Szókincsünk nyelvtani alakrendszerének munkálatai
a Magyar ragozási szótár megjelenése óta

1. Továbbfejlesztés, tárolás számítógépen

Mint korábbi cikkekben (Elekfi 1984; 1997a; 1997b; l. még 1998; 2000) már hírt adtunk róla, a Magyar értelmező kéziszótár címszavainak paradigmáiról nem csupán az a besorolás készült, melyet a RagSz. bemutat, hanem egy sokkal részletezőbb besorolás is, melyben a paradigmák száma (a kisebb különbségekre is ügyelve) a RagSz. táblázataiba foglalt 558 típusnak kb. a négyszerese. Különbségnek tekintjük azt, ha az ige 61 nyelvtani alakja közül legalább 1 gyakran használt alak (vagy ritkábban használt, de l-nél több alak) eltér egy másik, vele majdnem teljesen egyező paradigmától vagy az alapul vett mintától, esetleg a csoporton belüli főtípustól. Ugyanígy értelmezzük a névszók ragozásában számba vett 33 alak teljes egyezéséhez képest az eltérés(eke)t. A RagSz.-ban nemcsak az az 558 nyelvtani paradigma különbözik egymástól, melyeket a táblázatok (42–63) bemutatnak, hanem vannak ezektől eltérő ragozási alaksorok is, melyek nem kaptak kódjelzést, vagy mert egyediek (pl. kicsinyel, lélek, én)‚ vagy egy a táblázatban bemutatott típushoz képest valamiben eltérnek (pl. küzd a küld mintájától, lepel az intelem mintájától), vagy mert az alaki többlet olyan röviden jelölhető, hogy helytakarékosságból nem volt célszerű négyjegyű kódjelzést adni neki; ilyen a melléknévi -an/-en határozói toldalék, mely bizonyos típusokban egyetlen többlet a főnévi alapmintákhoz képest. A megkülönböztetett paradigmák száma tehát a RagSz.-ban 558 kódjeles, 709 a címszó mellett külön toldalék vagy megjegyzés formájában jelölt paradigma. (Ezek közt is akadnak azonosak, tehát típus jellegűek, így az -an/-en határozóalakkal megjelölt mellékneveké és még néhány, melyek azonossága csak a táblázatok lezárása után derült ki.)

Ez a finomított megkülönböztetés az egyik oka annak, hogy a részletező alakrendszer-táblázat 240 gépelt oldalt tesz ki. A másik oka az, hogy minden egyes paradigmánál megjelöljük – a paradigmatikus alaksor helyszámával –: mely alakok milyen eltérést mutatnak az alapmintától, esetleg melyek hiányoznak. Az összefüggések áttekinthetősége végett pedig lehetőleg mindegyik paradigmacsoportnak mindegyik hangrendi osztálya külön oldalt foglal el. Így jól szemléltethető, hol van pontos (fonematikus) megfelelés a mély és a magas hangrendű típusok közt. Az A és a B hangrendű típusok száma sokszor nagyjából azonos (bár a mély hangrendűek gyakran többen vannak), a C (ajakkerekítéses) és a D (ingadozó hangrendű) osztályokban is van olykor némi megfelelés, bár a tiszta párhuzam ezekre nem jellemző. A fennmaradó hely (mely a C és a D osztályoknál számottevő) vagy üres marad, vagy elhelyezhetők ott apróbb szedéssel különféle csoportjellemzések, statisztikai jellegű összeállítások: melyik típushoz hány szót soroltunk be stb.

E részletező rendszer szerinti besorolás számítógépes rögzítése nyers formában a 2000. év végéig megtörtént. Komlósy András első kísérletét és Villó Ildikó úttörő munkáját folytatva Kiss Gábor adott neki olyan formát, mely kinyomtatva kezdi megközelíteni az olvasható szótárt. (A rögzítést az ő útmutatásai szerint Rauchné Fodor Aranka végezte.)

Ebben a részletező rendszerben minden címszónak (illetve ha több szófajú szó paradigmájában szófajok szerint eltérés van, a címszó minden szófajának) kódszáma van. Maga a címszóanyag tehát valamivel rövidebb lesz, mint a RagSz., mert 1 sorban elfér például az értés (mely a RagSz.-ban 3 sor), 2 sorban az én (a RagSz.-ban 10 sor). Egy sornál csak akkor lesz hosszabb a szócikk, ha terjedelmes hangalakján kívül alakváltozata, írásváltozata van, ha több szófajhoz tartozik s ezek paradigmája nem azonos, továbbá ha az azonos szófajú homonimákat értelmezni kell, vagy ha a szótár nem a címszót, hanem ennek szókapcsolatát értelmezi. Megtartjuk a RagSz.-beli kiejtésjelölést. (Akinek ez bonyolult, forduljon a zárt ë használatát egyszerűbben jelölő Mészáros Andráshoz [1998; 1999²] vagy Buvári Mártához [2001].)

Ennek a toldalékolási rendszernek – a RagSz. adatait kiegészítve – egy másik felhasználása is elkezdődött. Váradi Tamás irányításával készül a Nyelvtudományi Intézet korpusznyelvészeti osztályán egy gépi fordítói program (angolról magyarra, magyarról franciára). Ennek morfológiai adatbázisa a RagSz. alapján úgy készült, hogy az osztály munkatársai toldalékszekvenciákkal egészítették ki a szótárban található paradigmamintákat, tehát például a melléknév fokozott alakjainak is bevitték a teljes ragozási paradigmáját, a melléknév határozóalakjaival együtt (melyek toldaléka nem mindig azonos az alapfokéval), a főnevek személyragos és többes stb. alakjaihoz is elkészítették a teljes ragozási táblázatot (úgyhogy ez sokszor ezernél is jóval több alakból áll). Ezzel jelentősen továbbfejlesztették azt, amit a RagSz.-ban találtak. A rendhagyó alakokat is táblázatszerűen rendszerezték, a hiányos paradigmákat is. Kibővítették és egységesítették a névmási paradigmákat. Ezáltal megközelítették azt a nyelvtani alakrendszert, melyet a mi bővebb táblázatunk tartalmaz, sőt több irányban túl is mentek rajta. Merítettek belőle is, viszont a címszóanyagát megrostálták: a Magyar nemzeti szövegtár szógyakorisági adatai alapján a leggyakoribb 20.000 szót választották az adatbázisba. (Ezek közül van nem egészen száz olyan, mely nem címszó a RagSz.-ban.) Az így kifejlesztett morfológiai adatbázis a gépi fordítói felhasználás mellett önállóan is hozzáférhető lesz.

2. Javítandó hibák

A RagSz.-hoz kapcsolódó részletező rendszer számítógépre vitelében még sok a hiba és a kezdetleges kódolási forma. Ezek javításakor, ellenőrzésekor többször is újra végig kell menni az ÉKsz. (illetve a RagSz.) teljes kódolt címszójegyzékén. Ennek során kiderült, hogy még maradtak hibák a megjelent ragozási szótárban. Itt most közreadjuk e hibák jegyzékét, mely súlyos hibákon kívül apró jelölési pontatlanságokat is helyesbít.

Magyarázatok a hibajavításhoz (szerkesztési elvek kifejtésével):

Az amily mellett jelezni kell, hogy csak egyes számban használható, mert utótagja, a mily névmás többesben is előfordulhat.

Az átszálló tévesen kapta a vitatható határú összetételek jelét. Ez nem vitatható, hanem egyértelműen álösszetétel: nem az át és szálló a közvetlen összetevői, hanem az átszáll ige és az -ó képző, tehát származékszó. Hogy mégis jelölünk (vékony vonallal) valamiféle összetételi határt, az azért van, mert igenévként a tagadószóval elválasztható az igekötője: át nem szálló. Ez magyarázható egyrészt azzal, hogy a nyelvérzék mégsem a tő és a toldalék közt, hanem a két tőmorféma közt érzi a fontosabb határt; de valójában úgy is felfogható a tagadásos alakulat, hogy az nem az átszálló szétvált alakja, hanem az át nem száll tagadott igei szerkezetnek a származéka.

Az autoszifon előtagja nem a magyar autó ’gépkocsi’, hanem a görög tövű rövid o-val ejtett és írt előtag (Kenesei István kifejezésével: félszó; l. Kenesei 2000: 86; vö. Kiefer 2000: 521), mely csak idegennek érzett utótaggal alkot a magyarban összetett szót. (Az olyan auto- kezdetű szavakat azonban, melyek utótagja a magyarban nem szó, nem tekintettük összetett szónak, hanem a maga egészében jövevényszónak.)

A bekezdés-ben megint téves elválasztójel került az igekötő és az ige közé, mintha ez is egy tagadószóval szétválható származék volna. Pedig ez valóságos összetett szó, ebben nem igekötő, hanem határozószó a be: ’beljebb; bent’. – Ugyanezért javítandó valódi (elő- és utótagból álló) összetett szó a bennszülött.

A belenyomorodik igében azért kellett volna vékony szaggatott vonallal elválasztani a szóvéget, mert nyomorodik címszó nincs a RagSz.-ban. Az ilyen szóvéghatárjellel az olvasót a tipikus toldalékolással járó végződések kis táblázatához (RagSz. 32) utaljuk, és ilyenkor a címszónak a paradigmajelzését csúcsos zárójelbe tesszük. (Rövidebb vagy kétnyelvű szótárak – például Országh magyar–angol szótára – ilyen tipikus ragozású szóvéget tartalmazó címszókhoz nem is adnak külön-külön paradigmatikus alakokat. Ezért jelöljük a tipikus toldalékolású szóvéget az elproletárosodik címszóban, míg az elproletarizálódik címszóban elhagyjuk, mert az olvasó megtalálja a proletarizálódik címszóban. – Az elproletarizálódik betűrendben meg kell hogy előzze az elproletárosodik igét.)

A betüremkedik kiejtésjelölése hiányos, ezért nem világos. Fel kell tüntetni a címszónak valamennyi e betűjét akkor is, ha csak egynek az ejtése – általánosan vagy számon tartandó elterjedtséggel – zárt [ë]. Hasonlóan: cégjelzéses, ekvivalens, elcsízel, szeptember.

A dekadens kiejtésjelölése azért pótlandó, mert ez nem magyar származéka a megelőző dekadencia szónak. Az összetett szavakon kívül, melyek elő- vagy utótagja címszó a RagSz.-ban, a kiejtés jelölését csak azoknál a származékoknál hagytuk el, melyek közvetlenül követik alapszavukat. A magyar alaktani rendszerben sem a dekadencia, sem a dekadens nem származékszó; összetartozásuk csak a latin alaktani rendszerben nyilvánvaló. – Hasonló okból pótlandó az eruptív, az eszperantista, feminizmus, intenzív, permanencia kiejtésjelölése.

A dinamométer a magyarban nem összetett szó. Előtagja a magyarban nem él (más a dinamó, hasonló a magyarban önállósult autó-hoz), utótagja nem azonos az önálló méter szóval. A maga egészében jövevényszó, tekintet nélkül arra, hogy a műszaki nyelv nemzetközi rétegében vannak -méter utótagú, mérőeszközt jelentő szavak.

Az egybevágó szóba tévesen került a valódi összetételek határjele. Ez nem valódi összetett szó, hanem az egybevág igének a származéka. Igenévi használatban az alapszó két tőszava elválhat (egybe nem vágó), ezért ide az alkalmilag szétváló álösszetételek jele való. – Hasonlóan javítandó: elvétve.

Az egyenértékű felfogható valódi összetételnek is (milyen értékű?), de ez az összetettség nem nyilvánvaló. Mivel az egyenérték származékának is tekinthető, ide a vitatható összetételi határ jele kell.

Az elegendő harmadik magánhangzója nyílt [e] akkor is, ha az -endő képző jelentése itt nem világos.

Az elektrométer-be azért kívánkozik a vitatható összetételek határjele, mert szótárunkban címszó az elektro- mint összetételi előtag. (Ilyen minősítést idegen eredetű előtag akkor kap, ha magyar utótaggal is alkot összetételt, pl. elektroacél.) Mégis vitatható ennek magyar összetétel volta, mert egészében inkább jövevényszó.

Az encián téves paradigmabesorolást kapott. Helyesen a 4A1 típus szerint ragozzuk, ez viszont az -án végű főneveknél tipikusan szabályszerű. (Ezt jelzi a szóvéget elválasztó vékony szaggatott vonal és a paradigmakód csúcsos zárójele.)

A félreérthetetlen elválasztó jele helyesen a vastag (pontokból álló) függőleges. Ez az álösszetétel jele. A fosztóképzős származék tudniillik nem válhat szét úgy, mint a félreérthető igenév, ellenben a toldalékolása azonos mintájú az érthetetlen melléknévével, mintha annak az összetétele volna. Az álösszetételek jelölése a szótár belső használatára szolgál: csak olyankor kap elválasztó jelet, ha a toldalékolása megegyezik azzal a látszólagos utótagéval, mely a RagSz.-ban önálló címszó. Ilyenkor az álösszetétel szócikkében nincs paradigmajelzés. – Hasonlóan álösszetétel: kiküldetés, kivénhedt. A szemüveges-nél nem jelölünk álösszetételi határt, mert (az üveges-sel szemben) nem fokozható, viszont épp ezért jelölnünk kell a kiejtését.

A fémjelzett ugyan tekinthető volna a jelzett álösszetételének, de ezt a RagSz. nem veszi figyelembe, mert a fémjelzett fokozható (tehát paradigmája nem azonos a jelzett melléknévével). A fémjelez származékaként pedig van benne egy zárt [ë], ezért kiejtését jelölni kellett volna.

A florentinkalap mellől elmaradt a túlnyomóan zártan ejtett ë hang jelölése. – Hasonlóan: inszurrekció, megalománia, szilencium, textus. A meningitisz is ebbe a kategóriába tartozik, nem a hagyományos és országszerte ejtett [ë] típusába.

A fríz melléknév paradigmakódja javítandó, hiszen nem fokozható.

A hajlít kódjeléből szintén tévedésből maradt el a mellékszám.

A hivatásszerű paradigmája nem azonos a -szerű mn-képző 18C2 paradigmájával, ezért nem is jelöljük képzett voltát. Ennek következtében jelölni kell a kiejtését, hiszen nem hosszú [ssz] hangot ejtünk benne.

A kedvelő főnevet az ÉKsz. szerkezetben értelmezi: Vkinek, vminek a ~je. Ez a teljes paradigma ellenére is bizonyos megszorítottságot jelez: jórészt csak 3. személyű birtokos személyjellel használatos. Főnévi szófaja ezért kötött, erősen nyelvtani jellegű, nem lexikai főnév. (Bővebben foglalkozik ezzel a szerkezettel Laczkó Tibor 2000: 372–86, a főnévi érték problémájával Kiefer 2000: 556–7.) Az ilyen kötöttséget, beágyazottságot az ÉKsz. nyomán a RagSz. mindig feltünteti.

A kérdez igénél jelölni kellett volna a zárt ë-t. Igaz, hogy a tipikusan zárt ë-t tartalmazó végződések külön fel vannak sorolva (RagSz. 12), de a címszóban erre nincs külön utalás, ezért az ilyen – nem egyértelműen -dez képzőt tartalmazó – címszóknál külön-külön jelezzük a kiejtést.

A kihúzható szóban – a hangrend nagybetűsítésén kívül – be kell húzni a vékony függőlegest annak jeléül, hogy ez a melléknév igenévként elválhat (ki nem húzható).

A kisebesedik mellől alighanem azért maradt el a paradigmajelzés, mert korábban a sebesedik is címszó volt. Ha a szerkesztőség ezt az egyszerű igét törölte, igekötős összetételénél kell jelölni a ragozási mintát és azt is, hogy az -edik végződés tipikusan ezzel a toldalékolással jár. – Hasonló okból javítandó: közönségszervezés‚ tudományszervezés, üzemszervezés; a megfilmesít-hez, mélységélesség-hez pótlandó a kiejtésjelölés.

A komoly főnévként erősen kötött nyelvhasználatú (de másképp, mint a kedvelő): nem mondott semmi komolyat. Ezt a RagSz. rendszerében csak azzal a megszorítással jelöltük, hogy a 22A1 minta kizárja a személyragozást. De azt is jelölnünk kellett volna, hogy többesben sem használatos.

A köröz címszóban tévesen szerepel a tipikus toldalékolású végződés, mely a változatlan tövű 4c mintára utal; a szócikkben a 4c mellett magánhangzó-hiányos tőváltozatú alak is szerepel.

A közadakozás-ból szintén törlendő a tipikus szóvéget leválasztó szaggatott vonal, hiszen a 24A2 több megszorítást is tartalmaz.

A kuruckodik két homonim címszavából mulasztás folytán maradt ki a tipikus szóvéget leválasztó jel; a paradigmakód csúcsos zárójele utal a toldalékolásnak a végződésből folyó szabályszerűségére.

A meggyőződés-nek van olyan használata, melyben elválhat (meg nem győződés), azért a vékony vonal pótlandó. A meggyőződéses ennek ketté nem választható származéka, ezért az alapszó közvetlen összetevőinek morfémahatárát nem jelöljük, de elveink szerint jelöljük az ilyen belső morfémahatárnál a [g-gy] kiejtést, továbbá a képzőnek a zárt [ë] előhangzóját is. – Hasonló okból kell kiejtésjelölés a megtiszteltetés mellé.

A mellétalál nem szoros összetétel, hanem elváló igekötős.

A nudli-hoz azért kívánkozik kiejtésjelölés, mert ezt a szót 1984 előtti helyesírási szójegyzékeink núdli-nak írták (Deme–Fábián 1975⁶: 520). Én is így ismerem, így ejtem. Nem tartjuk ildomosnak, hogy ami évtizedekig helyes volt, azt egyik évről a másikra helytelennek minősítsük, ezért legalább ejtési változatként ilyen esetben megadjuk a rövid (helyesírás szerinti) alak mellett a hosszút is (s ehhez hasonlóan például a zsüri-nél; és van fordított helyzet is, ahol írásban megtartottuk a tőtípusok rendszerének jobban megfelelő rövid alakot: hivő [i v. í], hiszen a vivő, levő, tevő alakokban egyaránt a rövid tőhangzó a rendszerszerű, a nyúlás másodlagos). Egyébként a magánhangzók hosszú, illetve rövid ejtésváltozatait nem jelöljük, mert a Kéziszótár szerkesztőségének az volt az elve, hogy ahol a helyesírás szerinti kiejtés jó és egyértelmű, ott nem adunk változatot.

Az olyanféle semmiképp sem összetett szó. A -féle morfémát képzőként tartjuk nyilván. (Az olyanfajta, olyanforma, olyanformán alakulatokban szóba jöhet az összetételnek való értelmezés is, mert a fajta, forma önálló szóként él, toldalékszerű használatuk pedig melléknévképző-szerű utótagnak minősül. A -formán nyelvtani értéke: „hsz-k utótagja”; l. RagSz. 589.)

Az opart-ban magyar [á]-t ejtünk.

A redukálódik paradigmakódjába a részletező rendszerből került a mellékszám. A RagSz.-ban ez az utolsó számjegy semmit sem jelent.

A rengeteg mn tévedésből kapta egy fokozható típus mellékszámát. A 13B4 nem fokozható.

A serked igében nem -ked [ë] képző van, hanem az -ad/-ed képző palatális változata, ezért második magánhangzója nyílt [e].

A süppedezik igében az -ed utáni -ez a -doz/-dez/-döz képző előzményeként alakult d + ez képzőbokrot eredményezi, ez pedig mindig [dëz] ejtésű.

A szélez-ben is zárt [ë] van, a szél² főnév tővégének megfelelően.

A szelindek első e-jét talán a szelíd hatására gondoltuk nyílt [e]-nek, de ez tévedés. A kutyafajta neve egészen más eredetű. – A vecsernye szóban viszont nyílt az első [e].

A színigaz csak igen korlátozottan főnév. Csupán személyraggal vagy tárgyraggal használható (s hogy csak egyes számban, azt már jelöltük).

A szuroksötét típusú összetett melléknevek paradigmakódja után pontosvesszőt teszünk, ha e főtípus szokásos ragjain kívül még más toldalékot is tehetünk hozzá.

A tahiti melléknévhez tévedésből került a többes számot kizáró köröcske. Hiszen mellette ott van a többes számú toldalék két változatban is.

A tavaszodik megkapja a paradigmakódját akkor is, ha az „alanytalan” megszorítás az egyes számú 3. személyre korlátozza a használatát.

A teremtmény-ben téves helyre került a tipikus toldalékolással járó végződést leválasztó jel. Az -ény szóvég jár tipikus toldalékolással, függetlenül attól, hogy része-e a -mény képzőnek.

A természetszerű-ben pedig tévesen került ez a jel a vitatható összetételi határt jelző vastag pontozott vonal helyére. A -szerű melléknévképző elé akkor tettük ezt a jelet: ‚ ha összetételek utótagjához hasonlóan utalhatunk így a látszólagos utótag címszavának toldalékolására; jelen esetben a -szerű képzőére, mely a szavak betűrendje utáni (kötőjellel kezdődő) önállótlan szóvégző morfémák közt található (RagSz. 590).

A ternó⁽²⁾ ’szövet’ felmérésünk szerint általánosan zárt ë-vel hangzik, akárcsak az igenel harmadik szótagja.

A vall² ige mellől azért törlendő a „(Kif–ekben:)” megszorítás, mert a Kéziszótár sem ad konkrét kifejezéseket, csak tárgyköri, fogalmi megkötést, vagyis nem kifejezést értelmez, hanem tárgykörileg megkötött vonzat feltüntetésével magát a címszót értelmezi szinonimákkal.

A Kéziszótártól azért tértünk el a dejszen alakváltozatában, mert ennek a de hiszen kapcsolatból rövidült szónak i hangja megfigyelésünk szerint csak ebben a két szótagú alakban veszti el szótagértékét, a de hisz változatból összevont alak nem válik egy szótagúvá.

3. Egyéb észrevételek és tökéletlenségek

Vannak a Magyar ragozási szótárnak olyan fogyatékosságai, melyek nem hozhatók helyre egy hibajegyzékkel. Ide kívánkoznak azok a megjegyzések, amelyeket ifj. Dobner Győző bölcsész tett a 2000. év vége felé címemre küldött leveleiben.

Dobner kifogásai jogosak, és érdembeli választ kívánnak. Válaszlevelemben megemlítettem, hogy a magyar szókincs folyton alakul, bővül, meg ki is hullanak belőle nem használt szavak, ragozási szótárunk pedig zárt korpuszra épült: a Magyar értelmező kéziszótár címszavaira. Ez távol áll a határtalan magyar szókincstől, de abból a legfontosabbnak tekintett alapanyagot tartalmazza. Ezen a korpuszon belül törekszik a RagSz. bizonyos teljességre, de határt szabott az, hogy a morfológiai anyagot eredetileg a Kéziszótárba kellett volna beledolgozni, ámde ott igen szűkre korlátozták a terjedelmét.

Nagyon sok igaza van Dobner Győzőnek a következőkben:

1. A rövid tövű alhat, fekhet, nyughat alakok hiányzanak a RagSz.-ból. Pedig ezek még belefértek volna a táblázatba. A már többször említett részletező rendszerben, mely még csak gépírásos formában hozzáférhető, ezek a hiányolt alakok mind megvannak, változatokban is: „aludhat v. alhat (alhatik)” stb.

2. A ható alakok közül azért lett kettő külön címszó, mert a lehet két igének is ható alakja; lesz (szabályosan) és van (kiegészülésként, azaz szuppletív alakként); a tehet pedig sajátos jelentésben használatos (pl. nem tehetek róla sokkal szokottabb kifejezés, mint a teszek róla).

Igaza van a levélírónak abban is, hogy az alhat, fekhet, nyughat jó lett volna legalább utalószóként, mindegyik a betűrendi helyén. Ezt a Kéziszótárnak kellett volna megtennie, de nem tette, mert elhagyta a ragozási paradigmákat. Talán a Kéziszótárnak új, erősebben átdolgozott változatába még belekerülhet. (Pusztai Ferenc tájékoztatása szerint nem fog belekerülni.)

3. A van paradigmájából címszó a volt (mert segédige is és van főnévi homonimája) és természetesen a való mint igenév és főnév, a levő pedig mint a van és a lesz igeneve. A vagy nincs meg, de ugyanúgy be kellene venni (homonimaként), mint az előbb említett három ható igealakot, utalással a fő címszóra (van). Ezeknek a hangalakja nem vezethető le tő + toldalék szabállyal, idegenek számára nem ismerhetők fel.

4. A gyere igealak használatára nézve van némi igazság Dobner megjegyzésében, hogy tudniillik a jöjj, jöjjetek szabályos felszólító alakok stílusértéke választékos a jön egyéb alakjaihoz és különösen a gyere, gyertek alakokhoz képest. Érdekes ez a stíluskérdés, mégis úgy látom, hogy szótárainkban egyelőre nem érdemes változtatni azon a besoroláson, hogy a gyere külön lexikai egység, hiányos ragozású ige (csak felszólító egyes 2., valamint többes 1. és 2. személyű alakja van). Nem tartozik a jön paradigmájába, nem is szuppletív alak, bár részben az lehetne, mert 2. személyű alakjaik első jelentésükben a jöjj, jöjjetek szinonimái. A gyerünk azonban nem annyi, mint ’jöjjünk’.

5. Az eredj még kevésbé tartozik a megy paradigmájához. Szintén 2. személyű alakok szinonímiájával van dolgunk. Ez fontos a nyelvtanításban a lexikai ismeretekkel együtt, de sokkal kevésbé grammatikai jelenség.

6. A [e] és [ë] hangok arányáról és ingadozásairól írtam az ÉrtSz. megjelenése után (Elekfi 1966: 243–73). Az ingadozások egy része annyira összefonódik, nyelvjárásoktól, sőt helyi nyelvhasználattól függő, hogy nem volt érdemes minden kombinációt külön részletezni. Címszavaknál megtettük ezt, de a toldalékoknál kissé egyszerűsítettük. (Az évekig gyűjtött forrásjegyzék papírjai részben ceruzával, részben tintával írva még megtalálhatók a Nyelvtudományi Intézet 112. szobájában.) Vagy tudomásul veszi valaki az ÉrtSz.-ban közzétett kiejtési adatokat az országos viszonylatban ingadozókkal együtt (s ezt a RagSz. részben tömörítette, részben még javította, pontosította is), vagy elfogadja azt a dunántúli központú ejtési változatot, melyet Mészáros András (1999²) ajánl, bővebb magyarázattal pedig Buvári Márta (2001). A többi a nyelvjáráskutatók dolga.

Intézetünkben (Benczúr u. 33. I. em., lexikográfiai osztály) talán őrizzük azt a jegyzéket is, mely a Magyar értelmező kéziszótár új címszavait tartalmazza (a Magyar nyelv értelmező szótárához képest), sőt arról is van jegyzékünk, hogy mely szavakat hagytak ki az ÉrtSz. címszavai közül. Könyvtárban ezek nem találhatók.

7. A füröszt ige ragozásához valóban nem elég pontos a jelölés. A c (azaz ajakkerekítéses palatális) hangrendben ez az egyetlen ige viselkedik így, ezért nem kapott külön kódot (és mintát a táblázatban). De a pontosság kedvéért meg kellett volna adni az egyes számú 1. személyt: ~ök, mert ebből az általános törvényszerűségek alapján (a kötéstáblára nyomtatott jegyzet szerint) jobban lehetne következtetni a többi ajakkerekítéses toldalékra. A részletesebb összeállításban – mely körülbelül négyszerese a RagSz.-belinek, s egyelőre háttéranyagként van meg a Nyelvtudományi Intézetben – a táblázat sokkal pontosabban tartalmazza a teljes paradigmarendszer egyes alakjait. Ebben a részletező rendszerben a füröszt külön kódjelet kapott (5b2), mert így tökéletes a párhuzam az a és b osztályok megfelelő paradigmáival. A RagSz.-ban 5c1 jelzéssel még el is fért volna a 43. oldal táblázatában. Dobner Győző módosító javaslata teljesen jogosult. Magyarázatul szolgáljon, hogy ez a szótári táblázat eredetileg a Magyar értelmező kéziszótárhoz készült, annak a szerkesztősége pedig erősen megkívánta a minél rövidebb megoldásokat. Sőt volt a szerkesztésnek egy olyan fázisa, melyben a háromelemű kódjelzés helyett sorba számozták a táblázatban szereplő valamennyi toldalékolási típust, úgyhogy a táblázat bővítéséről akkor már szó sem lehetett.

8. Jó az ötlet az ilyen, olyan tárgyragos alakjainak a bővített bemutatása is. Dobner megfigyelése szerint a hétköznapi nyelvben, de a tömegtájékoztatási eszközök nyelvében is ilyet, olyat alakok használatosak a szabályos ilyent, olyant helyett. A RagSz. a rövidebb alakokat csak az ily, oly tárgyragos alakjaiként tünteti fel. Gyakorlatilag tehát – mint írja – szuppletivizmusról van szó, hiszen az emelkedett hangzású ily, oly alakpárral szemben az ilyet, olyat teljesen semleges stílusértékű. – Dobner Győzőnek erre az igen találó észrevételére azt válaszolhatom, hogy ez a tárgyragos alakkettős is a szuppletivizmus határán van; még bevehetjük az ilyet, olyat tárgyragos alakokat az ilyent, olyant változataként a részletező táblázatba és a majdani szóvég szerinti – egyelőre még csak elképzelt – bővebb ragozási szótárba.

9. Ifj. Dobner Győző fontosnak tartja, hogy a magyar iránt érdeklődő idegen anyanyelvűeket is kellően tájékoztasson egy magyar szótár. Ezért a Magyar értelmező kéziszótár most folyó átdolgozásakor gondolni kellene – még a részletező alakrendszer befejezése előtt – a teljesen rendhagyó, címszóalakjuktól távol eső nyelvtani alakok szótározására akkor is, ha egyébként a ragozási anyag teljesen hiányozni fog a szótárból (vagy az 1. kiadás nyomán csak az alapminták lesznek meg).

SZAKIRODALOM

Buvári Márta 2001. Kiejtési szótár és útmutató 15 magánhangzóval. Bárczi Géza Értékőrző Alapítvány, Budapest.

Deme László–Fábián Pál (szerk.) 1975⁶. Helyesírási tanácsadó szótár. Terra, Budapest.

ÉKsz. = Juhász József et al. (szerk.) 1972. Magyar értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Elekfi László 1966. Köznyelvi kiejtésünk és az értelmező szótár. In: Országh László (szerk.): Szótártani tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 243–73.

Elekfi László 1984. Hamarosan elkészül a magyar ragozási szótár. Nyr. 108: 349–60.

Elekfi László 1997a. Mit tartalmaz a „Szókincsünk nyelvtani alakrendszere” című gyűjtemény? MNy. 93: 63–8.

Elekfi László 1997b. A Magyar ragozási szótár és „Szókincsünk nyelvtani alakrendszere”. Nyr. 121: 213–21.

Elekfi László 1998. Eltérő toldalékokban mutatkozó jelentéskülönbségek. A „Szókincsünk nyelvtani alakrendszere” gyűjtemény alapján. Nyr. 122: 305–17.

Elekfi László 2000. Homonimák felismerhetősége toldalékos alakok alapján. Nyr. 124: 146–63.

ÉrtSz. = Bárczi Géza–Országh László (szerk.) 1959–1962. A magyar nyelv értelmező szótára I–VII. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Kenesei István 2000. Szavak, szófajok, toldalékok. Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan III. Morfológia. Akadémiai Kiadó, Budapest, 75–135.

Kiefer Ferenc 2000. A szóösszetétel. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan III. Morfológia. Akadémiai Kiadó, Budapest, 519–67.

Laczkó Tibor 2000. Az ige argumentumszerkezetét megőrző főnévképzés. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan III. Morfológia. Akadémiai Kiadó, Budapest, 293–407.

Mészáros András 1998. Ë-ző kiejtési kisszótár. Bicske.

Mészáros András 1999². Igényës (ë-ző) kiejtési kisszótár. Gondos Bt., Bicske–Budapest.

RagSz. = Elekfi László 1994. Magyar ragozási szótár. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest.

Elekfi László

SUMMARY

Elekfi, László

The Morphological System of Hungarian: ongoing work since the publication
of the Dictionary of Hungarian Inflections

1. A larger body of data collected and systematized in parallel with the compilation of the Dictionary of Hungarian Inflections (DHI, published in 1994) is being electronically recorded at present. A selection of the entries of that data store will serve as the Hungarian morphological database component of a two-way machine translation program (English to Hungarian and Hungarian to French).

2. An Errata section is provided for DHI, with explanations of the individual errors, as well as with an overview of the abbreviatory, editorial, and typographical conventions followed.

3. Based on critical remarks made by a young linguist, further problems and shortcomings of DHI are discussed. These shortcomings are partly due to the fact that the length of that dictionary was severely restricted since it had originally been intended as a supplement to the single-volume Concise Hungarian Explanatory Dictionary.