Férfinyelv-e a magyar?*

Az amerikai feminista teoretikusok kezdeményezése nyomán kialakult egy új tudományág, az úgynevezett gender studies ’a társadalmi nemek tudománya’, amely több tudományágban nemi nézőpontból vizsgálja a női-férfi szerepeket a társadalomban, a gazdaságban, a nyelvben.

A magyartól eltérően számos nyelvben külön szavak jelölik a biológiai és a nyelvtani nemet. Vö.: orosz – , német Geschlecht – Genus, angol sex – gender. Ezekben a nyelvekben az élőlényeket jelölő főnevek esetében beszélhetünk természetes és nyelvtani nemről, az élettelen tárgyakat jelölő főneveknek viszont csak nyelvtani nemük lehetséges. A természetes nemet elsősorban a szavak jelentése, a nyelvtani nemet pedig névelők (például német, francia), főnevek ragjai (szláv nyelvek), képzők (szláv nyelvek, német) stb. fejezik ki. A biológiai és a nyelvtani nem ellentmondásba is kerülhetnek egymással. A németben például a das Mädchen ’lány’, das Weib ’asszony’ szavak semleges neműek. Közismert, hogy a magyarban a főneveknek nincs nyelvtani nemük, a biológiai nem különbözősége azonban kifejeződik. Vö.:

természetes (biológiai) nemi különbségek

A magyarban az emberek és állatok biológiai nemi különbözősége elsősorban lexikálisan fejeződik ki: apa – anya, fiú – lány, király – királynő, bika – tehén, csődör – kanca. De számos esetben ugyanaz a szó jelölhet férfit és nőt, hímet és nőstényt is: Gabi (Gábor – Gabriella), Tóni (Antal – Antónia), Kovács Tihamér/Ildikó néprajztudós, kutatómérnök; gólya, leopárd. A magyarban nincsenek hím-, nő- és kétnemű főnevek, mint például az oroszban, de vannak férfi nemet, női nemet és mindkét nemet jelölő vagy jelölni képes főnevek. Vö.: özvegy – özvegyember/özvegyasszony – özvegyen marad (férfi v. nő), az özvegy kovács – Both bajnok özvegye, a szalmaözvegy többnyire férfi, a víg özvegy és a szép özvegy viszont csak nő lehet, az özvegyi fátyolt is csak nő dobhatja el, özvegyi nyugdíjat férfi és nő is kaphat, özvegyi sorsra is juthat mindkét nem, de ezt régebben csak nők tudatták a világgal ily módon: özv. Szabó Lászlóné. Egy özvegyemberhez férjhez lehet menni, egy özvegyasszony pedig feleségül vehető.

A nők nyelvi egyenjogúsításáért folytatott mozgalom (Frauen sprachlich den Männern gleichstellen) különösen azokban az országokban erős, amelyek nyelvében a nemi különbségek nyelvtani nem (Genus) formájában is kifejeződnek. Ilyen nyelv többek között a német, amelyben hím-, nő- és semlegesnem van. Luise F. Pusch 1984-ben megjelent könyvének a címe A német mint férfinyelv (Das Deutsche als Männersprache). E könyv 1996. évi különkiadásának az előszavában a szerzőnő nehezményezi, hogy útlevelében ez olvasható: „Der Inhaber dieses Passes ist Deutscher”. (’Ennek az útlevélnek a tulajdonosa német’ [a végződés hímnemű].) Ha egy iskolai fogalmazást írna, akkor a német szó hímnemű végződését aláhúznák, mivel a jelen esetben csak a nőnemű alak a helyes. Ha azonban a német szót nőnemben használjuk, akkor a tulajdonos szónak is nőneműnek kell lennie. Az inkriminált mondat tehát így helyes: „Die Inhaberin dieses Passes ist Deutsche”. (Ennek az útlevélnek a tulajdonosnője német nő.) Harro Gross (1991: 176) rámutat, hogy a Német Szövetségi Köztársaság férfiak és nők egyenjogúságát biztosító alkotmányának némelyik cikkelye a hímnemű alakok használata következtében úgy fogalmazódik meg, mintha azok a nőkre nem vonatkoznának: Jeder hat das Recht auf die freie Entfaltung seiner Persönlichkeit ’Mindenkinek megvan az a joga, hogy szabadon kibontakoztassa személyiségét’. Kein Lehrer darf gegen seinen Willen verpflichtet werden, Religionsunterricht zu erteilen. ’Egyetlen tanár sem kötelezhető, hogy akarata ellenére vallásoktatói feladatokat lásson el’. Szerinte (173) a hímnemű alak csak akkor lehet „nemsemleges” (’geschlechts-neutral’), ha az egyértelműen csak nőkre vonatkozik. Például: Diese beiden Arbeiter nehmen ihren Schwangerschaftsurlaub. ’Ez a két dolgozó szülési szabadságon van’. Peter Braun (1998: 56) kijelenti, hogy „a férfinyelv a férfiak és a nők számára egyformán minta és norma, amely a társadalmi tevékenység során a nőket számos esetben diszkriminálni képes”. A nőellenes nyelvhasználatnak (frauenfeindlicher Sprachgebrauch) a következő fő típusait különbözteti meg:

1. A nőket ignoráló, mellőző nyelvhasználat, amely azonban nem zárja ki, hogy őket is beleértsük. Például: Kedves kollégák, a polgárok pártja.

2. A nőket a férfiak „függelékeként” megnevező nyelvhasználat: Thomas Mann és Katja asszony, Meier úr a feleségével, élete párja/a jobbik fele, Kissné, Kiss Jánosné, báróné.

3. A nőket csak a hagyományos női szerepkörökben megnevező nyelvhasználat: háziasszony, anya, feleség, varrónő, Kisasszony! (éttermekben a pincérnők megszólítása), bejárónő, házvezetőnő, háziasszony-kötelesség, óvónő, fejőnő.

4. A nőket leereszkedően, vállveregetően, lenézően megnevező nyelvhasználat (Luise F. Pusch [46] Luthert is segítségül híva […dann ein Weib allzeit zwen nachteil, da ein man zwen vorteil hat ’egy nőnek mindenkor számos hátránya, egy férfinek viszont számos előnye van’] megállapítja, hogy a női, nőies szó jelentése a „másodrangú” jelentéssel egyenlő: „Weiblich gleich zweitrangig”): a gyengébb nem, szolgálólány, szipirtyó, vén csataló, céda, ringyó, buja nő, szuka, szajha, boszorka, boszorkány, fehérnép, férjvadász, asszonyság, szenteskedő/vakbuzgó nő, házisárkány, szószátyár, pletykafészek. Ez csak olyan asszonymunka (asszonybeszéd, női logika, női rafinéria, női szeszély, női hiúság). Lónak, asszonynak hinni nem lehet. Gyarlóság (hiúság) asszony a neved.

5. Számos frazeologizmus alapszava férfiakat jelölő szó: ura a helyzetnek, ura a szavának, adja az urat, nem ura indulatainak, a maga ura, Amilyen az úr, olyan a szolgája, szép szál ember, felszarvazott férj, legény a talpán, a teremtés koronája, ügyes fickó, furfangos ember, ravasz kópé, a legszebb férfikorban van, ez férfimunka volt.

6. Páros megnevezésekben általában férfi – nő a sorrend: Ádám és Éva, Rómeó és Júlia, Caesar és Kleopatra, férfiak és nők, fiúk és lányok, férj és feleség, apja és anyja.

7. Foglalkozások megnevezésekor a nőket jelölő elnevezéseket általában a megfelelő férfiakat jelölő főnevekből képezzük. A magyarban ez a nő, asszony szavakkal alkotott összetételekkel vagy pedig a női melléknév segítségével történik. Vö.: munkás nőmunkás, munkásnő, munkásasszony, női munkás, női munkaerő. Olyan példát azonban több nyelv alapján sem nagyon lehet találni, amikor női foglalkozást jelölő szóból képzünk férfi foglalkozást megnevező szót. A magyarban például a fejőnő hímnemű párja a fejőgulyás, de ezek egymástól független, önálló képzések. A védőnő, szövőnő szavaknak pedig nincs párhuzamos férfi nemet jelölő megfelelője, viszont van szövőmester. Az óvónő mellett igen ritkán már előfordul az óvóbácsi is.

Marlis Hellinger (1985: 4) alapján a fenti nyelvi „diszkriminációt” kiegészíthetjük még kettővel:

8. A párhuzamos férfi és női elnevezések esetében a két szó jelentésállománya nem mindig azonos. Ilyen szavak az angolban például a master/mistress, a németben a der Gouverneur ’kormányzó, helytartó’/die Gouvernante ’nevelőnő’, Sekretär ’titkár, íróasztal’/Sekretärin ’titkárnő’. De a magyarban a fejőnő a teheneket feji, a fejőgulyás viszont a borjas teheneket őrzi, feji és gondozza, de a doktor/doktornő jelentései sem fedik egymást. A bába meg a bábaasszony szavak jelentése pedig azonos.

9. Ha a nőket férfiakhoz hasonlítjuk, akkor ők felértékelődnek, ha a férfiakat a nőkhöz, akkor ők leértékelődnek. Vö.: Sie steht ihren Mann. ’Megállja a helyét.’ Sie ist der Mann im Hause. ’ő az úr a háznál.’ Ebben a nőben férfierő van. De: asszonyos, elpuhult fickó, anyámasszony katonája, lányos kinézetű fiú.

A feministák a nők nyelvi egyenjogúságának a megteremtésére is törekednek. Céljuk a már meglévő „férfi nyelvhasználat” mellé egy párhuzamos „női nyelvhasználat” létrehozása vagy pedig egy „nemsemleges nyelvhasználat” meghonosítása. Ennek eszköze lenne a nyelv feminizálása páros formák következetes alkalmazása révén (Künstler – Künstlerinnen), nemsemleges megfogalmazások előnyben részesítése (például az apa lett helyett gyereke lett, a hímnemű kiadó helyett az, aki könyvet ad ki vagy a semleges nemnek nemsemlegesként való használata (das Gott, das Professor). A feministáknak ezt a törekvését sokan múló divatként kezelik. Kétségbe vonják a feministáknak azt az állítását, hogy a német patriárchális férfinyelv (Ist das Deutsche in erster Linie eine Männersprache? Die Weltwoche 41. 10 Oktober 1991), s felteszik a kérdést, hogy lehetséges-e az értelmes egyensúly létrehozása a passzív férfinyelv és a harcos női nyelv hívei között (Gibt es den sinnvollen Ausgleich zwischen unreflektierter Männer- und streitbarer Frauensprache?). A feministák néhány követelése már meghallgatásra talált. Nemcsak a férjes nőket szólítják Frau-nak, hanem valamennyi hajadont is 16–18 évtől kezdve, vagyis a régi Fräulein-okat is. Elindult az általános jelentésű névmások feminizálása. Például: Von dort oben hat man/frau eine herrliche Aussicht. (A man általános névmás eredeti jelentésében mindkét nemhez tartozó személyt jelölhetett, és nem is származik a Mann ’férfi’ jelentésű szóból). Jedermann/jedefrau weiß, wie schwierig das ist. Új nőnemű szavak használata terjed: der Professor – die Professorin, der Kaufmann – die Kauffrau, Medienfrauen ehren Medienmänner.

A feminizálás a vallásos nyelvre is kiterjedt. A női lelkipásztorok egy része például a Miatyánkot is megváltoztatja. Vö.: Vater unser, der du bist im Himmel ’Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben’; Vater und Mutter unser im Himmel ’Mi Atyánk és mi Anyánk a mennyben’. Ráirányult a figyelem a bibliában Mózes első könyvére, a Genezisre, amely a világ teremtését tárgyalja, s ezen belül az ember teremtésével kapcsolatos ellentmondásra. Az 1.1-ben „…Gott schuf den Menschen zu seinem Bilde, zum Bilde Gottes schuf er ihn; und schuf sie als Mann und Weib”. (Az Isten saját képére férfiként és nőként teremtette az embert.) Az 1.2-ben viszont „…Gott der HERR sprach: Es ist nicht gut, daß der Mensch allein sei; ich will ihm eine Gehilfin machen, die um ihn sei… Und Gott der HERR baute ein Weib aus der Rippe, die er von dem Menschen nahm, und brachte sie zu ihm. …man wird sie Männin nennen, weil sie vom Manne genommen ist”. (Az Isten később teremtette az aszonyt az ember oldalbordájából s ez a nő Männin ’férfiből nőtt’ elnevezésében is tükröződik.)

Úgy gondolom, hogy a szélsőséges feministák sem a nyelv törvényeit, sem a bibliai világképet nem ismerik igazából. A fent ismertetett 9 elmarasztaló pontnak, amelyek alapján férfinyelvről beszélnek, a forrása lényegében a keresztény világkép. Ha egy magyar férj élete párját feleségnek nevezi, ezzel csak azt akarja mondani, hogy a Feleség fél segítség, ha pedig tréfásan oldalbordájának v. oldalcsontjának, akkor abban is a bibliai világteremtésnek az egyik változata tükröződik: Hej, pedig immáron megdelelt a csorda, Mégse jő étellel a hű oldalborda (Arany). A hím- és nőnemű alakok állandó párhuzamos használata vétene a nyelvi ökonómia ellen. Vö. például: Die Autofahrer werden zur Kasse gebeten. Die Autofahrerinnen und Autofahrer werden zur Kasse gebeten. Sok minden függ azonban a konszituációtól. Egy választási gyűlésen például jól hangzik egy ilyen mondat: Every man and woman should have the job to deserve. Más esetben a „nők” külön kiemelése felesleges, mivel a minden ember fogalomkörébe a nők is beletartoznak. Zavaró lehet, hogy némely esetben az ember ’férj’ jelentésben használatos vagy csak férfit jelöl: Hazajött az emberem. A szép szál ember és a marha nagy ember hallatán sem gondol senki sem nőre. Nem embernek való munka ez, csinálják az asszonyok. Jó leány, csak ember kell neki. Vö.: az angolban. Be a man! ’Légy férfi’; A fiatalember (, young man) sem lehet nő.

A 9 elmarasztaló pont legtöbbjét egyébként lehetne cáfolni szintén tendenciózusan összeválogatott nyelvi példákkal, s ennek alapján talán még nőuralomról is beszélhetnénk. A páros elnevezésekben a férfi – nő sorrend a társadalmi hierarchiát tükrözi, amely – mint láttuk – a világ teremtésére nyúlik vissza. De a sorrend mindjárt megváltozik, ha a nő valamilyen szempontból fontosabb a férfinál. Például: Mária és József, az angol királynő és férje, az igazgatónő és két tanár, A túlsó oldalon két nő és egy férfi handabandázik egy rendőr körül (Ottlik Géza, Tényállás). Ha egy férfit jelölő foglalkozásnak nincs meg a párhuzamos női megfelelője, arról elsősorban nem a nyelv tehet. A magyarban például van vándorlegény, vándortanító, legénylakás, de nincs *vándorlány, *vándortanítónő, mivel ilyen szavak használatára nem volt társadalmi igény. A lánylakás újabban viszont már előfordul. Az Ilyen az asszonyhűség! – Ilyen a férfihűség! mondásokban többnyire a férfiakra vonatkoztatott kijelentésnek van negatív töltete. A férfiak nyelve is lehet hosszú, vagyis ők is szívesen pletykálnak (vagy inkább örömmel hallgatják azt). A selyemfiú, himpellér, csirkefogó, gazember, gazfickó szavaink sem nőket jelölnek. Az sem mindig felemelő, ha egy férfit jelölő szót nőre vonatkoztatunk, s „nőies” szavaknak férfiakra alkalmazott használata sem mindig megalázó. Vö.: Az igazgatónőnk egy zupás őrmester. – Lány-arcotok’ a nap meg nem süti nála (Arany, Szondi két apródja). A tréfás nőuralomra (a feleség házasságbeli irányító szerepére) talán a legtöbb nő lelke mélyén vágyik, s számos családban ez így is van, de az a sejtésem, hogy igen kevés lány vágyik papucsférjre, sok nő viszont még egy mintaférjjel sem lenne elégedett, ha igen, akkor azt „átszabná” saját mintájára. A Cherchez la femme! ’Keresd a nőt!” mondás jelentése, hogy rejtett dolgok, események oka számos esetben nő. Gorkij ezt emelkedettebben megfogalmazva így fejezi ki: ’A nő iránti szerelem hozott létre minden nagyszerű dolgot a földön’.

Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy a nőmozgalmak résztvevőinek törvénykezésben, a gazdasági és a tudományos életben célszerű tevékenykedniük. Az itt elért eredményeik aztán nyelvi téren is változásokhoz vezetnek. Lásd Laczkó Krisztina (1996: 161–7) vizsgálatát a mai asszonynévhasználatról Budapesten, az 1974 évi családjogi törvény módosítása következtében lehetségessé vált ötféle névváltozat elterjedéséről. 298 adatközlő névválasztása a következőképpen oszlik meg:

Érdekes lenne a csaplár és csaplárné típusú megfelelések gyakorisági mutatóinak is a vizsgálata napjaink magyar nyelvében.

A rokonságviszonyok jelölése a különböző nyelvekben azt mutatja, hogy az egyes nyelvek minden feminista bábáskodás nélkül meg tudnak felelni a társadalom részéről felmerült igényeknek. Az oroszban például külön szavak jelölik a férj ( – ) és a feleség
( – ) apósát és anyósát, a nagyszülők ( u ) jelölésére azonban nincs külön szó.

A magyarban a nyelvtani nem hiánya lehetővé teszi, hogy minden olyan esetben, amikor a nőket megnevezzük, a foglalkozásnevet a férfiak foglalkozásával egyező módon használjuk. Például: Meghívó a II. Szegedi Polgári Estélyre. Fővédnök: Dr. Dávid Ibolya országgyűlési képviselő, igazságügyminiszter. A programban közreműködnek: Dobos Katalin színművész, Maczelka Noémi zongoraművész, Vámossy Éva operaénekes. Ez a jelölési mód az egész magyar sajtóban általános, s megfelel a nyelvi ökonómia követelményének is: Berczik Sára, a ritmikus sportgimnasztika megteremtője, nemzetközi hírű mozgáspedagógus, Ayle Neusel, kasseli kutatómérnök, a támogató egylet elnöke (a szövegből később kiderül, hogy az Ayle női név).

Ha a nők családnevét keresztnév nélkül használjuk, vagy csak a nők foglalkozását nevezzük meg, akkor a nő, női, asszony szavak segítségét vesszük igénybe: Neusel asszony még fontosabbnak tartja a demokratikus kutatónőket képviselve… Körülbelül 150 tudós- és kutatónő dolgozik majd együtt a világ minden tájáról érkező mintegy ezer hallgatónővel.

Az asszony szó elsősorban magasabb állami tisztségek elnevezésével kapcsolatban jelöli a női nemet: Albright asszony sokat kockáztatott. A magyar államfő Shipley miniszterelnök-asszony társaságában. A miniszterelnök-asszony nem látta akadályát a könnyítésnek. Az államtitkár-asszony szerint mintegy 60-80 gyógyszerről kell eldönteni, hogy maradhat-e a betegek számára ingyenes kiváltható szerek között vagy sem. Az asszony szót férfi és női foglalkozások vagy csoportok megkülönböztetésére is használhatjuk: jós ’jövendőmondó’ – jósnő, kuruzsló – kuruzsló asszony, kuruzsló nő, javasasszony (mindhárom szó jelentése hasonló), vajákos ember – vajákos asszony, parasztember – parasztasszony.

A nő szó összetételek utótagjaként igen gyakran jelöl női foglalkozást: bíró bírónő, tanító tanítónő, orvos orvosnő, elnök elnökasszony, elnöknő, igazgató igazgatónő, tanár tanárnő, bajnok bajnoknő, barát barátnő, bemondó bemondónő, isten istennő, kém kémnő, munkás munkásnő, munkásasszony, nőmunkás, sógor sógornő, színész színésznő, titkár titkárnő, újságíró újságírónő, virágárus virágárusnő. A kéjnőnek védőnőnek, varrónőnek nincs férfi megfelelője. A nőszabó és a női szabó viszont nem azonos jelentésű. Címekben, rangokban csak a nő szót használhatjuk, és csak az összetétel utótagjaként: királynő, hercegnő, grófnő, bárónő (*nőgróf, *női gróf), cárnő, császárnő. A királyasszony ma már elavult: Királyasszony kertje kivirult hajnalra (Arany). A hercegasszony azonban lehetséges. A kisasszony mint megszólítás ma már régies, de egy boltos kisasszony Hódmezővásárhelyen már képes egy élelmiszerboltban két álarcos, bőrkesztyűs fiatalembertől némi dulakodás után harmincezer forint körüli zsákmányt is visszaszerezni. Feltehetőleg olyan hírrel is találkozunk, amikor egy postás kisasszony elől futamodnak meg a rablók, és az ő karja lesz libabőrös, amikor felidézi a történteket. Azt azonban szem előtt kell tartanunk, hogy vénkisasszony ma már nincs, vénlányról sem ildomos beszélni (a vén legény nyugodtan használható), az aggszűz szavunk pedig már gúnyolódásra is alkalmatlan.

A nő szó előtagként való használata férfi és női foglalkozások párhuzamos jelölésére ritkább és kevésbé köznyelvi. Vö.: nőolvasó – olvasónő, nőbeteg, kórterem nőbetegek számára (vkinek a páciense) – beteg nő (nem páciens), nődolgozó (vhol nőalkalmazott) – dolgozó nő (bárhol dolgozhat), nőküldött. Gyűjtő jelentésű főnevekkel többnyire a nő szót használjuk: nőszövetség, nőegylet, nőbizottság, nőegyesület, nőgyűlés, nőtagozat, nőtársaság, nőszemélyzet, nőkoszorú, de: asszonyküldöttség/nőküldöttség. A férfikórus megfelelője asszonykórus, menyecskekórus. A nő szó összetett szavak előtagjaként egyaránt jelölhet nőket és férfiakat olyan foglalkozások esetében, amelyek nőkkel vannak kapcsolatban: nőorvos – orvosnő, nőfodrász – fodrásznő, nőgyógyász. A nőcsábász, nőcsábító, nőgyűlölő, nőgyalázó, nőhódító, nőimitátor tárgyas összetételeink viszont csak férfiakat jelölnek. A nőíró – írónő, nőismerős – ismerős nő, nőrokon – rokon nő változatok ugyanazt a fogalmat jelölik.

A női melléknevet akkor használjuk, ha a nő vagy asszony szavakkal képzett összetételek nem használatosak. Vö.: női futó, női sofőr, női sportoló, női vendég, női zenekar, női brigád, női csapat, női páros. A nőbolond viszont férfi, a bolond nő nő, a női bolond pedig páciens.

Férfi és női nemi különbségeket a fiú és leány/lány szavakkal is jelölhetünk: diákfiú – diáklány, gyámfiú – gyámlány, keresztfiú – keresztlány, parasztfiú – parasztlány, pincérfiú – pincérlány, kamasz fiú – bakfislány, serdülő fiú – serdülő lány, mostohafiú – mostohalány, királyfi – királylány, cseléd – cselédlány, a Horváth fiú – a Horváth lány, de csak: konyhalány, kézilány, nyoszolyólány, koszorúslány, varrólány, kölyökcsapat (sport), fiúcsapat – leánycsapat.

A német feministák fő törekvése, hogy a nyelvben a nőket ne csak odaértsük a férfiak megnevezése kapcsán, hanem elkülönítve meg is nevezzük őket („Die Richtlinien sollen dafür sorgen, dass Frauen nicht nur mitgemeint, sondern ausdrücklich genannt werden” [Drosdowski, Günther 1991]). A nyelvek rendszere azonban többnyire olyan, hogy a nőnem és a női nem Genus commune-ként csak a háziállatok neveinek gyűjtőjelentésben való használatakor lehetséges: Tyúkok kapirgálnak az udvaron. (Preszuppozíciós ismereteink feltételezik, hogy legalább egy kakas van közöttük.) A réten tehenek legelnek. (Ebben az esetben a tehenek mennyiségétől függ, hogy van-e közöttük bika. De a tehenek fogalomkörébe a borjak is beletartoznak, s ha borjakat is látunk közöttük, nagy a valószínűsége, hogy bikaborjú is akad közöttük.) A háziállatok esetében több esetben 4 szó jelölhet egy „állatcsaládot”. Így például a lovak fogalomkörébe beletartozik a kanca, a csődör és a csikó. A feministák valami hasonló rendszert szeretnének meghonosítani az emberek vonatkozásában is, amikor olyan javaslataik születnek, mint például der Professor – die Professorin – das Professor. Az emberek és a vadállatok Genus commune-je a hímet és férfit jelölő szavak: iskolánk tanárai és diákjai, egyetemünk professzorai és az egyetemi hallgatók, farkasok és medvék.

Az álláshirdetésekben általában férfiakat jelölő foglalkozásneveket találunk, amelyek mindkét nem számára ajánlják az állásokat. Például: Amerikai hajótársaság keres felszolgáló, szakács, cukrász, szállodai takarító munkakörbe szakképzett, gyakorlott, angolul beszélő fiatalokat. Munkatársakat keresünk egy új munkamódszer bevezetéséhez. Szeged és körzetében minimum érettségivel rendelkező munkavállalókat keresünk. Az állásra radiokémikus képzettséggel rendelkező személy pályázhat. Magas színvonalú cég fiatal vezetőket keres. Szakképzett ápolót és konyhai kisegítőt (mérlegképes könyvelőt) felveszünk. Üzletkötőket (gépíró adminisztrátort, ügyes pénztárost) keresünk.

Vannak kimondottan nőknek szóló álláshirdetések is: Varrodába varrónőt, részvasalóst, szalagvégi speciálgépekre is alkalmaznék, szabász mellé rajzolót keresek. Ajándékok várják Önt, ha kozmetikai tanácsadónőnek jelentkezik. Night Clubba keresünk csinos hölgyeket. A Neurológiai Klinika 3 műszakos szakképzett ápolónői állást hirdet. Pultosnőt (fiatal női pultosokat, főzni tudó hölgyet) keresünk.

A csak férfiaknak szóló álláshirdetés ritka: Motorral rendelkező fiatalembert ételkiszállításra keresek. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy még számos olyan szakma van, amellyel nők nemigen foglalkoznak: Asztalos (szobafestő szakmunkást, forgácsolóesztergályost, maróst, szerszámkészítő lakatost) keresünk. Vállalkozó igazolvánnyal rendelkező vagyonőrök jelentkezését várom.

A férfiak megszólításánál egyre általánosabbá válik az úr, uram, a nőknél pedig az Ágnes asszony, államtitkár asszony, tanárnő, asszonyom, hölgyem forma.

E vonatkozásban érdekes az úr szavunk, amelyről azt gondolhatnánk, hogy csak férfit jelölhet, amelynek a jelentése szótáraink szerint ’a hatalom birtokosa’, ’nem testi munkából élő ember’, vagyis az értelmezésbe a nők is beletartozhatnának. Ennek ellenére, a ház ura csak férfi lehet, ha nőről van szó a ház úrnőjéről beszélünk, a fiúnkból nevelhetünk urat, a lányunkból viszont úrnőt, esetleg úrhölgyet. Iskolás koromban még használatos volt a tanárúrnő megszólítás, levelek címzésében az úrhölgy, úrnő. Valaki azonban csak ura lehet a helyzetnek és a szavának, *úrnője v. úrhölgye azonban nem. (Érdekes, hogy egy időben a németben is használatos volt a Herrin megszólítás, a feministáknak azonban eszükbe se jut ennek az újabb használata, talán azért, mert „a nőket csak a férfi függelékeként jelöli”.)

Végezetül, botorság lenne a magyar nyelvről azt állítani, hogy az férfinyelv, de el kell ismernünk, hogy kissé patriárkális, mint minden európai nyelv.

SZAKIRODALOM

Die Bibel oder die ganze Heilige Schrift des alten und neuen Testaments. Nach der deutschen Übersetzung D. Martin Luthers. Naumann & Göbel, 1964.

Braun, Peter 1998. Tendenzen in der deutschen Gegenwartssprache: Sprachvarietäten. – 4. Aufl. Stuttgart; Berlin; Köln. Kohlhammer.

Drosdowski, Günther 1991. Ist das Deutsche in erster Linie eine Männersprache? Die Weltwoche N^o 41, 10 Oktober 1991.

Frank, Karsta, 1992. Sprachgewalt: Die sprachliche Reproduktion der Geschlechterhierarchie. Elemente einer feministischen Linguistik im Kontext sozialwissenschaftlicher Frauenforschung. Niemeyer.

Gross, Harro 1991. Frauensprache – Männersprache. In: Einführung in die germanische Linguistik. München. 170–176.

Hellinger, Marlis (Hg.) 1985. Sprachwandel und feministische Sprachpolitik: Internationale Perspektiven. Westdeutscher Verlag, Opladen.

Laczkó Krisztina 1996. A mai asszonynévhasználat Budapesten. Nyr. 120: 161–7.

Pusch, Luise F. 1984, 1996. Das Deutsche als Männersprache. Aufsätze und Glossen zur feministischen Linguistik. Suhrkamp 3324.

Sprache Stil/DaF für Lehrer. Unterrichtsmaterialien (Butzkamm, Wolfgang, Geist und Sprache – Mit einer Anmerkung über sprachlichen Sexismus. 74–7. Trömel-Plötz,Senta, Gewalt durch Sprache. 78–83. Guentherodt, Ingrid, Sprachliche Gleichbehandlung: Erkennen und Verwirklichen. 84–89.)

Pete István

Pete, István: Is Hungarian a ‘male language’? In some languages, gender is an important grammatical property of nouns and related words, marked by distinct forms. In German, for example, all nouns are either masculine, feminine, or neuter. Grammatical genders often do not coincide with natural genders, a biological rather than linguistic classification. In Hungarian, there are no grammatical genders, but natural gender distinctions are made in many words referring to males and females (e.g. ‘widower/widow’, ‘hero/heroine’, ‘god/goddess’). Other male/female noun pairs show no morphological connection (e.g. ‘father/mother’, ‘bull/cow’). Some aspects of the use of such words is often claimed to reflect a male-oriented view of the world, going back to the time of the Bible. Many masculine words also refer generically to males and females. This fact has been claimed to foster sexual discrimination and lead to a denigration of the role of women in society. The paper argues against this opinion.

* Köszönöm Forgács Erzsébetnek, hogy a kérdéssel kapcsolatos gazdag irodalomgyűjteményét rendelkezésemre bocsátotta.