Gósy Mária: Pszicholingvisztika.
Corvina Kiadó, Budapest, 1999. 270. l.

Az I. Balatonalmádi Pszicholingvisztikai Nyári Egyetemen két gyermekgyógyász szakorvos hívta fel a nyelvészekből és pszichológusokból álló résztvevők figyelmét azokra a problémákra, amelyeket csak kellő pszicholingvisztikai ismeretekkel lehet orvosolni, és amelyekkel ők nap mint nap szembesülnek a különböző tanulási nehézségekkel, részképességzavarokkal, illetőleg magatartászavarokkal küszködő gyermekek gyógykezelésekor. Szavaik: „Önök kiengedték a szellemet a palackból…”, arra utalnak, hogy már tudjuk, mi lehet az oka a nyelvelsajátítás során bekövetkező defektusoknak, amelyek előbb részképességzavarokhoz, később pedig tanulási nehézségekhez, magatartászavarokhoz vezetnek. Orvosolni azonban csak nagyon kevesen tudják ezeket a problémákat.

Gósy Mária egyike azoknak a szakembereknek, akik „kiengedték a szellemet a palackból”, akik az anyanyelv-elsajátítással és a logopédiai zavarokkal pszicholingvisztikai megközelítésben foglalkoznak. Ám szinte ő az egyetlen nyelvész, aki intenzíven tesz is annak érdekében, hogy a problémás gyermekeken, családokon segítsen. A számtalan gyakorlati útmutatót, tanácsadót és fejlesztő feladatgyűjteményt összeállító tudós ez alkalommal egy elméleti összegző munkát jelentetett meg a Corvina Kiadónál Pszicholingvisztika címmel. Az Egyetemi Könyvtár Alkalmazott Nyelvészeti sorozat ötödik kötete kiváló egyetemi tankönyv, az egyetemi hallgatón kívül azonban a pedagógus, a család is megtalálja benne a számára fontos és hasznos információt a beszédlétrehozás, beszédértés, valamint az anyanyelv-elsajátítás témakörében.

Pszicholingvisztikai jellegű egyetemi tankönyv eddig alig jelent meg Magyarországon. Pléh Csaba A pszicholingvisztika horizontja című kötete (Bp. 1980) inkább tudománytörténeti összefoglaló; a Lengyel Zsolt által írt egyetemi jegyzetből (Bevezetés a pszicholingvisztikába. Veszprém, 1993) az ország több egyetemén tanulnak. Gósy Mária jelenlegi könyvében foglalkozik a pszicholingvisztika legfontosabb vizsgálati területeivel: a beszédprodukcióval, a beszédészlelés és beszédmegértés folyamataival, a mentális lexikonnal, az anyanyelv-elsajátítással, a beszédprodukció és a percepció zavaraival, valamint az olvasás folyamatával.

A fejezetek arányos terjedelműek, bár – mivel Gósy Mária munkásságának nagy részét a beszédészlelési folyamatoknak és azok zavarainak szenteli – a beszédpercepcióval foglalkozó részek a többinél bővebben kidolgozottak. A szerző kitűnő és sokoldalú tudásról és nagy tapasztalatról tesz tanúbizonyságot. Komoly, kiegyensúlyozott nyelvészeti, pszichológiai, fonetikai (akusztikai-fonetikai), neurológiai ismeretek szükségesek a téma ilyen szintű kidolgozásához.

A könyv nyolc fejezetre oszlik.

A pszicholingvisztika kialakulása című fejezet részletesen ismerteti a pszicholingvisztika mint önálló tudományág létrejöttének körülményeit. A lassan 50 éves múltra tekintő diszciplína szinte egyedülálló abban a tekintetben, hogy ennyire pontosan meg lehet határozni kialakulásának dátumát. Az alapítók között olyan neveket találunk, akik nem ismeretlenek az emberi beszéddel, nyelvvel foglalkozók számára: számos kortárs tanulmány, könyv szerzői. Az előzményeket tárgyaló alfejezet jobbára csak a nyugati irányzatokat veszi figyelembe, nem tér ki a harkovi iskola eredményeire.

A beszédfolyamatok szervezése: agy, agyműködés című második fejezet ismerteti az agy szerkezetét, a beszédhez szükséges központokat, a kezesség és a cerebrális lateralizáció összefüggéseit, az agyféltekék, a memóriafajták funkcionális megoszlását és a beszéd során történő aktiválódását.

A beszédprodukció folyamata a spontán beszéd létrehozásának főbb modelljeivel ismerteti meg az olvasót. A makro- és mikrotervezési fázisok leírását ábrával is illusztrálja, mely bemutatja a gondolat megszületésétől a mondat kimondásáig végbemenő folyamatláncot. Kitér és magyarázatot ad a spontán beszédben ejtett hibákra (természetesen nem a grammatikai kompetencia hiányosságának betudhatókra!), valamint az időviszonyok említésekor szót ejt a szünetek és a kötőszavak fontosságáról és azok arányáról.

A beszédészlelés és beszédmegértés folyamatai című fejezet a legnagyobb terjedelmű – érthető, hiszen Gósy Mária kutatásának jelentős hányadát teszi ki a beszédpercepció vizsgálatára vonatkozó tevékenység. Ebben a fejezetben a beszédészlelés és a beszédmegértés modelljei, az invariancia fontossága kap hangsúlyt. Itt is találunk szemléltető ábrát, amely segít e bonyolult folyamatok értelmezésében. A beszédpercepció két lényeges mozzanatra oszlik: a beszédészlelésre és a beszédmegértésre. A beszédészlelési részfolyamatok nélkülözhetetlenek a beszédmegértéshez. A megértés három elkülöníthető folyamatból áll: szóértésből, mondatértésből és szövegértésből. Gósy Mária tesztsorozatot dolgozott ki a 3–12 év közötti gyermekek beszédészlelési és beszédmegértési szintjének mérésére. Ebben a fejezetben mindössze pár sor erejéig ír erről, pedig nagy érdeklődésre tarthat számot, hiszen – mint a cikk elején szó volt róla – egyre több, szövegértéssel és ennek következtében tanulási nehézségekkel küszködő gyermek van Magyarországon.

A mentális lexikon szerkezete, nagysága, felépítése és működése a témája a következő fejezetnek. Vajon milyen a felépítése? Milyen elrendezésben tároljuk a benne levő információt? Hogyan történik az egyes szavak lehívása, raktározása? Miként zajlik a lexikális hozzáférés folyamata? Mik a szófelismerés meghatározó tényezői, és milyen kísérletekkel lehet választ kapni a mentális lexikon összetételére? Ezekre a kérdésekre adja meg a választ a szerző.

Az anyanyelv elsajátítása című fejezet diakrón és szinkrón módon is áttekinti a gyermeknyelvi kutatások eredményeit. Olvashatunk a farkasgyermekekről, az anyanyelv-elsajátítás során feltételezett kritikus periódusról, melynek lezárulása után már feltehetőleg nem lehet elsajátítani egyetlen emberi nyelvet sem. Ezután az újszülöttkortól 7 éves korig részletes áttekintést kapunk a beszédfejlődés egyes fázisairól. Olvashatunk a sírások kommunikációs tartalmáról, a gőgicsélésről, az egyszavas, kétszavas fázisról, a nemek közötti különbségekről, a telegrafikus beszédről, a grammatikai morfémák elsajátításának sorrendjéről, az artikulációs jellegzetességekről, a túláltalánosítási és aluldifferenciálási folyamatokról, az időfogalom kialakulásáról, a szókincsről. A beszédpercepció fejlődése során először globális beszédmegértésről lehet csupán szó, amely a telegrafikus beszéd időszakában finomodik a nyelvi tartalom alapján.

A beszédprodukció és a beszédfeldolgozás zavarai című fejezet mind a gyermekkorban, mind a felnőttkorban fellelhető beszédzavarokkal foglalkozik. A fejlődési diszfázia a beszédindulás késését jelenti, a fejlődésre a lelassult beszédpercepció és beszédprodukció jellemző. Az afázia az agy meghatározott területének sérülése folytán bekövetkezett beszédzavar, súlyosabb esetben beszédvesztés. A hallás károsodása következtében is kialakulhatnak beszédproblémák. A hangképzési zavarokon kívül felléphetnek egyéb beszédhibák is, agrammatizmus, dadogás, hadarás stb.

A beszédpercepció szintjén is különböző zavarok találhatók: a fonetikai, fonológiai, a szeriális észlelés, a beszédhang-diszkrimináció zavara, a mondatértés és szövegértés feldolgozási nehézsége. Több vizsgálatról is beszámol a szerző, amelyek egyértelműen kimutatják, hogy a mondatértésben és a szövegértésben a vizsgált személyek jelentős számban nem érték el az életkorukban elvárt teljesítményt. A tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeknél mindig kimutatható a beszédmegértés zavara.

A könyv utolsó fejezete – Az olvasás – az olvasási folyamat két fő részével ismertet meg: a dekódolással és a megértéssel. Hangsúlyozza a szerző a metanyelvi tudatosság fontosságát az olvasás során. Végigvezeti az olvasót az olvasástanítás különböző módszerein, túlnyomó többségben diakrón módon. A mai módszerek közül egyet említ. Mint általában a nyelvelsajátítás tárgyalásakor, ebben a fejezetben is helyet kap a fejlődési zavar ismertetése, a manapság oly elterjedtnek tekintett diszlexia.

Külön erénye a könyvnek, hogy minden egyes fejezet után gazdag bibliográfia található, amely megkönnyíti az olvasó dolgát a további tájékozódásban. Bizton számíthat nagy sikerre mind a pszicholingvisztikát kedvelő egyetemi hallgatók, mind pedig a tanulási és elsajátítási folyamatokra érzékeny pedagógusok között. Joggal bízhatunk abban, hogy a könyvet elolvasva egyre több és több szakember fog érzékenyebben reagálni a környezetében tapasztalható bármiféle beszédzavarra, fejlődési rendellenességre, hogy megelőzhessük a részképesség-zavarok kialakulását, leküzdhessük a tanulási nehézségeket; és az így felnövekvő nemzedékből egy értőbb, harmonikusabb felnőtt társadalom váljék.

Navracsics Judit