Az idegen márkanevek egy típusának magyar toldalékolása
Pásztor Emil tanár úr a Finn nevek toldalékolása a magyar helyesírásban című írásában (Nyr. 2001: 111) a betűkettőzéssel jelölt hosszú magánhangzóra végződő finn közszavak és tulajdonnevek toldalékos alakjainak írásával foglalkozik. Arra a következtetésre jut, hogy az Espoo-, Sillanpää-féle szavakhoz legjobb volna kötőjellel kapcsolni a toldalékokat, azaz az Espoo-ig, sillanpää-i szavak mintájára írni a toldalékos alakokat.
Hasonló probléma vetődik fel a tulajdonnevek egy másik csoportjában, a márkanevek toldalékos alakjainak írásakor. Az idegen márkanevek között előfordulnak olyanok, amelyek két azonos rövid magánhangzóra végződnek, például Cherokee kerékpár, Daewoo háztartási gép, Pedigree kutyaeledel, Toffifee csokoládé stb. Ezek a márkák Magyarországon is forgalmazott termékeket jelölnek, tehát magyar nyelvű írott szövegekben, mondatba szerkesztve is megjelennek.
Az akadémiai helyesírási szabályzatban nem foglalkozik külön szabálypont a márkanevek toldalékolásával, ebből arra következtethetünk, hogy a toldalékos alakokat az egyéb tulajdonnevek mintájára kell írnunk. A magánhangzóra végződő idegen tulajdonnevek toldalékolásakor, pontosabban a toldalékos alak írásakor több szabálypontot is figyelembe vehetünk: a 215., a 216. a) és a 217. a) pontot.
A 215. szabálypont szerint „Az idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez általában ugyanúgy közvetlenül (tehát kötőjel nélkül) tapasztjuk hozzá a toldalékokat, mint a magyar szavakhoz és tulajdonnevekhez”. Ennek alapján a Cherokeevel, Daewooval; Pedigreet, Toffifeet; daewooi, toffifeei formák a helyesek. A toldalék kötőjel nélküli kapcsolását egy analóg példa is megerősíti. A szabályzat szótári részében nincs hasonló – két azonos magánhangzóra végződő – szót bemutató példa, de a Helyesírási kéziszótárban és a Magyar helyesírási szótárban rábukkanhatunk a Waterloo, waterlooi szóalakra. Ennek mintájára a helyesírási szabályzat szellemében elfogadhatónak, sőt kívánatosnak tűnik, ha a toldalékot kötőjel nélkül közvetlenül egybeírjuk a két azonos magánhangzóra végződő tővel.
A 216. a) szabálypont szerint a rövid a, e, o, ö hangra végződő közszavak és tulajdonnevek olyan toldalékos alakjaiban, amelyekben ezek a hangok a magyar kiejtésben megnyújtva fordulnak elő, a kiejtést kell tükröznünk, és á, é, ó, ő betűt kell írnunk. A szabálypontban felsorolt példaszavak között nem találunk olyanokat, amelyek két azonos mássalhangzóra végződnek. Ha mégis alkalmazzuk ezt a szabályt az előbbi márkanevekre, akkor a toldalékos formák így alakulnak: Cherokeével, Daewoóval; Pedigreét, Toffifeét; daewoói, toffifeéi. Az ily módon toldalékolt szóalakok több okból sem szerencsések. Az íráskép a kiejtés szempontjából megtévesztő lehet, hiszen ezekben a formákban az oó végződéshez általában [ó]-s kiejtést, az eé végződéshez általában [é]-s kiejtést asszociálunk. Pedig a kettőzött betű nem mindig a vele azonos hosszú mássalhangzót jelöli. A Cherokee például kiejtve [cseroki], azaz az ee betűpár i hangot jelöl, a koreai Daewoo márka oo betűkapcsolata a magyar kiejtésben [u] vagy [ú] hangként hallatszik. A másik ok, ami a 216. a) pontban megfogalmazott szabály alkalmazása ellen szól, az, hogy ezekben a formákban a toldalékoláskor megváltoztatjuk az eredeti márkanevet. A Pedigreével formából kétféle alapalakra következtethetünk, hiszen egyaránt alapforma lehet a Pedigreé és a Pedigree változat. Márpedig a tulajdonnevek írásakor az egyik legfontosabb szempontunk az állandóság biztosítása, ami a toldalékos alakok esetében az alapforma gyors és egyértelmű visszaállíthatóságát jelenti.
A 217. a) szabálypont a toldalékok kötőjeles kapcsolását abban az esetben ajánlja, ha a szó végén az utolsó kiejtett hangot „betűknek bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan együttese jelöli”. A szabály alkalmazásával létrehozott toldalékos formák: Cherokee-vel, Daewoo-val; Pedigree-t, Toffifee-t; daewoo-i, toffifee-i. Egyetérthetünk Pásztor Emillel abban, hogy a magánhangzót jelölő kettőzött betű szokatlan jelenség a magyar írásrendszerben, tehát erre alapozva van jogosultsága a kötőjeles írásmódnak. Analóg példák hiányában, csupán a jellemző jegyek részbeni egybeesése alapján ezt a szabályt tarthatjuk leginkább megfelelőnek példaszavaink toldalékos alakjainak írásakor.
A magánhangzót jelölő kettőzött betűre végződő idegen márkanevek toldalékolásának lehetőségeit vizsgálva tehát arra a következtetésre jutottunk, hogy célszerű lenne minden esetben kötőjellel kapcsolni a toldalékot. A toldalékos alak kötőjeles írásának előnyei:
Nem befolyásolja a kiejtést. Az átadó nyelvtől vagy a magyarban kialakult szokásoktól függően például oo betűkapcsolattal jelölt hangot ejthetünk [o]-nak, [ó]-nak, [u]-nak, [ú]-nak stb.
Biztosítja a név állandóságát, hiszen az alapalak írásmódján nem változtatunk. Nem jelöljük például a kiejtésük szerint hosszúnak az alapalak írásakor rövid a, e, ö magánhangzókat.
Elősegíti az alapforma gyors és egyértelmű visszaállítását. A tő és a toldalék határán keletkező betűtorlódásokat a kötőjel feloldja, könnyebben átláthatóvá és gyorsabban felfoghatóvá teszi a szó szerkezetét.
Fercsik Erzsébet
