A MÉDIAPEDAGÓGIÁRÓL
Előző fejezet: 1. Médiaoktatás magyar közoktatásban	Tartalom	Következő fejezet: 3. Médiapedagógia - a gyakorlatban

2. A média sajátosságai

1. a hagyományos értelemben felfogott filmkultúrát (filmtörténetet, filmesztétikát stb.)
   
2. az írott sajtó legkülönbözőbb formáit, illetve produktumait
   
3. a különböző audiovizuális médiumokat
   
   • fotó
     
   • plakát
     
   • képregény
     
   • rádió
     
   • televízió
     
   • videó
     
   • interaktív médiumok
     
   • különböző számítógépes rendszerek, hálózatok
     

• Először is abban - s vegyük példának a televíziót -, hogy a televízió által sugárzott műsor, (kép) és az általa bemutatott világ (valóság) között mind a műsor alkotói, mind a műsor nézői hajlamosak azonosságot feltételezni. Ha jobban belegondolnak, persze valamennyien tudják, tudjuk, hogy csak képet látunk, ráadásul emberek által létrehozott mesterséges képet, de a gyakorlatban mégis az az érzésünk, hogy a televízió (a média) segítségével meghódítottuk a valóságot, hogy a televízió "ablak a valóságra".
  
  
• Másodszor abban, hogy a televízió műsorai is közösséget hoznak létre, illetve erősítik a műsorok által létrehozott közösség összetartozását, akárcsak a mágikus barlangrajzok. A nagy szappanoperák nézői, a különböző, ifjusági szubkultúrák, zenekarok rajongói akár egymástól földrésznyi távolságban is összetartozónak érezhetik magukat; a sztárokat utánzó ruha és hajviselet, a villamoson megbeszélt előző napi tévéműsor pedig korábban egymást nem ismerő embereket is összekapcsolhat. Igaz persze, hogy a média által létrehozott emberi közösségek nem annyira közvetlenek és sokoldalúak, mint a korai közösségek - sokkal inkább illuzórikusak, virtuálisak -,de funkcióját, működési mechanizmusát tekintve mégiscsak hasonló dologról van szó, hiszen ma, ha valaki tudatosan kivonja magát a tömegkommunikáció rendszeréből (nincs telefonja, nem olvas újságot, nem hallgat rádiót, nem néz televíziót stb.) az szükségképpen kimarad a tágabb környezet, a "globális falu" közösségéből. A rádió és a televízió sokszor tudatosan is igyekszik szervezni egy-egy műsor rajongóit - jól példázza ezt az ún. Xénia-láz program.
  
  
• Harmadszor abban, hogy a média műsorai, képei mögött transzcendens, emberfeletti hatalom működik, amellyel szemben az ember meglehetősen kiszolgáltatottnak érzi magát. A televízió esetében a transzcendens jelleg a szó szoros értelmében is igaz, hiszen az információ, a kép, az üzenet "égi csatornákon" érkezik. A lényeg azonban itt éppen az, hogy egy "emberfeletti" hatalom - a különböző médiumokat működtető érdekcsoportok, akárcsak az őskori varázslók - igyekeznek befolyásolni az emberek értékrendjét, élet-és gondolkodásmódját, s az emberek a közösséghez való tartozás érdekében többnyire el is fogadják ezt a helyzetet. Mindez már-már kultikus, vallásos jelleget kölcsönöz a tömegkommunikáció rendszerének.(Közismert tény, hogy a családok többsége a televíziót a lakás kitüntetett, központi részén helyezi el, ahol az ókorban a házi istenek szobrai álltak, illetve ahová később a családot összefogó tűzhelyet, kemencét, vagy kandallót tették.)
  
  
• Negyedszer abban, hogy a média által közvetített idealizált világ nagymértékben befolyásolja az emberek viselkedését és gondolodásmódját. Ahogy a különböző vallásokban megfogalmazott (isteni) tökéletesség és teljesség egyfajta eszményként, erkölcsi parancsként, lelkiismeretként működik a hívő számára, úgy a média által közvetített üzenetek is felszólításokat és parancsokat hordoznak. A tévében a hősök mindig bátrak, erősek, szépek, egészségesek, a szexfilmben mindig minden jól sikerül, a filmek többsége jól végződik, az életben pedig....Különösen a reklámfilmek hordoznak rejtett üzenetet: ha nem fogyasztasz, akkor nem leszel egészséges; akkor nem lehetsz karcsú, boldog, fiatal, elégedett stb. ; akkor könnyen kiközösíthetnek (ez is valláshoz tartozó fogalom) a karcsú, boldog stb. emberek - iskolában az osztálytársaid, ha nem veszed meg a legújabb cuccot. Megjelenik tehát az eredendő bűn, az állandó tökéletlenség érzése, amely oly sok gátlás és kisebbrendűségi érzés forrása - gondoljunk csak a diákok pánikszerű fogyókúra mániáira, ami nyilvánvalóan a média által sugallt karcsú szépségeszmény következménye.
  
  
• Ötödször abban, hogy a tömegkommunikáció által sugárzott műsorok többsége a nézők számára mágikus szertartásként működik, másképp fogalmazva mágikus szükségleteket elégít ki. A mágiát lényegében mint utánzást, a rajtunk kívül lévő világ befolyásolási eszközeként definiálhatjuk. Az akciófilmek, szappanoperák gyönyörű sztárjai, rettenthetetlen hősei és végletes figurái nyilvánvalóan azért olyan népszerűek, mert az emberek egy kicsit azonosulhatnak álmaik tökéletes hőseivel, akár a helyükbe is képzelhetik magukat. Igaz ugyan, hogy ez csak szimbolikus cselekvés - és még az őskori mágikus szertartásoknál is passzívabb, hiszen ott többnyire tényleges tevékenység történt (rajzolás, esőtánc stb.) - hiszen a néző csak üldögél a "készülék " előtt, de az utánzás, egy ideális világgal való azonosulás ténye egyértelműen leírható az utánzó mágia fogalmával. Mindez nyilvánvalóan leírható a műsorok többsége esetében. Ez a mágikus jelleg látványosan megmutatkozik a Tátika című televíziós műsorban, amelyben a többnyire gyerekszereplők beöltözhetnek imádott sztárjaik ruhájába, s felléphetnek a köréjük varázsolt színpadra is, s mozgásukban utánozhatják is kedvenceiket, ámde énekelniük már nem kell, csak tátogniuk, hiszen a dolog lényegét jelentő zenét már az adott sztár énekli - hangszalagról.
  

1. Beosztja idejüket, meghatározza azt, hogy hogyan strukturálják az időt
   
   • hosszú órákat töltenek a különböző médiumok társaságában
     
   • nagyon sokszor műsoridőkhöz igazítják egyéb programjaikat („sietnem kell, mert kezdődik a...)
     
   • a műsorok (különösen a videoklipek) rendkívüli módon fölgyorsítják az érzékelésüket, ezért a valóságos szituációkat sokszor lassúnak, unalmasnak találják.
     
   
   
2. Közismerten meghatározza a diákok életmódját (itt csak néhány kiragadott példa szerepel):
   
   • öltözködést, hajviseletet, étkezési szokásokat
     
   • a tárgyi kultúrájukat (játékok, használati eszközök)
     
   • ünnepeiket
     
   
   
3. Beszédkultúra, kommunikációs kultúra
   
4. Kapcsolati minták
   
   • férfi- és női minták
     
   • felnőtt-gyerek kapcsolatok
     
   • a baráthoz- idegenhez való viszony
     
   
   
5. Az értékrendet
   
   • az értékhierarchiát
     
   • az erkölcsi rend sajátosságait
     
   • az erőszak értelmezését
     
   
   
6. A gondolkodásmódot
   
   • célokat sugall
     
   • világnézetet, eszményeket, jövőképet ad
     
   • meghatározza (preformálja) a gondolkodásmódot - meghatározza, hogy egy bizonyos dologról, milyen vonatkoztatási rendszerben, keretben gondolkodjunk
     

• Az alapvető veszélyforrás az, hogy a diákok túlzottan sok olyan információhoz jutnak, amelyeket nem is tudnak rendesen földolgozni, értelmezni, „megemészteni" - erőszak, bonyolult emberi kapcsolatok - amelyeket aztán a „maguk rendszerében" bármilyen módon félreértelmezhetnek.
  
• Szorosan ehhez tartozik az a veszély, hogy a média nagyon hamar „elveszi a gyerekkort, a naivitást a diákoktól. A nagyon hamar „felnőtt filmeket" néző gyermeknek bonyolult helyzeteket kell értelmeznie, a tömegkommunikáció által sugárzott erőszakkal, pornóval, a felfokozott „televilággal" kell megbirkóznia minden nap - miközben személyisége többnyire még nem elég érett ezeknek a terheknek a viseléséhez.
  
• a fiataloknak szóló filmek többsége - klipek, rajzfilmek, reklámok - olyan felfokozott tempójú, hogy befogadásuk során nincs is idő tudati kontrollra - ezek az információk tehát tudati ellenőrzés nélkül hatnak. Mindezt továbberősíti a műsorok képi világának intenzív jellege - elsősorban az ösztönökre igyekeznek hatni: erőszak, szex stb.
  
• Mindenkinek szembe kell néznie a korábban már említett kisebbrendűségi érzés kialakulásával. Valamennyiünknek az ünnepelt gyönyörű sztárok, a hipergazdag emberek, tökéletesen boldog mozihősök, vagy éppen tökéletes bűnözők és zsenik világával szemben kell megfogalmaznunk saját személyiségünket és életcéljainkat, ami nagy bátorságot és önbizalmat igényel.
  
• A tömegkommunikációs rendszer - a könnyebb érthetőség és nagyobb nézőszám kedvéért szükségképpen sematizál, uniformizál. Jók és rosszak, szépek és csúnyák népesítik be a rajzfilmeket, szappanoperákat, reklámfilmeket. Mindez szükségképpen befolyásolja a nézők világképét is.
  
• Komoly veszélyforrást jelent az is, hogy a tömegkommunikációval folytatott emberi kommunikáció általában egyirányú - ez még akkor is igaz, ha az utóbbi időben egyre nagyobb szerephez jutnak az ún. interaktív médiumok. Ez egyrészt jelentheti a befogadó passzivitását az aktív televízió előtt, másrészt viszont jelentheti az aktív számítógép-kezelőt a passzív és jámbor számítógép előtt. Mindkét forma végzetesen egyirányú kommunikációt eredményezhet: a számítógép-kezelő megszokja, hogy szinte korlátlanul uralkodhat a gép fölött, s a valóságban már nem tudja elviselni az „önálló partnereket", miközben a passzív televíziónéző teljes mértékben önállótlanná válik.
  
• A tömegkommunikációs rendszerek üzeneteiben nagyon gyakran összemosódnak az értékek, értelmezhetetlenné válnak a hagyományos erkölcsi rend kategóriái. Ma már természetes humorforrássá vált az, ha a másik ember pórul jár, egy-egy poén már nemcsak a jóizlés határait súrolja, de ha szó szerint értelmeznénk őket, akkor szükségképpen emberellenesnek lehetne tekinteni őket. Mindez anómikus, értékrend nélküli - csak az a fontos, hogy nekem itt és most jó legyen - világot eredményezhet a diákok fejében.
  
• Nagyon sokszor összemosódik a média által kreált világ és a diákok valóságos élete. Ebben az esetben nem az a fő veszély, hogy a diákok „álomvilágban élnek", „belső képük", beleélési képességük felfokozódik, hanem az, ha a két világ kontrollálhatatlanul összekeveredik. Egyre több gyermekbaleset származik abból például, hogy a diákok utánozzák a rajzfilmekben (pl. Tom és Jerry) látott akciókat.
  

Előző fejezet: 1. Médiaoktatás magyar közoktatásban

Tartalom

Következő fejezet: 3. Médiapedagógia - a gyakorlatban