Mihez képest 11. kiadású a helyesírási szabályzatunk?

Olvasom Minya Károlynak az új Magyar helyesírási szótárt ismertető cikkében (Nyr. 1999: 496), hogy „1832 óta immár tizenegy” magyar helyesírási szabályzat jelent meg, „a legutóbbi 1984-ben látott napvilágot”. Már nem először találkozom azzal a téves nézettel, hogy a jelenleg érvényben levő helyesírási szabályzatunk tulajdonképpen a Magyar Tudós Társaság 1832. évi helyesírási szabályzatának a 11. kiadása. E nézetnek a tudományos szempontból való pontatlansága már abban is megmutatkozik, hogy az 1832. évi szabályzatnak a maitól eléggé eltérő címe volt: Magyar helyesirás’ és szóragasztás’ főbb szabályai.

Az akadémiai helyesírási szabályzatok kiadástörténetét néhány évvel ezelőtt röviden megírtam a Magyartanítás című folyóiratban (1994. 5. sz. 28). Ebben rámutattam, hogy a jelenleg használatos szabályzatunk – A magyar helyesírás szabályai – első kiadása 1922-ben jelent meg. Ebben már szó- és tárgymutató is volt, s az Akadémia kérésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter valamennyi iskolára nézve kötelezővé tette e szabályzat használatát.

E szabályzat második kiadása 1923-ban, a harmadik 1927-ben, a negyedik 1931-ben, az ötödik 1936-ban, a hatodik 1937-ben jelent meg. Némelyiknek több lenyomata is volt. 1938-ban már a „hetedik, javított és bővített kiadás” látott napvilágot; én ebből tanultam helyesen írni. A nyolcadik kiadást 1940-ben, a kilencediket 1950-ben, a tizediket 1954-ben, a tizenegyediket 1984-ben adták közre. Megjegyzendő, hogy lényegesebb változtatásokra csak az 1954. és az 1984. évi kiadásban került sor.

Természetesen mindezeknek a szabályzatoknak közös őse a Magyar Tudós Társaság 1832. évi szabályzata, melynek követése még az akadémikusok körében sem volt kötelező, csak ajánlott.

Pásztor Emil