diákjai tömegkommunikációs "fogyasztását"), másrészt pedig azért, hogy a tanárok minél eredményesebben tudják fölhasználni óráikon az elektronikus médiumokon érkező információkat és illusztrációkat (hogy ne csak "villanypásztornak" használják a filmeket).
1.3.2.2. Tantárgyi integráció keretében
A média világának bemutatását tehát fel lehet fogni módszerként is, nemcsak bizonyos ismeretek, tartalmak megtanításaként. Éppen ez a lehetőség teremti meg az ideális integráció lehetőségét, hiszen ebben az esetben nem arról van szó, hogy az eddig is túlzsúfolt történelmi, társadalomismereti tananyagba "bele kell gyömöszölni" filmről és médiáról szóló ismereteket, hanem arról, hogy szemléletet kell formálni - pl. a tömegkommunikációs rendszer ugyanúgy működik, mint bármely hatalmi ágazat, hogy lényegében ugyanazzal a manipulációs technikával él a hatalom évszázadok óta stb. -, hogy történeteken, példákon, elemzéseken keresztül "tudatos médiahasználati készségeket" kell kialakítani, erősíteni a tanulókban.
|
1.3.2.3. Egy rövid kitérő - a történelem és a médiaismeret integrációjáról
A Nemzeti alaptanterv egyik alapvető "rejtett motívuma" a különböző tantárgyi együttműködések, integrációk elősegítése. Integrációk nélkül ugyanis szinte elképzelhetetlen az újonnan bekerülő műveltségi részterületek iskolai megjelenése. Az óraszámok kötöttek, a hagyományos tantárgyak megtanítására is kevés az idő, új tantárgyak bevezetése pedig legfeljebb csak néhány speciális igénnyel fellépő iskolában várható. Ebben a helyzetben természetes módon vetődik fel a különböző műveltségi területek összeötvözésének, komplex tantárgyak létrehozásának igénye, amelynek sajnos nincsenek igazán sikeres gyakorlati tapasztalatai Magyarországon.
A történelem tantárgy oldaláról az együttműködés természetesen nem azt jelenti, hogy az amúgy is egyre szűkösebb történelemórákon ezentúl meg kell tanítania az Ember és társadalom, valamint a Mozgóképkultúra és médiaismeret NAT-ban megfogalmazódó teljes követelményrendszerét. A két terület összekapcsolódása ebben az esetben inkább arra vonatkozik, hogy a történelem, mint integráló tárgy igyekszik átvenni a médiaismeret területéről olyan megközelítéseket (szemléletet), módszereket és ismereteket, amelyek természeteses módon beépíthetőek a tantárgy hagyományos rendszerébe. Ez megnyilvánulhat olymódon, hogy a történelem tananyag olyan új társadalomtörténeti - jelesül médiaismereti - elemekkel bővül, amelyek az adott korban ugyan fontosak voltak, de a korábbi politika-centrikus történelemoktatás mindeddig nem foglalkozott vele:
- az adott kor kommunikációs viszonyai,
- az adott kor, a propaganda, a hatalmi manipuláció korabeli sajátosságai
- az adott kor, a képi ábrázolás propagandisztikus vonásai
- a korabeli közvélemény, a közgondolkodás korabeli állapota, s a sort még hosszan lehetne folytatni.
A közelmúlt történelmének tanításakor, illetve a jelen bemutatásakor pedig már egyszerűen megkerülhetetlen a médiaismeret, hiszen a média közismerten önálló hatalmi tényezővé vált - a szkeptikusok szerint "szinte már csak azért törnek ki háborúk, hogy a hírműsorokat meg lehessen tölteni aktuális hírekkel". Ezekben az esetekben tehát alapvetően a történelem oktatás oldaláról vetődik fel az együttműködés igénye, ami elsősorban a történelemoktatás korszerűsítését szolgálja.
A mozgóképkultúra és médiaismeret számára az együttműködés más szempontból fontos igazán. Mivel ez a műveltségi terület csak nemrég, a NAT megjelenése nyomán került be a közoktatásba, ezért még emancipációs harcaival, "oktatásügyi öndefiníciójával" van elfoglalva. A mozgóképkultúra és médiaismeret létjogosultságát az iskolákban ugyan már senki sem vitatja, de a műveltségi terület pedagógiai formája és tartalma - önálló tantárgyként, a hagyományos tantárgyakba beépülve, kiegészítő sávban, vagy csak egyszerűen módszerként, általános médiapedagógiaként jelenjen-e meg - még nem tisztázódott igazán, s vélhetően a közeljövőben nem is fog. A mozgóképkultúra és médiaismeret szempontjából tehát minden (lehetséges) megjelenési forma kipróbálása nagyon fontos, mivel ezáltal is erősödik iskolai jelenléte. Az együttműködési lehetőségekért cserébe viszont korszerű, a diákok számára is természetes eszközöket, módszereket és tartalmakat kínál
A mozgóképkultúra és médiaismeret számára a történelemmel való összekapcsolódás lehetősége azért is fontos, mert a napjainkban működő tömegkommunikációs rendszer valóságos működési mechanizmusa, a közvélemény formálásának, manipulálásának mai technikái meglehetősen áttekinthetetlenek, bonyolultak. Mindez a korábbi korszakokban jóval egyszerűbben és áttekinthetőbben működött - noha nyilvánvalóan nem volt akkora történelmi, társadalmi jelentősége, mint manapság - így oktatási szempontból jól átláthatóbb, didaktikusabb módon lehet tanítani, ami jó alapot kínálhat a később tanulandó médiaismeret számára.
| Előző fejezet: Bevezető | Tartalom | Következő fejezet: 2. A média sajátosságai |
Hírek - Tollhegy - Iskolák - Pedagógusképzés - Szaktanácsadók - Tanítás - Taneszköz - Ajánlott filmek - Fórum - Irattár - Szakirodalom - Internet ajánlat - Felsőoktatás |