Szikszainé Nagy Irma: Szövegértés – szövegelemzés – szövegalkotás.
Szövegtani gyakorlatok. Osiris Kiadó, Budapest, 2001. 375 lap.

A szövegtani szakirodalom újabb kötetét üdvözölhetjük: két évvel a Leíró magyar szövegtan (a továbbiakban röviden: Szövegtan) megjelenése után Szikszainé Nagy Irma elkészítette a hozzá kapcsolódó gyakorlókönyvet is. Ismét nagyszabású, ám más jellegű munkáról van szó, mint a szintézisnek tekinthető tankönyvben (az utóbbi recenzióját l. Rozgonyiné Molnár Emmától Nyr. 2000: 526–9). Bár a Szövegtan elméleti meghatározottsága ellenére sem nélkülözi a rendkívül gazdag példaanyagot, a gyakorlókönyv – hozzá képest – teljes egészében újat tud nyújtani mindazoknak, akik igazán elmélyülnek ebben a stúdiumban.

Amint azt az Előszóból – pontosabban az Előszó helyett használati utasítás című bevezetőből – megtudhatjuk, a kötetnek kettős célja van: egyrészt elmélyíteni a szövegtani elemzés képességét, másrészt kreatív feladatokkal hozzájárulni a szövegalkotó képesség fejlesztéséhez. Ennek teljesüléséhez minden lehetőség adva van a több mint 700 gyakorlattal.

A kötet pontosan követi a Szövegtan fejezeteit, tagolása tehát a következő: 1. Szövegtan – 2. A szöveg – 3. Textualitás – 4. A szöveg akusztikuma – 5. A szöveg írott formája – 6. Multimediális szövegek – 7. Szöveggrammatika – 8. Szövegszemantika – 9. Szövegpragmatika – 10. A szöveg szerkezete – 11. Szövegtipológia – 12. A szöveg stílusa – 13. Szövegek közötti összefüggés – 14. Szövegalkotás – 15. Szövegbefogadás – 16. Textológiai szempontú szövegelemzés.

Az alkalmazott gyakorlatok a legegyszerűbbtől – mint amilyen például a kérdésre adandó válasz, kiegészítés, fogalommeghatározás (főleg textológiai szakkifejezéseké) – a bővebb kifejtést, érvelést, indoklást kívánó, önálló véleményalkotásra serkentő feladatokig váltakoznak. Különösen az utóbbiak meghatározóak: az egyes részterületek vizsgálatából kiindulva a kérdéssorok mindig mélyebb összefüggések felismerésére vezetnek rá. A gyakorlatok, feladatok több helyütt – áttételesen – ismeretbővítő magyarázatokkal kapcsolódnak össze: a példaszövegek között akadnak nyelvészeti tanulmányok, szakcikkek rövidebb-hosszabb részletei, illetőleg szócikkek különböző szótárakból. De a címnek megfelelően is osztályozhatjuk a feladatokat: egyaránt szerepet kap a szövegmegértés, az elemzés és a szövegalkotás.

Ami a gyakorlatokhoz felhasznált szövegfajtákat illeti, itt is rendkívüli változatossággal találkozunk. A megszokott és az oktatómunkában már korábban sokat elemzett szépirodalmi, publicisztikai, tudományos, esszé-, ismeretterjesztő szövegeken, ünnepi beszédeken kívül termékleírás, akciószlogen, orvosi zárójelentés, gyógyszerismertető, recept, nyelvészeti és jogi szakszöveg, lexikonszócikk, reklám, abszurd humor és sok egyéb szövegfajta szerepel példaként. Arányát tekintve továbbra is jelentős a szépirodalmi anyag, melynek döntő többsége XX. századi, s ezen belül is figyelemre méltó az utóbbi 50 év alkotásaiból vett idézetek száma (csak néhány a szerzők sorából: Esterházy Péter, Faludy György, Garaczi László, Határ Győző, Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Kányádi Sándor, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, Pilinszky János, Spiró György, Szentkuthy Miklós, Tandori Dezső, Weöres Sándor). Ez pedig azt jelenti, hogy az elemzések mind tartalmilag, mind nyelvileg közel állnak a könyv használóihoz, a mai fiatalokhoz. Szintén ezt az időszerűséget jelzi az utóbbi másfél évtized közéleti, politikai szövegeinek szép számú alkalmazása: politikai demonstráción elhangzott szónoklat, tüntetésre való felhívás, a köztársasági elnök újévi köszöntőjének szövege stb. A politikai-közéleti, valamint a reklámnyelvi példák elemzésével megközelíthetjük rejtett üzenetüket, s ennek fölfejtése segíti a befogadást és a megértést. Amint a szerző az Előszóban elárulja, a példaszövegek kiválasztása nagy gondot jelentett: nem kívánt kizárólag szépirodalmi alkotásokat idézni, viszont a mindennapi szövegek sokszor nyelvhelyességi, stiláris hibákat tartalmaznak. Az itteni idézetek sem mentesek az ilyenektől, ezért kritikával kell fogadni őket. Ez pedig a szövegtani feladatokon túl más jellegű – nyelvtani-nyelvhasználati – kérdések megtárgyalására is lehetőséget ad, a természetes szövegek vizsgálatával ugyanakkor megvalósul a funkcionalitás pedagógiai elve. A műfaji sokszínűséghez hasonlóan változatos a példaszövegek terjedelme: egy-két szavas kiírásoktól a három-négy oldalas (ezer-ezerötszáz szavas) szövegekig terjed (az utóbbira példa Nagy Lajos A farkas és a bárány c. elbeszélése, illetőleg Pilinszky János A mű születése c. előadása).

Örvendetes, hogy minden fejezethez találunk megfelelő számú és valóban igényes feladatot. Különösen hasznosak azok a részek, amelyek feldolgozása a tankönyvekben és a tantárgy-pedagógiákban mindeddig hiányos volt vagy nem is létezett: ilyen a multimediális szövegek elemzése, valamint az intertextualitás és a szövegtipológia témaköre. A komplex elemzési képesség fejlesztéséhez járul hozzá a szövegstilisztika feladatcsokra, valamint a szintetizáló jellegű 14–16. fejezet (Szövegalkotás, Szövegbefogadás, Textológiai szempontú szövegelemzés). Az önálló felhasználást és az egyéni tanulást teszi lehetővé az utóbbi fejezet gyakorlatainak logikus, átgondolt egymásra épülése.

Külön bibliográfia – bár hasznos lenne – nem kapcsolódik a gyakorlókönyvhöz, egyrészt nyilvánvalóan a Szövegtan igen részletes irodalomjegyzéke ide is érthető, másrészt jó néhány feladatban, kérdésben szerepelnek az odaillő vagy a megoldáshoz felhasználható könyvek, tanulmányok adatai, hivatkozásai. A könyv végén megoldási útmutatót találunk, de csak néhány feladathoz kapunk segítséget, főként azokhoz, amelyek valamely szépirodalmi mű eredeti szövegének helyreállítását célozzák.

A gyakorlókönyv nemcsak textológiai szempontból, hanem tantárgy-pedagógiailag is hasznosítható. Megtermékenyítőleg hathat további szövegközpontú gyakorlatsorok tervezéséhez, a kreatív-produktív feladattípus alkalmazásával tovább népszerűsíti ezt az igen eredményes, de még nem elég közkeletű eljárást. A korábbi szövegtani, illetve szövegközpontú(nak mondott) oktatásban bizonyos egysíkúság volt a jellemző, ami az újabb tankönyveknek, programoknak köszönhetően nagyban oldódott. Szikszainé Nagy Irma gyakorlókönyvének ötleteit felhasználva még tovább színesedhet ennek a területnek az iskolai feldolgozása.

Zimányi Árpád