Kossuth retorikai konferencia és szónokverseny
1999. november 12–13.
„Keressük az ékesszólás méltóságát. Ennél a halhatatlan istenség embernek jobbat nem adott.”
(Quintilianus, Marcus Fabius utasítása az ékesszólásra 1856: 4)
Talán kicsit szokatlan volt. Talán újszerű. Talán régen várt. Az ELTE TFK Magyar Nyelvészeti Tanszéke által megszervezett és meghirdetett, 1999-es országos retorikakonferencia és szónokverseny valóban hiányt pótolt. A menedzserképzések versenyszellemétől elhúzódva, az utcai szónoklás, a kereskedelmi meggyőzés céljait nem magáénak vallva a felsőoktatás retorikai gyakorlata éppen, hogy működött, s az utóbbi időben kezdett csak éledezni. Az egyetemek és főiskolák által képzett hallgatók szakmai felkészültségét számtalanszor rontja el a nem kifejező beszédmód, a hatástalan, sikerületlen megszólalás. Ez közhely, mégis mind ez idáig olyan jelenség volt, amellyel ki-ki a maga területén számolt és küzdött. A retorika időközben új szempontokat nyerve visszakerült a közélet gyakorlatába, a képzés folyamatába. Szükség volt tehát arra a lehetőségre, amelyen ki lehet próbálni mindazt, ami célkitűzésként valamennyiünk elhatározásai között ott van: a sikerült, magabiztos, tartalmas és hiteles beszéd gyakorlatát.
A versenyt megelőző szakmai konferencia tematikus keretet épített a verseny témája, a beszédek köré. Pokorni Zoltán oktatási miniszter személyes hangú megnyitó beszéde után Adamik Tamás professzor (Budapest, ELTE BTK) a retorika történeti vázát, témaköreit, funkcióit, tendenciáit mutatta meg előadásában. Bencze Lóránt (Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola) a szó teremtő, varázsoló, elhatározó és meghatározó mivoltáról, a beszéd felelősségéről, a megszólalás meghatározottságáról, a megnyilatkozás értékéről beszélt a hallgatóságnak. A konferencia második felében Wacha Imre (Székesfehérvár, Kodolányi János Főiskola) a retorika vázlatát adta meg, annak eszközeivel, a kidolgozás fokaival és részleteivel, a hitelesség és tartalmasság mellett szólva. Grétsy László professzor a szónok feladatai közül az anyaggyűjtést emelte ki, és ennek forrásait, módját vette számba, ötletadóan, sokszínűen.
A másnapi verseny megnyitó szavait Dobos Krisztina mondta el, hangsúlyozva a jó beszédkészség fontosságát és jelentőségét a közélet hivatásaiban.
Az előre megadott téma a retorika szükségességére kérdezett rá az eljövendő évezredben. Valamennyi induló kidolgozta az igenlő és a nemleges beszédet is, s ezekből saját maga választhatta ki, melyiket adja elő a zsűri és a hallgatóság előtt.
A sokféleség, a ragyogó ötletek, a különböző, újszerű megközelítések, mindannak megragadása és kimondása, ami a soros generáció igényes kifejezésének feltétele és alapja lehet, élvezetes tartalmas találkozót teremtett. A gondolatgazdag, izgalmas beszédek sorát a szabadon választott, három percnél nem hosszabb megnyilatkozások követték, melyre az első fordulón túljutott tizenhárom versenyző vállalkozhatott. Három témából választhattak: 1. Hogyan kelepeljenek a gólyák? (eligazítás elsős főiskolásoknak, egyetemistáknak), 2. Elshowzták (baráti beszélgetés a show-műsorokról), 3. Intelmeck (vidékről a nagyvárosba: tanácsadás vagy beszámoló). Szórakoztató, találékony beszédeket hallhattunk ezúttal is, amelyek ismét nem voltak híján a mesterségbeli tudásnak sem. A zsűri választását kísérte, s mint később kiderült alátámasztotta a közönségszavazatok eredménye is, így alakult ki a helyezések végső rendje.
A verseny első három helyezettje:
Benedek Fülöp (Budapest, ELTE TFK) (közönségdíjas is)
Bóna Judit (Budapest, ELTE BTK)
Faragó Csaba (Budapest, ELTE TFK)
A verseny különdíjasa:
Bugledich Attila (Szombathely, BDTF)
Bánffy György, a zsűri elnöke zárszavában kiemelte a verseny meglepetést okozó élményszerűségét, kihangsúlyozta a felkészítő tanárok munkájának jelentőségét, egyenként méltatta a versenyzők felkészültségét.
Adamikné Jászó Anna tanszékvezető asszony, a verseny fő szervezője így búcsúzott a megjelentektől: „Olyan tartalmas volt a verseny, hogy most egy évig megint szívesen tanítunk.”
Az előadásokat, az elemzésekkel kiegészített beszédeket, és a hozzájuk kapcsolódó gyakorlatokat a megjelenő kötetben olvashatják majd az érdeklődők.
Ha szokatlan is, ha újszerű, ha régen várt: az 1999-es Kossuth szónokverseny igazi győzelemmé vált mindannyiunk számára.
Aczél Petra
