A funkcióigés szerkezetek a jogi szaknyelvben

A jogi nyelvhaszálat bármely területét (jogalkotás, jogalkalmazás, jogtudomány) vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy szembetűnően magas a döntést hoz, vádat emel, intézkedést foganatosít típusú szerkezetek száma. A történeti kutatások azt mutatják, hogy nem újkeletűek ezek a kapcsolatok (Zsilinszky 1996: 92–96), hisz a formálódó, XVI–XVII. századi magyar jogi szaknyelvre éppúgy jellemző volt gyakori használatuk, mint a maira.

A szakirodalom különböző terminusokat használ megnevezésükre: terpeszkedő kifejezések (Tolnai nyomán), körülírás (Prohászka 1956: 186) terjengős kifejezések (Grétsy 1978), körülíró szerkezetek (Sziklai 1986). Az elnevezésekből is érzékelhető az a korábbi közkeletű vélekedés, hogy szinonim igével való helyettesíthetőségük miatt (döntést hoz > dönt, feljelentést tesz > feljelent) nyelvhelyességi szempontból általában kerülendőnek, terpeszkedőnek tartották az említett szókapcsolatokat. Szakirodalmi megítélésük ma már árnyaltabb: nem egyértelműen elutasító, létjogosultságukat sok esetben elfogadják (Sziklai 1986). Szaknyelvi használatuk valóban nem mindig fölösleges, ugyanis sokszor a nyelvi kifejezés pontosságát, az adott jogi gondolat adekvát megjelenítését szolgálják. Elnevezésükre ezért célszerű lenne semleges terminust találni.

A szófaji rendszerezések hosszú ideig nem igazítottak útba a szerkezet alaptagjául szolgáló elhomályosult jelentésű ige besorolását illetően. Keszler Borbála (1994: 49) tárgyalta elsőként szófaji felosztásában e szerkezetek igei tagját a valódi és a segédige közötti átmeneti kategóriaként, s ő használta elnevezésükre a német szakirodalom alapján a funkcióige terminust. Segédigeszerűnek, a mondatrészteremtő segédigéhez hasonlónak tartja és funkcióigének nevezi Lengyel Klára (1999: 121) is az említett szófajt. A félig németből fordított szakszó lehetőséget ad arra is, hogy az ilyen típusú szókapcsolatot funkcióigés szerkezetnek nevezzük.

A szerkezetet ige és határozó- vagy tárgyragos névszó alkotja; jellemzője, hogy alkotótagjainak szemantikai és szintaktikai hierarchiája fordított. Formálisan a deszemantizálódott ige a szerkezet alaptagja, a szintaktikai viszonyt a bővítményen rag jelöli, a jelentés magvát azonban a főnévi tag hordozza. Az ige csupán a szófajra jellemző grammatikai sajátságokat őrzi meg. A szintaktikai és szemantikai funkciók megoszlanak, a két tag azonban szoros jelentésegységet alkot. Ez a jelentés eltér a valódi szintagmák és a frazeológiai egységek jelentésétől is. A következő kapcsolatok szemléltetik a jelentésbeli különbségeket:

1. virágot tesz a vázába

2. intézkedést tesz

3. nem teszi ki az ablakba

Az 1. szintagmában a tagok egyenlő arányban vesznek részt a szemantikai struktúra kialakításában. A 2. szerkezet jelentésében a főnévi tag a domináns elem, a tesz lexikális jelentése elhomályosult, szerepe inkább a szófajváltó képzőkéhez hasonló. A 3. frazeológiai egység jelentése idiomatikus, eltávolodott az alkotó tagok lexikális jelentésétől. Ha morfológiai típusú szókapcsolattal (intézkedés mellett) hasonlítjuk össze a szerkezet jelentését, a következőket tapasztaljuk: a funkcióigés szerkezet és a morfológiai típusú szókapcsolat szemantikai struktúrájának közös jegye egyik alkotótagjuk (a mellett névutó és az elhomályosult jelentésű tesz) toldalékmorfémáéhoz hasonló jelentése.

A funkcióigés szerkezetek általában a főnévi tagból képzett igével helyettesíthetők. A szerkezetnek és a szinonim igének a vonzatstruktúrája azonban sok esetben eltérő, s ez meghatározó a helyettesíthetőség szempontjából. Szövegkörnyezetből (mondatból) kiragadott példákat nem célszerű vizsgálni, a szerkezet igével való fölcserélhetősége ugyanis a mondat bővítményeinek sajátosságaitól függ. Szaknyelvről lévén szó, természetesen nyelvi és jogi szempontok együttes figyelembevétele alapján lehet eldönteni, hogy adott esetben a kétkomponensű szerkezet használata indokolt-e vagy sem. A több szempont alkalmazása lehetővé teszi, hogy az általában kerülendőnek, fölöslegesnek tartott nyelvi jelenségről árnyaltabb, differenciáltabb képet kapjunk.

A funkcióigés szerkezetek szaknyelvi használatát vizsgálva az alábbi főbb csoportok különíthetők el.

I. A szerkezet szinonim igével helyettesíthető

Nem túl gyakran, de előfordul az a jelenség a terminológiában, hogy a kéttagú szerkezet és a szinonim ige is használatos ugyanazon jogi fogalom megnevezésére. Ezt mutatják az alábbi példák.

1.a) A Végrehajtó Tanács a hosszabbításra vonatkozó kérelemről legfeljebb annak kézhezvételétől számított 72 órán belül döntést hoz. (1999. évi L. törvény )

1.b) A kizárásról hivatalból vagy az eljáró személy, az eljárás alá vont személy, illetőleg a sértett bejelentésére a kifogásolt személy közvetlen felettese dönt, s egyúttal kijelöli a továbbiakban eljáró személyt is. (1999. évi LXIX. törvény)

2.a) Aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki vagy testi sértést okoz, vétséget követ el… (1978. évi IV. törvény)

2.b) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti. (1978. évi IV. törvény)

A szaknyelv sem használ tehát mindig fölöslegesen terjengős kifejezéseket, ugyanis a fenti esetekben rendelkezésre állt a terminológiában elfogadott szerkezetes forma is (döntést hoz, veszélynek tesz ki), ezeket használhatta volna a jogalkotó az 1.b) és a 2.b) mondatban is. A konkrét szövegrészleteket vizsgálva a helyettesítés feltételeként egyrészt a szerkezet és az ige azonos vonzatstruktúráját (valaki döntést hoz valamiről: alanyi és határozói vonzata van, valaki dönt valamiről: szintén alanyi és határozói vonzata van; valaki veszélynek tesz ki valakit, valamit: alanyi és tárgyi vonzata van valaki veszélyeztet valakit, valamit: alanyi és tárgyi vonzata van); másrészt az azonos jogi tartalmat nevezhetjük meg.

Azokban az esetekben tehát, ahol a szerkezet és az ige releváns vonzatai megegyeznek, továbbá a jogi gondolat sem sérül az átalakítás során, a helyettesítés lehetséges, illetve lehetséges lenne.

3. A puszta kézzel támadó személlyel szemben kés használata általában kizárttá teszi a jogos védelem megállapítását. (BH. 1985. 170.) Helyette használható lenne: A puszta kézzel támadó személlyel szemben kés használata általában kizárja a jogos védelem megállapítását.

4. Gondatlanságból elkövetett emberölés esetén az átlagot meghaladó fokú tudatos gondatlanság (luxuria) szigorú szabadságvesztés kiszabását teszi indokolttá. (BH. 1978. 185.) A szerkezet ebben az esetben is helyettesíthető lenne igével: Gondatlanságból elkövetett emberölés esetén az átlagot meghaladó fokú tudatos gondatlanság (luxuria) szigorú szabadságvesztés kiszabását indokolja. Az önálló tesz igének valódi szószerkezetben is bővítménye lehet az eredményhatározó (széppé tesz). Ezekben az estekben az alaptag fölcserélhető szinonim lexémával (széppé varázsol). A funkcióigés szerkezetekben azonban nem helyettesíthető az ige (*kizárttá csinál), az alkotótagok viszonya állandósult. A tagok kötöttsége és a szerkezet egészének szinonim igével való helyettesítése (az igei alaptag bizonyos jelentéselemeinek megléte ellenére) a funkcióigés szerkezethez való tartozást támasztja alá.

A szinonim ige fakultatív tárgyi vonzata lehetővé tenné a következő mondat átalakítását is.

5. A rendezvény feloszlatása során, ha a tömeg magatartására figyelemmel erre lehetőség van, a rendőrség első intézkedésként igazoltatásokat foganatosít, és azokról igazoltató lapokat állít ki. (15/1990. BM rendelet). Átalakítva: A rendezvény feloszlatása során, ha a tömeg magatartására figyelemmel erre lehetőség van, a rendőrség első intézkedésként igazoltat, és arról igazoltató lapokat állít ki. A főmondat igésítése az utána álló tagmondat anaforikus névmásának egyes számú alakját eredményezi. A kohéziós eszközök változása azonban nem akadálya, hanem értelemszerű következménye a helyettesítésnek.

II. A funkcióigés szerkezet helyettesítése megváltoztatja a struktúrát

A csoport sokszínű, a változás mértéke és minősége alapján is eltérő kategóriákra bontható. Annak részletes vizsgálata, hogy a mondat struktúrájának átalakításában pontosan milyen szerepük van az egyes bővítményeknek, későbbi tanulmány témája lesz. Most a főbb alcsoportokat mutatom be.

A) A meglevő vonzatok átrendeződését kívánja meg az ige. A helyettesítés ezekben az esetekben a szintaktikai funkciók és velük együtt a viszonyító elemek megváltoztatását jelenti.

6.a) Az Alkotmánybíróság a 191/B/1992. AB határozatában megállapította, hogy alkotmányellenes a megkülönböztetés, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget. (16/1998. AB határozat)

6.b) Az Alkotmánybíróság a 191/B/1992. AB határozatában megállapította, hogy alkotmányellenes a megkülönböztetés, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyokat különböztet meg.

A funkcióigés szerkezet határozói bővítménye (jogalanyok között) az igét tartalmazó mondatban tárgy lesz (jogalanyokat). A viszonyjelölő elemek esetén a névutót a rag váltja fel. A 6.b) változat esetén a jogi tartalom nem sérül, használata lehetséges lenne. Hasonló módon jellemezhetjük a következő szövegrészleteket is.

7.a) A vádirat benyújtása előtt az előzetes letartóztatás meghosszabbítása iránt az ügyész az előzetes letartóztatás határidejének lejárta előtt öt nappal tesz indítványt a bíróságnál. (1998. évi XIX. törvény)

7.b) A vádirat benyújtása előtt az előzetes letartóztatás meghosszabbítását az ügyész az előzetes letartóztatás határidejének lejárta előtt öt nappal indítványozza a bíróságnál. Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy a jogi szaknyelvre nagyon jellemző a nominális elem dominanciáját eredményező szerkesztésmód, mint hogy a 7.a) mondatban található szerkezet számtalanszor előfordul a törvények, jogszabályok, bírósági határozatok nyelvében, az igés változattal viszont egyetlen egyszer sem találkoztam.

B) A funkcióigés szerkezet igével való helyettesítése új vonzat megjelenését kívánja meg. A szinonim ige tranzitív, kötött kötelező bővítménye a tárgy, elmaradása a mondatot agrammatikussá tenné. Ezt mutatják a következő mondatok.

8. A bíró a (2) bekezdésben meghatározott korlátozás nélkül járhat el, ha a bejelentő a kizárás megtagadása után a 21. § (1) és (3) bekezdésének ugyanazon pontjára alapított újabb bejelentést tesz a bíró kizárása iránt. (1998. évi XIX. törvény).

Az ige szerepeltetése a mondatban (bejelent ~ bejelenti) föltétlenül tárgyi vonzat megjelenését kívánná. A jogi tényállást tartalmazó kiinduló mondatunkban azonban nem szerepel a cselekvés tárgya, hisz a bejelentő nem a bíró kizárását jelenti be, az célja a cselekvésének. A szerkezet ebben az esetben nem helyettesíthető szinonim igével, mert tárgyi vonzata a jogi fogalom sérelme nélkül nem tehető ki. A bejelentést tesz és a bejelent bővítési lehetőségeinek eltérő volta (a szerkezetnek csak az alany a kötelező vonzata, az igének a tárgy is) magyarázza, hogy az adott szövegrészletben a jogi tartalomnak a fakultatív célhatározói bővítménnyel megjelenő szerkezetes forma felel meg. A határozói bővítmény iránt névutója gyakori kifejezőeszköze a szaknyelvnek, használata azonban fölösleges, a fönti mondatban az érdekében lexémával lenne helyettesíthető.

9. A hamis vád alapesete megvalósul azzal, hogy valaki hatóság előtt mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol, tehát alaptalan feljelentést tesz. (BH. 1984. 49)

10. A kerületi bíróság azért állapította meg illetékességének hiányát, mert álláspontja szerint az a bíróság illetékes az ügy elbírálására, amelynek területén a magánvádló feljelentést tesz. (BH. 1986. 454)

Mindkét fönti mondatra az jellemző, hogy a jogi tartalomnak nem releváns jegye a cselekvés objektuma, a jogi gondolat lényege önmagában a cselekvésfogalom, tehát szükségtelen mellette a tárgyi bővítmény. A szinonim ige a mondatban legfeljebb a határozatlan névmási valakit tárggyal egészülhetne ki, a megfogalmazásnak ez a módja azonban kevésbé pontos, az átalakítás így nem végezhető el. Az idézett szövegrészletek arra is rávilágítanak, hogy miért részesíti előnyben sokszor a szaknyelv a terjedelmesebb (de nem mindig fölöslegesen terjengős) funkcióigés szerkezeteket: alkalmazásuk ugyanis lehetővé teszi a főnévi tagban megnevezett cselekvésfogalom tárgyi bővítmény nélküli szerepeltetését. Ez különösen azokban az esetekben kedvező a szaknyelv számára, amelyekben a tényállás bizonyos elemeit nem lehet vagy nem szükséges megnevezni. A jogi gondolat adekvát megjelenítésének igénye és a szerkezetet erre alkalmassá tevő jellemzőinek egybeeséséről beszélhetünk ezekben az esetekben.

III. A funkcióigés szerkezet nem helyettesíthető szinonim igével

Ennek okai többfélék lehetenek, a legjellemzőbbek a következők.

A) A szerkezet jelzői bővítménye nem alakítható át az ige vonzatává. A megállapítás azonban csak a jelzői bővítmények egy részére vonatkozik. Sok esetben ugyanis a jelző transzformálható az ige határozójává. (A 8. mondatban mindkét jelző lehetne az ige határozója: …pontjára alapítva újabban bejelenti…, s hogy a szerkezet mégsem alakítható át, annak a tárggyal való kiegészülés az oka. Más esetben: a 2.a) mondatban a közvetlen veszélynek teszi ki átalakítható közvetlenül veszélyezteti formává.)

A jelzői bővítmény akadályozza a helyettesítést a következő szövegrészletekben:

11. …a nemzetközi kötelezettségvállalás alapján mindazon személyek, cselekményeik, kapcsolataik adatait, akikkel szemben nemzetközibűnüldözési intézkedéseket kell foganatosítani a büntethetőség elévüléséig, vagy a nemzetközi kötelezettségvállalásban meghatározott ideig… (1994. évi XXXIV. törvény)

12. Ha az ítélet kihirdetése után az előzetes letartóztatás fenntartását elrendelő végzés tekintetében a vádlottak és védőik – kioktatás után – sem tesznek perorvoslati nyilatkozatot, a nyilatkozat megtételének hiányát nem lehet a végzés ellen bejelentett fellebbezésként értékelni. (BH. 1994. 654)

Az átalakítható szerkezetek esetén a jelző a főnévi taggal nem áll szoros kapcsolatban, nem alkotnak együtt szakszót. A jelzői funkciót betöltő melléknév vagy melléknévi igenév határozóragok felvételére alkalmas. A két utóbbi példában viszont a jelzői bővítmény és a főnév (bűnüldözési intézkedés, perorvoslati nyilatkozat) együttesen jogi fogalom megnevezője, terminus technicust alkot, s ez akadályozza a transzformálást, mint ahogyan az is, hogy ezek a többnyire összetett szóból származó -i képzős melléknevek nem vagy nagyon ritkán vesznek fel határozóragot (*bűnüldözésileg intézkedik, *perorvoslatilag nyilatkozik).

B) A funkcióigés szerkezet főnévi tagjából nem képezhető ige. Azok a kapcsolatok tartoznak ide, amelynek főnévi komponense összetett szó, s abból elvonással lehetne igét létrehozni. Az ily módon keletkezett igék nyelvhelyességi szempontból éppúgy kifogásolhatók, mint a terpeszkedő kifejezések (Grétsy 1976: 12). Ilyen szerkezetet tartalmaznak az alábbi mondatok.

13. Az a körülmény, hogy a bűncselekmény alapos gyanúja esetén a rendőrök a házkutatást alakszerű határozat hiányában foganatosították, magát az intézkedést nem teszi jogszerűtlenné, ezért az intézkedő rendőröknek erőszakkal vagy fenyegetéssel való akadályoztatása megvalósítja a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét. (BH. 1995.)

14. Bűnhalmazat megállapításának van helye, ha az elkövető – akár ugyanazon nyilatkozat során – több személlyel szemben tesz bűncselekmény elkövetésével vádoló valótlan tartalmú tényállítást. (BH. 1981. 389)

15. Ha magánindítványra jogosult sértett helyett annak házastársa tesz magánindítványt, őt – megfelelő határidő kitűzése mellett – meghatalmazás csatolására kell felhívni. (BK. 7. sz.)

Helyettesítés esetén a 13. mondatban a *házkutattak, a 14-ben a *tényállít, a 15-ben pedig a képzéssel alkotott *magánindítványoz igét kellene alkalmaznunk. Bár néhány elvonással keletkezett igealak meghonosodott a nyelvhasználatban, további gyarapításuk, szaknyelvi meghonosításuk nem lenne célszerű. Mindhárom esetben a szerkezetek főnévi komponense a terminológiában pontosan definiált szakszó, átalakításuk így a jogi gondolat sérelme nélkül nem végezhető el.

C) Jogi szempontból nem lehetséges a helyettesítés, ugyanis a funkcióigés szerkezet az adott jogi gondolat egyetlen lehetséges adekvát formája. Ilyet tartalmaznak a következő szövegrészletek.

16. Ez az álláspont megfelelően érvényesül a hivatalos személy megsértése esetében is, amely hivatalos személy elleni erőszakot vagy fenyegetést tartalmaz, az előbbinél pedig sértő kijelentést tesz. (BH. 1983. 387)

17. A végrehajtó a bűnügyi zárlatot az elrendelő határozat kézhezvétele után haladéktalanul foganatosítja. (1994. évi LIII. törvény)

18. A végrehajtó csak egyszer számíthatja fel az utazási költségáltalányt, ha azonos helyszínen (lakásban, ingatlanon) egyidejűleg foganatosít több ügyben eljárási cselekményt. (20/1998. IM rendelet)

19. Így a bíróság … kényszerűen a tanút is a „bármelyik érdekelt” körébe vonja és az ő apaságának megállapíthatósága kérdésében is bizonyítást foganatosít. (75/1995. AB határozat)

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a jogi nyelvhasználat jelenségeinek kizárólag nyelvi (nyelvhelyességi) szempontból történő vizsgálata a következtetések egyoldalú, a szaknyelv sajátosságait figyelmen kívül hagyó voltát eredményezi. Hisz „A jogi nyelvhasználat a jogi tartalmú közlés közérthetősége… nem pusztán nyelvhelyességi vagy stilisztikai kérdés, hanem a jogi cél elérésének, a jog társadalmi hatályosulásának nélkülözhetetlen eszköze” (Karcsay 1981: 325). Nem hagyhatók figyelmen kívül a jogi szempontok, nem sérülhet a jogi gondolat. A törvények, jogszabályok nyelvi megformálása elsődlegesen az egyértelműségre, a tartalom minél pontosabb megragadására törekszik, hogy a félreérthetőséget, a többféle értelmezési lehetőséget elkerüljék. Szakmai szempontból nem az a rossz törvény, jogszabály, amelyik a nyelvhelyesség kívánalmainak nem tesz eleget, netán fölöslegesen terpeszkedő kifejezéseket használ, hanem az, amelyiknek értelmezése vitatható, esetleg sokféle.

Mindezeket figyelembe véve a funkcióigés szerkezetek szaknyelvi használata nem minősíthető egyértelműen öncélúnak, fölöslegesnek. A bemutatott példák alapján megállapíthatjuk, hogy szinonim igével való helyettesítésük a mondat vonzatstruktúrájának és a jogi tartalom értelmezésének függvénye. Ha e két szempont lehetővé tenné a cserét, akkor sem biztos, hogy elterjednek az igés formák, hisz a nyelvszokás e területen is a megszokott alakok megőrzésére irányul.

SZAKIRODALOM

Grétsy László 1976. Mai magyar nyelvünk. Szerkesztette. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Grétsy László. 1978. Hivatalos nyelvünk kézikönyve. Budapest, 2. kiadás.

Karcsay 1981. Jog és nyelv. Jogtudományi Közlöny 4. szám. 32–8.

Keszler Borbála 1994. Magyar leíró nyelvtani segédkönyv. Szerkesztette. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp.

Lengyel Klára 1999. A segédigék kérdéséhez. Válasz Uzonyi Kiss Judit és Tuba Márta cikkére. Nyr. 123: 116–27.

Prohászka 1956. Az ige körülírása sokszor fölösleges szószaporítás. Nyr. 80: 185–93.

Sziklai Lászlóné 1986. Terpeszkednek vagy körülírnak? Nyr. 110: 268–73.

Zsilinszky Éva 1996. Állandó szókapcsolatok XVII. századi jogi szövegekben. Nyr. 120: 92–6.

B. Kovács Mária

B. Kovács, Mária: Function verb phrases in legal texts. In legal texts, ‘function verb phrases’, i. e. constructions made up by a verb of very general meaning followed by a nominal in the accusative or some other oblique case, occur rather frequently. This paper considers both linguistic and legal angles of this phenomenon in trying to find out under what conditions it is possible for such constructions to be replaced by a single (synonymous) verb. The author concludes that such replacement is possible if the relevant arguments of the verb and the construction involved are identical and the legal contents are not thereby impaired. However, non-identical argument structure and/or the effort to give adequate expression to some complex legal idea may prevent function verb phrases from being replaced by a synonymous verb in many cases. In a legal sense, what makes the text of a law objectionable is not the fact that it is not impeccable linguistically but rather if its wording is vague or ambiguous, and allows multiple interpretations.